Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-09 / 117. szám

12 DELM AGYARORSZAQ 1910 október 11 A kolozsvári egyetemen egy gyöngetudásu grófi csemete akart szigorlatozni. Bizott a le­vélben és ősi nevében, meg a zárt szigorlatban, amelyet két barátja, szintén grófok, igyekeztek lehetővé tenni. Odaálltak a szigorlati terem ajtajához és a bemenni akaró kollégákat kérték, hogy ne menjenek be. így ment ez egy jó jdeig. A kollégák szívesek voltak, nem mentek be. Egygyel azonban sehogysem bírtak. Hiába volt minden kapacitálás, hiába mondták: — Kolléga ur, ne menjen be! A barátunk nem tud semmit Még annál is kevesebbet. Meg se nézte a könyvet . . . stb. — A kollégának nevezett ur> egy igen szimpátikus fiatalember, végre sze­rényen szólott: — Kedves uraim, igen sajnálom a dolgot, de nekem mégis be kell mennem. Én X. Y. egye­temi tanár vagyok. Én fogom vizsgáztatni a gróf urat... * (A hangoló.) Van egy fiatal művésznő, aki szenvedélyesen zongorázik, ami még nem volna baj. A baj ott kezdődik, hogy nem tud zongo­rázni, de azért egész nap ott ül a rozoga hang­szer előtt és gyúrja a „Gimbelem-gombolom4r-ot. Egy szép napon beállít hozzá egy ur és be. mutatkozik: — A zongora miatt jöttem. Én vagyok a zongorahangoló. — Zongorahangoló? — csodálkozik a mű­vésznő. — Hisz én nem is hivattam magát. — A nagyságos asszony szomszédai hivattak) — mondja ravasz mosolylyal a hangoló. Használt ön már BABÉR-SÓSBORSZESZT? OGAK Lukács Imre fogmüterme a berlini fogtechnikán oki. képesítve IMonits-utco l. Széchenyi-íér sorolt. ProsiÉ-liái. KÖZIGAZGATÁS x A csorvai miiut. Szeged város útügyi hatósága szombaton a polgármester elnök­lésével tartott ülésében a csorvai müut ki­építésére háromszázezer koronát irányzott eiő. A kölcsönből fedezendő összeg évi tör­lesztésére tizenhatezerötszáz koronát állíta­nak be az útügyi költségvetésbe. Az utalapi költségvetést a bizottság két évre megálla­pította. x Szeged város javadalmai. A szegedi ja­vadalmi hivatal bevételei az 1910. év harmadik negyedéről a következők : juliusban 148,419 79 korona, augusztusban 173,21604 korona, szep. temberben 158,71019 korona. Összesen 480,34619 korona. Ezzel szemben a mult év harmadik ne­gyedében a bevétel 436,399"89 korona. Vagyis az idén a bevétel 43,94613 koronával emelkedett x Egészségügyi vizsgálat a tanyákon. Faragó Ödön városi tiszti főorvos az elmúlt héten az Alsótanyán közegészségí vizsgálatot tartott. Az egészségügy állapota odakint nagyon kedvező s ragályos betegség egyáltalán nincs. A főorvos a jövő héten a Felsőtanyán tart köz­egészségi vizsgálatot. x A virilisták névjegyzéke. A virilisták névjegyzékét minden évben összeállítják. Az alapjegyzék már elkészült s a fölszólamlások­hoz képest a szükséges pótlásokat ezután vég­zik rajta. A jegyzéket a novemberi közgyűlé­sig, amikor a decemberi városatya-választáso­kat kiírják, össze kell állitaní. így a névjegy­zéket a jövő héten közszemlére teszik ki, hogy az esetleges fölszólalások megtehetők le­gyenek. APROSAGOK. Föltaláló a hid alatt. A francia főváros népszerű rendőrfőnökének, Lepinc- nek, min­denre kiterjed a figyelme és minden jó ügy számára van a szivében szeretet. Neki jutott eszébe az is, hogy Parisban egész csomó olyan talentum tengődik kicsinyes nyomorúságban, akiktől ötletes, jó dolgok is származhatnának, ha a homályból előkerülhetnének. A derék rendőrfőnök tehát megalapította a fölfedezet­len fölfedezők versenykíállításának intézményét, amelyet az ő nevéről nevezett is el a párisi utcanyelv. A Conconrs Lepine minden eszten­dőben sok kuriózummal, sok érdekességgel, de néha igen komoly értékekkel is szolgál, ame­lyeket azután a kiállítás zsűrije minőségük és értékük szerint jutalmaz különböző kitün­tetésekkel. Az idén szintén akadt a fölfedezetlen föl­találok között jutalomra érdemes. Egy bánya­talicska modellje keltett szakkörökben komoly érdeklődést, ugy, hogy nagypénzü gyárosok való­sággal versenyeztek a találmány gyakorlati értékesítéséért. Lepine igen őrült, hogy egy ismeretlen értéket megint kibányászott a mélyből és azonnal elküldött a föltaláló laká­sára, hogy magához hivassa. A küldött ember azonban azzal tért vissza, hogy az illető már egy hete eltűnt a lakásáról, ahol nem tudott fizetni s azóta nem tért vissza. — Hát már most hol lehet az a boldogtalan? — mérgelődött Lepine. Nem soká tépelődött azonban, hanem neki­feküdt és egész Parist fölhajtatta detektivjeivel a föltaláló miatt, akit végre meg is találtak egy hid alatt, a traverzek között, ahová be­kvártélyozta magát. Épen aludt a szerencsétlen flótás. Mikor közölték vele a szerencséjét, majd megbolondult a boldogságtól. Elmondta, hogy már egy hete nincs lakása, a hid alatt aludt egy­egy órát. Nancyból jött föl a találmányával, amelylyel pénzt remélt szerezni. Felesége és gyermeke nyomorogva várják Nancyban a jó hírt. Már tegnap vízbe akarta magát ölni nyo­morúságában. Erről azonban most már termé­szetesen szó sincs. Lepine maga mutatta be a föltalálót a gyárosnak, aki rögtön pénzt adott a hálálkodó embernek, hogy a külsejét rendbe­hozza és hogy végre egyszer ismét jóllakjék. Rögtön szerződést is kötött vele a találmány kihasználására. Fele haszonban állapodtak meg. A boldog ember legelső dolga az volt, még mielőtt maga egy falatot evett volna, hogy a postára futott és ezer frankot küldött Nancyba a feleségének táviratilag, hogy a gyermek és a szegény, nyomorgó asszony is vele egyszerre élvezhesse a nagy szerencse boldogságát. Ez a derék ember tehát igazán megérdemli a sze­rencséjét. cs? A fáráók kultusza. Ez a címe a berlini népopera egyik zenés némajátékának, melynek keretében egy Nofrn Re nevű félig francia, félig arab származású táncosnő ókori egyiptomi táncokat ad elő. Férjével együtt, aki a némajáté­kok szerzője, a párisi Louvrc-ban őrzött egyiptomi emlékeket tanulmányozta s tanulmányainak hatása alatt érlelődött meg benne a gondolat, hogy a fáráók világát életre kelti a színpadon. Táncai végtelenül érdekesek s a régi egyip­tomi dombormüveket utánozzák. A némajáték cselükvénye két fölvonásra oszlik. Nofrn Re mint hadizsákmány Ramzesz király udvarába kerül. A király szerelemre gyulád iránta s fe­leségül akarja venni. Hogy azonban az édes zsákmány trónra kerülhessen, előbb áldozatot tartozik bemutatni A inon Re egyiptomi isten­nők s csak ha áldozata kedves az isten előtt, akkor kerülhet a uő Ramzesz háremébe. Nofru Re szenvedelmes táncot lejt el az oltár előtt, amelylyel az isten nagyon meg van elégedve. Szegedről elköltözünk! Ez okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re kiadó. A második kép Ramzesz háremét mutatja, amelyben Nofru Re csábos táncot jár a király szerelméért. Végül önkívületi állapotban oda­rogy Ramzesz, trónjának zsámolyához, ahonnan a király megittasodva emeli föl magához. A stílszerű keretben előadott eredeti táncok egész forradalmat keltettek a variété világában. Az orosz sajtótörvény tervezetét a mi­nap tárgyalta a minisztertanács, amely lénye­ges módosításokat végzett az eredeti tervezeten. A módosítás legfontosabb momentuma a felelős­ségnek a bejelentett szerkesztőről a valóságos szerkesztőre való áthárítása. A kormány mó­dosítása szerint a törvényszék csak akkor vonja felelősségre a bejelentett szerkesztőt, ha a valóságosat nem tudná kinyomozni. A sajtótörvény életbelépése után megszüntetik a sajtóvétségeknek közigazgatási uton való meg­torlását, a büntetések azonban szigorúbbak lesznek. IVövénysajt. A mi fogalmaink szerint a növényi termékekből előállított sajt a lehetetlen­ségek közé tartozik. Japánban azonban a nö­vényi sajt már régóta igen megszokott és ked­velt eledel. A japáni nép „natto"-ja (ez a sajt japáni neve) semmiféle tejterméket se tartal­maz, hanem egy babfajtából, az úgynevezett szójababból készül. A szojababot vizben kásává főzik és a még meleg kását formákba préselik ós szalmába csomagolják. A sajtcsomagokat egy pincében fölhalmozzák, melyben tüzet rak­nak és amelyet azután erősen elzárnak. Huszon­négy óra múlva a sajt érett és megehető. Mivel a szójabab nagy mennyiségben tartalmaz kazeint, igy tehát a „natto" nagyjában ugyan­azokat az anyagokat tartalmazza, mint a mi tejtermékekből készült sajtunk. Mint a La Nature cimü francia természettudományi folyó­irat irja, Franciaországban szintén megkísérel­ték a „natto" előállítását és forgalombahozását, a növénysajt elterjedésének azonban nagy aka­dálya, hogy nagyon erős szaga van és emiatt csak nagyon kevesen szeretik. ÍW A kerekeskorcsolya történetéből. A kerekeskorcsolyát a leghitelesebb följegyzések szerint 1820 körül egy Petitbled nevü francia mechanikus találta föl és az első időben az angolok és a franciák roppant megkedvelték, de azután elfelejtették, mig egy művészeti ese­mény ismét föl nem támasztotta és újra nép­szerűvé tette. Meyerbeernek ugyanis a „Pró­féta" cimü opera korcsolyajelenetéhez szüksége volt kerekeskorcsolyákra, mert különben az operában előforduló ballett a színpadon nem tudta volna bemutatni a korcsolyázást. A dolog nagyon tetszett és Parisban nemsokára külön erre a célra épített csarnokokban jógnélküli korcsolyapályák nyíltak meg, amelyeket igen sokan látogattak. Ez 1849 körül volt. Azután ismét feledésbe ment a kerekeskorcsolya, mig végül most ismét hódítani kezd. ^ Régi vadászatok. A vadászat a közép­korban, sőt még a tizenhatodik században is lényegében hajtóvadászatl volt. A kutyák és különösen a vizslák voltak akkoriban a vadá­szat legfontosabb segédeszközei. A vadat addig üldözték, még pedig gyalog és lóháton, mig az elgyöngült vad visszafordult és a kutyafalka ellen támadt, akkor azután lándzsával vagy karddal elejtették a vadat. A magas vadat leg­inkább az úgynevezett sövény-vadászattal va­dászták, olymódon, hogy az erdöszéleken sövé­nyeket állítottak föl. A vad a sövényen hagyott nyílásokon futott át. Vadászat idején a sövé­nyek nyílásait hálóval elzárták s ebbe kerget­ték bele a vadat. A cserkészés szintén divat­ban volt már akkor és érdekes, hogy már akkor is szokás volt az őzbakot hívóval előcsalni és ugy ejteni el. A vadász az őzsuta hangját ter­mészetesen nem a mai, gyárilag készülő hivó­hoz hasonló, tökéletes szerszámmal utánozta, hanem egyszerűen egy zöld falevélen, leginkább cserfa-levélen, mint ezt a mi erdélyi vadorzóink még manapság is teszik. Legnemesebbnek tar­tották akkoriban a repülő vad vadászatát, még pedig elsősorban a sólyomvadászatot. A rendes vadászfegyverzet a kardból, lándzsából és hajitó­dárdából, a tegezből és ijból állott. A vadász­kürt, mely aranyból, vagy elefántcsontból való volt, szintén nem hiányozhatott egy nagy ur vadászati fölszereléséből. A vadászöltözet ren­desen zöld színű volt, a kurta vadászkabátot derékon bőröv övezte körül s ebben volt el­rejtve a kés, az acél, a kova és a tapló. A vadászruhát rendszerint prémmel bélelt zöld kabát egészítette ki. Inga-, fali*, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját be­Szerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! müórások Kölcsey-utca 4. szám. (UJ Wagner-palota.) Weisz J. Hugó és Társa

Next

/
Thumbnails
Contents