Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-19 / 125. szám

1910 október 21 DEL MAGYARORSZÁGI 9 kötözték és egy földalatti zárkában helyezték el. — Véres választások. Pointe-a-Pitreből táviratozzák: Petit Guadeloupe Bourg községben a községi választások viharos tüntetéssel kezdődtek. Az előljárósági hivatalt megostromolták. A tömeg a beavatkozó csendőrökre vetette magát és többeket megsebesített. A csendőrök sortüzet adtak, hat ember életét vesztette és többen megsebesültek. — Leégett község. Eperjesről Jelentik: Bárosujlakon tüz ütött ki, mely sok házat» melléképületet és takarmányt elhamvasztott' A kár meghaladja a negyvenezer koronát. — Holttest a sinek mellett. Bors és Artánd falvak között a vasúti pályamunkások a sinek mellett, a magasra nőtt fűben, vérrel borított holttestet találtak. Elegáns sötét ruhája sáros volt és tépett, arca a fölismerhetetlenségig összezúzva, a vállperece is összetörve. Körülötte véres a talaj, mintha arccal esett volna le a magas töltésről, csak végvonaglásában fordult volna hanyatt. A munkások jelentést tettek a csendőrségnek, amely kikutatta a halott ruháját. Jobb zsebében újságot találtak, a belső zsebben pedig egy levelet, amely Weimann Imre Géza nevére szól egy kolozsvári szanatóriumba. Weimann Imrének a tanár bátyja irta a levelet Kézdívásárhelyről, arra kéri öcscsét, maradjon nyugodtan, türelmésen a gyógyintézetben,, majd jobban lesz és akkor állást kerítenek a számára. A levél megvilágította a rejtélyes, drámát. Weimann Imre kiszökött a kolozsvári szanatóriumból, Budapestig jegyet váltott és feKilt az éjjeli gyorsvonatra. Bors és Artánd között valószínűleg méglepték "szokott idegrohamai, amikor teljesen elvesztetté önuralmát, föltépte az ajtót és kalap, félöltő nélkül leugrott a makszímális sebességgel rohanó vonatról. A vonat nyitott ajtóval robogott tovább, ő pedig véresre zúzott, összetört tagjaival hanyatt fordult és rövid kínlódás után meghalt. Reggel akadtak rá a vasúti munkások. A holttestet föl fogják boncolni, nem líippahg-e valami bűntény a rejtélyes haláleset mögött. — Száríts vasárnapi repülése. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg vasárnap délután Száríts János repülését. Már délelőtt a város több. pontján piros zászlócskák jelezték a délutáni repülőnap megtartását, habár az esőrehajló, szeles idő miatt nem igen bizakodtak a sikeres repülésben. Délután a két óra harminc perckor induló vonattal ment ki a közönség a lóversenytérre. Azonkívül a kocsik, automobilok csak ugy ontották a publikumot egészen három óráig. A lóversenytér környékét pedig ellepte az ingyenpublikum: ezer és ezer kíváncsi ember. A rend föntartására a rendőrség és a csendőrség volt kiküld ve, Vojnits Béla rendőrkapitány, Hertelencly és Gábor csendörzáiszlósok vezetése alattMikor a közönség elfoglalta helyét a tribünön, páholyokban, ülő és állóhelyeken, rázendített a katonazene, amely különben az egész repülő-délutánon szórakoztatta a publikumot. Három óra után néhány perccel a közönség előtt eltolták a repülőgépet, hogy mindenki megtekinthesse. Ekkor már együtt volt a versenytéren Szabadka egész intelligenciája. Ott voltak Purgly Sándor dr főispán, Bíró Károly dr polgármester, Podmaniczky Endre báró országgyűlési képviselő és még sokan — különösen sok hölgy — Szabadka intelligens eleméből. Meleg szeretettel vették körül Száríts Jánost, aki csillogó szemekkel, hevült lelkesedéssel beszélt repüléseiről, eddigi sikereiről. Eljött az indulás, a fölszállás ideje is, elmúlt már négy óra is, a repülés még mindig késett — a rossz, szeles idő miatt. Ebben a nagy szünetben a DMKE iparművészeti iskola növendékei egy gyönyörű ezüst koszorút adtak át Száritsnak. Ezután már-már oszladozni kezdett a közönség, mire Száríts fölvonatta a piros lobogót, hogy a szeles idő dacára is fölszáll. Sikerült is neki. A közönség leírhatatlan lelkesedése között két szépen sikerült fölszállást csinált. Az első alacsonyabb, három-négy méter magas volt, a másik már magasabb, hat-hét méter és mintegy százhúsz-százötven méter hosszú. Harmadik fölszállást is akart még végezni, de a motor ismét fölmondta a szolgálatot — egy dugattyuja nem működött. Többen lelkesedésükben vállukra kapták az aviatikust és kitörő éljenzések, kendölobogtatások között vitték öt a hangárba. A főispán, a polgármester és még sokan Szabadka előkelőségeiből siettek gratulálni Szabadka aviatikusának. A két fölszállással a repülő-napnak vége is volt, a közönség elégedetten távozott a térről, ahol Száríts János első nyilvános diadalát aratta. — A kolera. Budapestről jelentik: A fővárosban ma sem fordult elő koleragyanus megbetegedés. — Szekszárdról írják: A bátai járványkórházban jelenleg busz kolerabeteget ápolnak. A belügyminiszter a betegek kezelésével Messinger Béla dr budapesti orvost bízta meg. — Egy huszártiszt halesete. Kolozsvárról jelentik: A zsuki urlovasversenyen sajnálatos baleset érte Baich Péter báró huszárhadnagyot. Baich Pétert most egy kolozsvári szanatóriumban ápolják, sérülése azonban nem ad okot aggodalomra. A vasárnapi verseny legnagyobb érdeklődéssel várt számára, Erdélyi-díjra csöngették föl a lovakat, Baich Péter báró Bethlen István grófnak Tulipán-ján állt a startszalag előtt, közvetlen mellette a Szikra ficánkolt. Jól sikerült start után Tulipán lefogta Szikrát, a cél előtt háromszáz méterrel pedig már-már biztos nyerőnek látszott, mikor egyszerre váratlanul kitört s lovasával együtt féloldalt nekivágódott egy zászlórudnak. Szikra elrohant mellette, sőt az egész mezőny utolérte, de a ló végre ismét versenybe állva, Baich báró erős ostorozása alatt másodiknak robogott el a célkarika előtt. Alig állott meg a mén, Baich báró lehanyatlott a lóról. Szentkereszthy báró vitte a mázsálóba, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a kedvelt urlovas szilánkos csonttörést szenvedett a jobb karján s elképzelhetetlen kínokat állott ki, míg másodiknak beostorozta lovát. Baich Péter bárót automobilon vitték Kolozsvárra, útközben elég nyugodtan tűrte a fájdalmakat, bár gyakran olyan közel volt az ájuláshoz, hogy konyakkal kellett erősíteni. — Szövetkezeti uzsora. Budapestről jelentik: Kocsis Pál operaházi munkás junius huszonegyedikén kétszáz koronás kölcsönt vett föl az Egyesült Takarék- és Hitelszövetkezettől. A kölcsönkérő kérvényét a szövetkezet titkára, Gonda Lipót intézte el, még pedig akép, hogy a kétszáz koronás kölcsönből különböző címen harmincnyolc korona kilencven, hat fillért vont le. Golclhammer Jenő kereskedő 1.907 julius hónapban hatszáz korona kölcsönt vett föl ugyanannál a szövetkezetnél s az ö kölcsönéből Gonda Lipót százhatvanegy korona négy Iliiért vont le. Mind a két kölcsönkérő a kölcsönről váltót adott s ezeket a váltókat a szövetkezet utóbb teljes értékükben pörölte. Ekkor ugy Kocsis Pál, mint Goldhammer Jenő följelentették a szövetkezetet uzsora miatt. A vizsgálat után az ügyészség Gonda Lipót ellen kétrendbeli uzsora miatt emelt vádat. A vád ellen Gonda védője kifogásokkal élt, amelyeket ma tárgyalt a budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa. A vádtanács Gondát kétrendbeli uzsoráért vád alá helyezte. — Jogászból hentesinas. A jogi pálya túlzsúfoltsága és az ügyvédek számának évrőlévre megdöbbentő gyarapodása ellen tudvalevőleg Székely Ferenc igazságügyminiszter törvényhozási reformmal keres védelmet. Két évvel akarja meghosszabbítani az ügyvédi oklevél elnyerésének idejét. És bármilyen radikális és szigorú is ez a tervezett reform, nagy rokonszenvvel fogadják jogászkörökben. Mert régen érzi és tudja mindenki, hogy a jogi pályán ijesztően terjeszkedik a szellemi proletariátus. Akárhány eset van, hogy a legszerényebb hivatalnoki állásokra nagy számmal pályáznak diplomás emberek, akik az ügyvédi pályán nem tudtak boldogulni, nem voltak képesek maguknak biztös ekszísztenciát teremteni. Ezek a szomorú tapasztalatok érlelhették meg azt a meggyőződést a nagyváradi jogakadémia egyik fiatal, tehetséges hallgatójában, hogy jogi tanulmányainak elvégzésével párhuzamosan kitanul egy iparosmesterséget ís. Az érdekes úttörő fiatalember Tóth Imre nagyváradi joghallgató, aki a napokban beállított Fröhlich János nagyváradi hentesiparos gyárába. — Hallottam, — szólt Fröhlichhez — hogy önnek hentesinasra volna szüksége. Szeretnék beállani és megtanulni a hentesmesterséget, Fröhlich csodálkozva nézett az uri külsejű, intelligens fiatalemberre. — Eddig hol dolgozott? Mit tanult? — Nem dolgoztam még sehol. De tanultam. Jeles sikerrel érettségiztem a gimnáziumban és most a nagyváradi jogakadémia hallgatója vagyok. — És inas akar lenni? Nem értem. — Pedig a dolog nagyon egyszerű, — felelt határozottan Tóth Imre. Látom és tudom, hogya jogi és ügyvédi pályán mindig nehezebb és nehezebb a megélhetés. Ki tudja, hogy mire nagysokára megszerezhetem a diplomát, tudok-e azzal magamnak kenyeret keresni. Hát én ugy gondoltam, hogy ha nem tudok megélni, mint ügyvéd — hentesboltot nyitok. Ez ép olyan tisztes, becsületes munka szerintem, mint a jogi működés. Hát ezért akarom megtalnulni ezt a mesterséget. — És tudja édesatyja ezt az elhatározását? — Édesapám Tóthlinre községi tanitó. Tudja és helyesli a szándékom. Ezekután megkötötték a szerződést. Tóth Imre joghallgató beállott hentesinasnak. Délelőtt a jogot hallgatja szorgalmasan, délután pedig a gyárban dolgozik a többi egyszerű munkásokkal egysorban, — akik büszkélkedve néznek az ő inas-szaktársukra, aki talán egyszerre fog>ja elnyerni a doktori és a hentessegédi cimet. — Crippen a birák előtt. Londonból jelentik: Ma kezdődött a törvényszék előtt Crippen bünpörének tárgyalása. A teremben mindössze ötven hely van a hallgatóság számára és ötezer kérvény érkezett a törvényszék elnökéhez. Természetesen, megint dolgozik a protekció. Hercegi koronákkal ékes levelek támogatják a jegykéréseket. Ma reggel ezer meg ezer ember lepte el a törvényszéki palota környékét. Nagy rendőri készenlét vonult ki megakadályozni az ostromot. A tárgyalás előreláthatólag négy napig fog tartani. — Megtalálták az eltiint családot. Hirül adtuk, hogy néhai Király József rendőrbiztos özvegye pár nap előtt Szabadkáról elutazott az édesanyjához Szegedre s azóta nem találták sehol. A szegény asszony gyermekeivel együtt nagy nyomorban élt s attól tartottak, hogy beváltja fenyegetőzését, elpusztítja gyermekeit és öngyilkossá lesz. Szombaton este aztán megkerült Királyné, hazavitték Szegedről és most súlyos betegen fekszik lakásán. A szerencsétlen anya végre akarta hajtani öngyilkossági tervét és csak a véletlen akadályozta meg ebben. Pénteken este jött Szegedre, hogy a Tiszába ölje magát és gyermekeit, de nem találta a folyóhoz vezető utat. Sokáig kóborolt a sötét éjszakában kis gyermekeivel s végül is egy urat szólított meg és fölkérte, hogy mutassa meg, merre van a Tisza, Az illető látta, hogy az özvegy tekintete zavart, az asszony nagyon izgatott, rosszra gondolt hát ós a Tisza helyett a — rendőrségre vezette, ahonnét gyermekeit a nagyanyjához, az asszonyt pedig Szabadkára szállították. Királynét az keserítette el, hogy a férje utáni nyugdíjból megélni nem tud, óvónőnek pedig nem akarták kinevezni. — A szökött katona öngyilkossága. Temesvárról jelentik : Koch Jakab temesvári legény október elején bevonult az aradi honvédhuszárokhoz. A katonai életet azonban nem tudta megszokni s tegnap megszökött. Atyja biztatta, hogy térjen vissza, de a fiu nem hallgatott rá. Ekkor az apa följelentette a rendőrségen, mely letartóztatása végett megjelent a lakásban, de a fiu közben öngyilkosságot követett el. — Rablás az Angyalföldön. A főváros egyes tájainak biztonsági viszonyaira fölöttébb szomorú világot vet az a fölháborítóan aljas bűntett, amely tegnap éjszaka történt az Angyalföldön. A bűntett elkövetői tizenöt-husz éves suhancok, akiknek elvetemültsége szinte megdöbbentő. A rendőrségnek, jobban mondva a közrendőröknek, a kültelkeken a legtöbb esetben ilyen fiatal gonosztevőkkel gyűlik meg a bajuk s van eset rá, hogy nem tudnak vagy nem is mernek ellenük föllépni, mert ezek a suhancok, ha többségben vannak, mindenre képesek. A rendőr pedig nem szivesen kockáztatja az éjszaka sötétjében, hogy a fiatal gonosztevők megszúrják, vagy reá lőjjenek. Az angyalföldi bűntett oly förtelmes, hogy leirni sem lehet a inaga mivoltában. Vasárnap este egy T. András nevű napszámos ötvenhat esztendős felesége nem tudta hazavárni az urát ós elindult a környéken korcsmáról-korcsmára keresni. Az egyik korcsmában az asszony, aki a sok járkálást)a kimerült, maga is megivott egy pohár sört. A közeli asztalnál duhajkodott néhány suhanc, valamennyi kocsis, és pedig a következők: Rozsnyai Ödön huszonegy éves, Krausz Artúr busz éves, BóczGyula tizennyolc