Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-08 / 116. szám

1910 október 8 DELMAQYARORSZAQ 11 hónapos szobában, holnap már a Püspök-téren lakom. — És ma éjjel? . — Sehol, Nagy csönd. Aztán álmosan folytatja a kérdezősködést: — Reggel hurcolkodol? — Igen. — Ki szállítja el a holmidat? A fiu végignyujtózkodik a kanapén és büszkén mondja: — Az orient-ekszpressz. A másik bámul: — Megőrültél? — Nem én. A Klauzál-tér sarkán állomásozik. — Nem értem! — Az orient-ekszpressz! Magyarul: a — zsidó hordár. ÜZLETHELYISÉGÜNK KIADÓ. Mélyen leszállított árban vásárolhat férfi fehérnemtieket, zsebkendőket, nyakkendőket, kalapokat, ernyőket', férfi-, női- és gyermekharisnyákat stb. TERAI és KOCSIS reskedőknél SZEGED, DUGONICS-TÉR 1. SZ. x Javítási munkált. A város tanácsa mai üléséből elrendelte a tűzoltó-laktanya és a parancsnoki lakás kijavítását és kifestését. A munkák a legegyszerűbb kivitelben eszközöltetnek. KÖZIGAZGATÁS z A szegedi népszámlálás. Január elsején kezdődik a népszámlálás, amelyre már Szegeden is megtették az előkészületeket. Az országos statisztikai hivatal, amely a népszámlálás adatait összegyűjteni s rendezni fogja, értesítette most a polgármestert, hogy november kilencedikén egy tisztviselőt küld Szegedre, aki a népszámláló-biztosoknak kioktatóelőadásokat íóg tartani. x A szegedi külterületi csendőrség. A szegedi tanyákon kevésszámú rendőr őrködik a közbiztonság föntartásán, nem esoda hát, ha a közbiztonság gyönge lábon áll odakünn. Mivel a város a saját költségén a polgárság ujabb megterhelése nélkül nem szaporíthatja a rendőrséget, többször kérte már a belügyminisztert, hogy csendőrséget adjon a külterületre. A szigorúbb, erélyesebb csendőrség különben is inkább helyénvaló volna a tanyákon, mint a rendőrség. £ -^belügyminiszter a külterületi csendőrség legutóbbi megsürgetésére most újból azt válaszolja, amit eddig, hogy tudniillik állami födözet nincs egyelőre a csendőrség számára s ennélfogva a kérdés megoldását el kell halasztani. Szeged város tanácsa ennélfogva nem tehet egyebet, minthogy nyilvántartja a fontos kérdést. x Kőzépitési ügyek. Szeged város középi, tési tanácsa pénteken délután Lázár György dr polgármester elnőklésével ülést tartott. A kőzépitési tanács két háromemeletes, három kétemeletes és több földszintes ház építésére adott ki engedélyt. x A villamos-oszlopok. A szegedi légszeszvilágitási társaság arra kórt engedélyt a város tanácsától, hogy a villamosvasút vezetékeit tartó oszlopokon s a niegállóselyeket jelző táblákon hirdetéseket alkalmazhasson. A tanács a kérelmet elutasította, mert a szerződés tiltja, hogy ezeken a helyeken hirdetések helyeztessenek el. Az ntolsó mohikánok. Az amerikai őslakó indiánok érdekes nemzeti ünnepre gyülekeznek össze minden öszszel Connerticut állam Moherjan városában. Ilyenkor tartja meg ősi szokás szerint az egész ott lakó törzs a n>igtvam-ot. Mozgalmas élet kerekedik az ünnepség helyén, a szabadban. Szellős, tágas sátort készítenek, amelyben mindenféle háziipari készítményeket árusítanak. Mások régi indián nemzeti eledeleket sütnek-tőznek, melyek kedvenc csemegéi a környékbeli városokból a wigwam megtekintésére el-elránduló halványarcuaknak. Hatalmas vaskondérokban sül-fő a vokeas, a nemzeti eledel, a szabadban rakott tűz fölött. Az indián asszonyok nemcsak elsajátították a süteménykészitést fehérbőrű szomszédaiktól, hanem tul is szárnyalták őket a szakácsművészet terén. A sátor asztalain indián szőttesek, kendők, szőnyegek, művészies gyékényáruk vannak kirakva eladás végett, melyek mind a mohikán asszonyok ügyességét és szorgalmát dicsérik. Kiállításra kerülnek a pompás fa-faragványok, kanalak, baltanyelek stb., melyek mindegyike valóságos családi ereklye, ugy száll évtizedek óta nemzedékről-nemzedékre, apáról-fiura, Különösen mestere a faragó-müvészetnek a Matthewscsalád, melynek legidősebb tagja egy nyolvannyolc éves öreg indiánasszony, ki magas kora ellenére sem maradna el semmi kincsért a nemzeti ünnepségről és buzgón sürög-forog, hogy hasznossá tegye magát a sokadalomban. A család három leánya, mindannyian tehetős fehér farmerek feleségei, a főintézői az ünnepségnek. Az indián asszonyok és leányok nemes méltósággal fogadják a látogatókat, kik a szomszédos gazdag Norwick lakosainak soraiból kerülnek ki. A velük született vendégszeretet és komolyság mintegy néma hirdetői annak, hogy valamikor ők birták széles e vidéket, míg csak a kormány vissza nem szorította a törzs ötvenhatvan élő tagját a rezervációba. Az idősebb férfiak asztalosok, kőművesek,' mig az ifjabb nemzedék a városok ipartelepein nyer foglalkozást. Mindnyájan intelligensek, módosak, de őseik jellemző vonásaiból már csak a vörös arcbőrt, a széles arccsontokat és a fényes, fekete hajat őrizték meg. ~ Egy modern torerő vallomásai. A forróvérű spanyol nép megkönnyebbülten lélegzik föl ; kedveltje, hérosza, a nagy Bombita, tul van a veszedelmen. Utolsó viadala alkalmával a megvadult bika meglepte a hires matadort, akit eszméletlen állapotban, súlyosan megsebesülve vittek ki az aréna porondjáról. Nemzeti gyászra azonban még sem került a sor ; a baj kisebb volt, mint amilyennek látszott, csak egy rövid ideig tartó üdülésre van még szükség és Bombita villogó kardjában ismét gyönyörködhetik a közönség. Betegágyánál a többek közt Civini, a jónevü olasz költő is meglátogatta, aki a Corriere della Será-ban érdekes cikket irt a csinos és intelligensnek mondható fiatal matadorról. Bombita nem a régi romantikus, babonás toreádorok közül való, akik napközben kétes hírű korcsmákban tanyáztak, esténkint pedig diszbe öltözve, fatalista egykedvűséggel tették a szó szoros értelmében életüket kockára az izgalmat követelő néptömeg kedveért. Bombita az uj, a modern, a gentleman toreró, aki kifogástalan szmokingban, automobilon indul az előadásra s a szalonokban épen olyan könnyen mozog, mint az arénában. S a nép mégis ép ugy dicsőíti, mint durva és esetlen elődeit, a hölgyek rajongása pedig nem ismer határt. Az arénában azonban nem elpuhult szalonlovag Bombita, hanem könnyed, elegáns sportsman, akinek bátorsága és ügyessége messze fölülmúlja az elődeit. Most harminc éves; !Szeviilába való. Szegény sorsban nőtt föl s nyomdász akart lenni. Tiz éves k.orában egy nyomdába került s három év múlva már korrektor volt, ő azonban többre vágyott, tanulni akart s elhatározta, hogy elvégzi a középiskolát és jogász- vagy orvosnövendék lesz. Egy este azonban megmagyarázhatatlan módon erős vágy Szegedről elköltözünk! Ez okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re kiadó. fogta el a lelkét, mely üzte-hajtotta az aréna felé. Alig hogy betöltötte a tizennegyedik évét, álma valóra vált. Azóta tizenhat év mult el s ez idő alatt több mint ezernyolcszáz bikát végzett ki a matador. Bombita nem igen szeret sikereiről beszélni s a hiúság egy csöppet seir. bántja. A visszavonulásról azonban most még hallani sem akar, noha csábitó házassági ajánlatokat kap. A szive egyedül az édesanyjáé, akit mártírnak ós szentnek tekint, mert mind a három fia — toreró. S5-3 A gyermek erkölcse. Ujabban sokan panaszkodnak a gyermekek egoizmusárói. Francia lapokban hasábokat írnak a hálátlanságról éa engedetlenségröl, melylyel a fiatalok szüleik iránt viseltetnek. Különösen az angol modern szülők ellen kelnek ki, akik mindezt helyeslik s a föltétlen engedelmességet ostoba bilincsnek tartják, mely a gyermek egyéniségének kifejlődését gátolja. A kérdésbe most beleszól egy olasz pedagógus is, azt mondván, hogy a gyermek egoizmusárói csak az beszélhet, aki elfelejti, hogy gyermekkorában maga sem volt jobb a Deákné vásznánál. Szerinte a gyermek született egoista s kell is, hogy az legyen, mert különben az emberi nem visszafejlődnék. A gyermek kiskorában a maga szűkebb világában az érdeklődés középpontja s ezt észrevéve, önérzete napról-napra erősödik. S minden túlhajtott kísérlet, mely a gyermeket hálára és önmegtagadásra kényszeríti, többet ront, mint használ. Az a gyermek, amely nyolc-kilenc éves korában a hibái fölött elmélkedik vagy kesereg, semmi esetre sem normális. A gyermeket akarata ellenére is jóra oktatni, ez a helyes nevelés titka. Erőltetni az engedelmességet nem okos cselekedet s amit mi egoizmusnak látunk a gyermekben, legtöbbször a mi önzésünk tükre. Hálát követelünk ételért, italért, ruháért s minden, a gyermekneveléssel járó gondért. Mi cimen? Minderre születésénél fogva joga van a gyermeknek, mint a virágnak az esőre és a napsugárra. Amig a gyermek a pénz értékét nem ismeri, eszébe sem jut, hogy mindaz, amivel ellátjuk, pénzbe kerül. Ki tagadná, hogy a gyermek hamarább köszön meg egy darab süteményt, vagy játékot, mint a télikabátját. A gyermek nevelésének helyes fonalát ott találjuk meg, ahol a természettől való jó tulajdonságai fakadnak. Legfőbb ezek közt a gyermek igazságszeretete. A normális gyermek mindent ugy mond el, amint lát vagy hall; a lelke valóságos tükre a körülötte történő eseményeknek. Csak ijesztgetéssel vagy veréssel lehet a gyermekben az igazságot elfojtani. Épen ezért a büntetés csak nagyon ritka és helyénvaló legyen, de semmi esetre sem olyan szigorú, hogy a gyermekben megérlelje a hazugságot. A hazugság a rabszolgák és a gyávák bűne, a gyermek pedig szabadnak született. Legkönnyebben akkor tanul meg hazudni a gyermek, ha ezerféle rendszabályíyal kinozzuk, ugy, hogy maga sem tudja már, mikor vét valamely tilalom ellen. -Alapjában véve a gyermekben több a jó tulajdonság, mint hisszük s ami számbavehetö hiba van benne, az mind a. helytelen nevelés eredménye. ö2 A japáni dalnokversenyek. Sehol se kedvelik annyira a verseket és a virágos beszédet, mint Japánban. Természetesen annyi költő sincs sehol a világon, mint a fölkelő nap országában, ahol az évenkint rendezett dalnokversenyeken mindig huszonöt-harmincezer verset küldenek be. A mikádók között is voltak kiváló költők. Jirnnu, az első mikádó, aki kótezerötszáz évvel ezelőtt uralkodott, olyan szép költeményeket irt, hogy azokat még ma is élvezettel olvassák Japánban. Jimnu utódai közül egész sora támadt a kiváló költőknek, több mikádó pedig anthológiák és gyűjtemények kiadásával is szerzett érdemeket a japáni irodalom körül. így Manyoshus, aki Krisztus után nyolcszáz körül uralkodott, husz kötetes gyűjteményt adott ki, amely a negyediktől a nyolcadik századig élt összes japáni költök kiválóbb alkotásait tartalmazza. Japánnak legtermékenyebb költője jelenleg Mutsihito, aki kilenc óv alatt állítólag huszonhétezer költeményt irt. Az évenkinti dalnokversenyekre a költeményeket január tizedikéig kell beküldeni a császári kormánynak egyik erre kirendelt osztályához és a nyertes müvek díjazása rendesen november havában történik. Inga-, fali-, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját beSzerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! Weisz J. Hugó és Társa i^ílSSLi