Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)
1910-10-20 / 126. szám
2 OELM AGYARORSZAQ 1910 október 20 — A karánsebesi vagyonközösség'és a karánsebesi faipar-társaság közt szerződés jött létre, amely szerint 2030 hold erdő eladatott a faipari társaságnak husz esztendei kihasználásra 140 korona holdankénti tőár mellett és azzal a kikötéssel, hogy a létesitendö iparvasut az erdő kihasználása után a vagyonközösség tulajdonába megy át, E vasút biztosítására kiköttetett, hogy az építendő gyárra és vasútra 250,000 korona telekkönyvileg első helyen biztosittassék. A gyár és vasút építése akkortájt körülbelül 300.000 korona értékben állapíttatott meg, de a költség tényleg 1,300.000 koronát tett ki, mert a területek örökáron való megszerzése a tulajdonosok makacs ellenállásán meghiúsulván, ezek csak örökbérszerződés alapján lehettek biztosithatók. — Később az Első Karánsebesi Takarékpénztár segítségével sikerült a gyártelepet tulajdonjogilag is megszerezni, de ugyanazon napon a takarékpénztár kétszázezer korona követelését első helyen bekebelezte a gyárra. Ezután az államvasutak építettek egy kitérővágányt negyvenháromezer korona költséggel és azt is bekebelezték. így a vagyonközösség harmadik helyen bekebeleztette a maya kétszázötvenezer koronás biztosítását, a vasútra nézve pedig megkapta a faipari társaságtól az összes örökbérszer zödéseket és egy külön szerződés alapján a vasút tulajdonjogát. Eszerint, tekintettel a gyár és a vasút egymillióháromszázezer korona értékére, a vagyonközösség választmánya és kilencvenhat tagból álló képviselőtestülete egyhangúlag kimondotta, hogy a harmadik helyen oilló bekebelezés által is teljesen biztosítottnak látja a vagyonközség érdekeit, illetőleg a kétszázötvenezer koronás biztosítást elegendőnek tartja, annál is inkább mert a vasút amúgy se idegeníthető el senki által sem. — De miután a földmivelésügyi miniszter megengedte az erdő gyorsított kihasználását, a választmány határozatilag kötelezte a faipartársaságot, hogy egy éven belül törekedjék odahatni, hogy a vagyonközösség első helyen legyen bekebelezve a gyárra és szereztessenek meg tulajdonjogilag azok a földek, melyeken a vasút jár,,Ezt a határozatot a vagyonközösség fölterjesztétte a vármegyéhez . jóváhagyás végett. A vármegyének joga volt vagy helybenhagyni, vagy elutasítani, vagy megsemmisíteni a határozatot, azonban semmiképen se volt joga kimondani a vagyonjogi felelősséget a választmányra nézve s elrendelni a biztosítási végrehajtást a választmányi . tagok vagyonára. Mert a vagyonközösség becslései okmányokkal igazolhatók. A gyár maga megér nyolcszázötvenezer koronát, de a vármegye szakközegei utján sein becsültette felül e becslés helyességét és így a választmány jóhiszeműségében kételkednie nem lett volria szabad. — Azt mondják, hogy egyes kövökboszubólhajszát inditöUak ellenem ez ügyből kifolyólag. Ezt én most még elhinni nem tudom, de látom, hogy valami váratlan dolog történt, amit a magam részéről helytelenítek. Ugy hallottam, hogy a határozat a túlzó nemzetiségi párt örömrivalgása közepette mondatott ki s ez az, ami föltűnik nekem. A jövő meg fogja mutatni, mi igaz a dologból. Egyet azonban le akarok szögezni : nem értem, mi okból szükséges a vármegyének eképen megbénítani egy vállalatot, amely ezerötszáz-kétezer munkásnak ad állandó foglalkozást és évente legalább egy millió korona értékű árut szállít külföldre s amelynél ráadásul a vagyonközösség összes hivatott tényezői biztosítva látják érdekeiket. — A vagyonközösség vezetősége tudja, hogy erős és biztos pénzintézetek vannak érdekelve nagy összegekkel ennél a társaságnál és tudja ezért az is, hogy anyagi veszély abszolúte nem forog fönn. Ezt mindenesetre tudnia kellene a fölöttes hatóságnak is. A nagyközönség bírálatára bízom ezeket, elmondván, hogy helyes volt-e az eljárás a választmány ellen és ellenem akkor, amikor köztudomásu dolog, hogy én huszonöt esztendős közpályámon a legnagyobb támadásoknak kitéve is hiven szolgáltam a magyar állameszmét. — A megye állandó választmánya azt a javaslatot tette a törvényhatóságnak, hogy föntemlitett vagyönközösségi határozatot formai okokból semmisítse meg, mert nem volt névszerinti szavazás. Ezt én tudtam és csak más elfoglaltságom miatt nem mehettem el a megyegyülésre, hogy ott a vármegyei közönséget fölvilágosítsam. Egyébként, ha valaki a vagyonközösség megkárosításáról beszélt volna, a kérdés tisztázásáig magam ajánlottam volna föl kellő biztosítékot. BELPOLITIKAI HÍREK. Jeszenszky államtitkár hivatalában. A Budapesti Tuclósitó jelenti: Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkár ma stubnyaíürdöi üdüléséről hazaérkezett és átvette hivatala vezetését. Serényi Budapesten. A Budapesti Tudósító jelenti: Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter, aki több napot putnoki birtokán töltött el, ma reggel visszaérkezett a fővárosba. A bácsalmási petíció. Ma délelőtt folytatta a királyi Kúria I. választási tanácsa, Sebestyén Mihály elnöklésével, Szutroly Lipót Bácsalmáson megválasztott nemzeti munkapárti képviselő mandátuma ellen benyújtott petíció tárgyalását. A mai tárgyaláson Aigner Adolf, a kérvényezők meghatalmazottja, folytatta válaszbeszédét és abban, a petícióban fölhozott abszolút okokra vonatkozólag, a bizonyítás elrendelését kérte. Tetétleni Ármin, a megválasztott képviselő meghatalmazottja, viszonennek és az ujabb politikai fordulatnak köszönheti. Heinrich Gusztáv tudós egyetemi professzor, literátus ember, iró és kritikus, a Tudományos Akadémiának főtitkára. Utódja ebben az állásában Arany Jánosnak és Szily Kálmánnak, akiket ily méltó kegy és elismerés (sajnos) nem ért. De örvendetes, hogy lassankint és sporadikusan a tudomány és az irodalom emberei is rést találnak a főrendi méltósághoz s Heinrich Gusztávval szellemi életünknek egyik kiváló képviselője jutott föl a közjogi parnasszusra, a törvényhozás felső házában. Ha tehát végigtekintünk az uj főrendek diszes során és mérlegeljük életük munkásságát, arra az eredményre jutunk, hogy ezek a királyi kitüntetések méltó férfiakat illetnek. És nem lehet egyéb kívánságunk, minthogy az öt férfiú mint főrend is buzgón munkálkodliassék minél tovább az Ország javára. Vajha minél több olyan férfiút adna nekünk a sors, akik igazán főrendjei a szorgalomnak és az önzetlenségnek. A karánsebesi vagyonközösség. : Burdia Szilárd nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A határszéli vagyon, közösség választmánya ellen tudvalevőleg Krassószörény vármegye törvényhatósági bízott, sága megállapította a vagyonjogi felelősséget egy erdőbérleti ügyből kifolyólag, melynél a választmány a köteles óvatosságot állítólag elmulasztotta. A vagyonközösség kétszáznegyven, háromezer koronás kárának biztosítására elhatározta a törvényhatósági bizottság, hpgy Burdia Szilárd, udvari tanácsos, vagyönközösségi igazgató karánsebesi ingatlanaira bekebelezi ezt a kárösszeget. Ma délelőtt fölkereste tudósítónk Burdia Szilárd dr országgyűlési képviselőt, a határszéli vagyonközösség igazgatóját, aki a következőkben nyilatkozott az érdekes ügyről tudósítónknak: Palánkai fölkelt az asztaltól és az aszszóny elé állva mondta: — Állást kaptam. — Hála istennek. Egy félórával előbb is megmondhattad volna ezt az örömhírt. — Ne örülj neki. — Hát miért ne örüljek neki ? Miért rendit meg téged az a hónapok óta lesett állás? Miért rémitesz engem is? Miért? — kérdezősködött megdöbbenve az asszony. Paláhkái földre szegezte sáppadt tekintetét. Hallgatott. Az asszony könyörgőre fogta a dolgot. — János! Te titkolódzol előttem. Mindenből kivettem a részem. A mi sorsunk szomorúan közös,Tehetetlenül, nyomorogva, együtt várok veled . . . Hát mit titkolódzol. Micsoda fonák szerencsétlenség az, ha te — állást kaptál ... Hát beszélj, beszélj, ne nyomoríts meg a hallgatásoddal. Palánkai, titkos lelki küzdelmétől kimerülve, Valósággal visszaesett arra a székre, melyről az imént fölkelt. Kínzó gondolatoktól gyötört fejét tenyerébe fektetve — beSzélt, Csöndesen, mint aki titkos bűnöket gyón meg. —• Én tudom, ha sohasem is mondtad, magadban már rég elintézted, hogy csúfosan megcsaltalak. Az én haszontalan életemhez kötöttem a tiédet. A szerelem Önzésé nem ismer határokat. Hónapok óta élünk együtt. A mi mézesheteinket lealjasitja a holnap valöszíríütlensége, a ma sivársága, a tegnap gyönyörű hazugságai. Tévedtünk, Amália, ami házasságunkkal. Jobban mondva: siettünk vele . . . Hónapok óta keresem az állást, a szerelemnél is hatalmasabb alapját a házasságnak. Tegnapig tragédiát járatottvelem a sors, ma belebuktatott a tragikomédiába. Állást kaptam. Belepirultam, ajkamba haraptam, amint megtudtam, hogy milyen körülményekkel jár ez állás elfoglalása, de elfogadtam, mert én szomorúan megbizonyosodtam állás után futkosásomban arról, hogy ez az állás egyetlen mentő-deszkája a mi boldogságunknak . . . Amália asszony agyában közönséges gyanúk ébredeztek férje beszéde alatt. Sokszor hallott gyalázatos állásokra gondolt és mármár türelmetlenül közbe akart szólni, de mikor Palánkai „a mi boldogságunkról" beszélt, kimentődött az asszony előtt a férfi ... Palánkai mind élénkebben beszélt. Már sziv is volt a szavában, mert kereste a hangulatokat is. . — A mi boldogságunk nagy árt követel. A multat megszégyenítő jelent le kell rombolni, hogy beáiihassunk jövőnk vasmunkásaivá .. . Amália! Nekünk el kell válni egymástól ! —.- János! Palánkai magához vonta kitörni készülő asszonyát és könyörögve mondta neki: — Most ne beszélj ... Azt mondanád, hogy megbolondultam, vagy kegyetleniii tréfálok . .. Most csak én beszélhetek, mert egy szomorú helyzetet kell tisztáznom. — Azt mondtam, hogy el kell válnunk. Látod, immár kétszer mondtam ki e mindent fölborító rettenetes szavakat. Az asszony kiszakította magát a férfi karjaiból. Kigyulladt tekintettel, büszke fejtartással tekintett le az előtte semmivé zsugorodott emberkére, aztán szavaival egé szen friss hangokat ütve meg — mondta: — El kell válnunk? Ez a mentő-deszka? í Hát ez ?! Kétszer kimondtad. Nem tudom miért, de én sokkal nyugodtabban hallgatom, mint te mondod ... Csak egyetlen mentséged van ilyen beszédek müvelése után, de ezt a mentségedet csak az orvos konstatálhatja. A kegyetlen beszéddel sújtott Palánkai összetörve sirt az asztal mellett. A férfi-sírás föloldotta az asszonyi büszkeséget. Palánkainé elfelejtette sújtó szavait. Elfelejtette azt is, hogy az előtte siró emberrel kötötte össze életét, akivel hónapokig nyomorgott és ime, ma hazajön és azt mondja : „Állást kaptam . . . Amália, nekünk el kell válni." Nem is foglalkozott ezzel a humorosan szomorú dologgal — csak szánakozva nézte végig a nyomorult embert, aki, ugylátszik, most tragédiát rendez, melyben okvetlenül el akar bukni. Amália hozzáfogott a cselekvény lebonyolításához, — Ne sírj, János. Inkább beszélj. Palánkai fölemelte fejét a biztatásra és könyes szeméivel az immár nyugodt tekintetű feleségére bámult. Dadogva beszélt: .— Beszéljek? . . . Az most már nagyon nehéz lesz ... De megemberelem magam. Beszélek.Megmagyarázom.Talán mégis megértesz. És újra jó lesz minden. . . Állást kaptam. Hogy miféle állást? Dijnoki állást a vámhivatalnál. A dijnoki állást mostanában nem adják feleséges embernek. Törvény, vagy rendelet van rá.' A dijnoknak égyedülvaló, magányos, szomorú embernek kell lenni. Egy