Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-13 / 120. szám

1910 október 11 DELMAGYARORSZAQ 7 TÁVIRATOK A görög kabinet. Athén, október 12. A kabinet holnap beadja lemondását. Általános a vélemény, hogy Venizeloszt fogják megbízni az uj kabinet megalakításával. A berlini egyetem ünnepe. Berlin, október 12. Este a Schausspielhausban, az egyetem jubileuma alkalmából díszelőadás volt; amelyen Vilmos császár és a császári udvar vett részt. A többi hely a tanároknak és a diákoknak volt föntartva."Színre került Figaro házassága. Monaco és a íorradalom. Paris, október 12. A Temps-aek táviratozzák Monacoból, hogy néhány száz ember tegnap a palota előtt tüntetett a fejedelem ellen. Azt követelték, hogy a fejedelem mondjon le a trónról, a vérmesebbek pedig köztársaságot emlegettek. A forradalmi tüntetésnek az az előzménye, hogy Albert fejedelem Párisban nem akarta fogadni alattvalóinak azt a küldöttségét, amely azért jött, hogy szélesebbkörü autonómiát sürgessen» hanem kiüzent a deputációnak, hogy Luzernben jelentkezzék. A megsértődött deputátusok egyenesen hazautaztak. Közben lejátszódott a portugáliai forradalom s ettől szállt fejükbe a vér. Az angol hajógyárak kizárása. London, október 12. A hajógyárosok és kazánkovácsok képviselői mai értekezletén megállapodás jött létre, amely véget vet a hajógyári általános kizárásnak. Manclzsiiria kölcsöne. Xewyork, október 12. Mint a „Newyork Herald" Pekingből jelenti, a mandzsúriai alkirály és a Mgcey-Hawley szindikátus képviselője előzetes megállapodást kötött, Tiz millió tael kölcsön dolgában. A központi kormány hatóságai nehézségeket gördítenek a kölcsön megvalósítása elé, amennyiben kijelentik, hogy az egyes kormányzóságok kölcsöneit a központnak kell közvetítenie. A francia katonákról. Mostanában sokat foglalkoznak minálunk a katonák egyévi önkéntes szolgálatának szabályozásával, a francia lapokban pedig nemrégi. ben azt olvastam, hogy Michel francia altábornagyjm aga vezette Fahrman utász-közlegényt a francia köztársaság elnöke elé, hogy őt, mint a jelenkor legnevesebb katonai aviatikusát, mutassa be, akkor, amidőn vele egyidejűleg aktív és tartalékos tisztirangban lévő, repülőgépes és léghajós szaktársai — az utolsó nagy hadgyakorlatok alkalmával — hadászati szempontból szép és értekes eredményeket tudtak a repülés és léghajózás kockázatos művészetében, vagy jobban mondva: sportjában fölmutatni. A demokratikus aktus még a francia hadvezetőségnél is feltűnő. Ezen aktus pedig annál is inkább, mert nincs reá példa, hogy égy tábornok közvetlenül foglalkozzék egy közlegénynyel. Összefüggésben látom ezen, a maga formájában oly gyönyörűen megnyilatkozó demokratikus tényt azzal, hogy Franciaországban nincs egyévi önkéntes. Minden katona egyaránt katona, csak a rang különbözteti meg a hadfiukat egymástól. Az egyévi önkéntes intézmény mellett tagadhatatlanul sok előnyöset, de. a tiszti tuiprodukción kívül számos érvet lehet ellené is fölsorolni. Hálátlan dolog pro vagy kontra nyilatkozni, de nem is ez a célom, hanem csak az, hogy a francia hadsereg katonáiról, akikről német megvilágítás és talán befolyás gyakorolta rossz vélemény van nálunk» tévesen, elterjedve — néhány ismertető sort közöljek — tárgyilagosan. Több mint két évtized előtt láttam először francia katonát. Nekem is feltűnt, hogy a gyalogságnál aránylag több kis ember, úgyszólván gyerek, szolgál, mint például minálunk, azt is tapasztaltam, hogy a járásuk, mozdulatuk és fegyverfogásuk fesztelenebb, mint bármely hadseregbeli katonáé, de azóta sokszor volt alkalmam azt is megállapítani, hógy nagyon edzett és kitartó ez a kis katona, akinél a fegyelmezettség tudata épenséggel jól van kifejlődve. Láttam egy francia tisztnél, jóismerősömnél, hogy nem kell az emberekkel durván bánni, hanem ellenkezőleg, embereknek kell mindig tekinteni, jól bánni velők és akkor az önfeláldozásuk nem ismer határt. Sőt talán a jó bánásmóddal messzebb lehet haladni. Ez főleg a tanulatlan elemnél áll. Az én barátom jósága, humanizmusa eredményezte azt, hogy egy bretagnei parasztfiuból, aki a francia nyelvet alig bírta, midőn a katonasághoz jutott és a nevén kívül talán csak két-három szót tudott leírni, három év alatt az ezred legszebb irása és legjobb kezelő-altisztje lett. A francia hadseregben már régen eltörülték az önkéntességet, de nemcsak azért, mert tul sok tartalékos tiszt volt a következménye, hanem azért is, mert az önkéntességet magas díjjal lehetett megváltani. Minthogy Franciaországban egyébként sem adnak sokat a diplomára, hanem kizarőlag a tudást nézik mindenben ós Napoleon mondása: ,.^4 közkatona a tarsolyájában viseli a marsallbotjai* érvényesül, olyannyira, hogy teszem egy közönséges iparos az esti tanfolyamokon s anélkül, hogy az neki egy fillérjébe kerüljön is, fölvergődhetik magánmérnökké; nem csodálatos tehát, ha állami hivatalokban, kereskedelmi, do még a jogi pályán (a huissier, avonéstb.-éknél) is találkozunk olyan egyénekkel, akiknek nincs meg a különben is egyetemeken elnyerendő érettségi bizonyítványuk. Ez adja meg a magyarázatát annak, hogy magasrangu tisztek fiai közlegényként szolgálnak a hadseregben, néha még az ezredes fia apja ezredében. Ugyanis a francia hadseregnek Saint-Cyr, meg az úgynevezett Ecole Polytechnique tisztképzö-akadémiái nem tudnak elég aktív tisztet szállítani és ezért képeznek ki altiszteket tisztekké, még pedig ugy, hogy két rangbéli év után a megfelelő és kifogástalan magaviseletű altiszteket egy fölvételi vizsga elé bocsátják és ha es sikerül, a vizsgáló-bizottság, melynek tagjai magasabbrangú tisztek és tanárok, a saumuri lovassági, vagy a saint-maixenti tiszti-tanfolyamra engedi az immár tisztjelöltet. Ha nem is kerültek volna még ezen tanfolyamokból hírneves tisztek ki, akkor is bizonyos, hogy a módszer kitűnő altiszteket eredményez, mert a tizennyolc éves fiatalemberek, akik tanulmányuk végére jártak, azért, hogy a pályaválasztas problémájának megoldását, meg az avval járó fejtörést kitolhassák, de meg azért is, hogy a katonaságtól mihamarabb szabadulhassanak meg, többnyire idő előtt mennek sor alá, ami azzal az előnynyel is jár, hogy maguk választják meg az ezredüket s esetleg olyan helyőrséget, amely az ő választásuknak a legjobban felel meg. így történik aztán, hogy az apa a fiával kerül össze és a francia katonák között gyerekembert is látunk. Azok, akik idő előtt mennek sor alá, nemcsak azért teszik, mert hamarabb lesznek kiszolgált katonák, amire Franciaországban — a civiléletben — súlyt helyeznek és aminek álláselnyerésnél meg van a maga előnye, hanem teszik azért is, mert tiszti vagy altiszti pályára készülnek. Mivel azonban nem lehet tiszt mindaz, aki akar, tekintve, hogy a vizsgáló-bizottság magas igényeket támaszt, marad sok továbbszolgáló altiszt. Franciaországban az altiszteket jobban méltányolják és több becse van, mint nálunk, de ott nehezebb is alttisztté lenni, mint itt, A francia hadseregben csak a szakaszvezető, az őrmester, kinek a teendője a század számadásainak kezelése, valamint a tiszthelyettes (adjutant, akiből azonban tiszt nem lehet) az altisztek. A káplár még nem altiszt. Az altiszteknek a legénységtől elkülönített különszobájuk van. Akárhány jobb családból származó ifjú, néha tábornokok csemetéi, szolgálnak időn tul altiszti minőségben. Ezt sem lehet csodálni, mert azonfelül, hogy jó bánásmódban részesülnek, az altiszti zsold egyéb járulékaival pedig kielégítők, még tizenöt évi szolgálat után nyugdíjképesség és egy legalább kezdő, százötven frankos havi javadalmazással járó állami hivatalnoki kinevezés kötelezően kijár a továbbszolgáló altiszteknek. Természetesen, tizenöt év alatt nem lehet teljes nyugdijat elérni, de vannak altisztek, akiknél a tizenöt évi szolgálat huszonöt évet jelent és ugyancsak a nyugdij igényénél érvényesül, amennyiben a gyarmatokon és tűzvonalban töltött idő többet számit, mint a szárazföldi szolgálat. A gyarmatokon több alkalom nyilik kitüntetéseket elérni, a katonai szolgálatból kifolyólag kiérdemelt katonai érem, vagy becsületrend bármely rendjele külön javadalmazást biztosít annak tulajdonosanak, egész életére. A hivatásos altisztek ilyen körülmények között arra törekszenek, hogy a gyarmati ezredekhez jussanak, de leginkább a francia idegenek légiójába igyekszenek, amelyet elsőnek küldenek a legekszponáltabb helyekre s ott a tüzvonalba s ahol a kitüntetéseket aránytalanul könnyebb megszerezni. Mindannak dacára, hogy rémes, félelmetes hire van ennek a két ezredből, de nyolc ezred létszámával fölérő légiónak, mégis a francia altisztek elitje kerül oda. Van benne valami, liogy a franeia idegenek légiója oly rossz hirü, hiszen . mindenféle nemzetiségű, szedettvetett nép, katonaszökevény és gonosztevő kerül oda. De viszont ezek a katonák, amint mindazok, akiknek nincs mit veszíteni, nagy elszántsággal, önfeláldozóan és bátran mennek a legveszélyesebb helyekre, az ellenség ele. Az idegenek légiójába ugy jut be az ember — s ezt néhány nevesebb magyar is bizonyíthatná — mint a korcsmába. Nem kell oda semmiféle igazolás, még csak születési bizonyítvány sem. Az előbb emiitett tiszt, aki egy magyar származású, Szarvas nevü százados alatt szolgált a légióban és ott több magyar embert ismert, mondta el nekem a következő érdekes esetet: Volt egy német nevü katona, kitűnően, hiba nélkül beszélt franciául, akiben csakhamar a legjobb altiszti erényeket fedezték föl. Hamarosan ki is nevezték, altiszt lett. Mindig a legnehezebb szolgálatokat kérte és mindenre vállalkozott. Mindenütt kitüntette magát. Rövid pár esztendei szolgálat után kitüntetésre lett előterjesztve, egyszersmind azonban személyi azonosságának igazolására vizsgálat indult meg, s ekkor kitűnt, hogy a hős — francia álattvalő és álnév alatt szolgált. Tiz évvel azelőtt már altiszt volt és a feleségét agyonlőtte ; in contumac, halálra volt ítélve! Újból esküdtbíróság elé került, fölmentették, de a kitüntetés elmaradt. B. G-y. Villongás a Drina partján A Drina balpartján fekszik Bjelina, egyik legélénkebb forgalmú bosnyák helység. A városka szélén van egy sziget, amelyet a Drina és a holt ága ölel körül. A sziget közvetlenül a bosnyák-szerb határszélen fekszik és számtalan összeütközésre adott már alkalmat. Tegnap azonhan, mint Serajevóból táviratozzák, olyan nagyarányú összetűzés, valóságos harci ütközet volt a bosnyákok és szerbek között, amelynek bizonyára súlyos folytatása lesz még. A sziget vitás terület. Ép ugy a bosnyákoké, mint a szerbeké. Tegnap tíz-tizenöt, bosnyák favágó kötött ki a szigeten, amit a szerb csend, őrök megláttak ós puskatussal kényszeritették a parasztokat; hogy hagyják el a szigetet, A bosnyákok visszarohantak és hetven csendőrt hoztak magukkal. A szerbek se voltak restek, összpontosították a szomszédos falvakból a csendőrlegénységet és egy alezredes vezényletével, aki az osztrák-magyar-szerb vegyes tiszt' bizottság tagja, kivonultak a bosnyákok ellen' Izgalmas szóváltás, majd puskaropogás, élethalálharc következett. Egy szerb csendőrőrmester holtan maradt a csatatéren. A szerbek, látván a veszedelmes helyzetet, katonai megerősítést kértek. Négy gyalogszáza.-] futólépésben indult a csatamezőre. A bosnyák részről is megérkezett a segítség, hét század vonult ki gépfegyverekkel. A szerbek tüzelni kezdtek, de csak a levegőbe, provokálni akarván a katonaságot. Végre is sikerült vérontás nélkül végetvetni a konfliktusnak. A botrányos dolgot bejelentették a külügyminiszternek, aki az affért diplomáciai útra fogja terelni. A bécsi aposto!. (•Saját tudósítónktól.) A határrendőrségről, amely csak néhány esztendős intézmény, ritkán esik szó, pedig rendkívül fontos a miszsziója. A nagy szervezet dolgát fővárosi székhelyéről Czájlik Alajos miniszteri tanácsos, határrondSraégi főnök intézi ritka energiával és