Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-21 / 127. szám

1910 október 21 DÉL MAGYARORSZÁG 13 dását ecsetelte. Láczay Jenő szegedi üzletvezetőségí főmérnök humoros felköszöntőben már előre kikéri az uj vicinálison utazó közönségnek türelmét. Türk Marcell dr lapszerkesztő a vasutat épitő mérnöki kart és munkásait éltette. Tullits zsombolyai főbiró Kintzigné főmérnök nejét köszöntötte föl és Bogdán Zsivkó dr képviselőt. Utóbbit mint a vasút kezdeményezőjét. A lakoma a hajnali órákig tartott és igen kellemes befejezését képezte az uj vasút megnyitásának. Mint értesülünk, négy hét múlva megnyílik már a marospart—ujaradi vonalrész is. (—) A lélegyliáxai vásárt megtartják. A félegyházai polgármester táviratilag értesítette Szeged város tanácsát, hogy az október huszonharmadikáról a kolera fenyegető veszedelme miatt elhalasztott országos vásárt pótvásárként megtartják. (—) A szegedi hordő|eizó'-hivatal. A kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta a hordójelző-hivatal uj szabályrendeletét. A tanács a szabályrendeletet foganatosítás végett most kiadta a hordójelző-hivatalnak. (—) A lótenyésztők hidváinla. A szegedi lótenyésztő-gazdák számára hidvámmentességet kért a városi gazdász. A tanács tárgytalannak mondotta a kérelmet, mert a gazdák egy régebbi rendelet szerint lószáliitásnál hidvámmentességet élveznek. (—) Kertészet a temetőben. A belvárosi római katolikus köztemető szépítése és rendbehozása érdekében a temető-bizottság az utóbbi időben sokat munkálkodott s erejét meghaladó áldozatokat hozott. A főbejárat körüli temetőrészt mérnökileg szabályozta, kőfallal körülkerítette s csinos kupolacsarnokot emelt, mely körül egyes családok máris egész sereg szebbnél-szebb sírhelyet és sírboltot építettek. Kutakat fúratott, rendbehozta s befásitotta az utakat s a nagyközönség régi óhajának megfelelően intézkedett, hogy a temetői sírok virággal való beültetése, öntözése és gondozása céljából szakértő kertész vezetése mellett a temetőben kertészet létesüljön. A főút jobb oldalán már föl is épült az első hatalmas üvegház, amely mellé tavaszszal a sirdiszitö-növények szaporítására szolgáló többi virágházak és melegágyak sorakoznak. A temetői kertészet a bizottság által meghatározott olcsó dijak mellett, kizárólagossági joggal fogja a sirok beültetését, gondozását és öntözését végezni s a jövő évre előjegyzéseket, valamint a közeledő halottak napjára koszorukötést és sirdiszitéseket máris elváílal. A virágházban nevelt több sááz szebbnél-szebb krizantémumból a közönség igen jutányos áron, darabszámra is vásárolhat. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. rfocí&sz. A Haverda-ügyet tárgyaló cikkét nem kö" zöljük, egyrészt azért nem, mert Ed v ¡-Illés Károly néhány nappal ezelőtt teljesen azonos, fölfogása cikket irt egyik helyi lapba, másrészt, mert — Edvi-Illés Károly cikkét jóval megelőzve — Tőrük Béla dr szegedi iigyvéd lapunk hasábjain már kifejtette ugyanezeket. Ismeretséggel i fényes bíró uri emberek tehetnek szert. Ajánlat Szorgalmas jeligére e lap kiadóhivatalába intézendő. előszobával és mellékIielviséjjekkel együtt 1910 november hó l-re kiadó, s Bővebbet a Back-malomban REGENYCSARNOK. A tengerész seborvos. Irta Gabrielle d'Anmmzio. II. Cirü ugyanazon a véleményen volt, mint Massacese. A két Talamonte szintén helyeslően bólintgatott. De Ferrante La Selvi a fejét csóválta. Cirü most azt ajánlotta Giallucának, nogy engedje a kelévényt felvágni. Gialluca vonakodott. Cirü vad indulattal, amelyen nem tudott uralkodni, most igy kiáltott rá: — Hát akkor gebedj meg! Gialluca még jobban elsápadt és tágra nyitott, ijedt szemmel nézett a társára. Beesteledett. A sötétségben ugy látszott, mintha a tenger még erősebben, még vadabbul dühöngene. A hajó ormának lámpafényében a hab villogott és átcsapott a fedélzeten. A matrózok a kötélzetbe fogódzkodtak, hogy a hullámok le ne sodorják őket. Ferrante kormányzott és olykor-olykor keresztül tört a szava a viharon: — Eredj le, Giallü ! Gialluca zavaros ellenszenvet érzett az egyedül-maradás ellen és nem tudta magát elhatározni arra, hogy lemenjen, bár a fájdalom rettenetesen gyötörte. Ő is beléfogódzott a kötélzetbe és fogait összeszorította fájdalmában. Amikor egy-egy felcsapódó hullám közeledett, a tengerészek lehajtották a fejüket és egyszerre felkiáltottak, mintha közös erővel kellene valami veszedelmet legyőzniük. A hold előbukkant a felhők mögül és a vihar rémei lecsillapultak. De a tenger nyugtalan maradt továbbra is, egész éjszaka. Reggel Gialluca kábultan szólott társaihoz: — Hát vágjátok. A társai előbb komoly tanácskozásra ültek össze. Majd megvizsgálták a kelést, amely már akkora volt, mint egy férfi ökle. Az összes nyílások, amelyek ezelőtt együttesen olyanok voltak, mint valami darázsfészek, vagy mint egy szita, most egy formátlan hatalmas lyukat alkottak. Massacese igy szólt: — Bátorság ! Rajta ! 0 vállalkozott a sebészi feladatra. Az ujjai hegyével kipróbálta a kések élét. Végül is az idősebb Talamonte kését választotta ki, amelyet csak legutóbb köszörültek meg. Megismételte: — Bátorság ! Rajta ! 0 is, de meg a többiek is szinte reszkettek a türelmetlenségtől. A szerencsétlen beteg, ugy látszott, mintha teljes fásultságba esett volna. Mereven nézett a késre, anélkül, hogy csak egy szót is szólt volna, nyitott szájjal és erőtlenül lebocsájtott karral, mint valami félkegyelmű. Cirü rászólt, hogy üljön le, levette a nyakáról a kötelékeket és olyan hangokat hallatott, amelyek undort fejeztek ki. Egy pillanatig valamennyien szótlanul hajoltak a seb fölé és ugy nézték. Massacese igy szólt most: — Így meg így — és a kés élével mutatta az irányt, ahogy vágni fogja. Gialluca most hirtelen siró orditásba fogott. A zokogástól egész testében remegett. — Bátorság! Bátorság! — ismételték a tengerészek és lefogták a karját. Massacese beléfogott a munkába, A penge első érintésénél Gialluca felordított; majd összeszorította a fogait és fuldokló nyöszörgést hallatott, Massacese nyugodtan és biztosan vágta; közben a nyelve hegyét kidugta, merő szokásból, mint amikor valamit szokatlanul gondosan csinál. Amint a hajó meg-megingott, a vágás tovább futott, vagy mellette érte a sebet es a kés mélyebben vagy kevésbbé hatolt belé. Egy erős hullámcsapásriál a penge az egészséges húsba szaladt. Gialluca megint felordított és széjjel ütött maga körül, vértől elöntve, mint egy állat a mészáros keze alatt, Nem akarta tovább tűrni a vagdalást. Nem, nem, nem! Gyere ide ! Gyere ide ! kiáltozott Massacese, aki folytatni akarta megkezdett munkáját, mert félt, hogy a vágás, igy félbeszakítva, még veszedelmesebb lehet. A tenger még most is nyugtalan volt és szünet nélkül hánykolódott körülöttük. Tömlő alakú felhők közeledtek a távolból sebesen és madár sehol sem volt látható. Most, ebben a végtelen harsogó lármában, ebben a titokzatos fényű világításban különös izgalom fogta el eze"ket az embereket. Önkéntelenül is felizgatta őket a sebesült ellenkezése, aki nem tűrte, hogy lefogják és kirántotta magát a kezükből. — Gyere ide! Massacese gyorsan négy vagy öt ujabh metszést végzett rajta, szinte csak ugy vaktában. A nyilason véres, gennyes folyadék tört elő. Valamennyiüket befecskendezte ez a folyadék. Nazzareno, aki a hajó előrészén állott, reszketve, megdöbbenve nézte ezt a kegyetlen jelentet. Ferrante La Selvi, aki látta, hogy a hajó e pillanatban veszélyben forog, harsányan kiáltotta a parancsot: — Le a felsővitorlát! A kormányt lenyomni ! A két Talamonte, Massacese és Cirü a vitorlához láttak. A vitorlás ismét dülöngve szelte a habokat. A távolban feltűntek Lissa körvonalai. Hosszú sugárkévékben tűzött le a nap a tengerre, szétüzvén a felhőket. Ferrante a kormánynál maradt. A többiek megint Gialluca körül csoportosultak. A sebet ki kellett tisztogatni, kiégetni és bekötözni. A szerencsétlen beteg teljesen kimerült. Ugy látszott, mintha semmit sem érezne, semmit sem értene meg többé. Bágyadt tekintettel nézett a társaira és a szeme kifejezéstelen és tétova volt, mint a haldokló állatoké. Szinte csak maga-magának ismételte olykor-olykor. — Meg fogok halni! Meg fogok halni! Cirü a sebet valami kenderkóc-félével akarta megtisztogatni, de a keze durva volt és járatlan az ilyen dolgokban, ami még jobban izgatta a friss sebet. Massacese a Margadonna orvosát akarta utánozni a legapróbb részletekben is és most nagy gonddal apró pálcikákat faragott. A két Talamonte a kátránynyal volt elfoglalva, amelyet fel kellett forralni, hogy azután avval égessék ki a sebet. De a fedélzeten lehetetlen volt tüzet gyujtaniok, mert a szél már a következő pillanatban eloltotta a gyújtót. A két Talamonte hát lement a fedélközbe. Massacese odakiáltott Cirtmak: — Mosd ki tengervízzel! Cirü követte a tanácsot. Gialluca mindenbe beleegyezett, vacogó fogakkal, állandóan jajgatva, A nyaka ijesztően megdagadt és sötétvörös volt, némely helyen pedig egész lilaszinü. A vágások körül barna foltok váltak láthatóvá. A beteg csak nehezen tudott lélegzeni és nyelni s a szomjúság gyötörte. (Folytatása és vége következik.) Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Célmagyarország hírlap- és nyomdaváliaiat részvénytársaság. Kyomatott Szegeden a Délmagyarország hirlap£s nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. iskolai hegedűk kitünö hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Hasiyverscny-heffedük 20 forinttól feljebb. Iskolai és ti^t<*tr;ntit<3trink nz Sssxcs zenekari és miitemplomi IKirmUHlUMUn kedvelői hangszerek, hurcsten,^ntinb"n.a Ui szerkezetű cimbalmok leeitiválóbb hangtartó szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól íXiXfebb. Fonográf és Gramofon legjutányosabl) árakon. Hengerek ¿9 lemezek a vilAg leghíresebb művészeinek felvételeivel. Dus raktár kiváló gyártmánya u] és átjátszott zongorák és piaiilnókban. Régi zongorák és egj-éb hangszerek ujakra becsoréltetnek. Zongorsi ItölCKiinz» intézet. Teljes zenekarok felszerelése kedvező feltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére [s. és kir. udvari tiongsierpr ifiüilelta BUDAPEST. KII.. Hákscii-ul 33Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csak meir kell írni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék