Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-08 / 116. szám

1910 október 8 DÉL-MAGYARORSZÁG 5 tókra és ezeket ceglédi bankoknál leszámitoltattam. A néhány százkoronás váltók ösz^ szege körülbelül háromezer koronára rug. Eleinte törlesztettem a váltókat, söt néhányat be is váltottam, most azonban lejár egy négyszáz koronás váltóm a Ceglédi Takarékpénztár-Egyesületnél és nincs pénzem sem kiváltani, sem meghosszabbítani. A váltókra Traub József dr és Piros Gyula ceglédi ügyvédek nevét hamisítottam. Minthogy a hamisítás ki fog derülni, öngyilkosságot akartam elkövetni, de nem volt elég lelkierőm hozzá s inkább eljöttem ide, hogy följelentsem magamat. Az ügyész azonnal telefonált az említett ceglédi bankhoz, ahonnan megerősítették Szegő vallomását. Cegléden Szegőt nagyon intelligens, kedves embernek ismerték. Mint szegény fiu, tanulmányait Kecskeméten végezte kiváló eredménynyel. Cegléden uri életet folytatott^ de nem gondoltak arra, hogy a pénzt bűnös uton szerzi. Családja nincs. A két ceglédi ügyvéd szintén megerősítette Szegő vallomását, kijelentvén, hogy a váltót ők nem írták alá. Az ügyészség azonnal letartóztatta Szegőt, aki ebbe belenyugodott. A Haverda-pör. — A tárgyalás második napja. — (Saját tudósítónktól.) Ma megkezdték a tanuk kihallgatását. Előbb azonban Jánossy Aladár tartott ismét hosszú előadást. Védekezett nem a gyilkosság, hanem a zsarolás vádja ellen, amelylyel a védők illették. Mint korrekt ember, mondotta, egy pillanatig sem viselheti ezt a vádat. Elmondotta, hogy amikor a szegedi fölmentő Ítélet után Budapestre ment, sorba fölkereste a védőket s a támogatásukat kérte. Adtak is neki pénzt nem egyszer, de Haverda Máriától egy fillért sem fogadott volna el. Ilyen lovagiatlan cselekedetre ő nem kapható. Csak beszélni szeretett volna vele négyszemközt. Arra volt ugyanis kíváncsi, hogy ez az asszony, akit még mindig lángolóan szeretett, a történtek után mit tart róla. De Haverda nem bocsátotta őt a szine elé. Ezen aztán annyira fölháborodott, hogy kiadta a memoárjait, amelyekben visszaszívta szegedi vallomását. így állította be Jánossy ma a kiszabadulása után való viselkedését, amelyet a védők, nem minden alap nélkül, zsarolásnak kvalifikáltak. A tárgyalás mai, második napján a tanuk kihallgatására került már a sor. Az elnök negyedtiz óra tájban nyitotta meg a főtárgyalást és elsősorban fölolvastatta Füzesséry dr szavazóbiróval a bírói tisztet gyakorló esküdtek névsorát. Ezután a beidézett tanuk' jelenlétének megállapítása következett. A mai napra tanukul beidéztettek: Apró Ferencné, Deák Lajosné, Deák Olga, Denneberg Henrik, Fischer Jákó dr, Grósz Dezső, Kertész Ignác dr, Kovács Albert, Muhr József, Pusztai Imre, özvegy Stephán Jánosné, özvegy Vojuits Fábiánné, Vörös Szabó Józ3efné, Zöldi Benedek, Vécsey Samu dr, Vojtha Antalné, Dengl Alajos és Kárpát Rezső. A beidézett tanuk közül Muhr József, özvegy Stephán Jánosné és Vojtha Antalné nem jelentek meg. Gál Jenő dr védő bejelenti, hogy Vojtháné kérvényt adott be s ebben a Bp. 205. §-ára való hivatkozással kijelentette, hogy vallomást nem akar tenni. Jelentkezett Popper Gyula volt cipészmester is tanuképen, de az elnök elbocsátotta azzab hogy reá holnap vagy holnapután kerül majd a sor. (Jánossy előterjesztése.) Az elnök bejelentette ezután, hogy Jánossy Aladár bejelentette nála, hogy előterjesztést kíván a mai főtárgyaláson tenni. Ezért fölhívja Jánossyt, hogy bejelentett előterjesztését tegye meg. Jánossy Aladár: Hivatkozással a tegnap ellenem hangoztatott zsarolási vádra, előterjesztést kívánok tenni, hogy megvilágítsam a szegedi fölmentő verdikt után annak a háromezer íox'intos históriának a történetét. Erre föltétlenül szükség van nemcsak a magam igazolására, hanem azért is, hogy, az ügytől függetlenül, az esküdtbiró urak is meggyőződjenek ennek a zsarolási vádnak a históriájáról. A fölmentő verdiktet megelőzőleg én Pillér utján levelet írtam Haverda Máriának s ebben a levélben arra kértem, hogy szakítson meg velem minden összeköttetést. Ezt a levelet Pillér dr Bródy Ernő dr és Klein Mátyás ügyvédek utján kézbesítette is Haverda Máriának. A fölmentő ítélet után én bennmaradtam a fogházban, erre tanúbizonyságul hívom föl a fogházőrmestert. Ekkor történt ugyanis, hogy az egyik esküdtbiró merő szánalomból harmincöt forintot adott, egy másik jóemberem pedig tiz forintot adott. Ezzel a pénzzel jöttem föl Budapestre. Itt Pesten azután föiujuttak a régi kedves emlékeim s miután eddig csak közvetve hallottam, hogy Haverda Mária elhidegült irányomban, elhatároztam, hogy végre személyesen kérdezem meg, akar-e veiem továbbra is viszonyban lenni. Miután azonban Haverda Mária címét és lakóhelyét nem tudtam, Bródy Ernő dr-hoz fordultam, aki kijelentette előttem, hogy lehetetlen találkoznom Haverda Máriával, pláne most, a kellemetlen budapesti fogadtatás után. Erre én levelet írtam Haverda Máriához címezve s ebben találkát kértem tőle, hogy megbeszéljem vele a dolgot. Kijelentettem ebben a levélben, hogy szeretem még most is és rá akartam venni, hogy menjünk ki a külföldre, ahol szerényen, meghúzódva, boldogan élhetünk. A fővárosban egy napon találkoztam Frankl-Ial, mikor épen egy jóemberemhez igyekeztem, aki az idegenforgalmi részvénytársaságnál állást akart nekem szerezni. Franki a találkozás alkalmával kérdezte tőlem, hogy mi van Haverda Máriával. Én nem tudtam fölvilágosítást adni neki. Erre ő azt tanácsolta nekem, hogy forduljak Lengyel Zoltán dr-hoz. Ezt meg is tettem és Lengyel dr irodavezetőjét, Makay Ödönt dr-t kértem, hogy eszközölje ki Haverda Máriánál, hogy találkozhassam vele. Makay dr ekkor értésemre adta, hogy Bródy és Lengyel dr a jövőmről gondoskodni akarnak, de mivel látta, hogy fölizgatott kedélyhangulatban vagyok, azt tanácsolta, hogy pihenjem ki magam. Átadott ez alkalommal negyven forintot azzal a kijelentéssel, hogy menjek Bécsbe háromnégy napra pihenni. Ez alatt ők majd itthon ál ást szereznek nekem. Én kérdeztem Makaytól, hogy ki adta ezt a negyven forintot, mire Makay azt válaszolta, hogy Bródy dr és Lengyel dr adták emberszeretetből. Én erre fölutaztam Bécsbe és ott az idegenben nagyon fájt a lelkem és erősen vágyódtam Haverda Mária után. Ebben a kedélyállapotomban kétségbeesett levelet irtam Makaynak s ebben elpanaszoltam, hogy nem értem, miért nem szabad nekem Mariskával érintkeznem, holott Vojtha együtt lehet vele. Makay, mikor visszajöttem Bécsből, azt tanácsolta, hogy feledjem el Mariskát s menjek ki Amerikába, ők majd adnak ezer-ezerkétszáz koronát. Én erre kijelentettem, hogy addig nem utazom el, amig Mariskától pozitív nyilatkozatot nem kapok arra nézve, hogy szeret-e még s akarja velem a viszonyt továbbra is föntartani. Makay erre értésemre adta, hogy Haverda Mariska kijelentette már, hogy engem nem szeret. Ha a memoárokat nem irtam volna meg, ugy becsületbeli kötelességének tartotta volna, hogy engem három-négy évi fogságbüntetés elszenvedése után megvárjon s azután isten és ember előtt enyém legyen. A vádlott itt hosszabb szünetet tartott, mire az elnök megkérdezte, hogy befejezte-e már előterjesztését. — Ha hosszadalmas az előterjesztésem, méltóságos uram, akkor abbahagyom. — Ha fontosnak tartja, akkor csak beszéljen tovább. — Nekem ez azért fontos, mert ők bizonyítani akarják, hogy én zsaroltam őket. Az elnök fölszólitására Jánossy tovább folytatja. — Míg Bécsben voltam, Makay egy ízben harminc, másizben ötven forintot küldött. Erről a pénzről azt mondotta, hogy ezt Bródy dr és Lengyel dr védőügyvédek megbizásából küldte s (ebből a pénzből harminc forintot Bródy ügyvéd ur, ötven forintot pedig Klein Mátyás ügyvéd ur adott. Megkérdeztem azt is, mikor Pestre jöttem, Makaytól, hogy az ezerkétszáz forintot ki fogja adni? Erre Makay dr azt felelte, hogy Haverda Mária. Mig Bécsben tartózkodtam, Zemplénből ajánlott levél érkezett a címemre a szállodába. Elnök: Ezt a levelet az ön sógora irta, aki Tőketerebesen állomásfőnök. — Ezt a levelet én soha meg nem kaptam, de annak tartalmát Bródy dr és Lengyel dr urak ismerték. Makay dr azt tan ácsolta, hogy fogadjam el ezt az ezerkétszáz forintot. Ez akkor történt, amikor Haverda Máriát és Vojthát idegen név használatáért a rendőrség kihágás címén megbüntette. Erről akkor a lapok is megemlékeztek és Makay erősen kapacitált, hogy ez nagyon kellemetlen, hogy újra a viiág szájára kerül a nevünk. Azért azt tanácsolta, hogy menjek le még aznap Fiúméba s onnan a legközelebb induló hajóval utazzam Amerikába. Ez alatt, míg ón Fiúméban tartózkodom, Bródy és Lengyel urak majd rendbe jönnek a sógorommal a hatezer korona tekintetében, amit Amerikába való kivándorlásom esetére kilátásba helyeztek részemre. En lementem Fiúméba és az Európa-szállodában szálltam meg. Ami kevés pénzem volt, azt csakhamar elköltöttem s a legnagyobb nyomorba kerültem, ugy, hogy még a ruháimat is el kellett zálogosítanom. Kétségbe voltam esve, hogy Lengyel dr és Bródy dr egészen magamra hagytak, holott Makay dr megígérte, hogy a hatezer koronát le fogja küldeni. Kétségbeesésemben telefonáltam Fiúméból Lengyel dr irodájába, de sem Lengyel dr, sem Makay nem voltak benn az irodában s egy ismeretlen férfihang azt mondotta, hogy ő mitsem tehet az érdekemben, mert nincs beavatva a dologba. Az utolsó pénzemen feljöttem Budapestre és fölkerestem Klein Pál Lipótot, akinek elpanaszoltam, hogy Bródy dr és Lengyel dr engem az orromnál fogva vezetnek. Előbb Bécsbe küldenek, azután Pestre hivatnak, majd leutaztatnak Fiúméba s azután teljesen magamra hagynak. Klein Pál Lipót ekkor kijelentette előttem, hogy én Bródy dr-t tévesen ítélem meg, mert amikor Bródy dr átvett a fölmentő verdikt után Mariska részére ezer forintot, ebből háromszáz forintot nekem akart azonnal elküldeni, de Haverda Mariska ezt nem engedte. Ezután Bródyt kerestem föl, akitől tiz-tizenöt forintot kértem, hogy sógoromhoz utazhassam. Bródy a kérésemet teljesítette is. Mikor visszajöttem sógoromtól, a Legújabb cimü lap szerkesztőségében kaptam korrektori állást. Az alatt az idő alatt, amig Fiúméban voltam, történt velem az az eset, amelyet tudom, hogy vádlott társaim ellenem föl fognak használni és ez az, hogy a ládámat a szállodában hátra hagytam, mert nem tudtam kifizetni a szállodai számlámat. Ebben a ládámban volt több ruhaneműmön kivül egy-néhány kedves emlékem is. Mivel mint korrektor nagyon kevés fizetést kaptam, ezt nem tudtam kiváltani. Kértem Makayt, hogy eszközölje ki, hogy Mariska ezt a ládát kiváltsa. Makay kijelentette, hogy Mariska erre nem hajlandó. Ekkor azt a tanácsot adta nekem Makay dr, hogy pöröljem be Haverda Mariskát hatvan forint erejéig. Ezt a keresetet én be is adtam, de a bíróság visszaadta azzal, hogy Haverda Mária lakcímét jelentsem be. Időközben pénzt kaptam a memoárokért, amelyet azonban nem én magam készítettem, hanem Simkó Gyula elvállalta, hogy az én jegyzeteim alapján kiadatja memoárjaimat. Ez a kiadás azonban engem ugy tüntetett föl, mint egy agyalágyultat. A memoár végén az a passzus, hogy én a letartóztatásomat fogom kérni Szegeden, nem az én munkám, tiltakoztam is ellene, de mivel Simkó szerint későn nyilvánítottam tiltakozásomat, ő hallgatólagos beleegyezésnek minősítette eljárásomat és ez a kérdéses passzus beleegyezésem nélkül jelent meg. A memoárokért Simkótól apróbb részletekben körülbelül csak száz forintot kaptam. Az elnök kérdezi Jánossytól, hogy van-e valami mondani valója, ami szorosabban a tárgyhoz tartozik, amennyiben nincs, kéri, hagyja abba beszédét. (Mariska tiltakozik.) Haverda Mariska csak arra vonatkozólag jelenti be tiltakozását, hogy ő a szegedi főtárgyalás után a Grünwald-féle szanatóriumban volt és nem — mint Jánossy állítja — Vojthával lakott együtt. Vojthának Jánossy szavaira nincs semmi észrevétele. (A védők.) Balassa Ármin dr védő Jánossy szavaira azt jegyzi meg, hogy ő az egész beszéde folyamán két fonalon haladt, az egyik Haverda Mariska iránti szerelmét, a másik az anyagi zavarát igyekszik ecsetelni. Ellenkezést lát a tegnapi és mai vallomásában a Haverda Mariska iránti szerelme tekintetében. Észrevette, hogy Jánossy, valahányszor pénzre volt szüksége, mást állit előtérbe, vádlott társait és védőit akarja megzsarolni. Belekeveri a dologba Bródy Ernő dr és Lengyel Zoltán dr volt védőket és ugy iparkodik őket feltüntetni, hogy őt el akarták volna távolítani. Bemutatja a kezei között lévő sürgönyt és levelezőlapot, amelyet álnév alatt irt Jánossy, amelyben azzal fenyegetőzik, hogy ha