Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-01 / 110. szám

1910 október 1 DÉLMAGYARORSZAO IS elhatározta, hogy részletesen megokolt fölterjesztésben kéri a kisipar állami fejlesztésének továbbfolytatását és pedig az eddigi egyoldalú fejlesztés helyett a kisipar összes körülményeinek figyelem bevételével. A Duna—Tisza-csatornának Szolnoknál való bekötése érdekében újból fölszólal a kamara. A kerület háziiparának fejlesztése terén a kamara ismét nagyarányú tevékenységről számolhat be, amennyiben izenegy háziipari tanfolyamot rendez és ött háziipari közmühelyt szervez. Lépéseket tesz a kamara egy Debrecenben létesítendő és számos ipari intézménynek otthont biztosító iparosház létesítése érdekében. Megállapította a kamara a jövő évi költségvetését ós örömmel vette tudomásul, hogy a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság tizezer koronás alapítványt tesz a debreceni kamaraterület szakoktatási érdekei javára. A kamara erre az iskolai évre négyezerháromszáz korona szakiskolai ösztöndíjat adott ki. Kieszközölt kétezerkétszáz korona állami ösztöndijat. Beható vélemény-csere után megállapította a kamara nézeteit a mezőgazdasági termények és cikkek hamisítását tárgyaló törvény reformálására nézve. Ismét fölszólal a kamara a népesség helyzetét fölötte súlyosító husdrágaság ügyében és haladéktalan kormányintézkedéseket sürget. Végül számos törvényhatósági szabályrendelet-tervre adott véleményt és több iparjogi, kereskedelemjogi és gyakorlati irányban mondott véleményt. (—) Szarvasmarha - díjazás. Sátoraljaújhelyről jelentik: A Zempléninegyei Gazdasági Egyesület a földmivelésügyi miniszter anyagi támogatásával évenként rendezni szokott szarvasmarha-díjazásokat a következő sorrendben fogja megtartani: Október másodikán Sárospatakon, tizedikén Tiszalucon és tizenharmadikán Sátoraljaújhelyen. Dijazásra csakis kisgazdák tulajdonát képező három, kettő ós egy éves üszők kerülnek, mig a közép- és nagybirtokosok csoportkiállitásai az egyesület által adományozandó oklevelekkel tüntettetnek ki. Összesen kétezer korona kerül kiosztásra. a0Ba0aa000D0DaDES0aaQ£ii3a0S0 ügyvédi irodája S g BáróJósika-yícaS.szám | g alatt (Káldory-ház) van. S ^oaooDoaaaQiieoasDaQaDoaBga ÜZLETHELYISÉGÜNK KIADÓ. elyen leszállító! férfi fehérnemüeket, zsebkendőket, nyakkendőket, kalapokat, ernyőket, férfi-, női- és gyermekharisnyákat stb. TERflI és KOCSIS ^Skní SZEGED, DUGONICS-TÉR 1. SZ. Mindennemű Biztos hatású szer a Franki-féle HAJSZESZ HAJHULLAS ellen. A hajkorpát eltávolítja. Kis üveg 1 kor., nagy iiveg 2 kor. Kitűnő szeplő stb ellen a FrwkMílc SE5№-CRÉME ARCZSZEPITO Ártalmatlan ! 1 tégoly árai K. Hozzávaló szappan 70 fill. Pouderlkor. Kapható egyedül: FftüNHlANTAL tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Jutkovics Géza "•is s'éi"elg|ie ÍSIH mmwa 4i • iffi: m. gyógyszertárában. Felsőváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. A gyozeSam. Irta Biró Lajos. L A leány fölállott a festőállvány mellől, visszalépett és összehúzott szemmel vizsgálgatta a képet. Lonkay hátradőlt a széles kerti székben, amelyben ült és bizalmasan és nagyon melegen mondta: — Kicsi Ágnes, hagyja abba. Nem magának való ez. A leány makrancosan kapta föl a fejét. — De igen — szólt haragosan. — De nem. Soha sem fog maga egy ilyen napsütéssel megbirkózni. Nézze meg a képét; van rajta fehér festék és sárga festék, de napsütés nincs. Pléhből van a maga napsütése. Hagyja abba. Miért kinozza magát? A leány sirós hangon válaszolt: — Dolgozni akarok. Valamit csak kell csinálni. Mit csináljak ? — Menjen férjhez — mondta hirtelen a férfi. A leány ránézett, de nem szólt semmit. A férfi is megzavarodott, de nem tudott szólni. A leány összeszedte a holmiját, fölfelé indult és aznap ez volt közöttük az utolsó szó. Másnap az ebédnél találkoztak. Egymás mellett ültek, a társaság akaratlanul is ugy rendeződött el, hogy összekerüljenek és csendesen és megelégedetten beszélgettek. — A társaságunk ma meg fog szaporodni — mondta valaki. — Kivel? — kérdezte Ágnes. — Ma délelőtt megjött a szép Lázár Zsigmondné. Idejött utókurára. Kömleiék, akiknek rokona, elhozzák a mi asztalunkhoz. Tíz perc múlva megérkezett a szép Lázárné. Ágnes elbámulva nézte. — Milyen elegáns — mondta magában — milyen elegáns. A leánya annyi idős, mint én és ő fiatalosabban öltözködik nálam. Az asszony megismerkedett azokkal, akiket nem ismert, azután leült, diszkrét, finom parfümillatot árasztott el az asztal körül, halkan és királynői leereszkedéssel beszélgetni kezdett azokkal, akik körülötte ültek és beszélgetés közben egyenként szemügyre vette a társaság tagjait. — Milyen szőke — gondolta Ágnes. — Vájjon festi-e a haját? Az asszony megnézte Ágnest, azután megnézte Lonkayt, visszafordult egy párszor feléjük, ráhallgatott a beszélgetésükre, újra visszanézett rájuk, azután ebéd végén egész arccal feléjük fordult. — Lonkay, — mondta — örülök, hogy itt találom. Régen nem láttam. Tél közepe óta. Miért nem volt azóta egyszer se nálunk? Lonkay megzavarodott egy kicsit, hosszú lélegzetet vett, megpróbált nyugodtan válaszolni : azután vissza akart térni Ágneshez. Az asszony azonbau nem engedte. Szelíden mosolygott és halkan, gyengéden, gerlicehangon kérdezte: — Mit csinált azóta? Merre járt? Nem szép, hogy sohase gondolt ránk. Lonkay belepirult, ugy meglepte az aszszony nyilt támadása: próbált védekezni, próbált a leányhoz visszatérni, de nem lehetett. Az asszony halk, suttogó, turbékoló hangja egyenesen és szemérmetlenül nekitámadott, válaszolnia kellett, az első zavarodottsága elmúlt, a hiúságának jól is esett a szenzációs siker, belement a beszélgetésbe : ekkor az asszony kétségbeesve csapta össze a kezét és naivul és ártatlanul ezt mondta: — El kell mennem az igazgatósághoz és nem tudom, merre van. — Majd én megmutatom, — mondta Lonkay. Fölkelt. Kezet fogott Ágnessel, egy kis szégyenkezést érzett és igyekezett megnyugtatni magát. — A kis leányhoz ráérek visszatérni, — gondolta. — Legalább látja, hogy mit érek. Az asszony fölállott és megcsókolta a leányt. — Isten veled, drágám — mondta neki forró szeretettel. Azután elmentek. A leány elképedve nézett utánuk. Az egész dolog olyan hirtelen jött, hogy egyelőre inkább bámult rajta, mint bánkódott. — Miért kereste ki Lonkayt, mikor itt egy féltucat fiatalember van? — kérdezte elámulva. — Miért esett ugy neki? Miért vitte el? Ők is fölálltak. Az anyjával indult hazafelé. A csodálkozása azután lassanként eltűnt. Nagy szorongást érzett, egy fájó ijedezést. Hallgatva mentek és az anyja egyszerre megszólalt: — Ez a Lázárné legalább harmincnyolc éves. A leány nem válaszolt, de egyszerre nagyon fájni kezdett a szive és könyek törtek föl a szemébe, amikor válaszolt magának: — Miért épen Lonkay kellett neki? Épen azért, mert látta, hogy az enyém. Mert el akarta venni tőlem. Olyan dolgok jutottak az eszébe, amikre még sohasem gondolt és kétségbeesve mondta: — Mert bestia. Bestia. A vacsorához az asszonyt Lonkay kisérte, melléje ült le és Ágnes kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy jókedvet mutasson. Messze ült tőlük és hallotta, hogy az aszszonynak egy turbékoló, halk kérdésére Lonkay hangosan felnevetett. Ugy érezte, hogy ránéztek és rajta nevettek, érezte, hogy elsápad és a szive ugy dobogott, hogy ijedten mondta magában: — El fogok ájulni. De nem ájult el. Kibirta a vacsorát, hazament és egész éjszaka sirt. Másnap délben újra együtt ült az asszony meg Lonkay és ez igy is maradt ezentúl. A lány éjszaka sirt és nappal egyedül kóborolt. Néha messziről meghallotta az asszony kacagását, tudta, hogy a park valamelyik utján közelednek, elszaladt az erdőbe, leült, maga elé bámult és lassan hullottak a könnyei. Nem mindig tudott megszökni előlük. Lonkaynak kinos volt a találkozás és kerülte, ahogy tudta; az asszony azonban kereste a találkozásokat. Napról-napra gyöngédebb és kedvesebb lett a leányhoz, egyre több szeretettel csókolta meg és a mézédes hangja egyre melegebb lett, amikor megszólította. — Kinozni akar — mondta a leány. — A bestia! Ekkor egy napon összeszedte magát és elhatározta, hogy nem tér ki többet az asszony elől. Nem szökik meg tőle. Szembe néz vele. Reggeli után fogta a festőállványát, a palettáját, a festékes dobozát, kihurcolkodott a parkba, egyenesen a veranda elé és festeni kezdett egy parkrészletet. Negyedóra múlva jött az asszony. Vele Lonkay. — Szervusz, édes Ágnes, — mondta az asszony. — Hogy vagy drágám? Festesz? Csinos. Ágnes összeszedte minden erejét és derülten nézett rá. — Megjárná; csak a napsütéssel tudjak megbirkózni . .. Lonkay azt jósolta, hogy sohasem birok. — Hát most meglátjuk — mondta a férfi. — Meglátjuk, mire megy . . . Áz asszony közbevágott: — Arcképet nem festesz, drágám? — Az utóbbi időben nem. Az asszony mosolygott. — Lefesthetnél engem. A lány idegenkedve kapta fel a fejét. — Régen nem festettem portrét, — mondta húzódozva. — Lefesthetnél. Érdekes volna. A lány húzódozott, megijesztette a támadás, az asszony pedig egyre merészebben használta ki ezt az ijedtséget. — Miért nem akarod, szivem? — csicseregte. —. Csak nem félsz tőle, kicsikém ? — mondta nyöngéden. — Nem szeretnék egy kinos feladatot rád róni. Csak ugy ha tudod és ha mered. A leány ekkor ránézett, hátrakapta a fejét, gyorsan mondani akart valamit, azután egy kész elhatározással csendesen és nyájasan mondta: — Igazad van. Nagyon érdekes volna. Ha akarod, lefestelek. Megállapodtak benne, hogy a leány másnap délelőtt kezdi meg a képet. Az asszony a fehér ruhájában egy karosszékbe ül a verea-