Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-20 / 126. szám

1310 október 20 DÉLMAGYARORSZAG 13 előző beadványunk kiegészitéseképen van szerencsénk a kővetkező előterjesztéssel élni: Teljességében föntartva a múltkor előadottakat, biztosítjuk a város jogát arra nézve, hogy a vasút forgalombahelyezésétől számított tizenöt év múlva bármikor az összes kötvényeket névértékben, minden felpénz nélkül, magához vált" hassa, illetve a vasutat teljesen a saját kezelésébe és tulajdonába átvehesse. Ezen szándókát azonban a részvénytársaságnak egy évvel előbb bejelenteni tartozik. Ha azonban a város a vasút kezelését továbbra is az alakulandó részvénytársaság kezében óhajtaná meghagyni, ugy a részvénytársaság ezen a cimen semminemű kárpótlást nem igényelhet. Az alakítandó részvénytársaság alaptőkéjét a kereskedelemügyi miniszter ur őnagyméltósága szabná meg és a város a részvénytársaság igazgatóságába az alaptöke és az ő hozzájárulása hányadának arányában képviselve lenne. A vasút kiépítését illetőleg kötelezőleg kijeléntjük, hogy a miniszter ur őnagyméltósága által kiadandó építési engedély keltétől számított nyolc hónap alatt, a négy téli hónap kivételével, azt teljesen kiépítjük és üzembe helyezzük. Ha tehát az engedélyezési tárgyalást tavaszra sikerül lefolytatni, ugy 1911. év őszén a vasút megnyitható. Mindezekhez azonban elsősorban Szeged városának .pozitív határozata szükséges, mert ennek hiányában a további lépéseket meg nem tehetjük. Kérve tehát a tekintetes Tanácsot, hogy ezen pótbeadványunkat, — mely a városi ke. zelés híveit is hivatva van kielégíteni, amenynyiben a város ily módon egy teljesen üzembe hozott kész vasutat kaphat minden kockázat nélkül, amely a kezdet nehézségein már tul van, — sürgősen letárgyalni és a közgyűlés elé terjeszteni szíveskedjék, minekutána újból hangsúlyozzuk, hogy a téli hónapokat szeretnők a belső előmunkálatokra fölhasználni, nehogy ezen készülődések a legjobb külső munkaidőt vonják el tőlünk. Vagyunk a tekintetes Tanácsnak Szeged, 1910 október hó 19-én teljes tisztelettel Deutsch Emil és Lipót s. k., Erdélyi István s. k. Mi egy véleményen vagyunk az ajánlatot tevő céggel s komolyan hiszszük, hogy a városi kezelés, illetve a házilag való megoldás hivei is respektálják a Deutsch—Erdélyi-féle ajánlat reális voltát. (—) A boszniai kmett-nleyváltús. Bécsi tudósítónk jelenti: Delegációs körökben elterjedt hirek szerint a közös pénzügyminiszter előtt érdekes törvényjavaslat fekszik a boszniai kmett-megváltás ügyéről. A javaslat, melyet a boszniai szerbek kezdeményeztek, azt kivánja, hogy a közös kormány az eddig tervezett fakultatív kmett-megváltás helyett léptesse életbe a kötelező megváltást s e célból Bosznia egy százmilliós kölcsönt vegyen föl. E kölcsönnél a terv szerint osztrák és magyar bankok is érdekelve volnának. (—) Az Adria uj hajója. Két esztendeje, hogy az Adriának Szent István nevü gőzöse elsülyedt. A társaság igazgatósága csak most, hosszas habozás után határozta el, hogy az elsülyedt hajót egy uj, nagyobb és gyorsabb járatú hajóval fogják pótolni. Az uj hajó építésével — hir szerint — a Danubius-hajógyárat fogják megbízni. (—) A Fehérmegyei Gazdasági Egyesületből. Székesfehérvárról jelentik: A Fehérmegyei Gazdasági Egyesület választmánya e hó tizenhetedikén Esterházy László gróf elnöklésóvel ülést tartott. A választmány örömmel vette tudomásul, hogy a Fehérmegyei Cukorgyár Részvénytársaság megalakult. A megalakulásért a választmány Esterházy László gróf elnöknek jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Az ülés a telepítési és parcellázási törvényjavaslat fölött napirendre tért, valamint Versec városnak a borértékesítésről szóló átirata tárgyában is. Az Osztrák-Magyar Bank zálogleveleinek háromszáz millióról ötszázra való fölemelését a gazdák szempontjából nem tartja szükségesnek, mert jelzálogkölcsönökhöz a gazdák más intézeteknél olcsóbbatt"juthak. Örömmel vette a választmány tudomásul, hogy a földmivelésügyi miniszter a gazdasági, egyesületek adminisztrácionális kiadásait hosszabb időre rendezni kivánja és a földmivelésügyi miniszterhez beterjesztendő költségvetést elfogadta. Az élelmicikkek hamisításának tilalmáról szóló törvénycikk revíziójára vonatkozó javaslat elkészítésére bizottságot küldött ki, melynek elnöke Roller Pál. Az uj monopóliumok tárgyában benyújtott törvényjavaslat ellen Károlyi Mihály gróf, az OMGE. elnöke indítványára állástfoglalt ós az országos mozgalomhoz csatlakozik. (—) A lugosi vásár elmarad. Lúgos város polgármestere értesítette Szeged város tanácsát, hogy a kolera veszedelmére való tekintettel az október huszonegyedikére hirdetett országos vásár elmarad. (—) llagymabevitel Franciaországba. Az aradi kereskedelmi ós iparkamara ezúton hozza az érdekeltek tudomására, hogy a francia belügyminiszter a fokhagymának és vöröshagymának Franciaországba való bevitelét mindamaz országokból, amelyekben a kolera — bár szórványosan is — előfordul, így Magyarországból is, bizonytalan időre betiltotta. (—) Hordójelzések könnyítése. A kereskedelmi miniszternek az aradi kereskedelmi és iparkamarához intézett legutóbbi leirata szerint a fémből készült hordók [jelzésére vonatkozó az a rendelkezés, hogy ily hordók csakis akkor jelezhetők, ha belülről ónozva vannak: nem alkalmazandó azon vashordókra, amelyek kizárólag szesz szállítására és eltartására szolgálnak, amennyiben ezek jelzett különleges rendeltetése a Magyarországon jelzés alá kerülő hordókon „szesz" szóval, a Horvát-Szlavonországokban jelzés alá keriilö hordókon pedig „zesta" szóval jelöltetett meg a hordójelzésí adatok fölvételére szolgáló fémtáblácskán. Az ily jelzéssel ellátott, belülről ónozatlan vashordók tehát jövőben jelzésre elfogadandók. REBÉNYCSARNOK. A tengerész seborvos. Irta Oabrielle d'Anminsio. I. A „Trinitá" vitorlás, gabonával megrakottan, este felé Dalmáczia irányába indult. Nyugodtan siklott tova a folyón, a levasmacskázott ortonai halászbárkák között, mialatt a parton fénypontok villantak fel és felhangzottak a visszatérő halászok nótái. Óvatosan siklott ki a szűk torkolaton és kiért a nyilt tengerre. Az idő kedvező volt. Az októberi égboltról ugy ragyogott le a hold, mint egy rózsásfényü ámpolna, amely a sima vizszinen úszik. A hegyek és dombok a háttérben óriási, pihenő asszonyoknak látszottak. Fönt, a magas levegőégben vadlibák repültek hangtalanul és eltűntek a sötétségben. A hat férfi és a hajóinas előbb még csak próbálkoztak a vitorlákkal, hogy szelet fogjanak. Majd amikor felvonták valamennyi vörös, otromba rajzú vitorláikat és azok megdagadtak a szellőben, a hat férfi nyugodtan leült a fedélzetre és megelégedetten pipára gyújtott. A hajóinas a hajó előrészére telepedett le és egy falujabéli nótába kezdett. Az idősebb Talamonte hosszút köpött a tengerbe és pompás- pipáját a szája másik szögletébe tolva, igy szólt: — No, az idő azért mégse lesz tartós. Ennél a jóslásnál valamennyien elnéztek a messzeségbe és egy szót sem feleltek. Kipróbált hajósnépek voltak, akiket a tenger örökös veszélyei már megedzettek, Gyakran tették meg már ezt az utat a dalmát szigetek felé, Zárába, Triesztbe, Spalatóba ós jól ismerték már az utat. Egyik-másik örömmel is emlékezett vissza a dignanői borra, amelynek olyan illata van, mint a rózsának, az ize pedig olyan, mint a szigetek pompás gyümölcsének. A vitorlást Ferrante La Selvi kormányozta. A legénység pedig a két Talamonte testvérből, Ciriiból, Massacese és Giallucából állott, akik valamennyien Pescarából valók voltak. A hajóinasnak Narareno volt a neve. Teli hold ragyogott és ők ott ültek a fedélzeten. A tengeren sok-sok halászbárka úszott. Olykor-Olykor egy bárka ott haladt el az ő vitorlásuk mellett és a tengerészek át-átkiabáltak egymáshoz. A halászat, ugy látszik, ma jó eredménynyel járt. Amikor a halászbárkák elmaradoztak és ők maguk maradtak a nyilt tengeren, Ferrante és a két Talamonte a fedélközbe szállottak alá, hogy lefeküdjenek. Massacese és Gialluca, amint végigszivták a pipájukat, követték őket. Ciru maradt vissza őrnek. Gialluca, mielőtt lebotorkált volna a fedélközbe, valamit mutatott a társának a nyakán: — Nézd csak, mi van itt nekem! Massacese megnézte : — Semmi. Csekélység. Ügyet se vess rá! A nyaknak egy része vöröses volt, mintha valami megcsipte volna és a vörös folt közepén valami kis emelkedés-féle volt. Gialluca még hozzátette : — Fáj. Éjszaka megfordult a szél iránya és a tenger erősebben kezdett hullámzani. A hajó szinte táncolt a hullámok hátán, amelyek kelet felé hajtották a vitorlást, ugy hogy már ki is tért az útirányából. Gialluca, a vitorlabontás közben fel-felszisszent, mert amint a fejét hirtelen jobbra vagy balra fordította, éles fájdalmat érzett. Ferrante La Selvi meg is kérdezte tőle: — Mi van veled? Gialluca fájdalmai pirkadás felé még erŐsebbek lettek. A nyakán terjedt a vörösség és ennek közepén most már valami kis daganat volt látható, Ferrante megvizsgálta, majd igy szólt: — Semmi. Csekélység. Ügyet se vess rá! Gialluca nyaka köré kötötte a kézikendőjét és pipára gyújtott. A vitorlás, fel-felágaskodva küzködött az ellenkező irányú széllel és továbbra is kelet felé haladt. A tenger harsogása elnyelte az embeoi szavakat. Olykor egy-egy hullám csapott át a fedélzeten és mély bömböléssel zuhant vissza a tengerbe. Estefelé végre elnyugodott a vihar és a hold mint tüzes gömb kúszott fel az égboltra. De ahogy elült a szél, a beállott szélcsöndben a vitorlás szinte mozdulatlanul megállott. A vitorlák lankadtan lógtak alá. Csak olykor-olykor libbentette meg őket egy kis kósza légáramlat. Gialluca jajgatott fájdalmában. Dolog nem volt és a társai most foglalkozni kezdtek az ő bajával is. Valamennyi mást és mást ajánlott. Ciru, aki közöttük a legöregebb volt, azt ajánlotta, hogy almás és lisztes flastromot tegyen rá. A felesége háziszerekkel, bűvös szavakkal, kuruzslással gyógyitgatta a környék betegeit és e réven ő is jogot formált most az orvosi tanácsadásra. De hát sajnos, a hajon nem volt kéznél se liszt, se alma. A tenger kétszersült pedig egymagában nem lett volna elegendő. Ciru most már egy vöröshagymát és teli marok búzát vett elő: összemorzsolta a búzát, széjjelszeletelte a vöröshagymát ós ebből csinált flastromot. Ahogy ezt a gyulladásra helyezte, Gialluca ugy érezte, hogy a fájdalom még hevesebben nyilai végig az egész nyakán. Egy óra sem telt el utána és letépte nyakáról az egész köteléket és dühösen a tengerbe dobta. Hogy a fájdalom gyötrését ne érezze, a kormányrudat vette a kezébe és jó ideig.ő kormányzott. A szél újból felkerekedett és a vitorlák vigari lobogtak, csapkodtak. A világos éjszakában, mint felhő képe a vizén, tiint fel egy kis sziget, amelynek Pelagosának kellett lennie. Másnap reggel Ciru, minthogy már megkezdte orvosolni a bajt, megnézte a daganatot. A gyulladás annyira elharapódzott már, hogy szinte az egész nyákot ellepte, egész más formát kapott, a szine sötétvörössé vált és a csúcsán már violás színben játszott. — De hát mi ez itt? — kiáltott fel megdöbbenve olyan ijedt hangon, amelytől a szerencsétlen ember reszketni kezdett; és magához intette Ferrantet, a két Talamontet és a többieket. A vélemények különbözők volták. Ferrante valami veszedelmes bajról beszólt, amelytől Gialuca megfulladhat. (gialluca tágra nyitott szemmel, sápadtan hallgatta a prognózist. Az ég párás volt,