Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-08 / 116. szám

1910 október 7 D£LMAGYARORSZÁG 3 bíró ezt megtudta, a ruhakereskedést azonnal becsukatta, a házhoz két csendőrt állított és az egész házat öt napig vesztegzár alá helyeztette. A Mohácsról érkezett segéd azonban megugrott és igy még azt sem lehet konstatálni, hogy egészségesen, vagy betegen érkezett-e Alsólendvára. Kolerariadalom Szegeden. Ma délelőtt nagy néptömeg csődült össze a Krausz M. utóda divatáru-cég Klauzál-téri üzlete előtt. A boltban hirtelen rosszul lett Bohn Károlyné, a Deák-otthon igazgatójának a felesége és eszméletlenül esett össze. Gyorsan szétterjedt a hir, hogy a kolera már Szegeden is kitört. Hamarosan megérkeztek a mentők ég Faragó Ödön dr tiszti főorvos is, aki konstatálta, hogy Bohn Károlyné nem koleragyanus betegség, hanem agyvérömlés miatt esett össze. Az uriasszonyt, akinek betegállapota komoly, a lakására szállítottákHasonló riadalom támadt a Tisza Lajosköruton is. Halmi Mór kereskedő rosszul lett és ájulás környékezte, ugy, hogy :nem tudott tovább menni. A járókelők megijedték, mert azt hitték, kolerás. Baneth dr kerületi orvos azonban megállapította, hogy Halmi a gyomrát rontotta el és attól lett rosszul. Dunai hajók Szegeden. Tegnap éjjel két órakor érkezett Titelből a Dunagőzhajózási Társaságnak „Aranka" nevű gőzhajója, amely három uszályhajót vontatott' magával. Ezek közül az egyik Budapestről, a másik Titelből, a harmadik Nagybecskerekről indult el. Az utasokat és a személyzetet Gyuritza Sándor dr kerületi orvos vizsgálta meg ós mindenkit egészségesnek talált. Dunamelíékl utasok Szegeden. A Szeged-állomásra egy, a Szeged-Rókus-állomásra kilenc dunamelléki utas érkezett. A hatósági orvosi vizsgálat valamennyit egészségesnek találta. Öt napig azonban megfigyelés alatt maradnák. A portugál köztársaság. — Mánuel Gibraltárban. — (Saját tudósítónktól.) Még nem tudni: nem követett-e el taktikai hibát a portugál forradalom Mánuel király szabadonbocsátásával. A lisszaboni ellentmondó hírek szerint ugyanis még most is vannak királyhü ezredek és garnízonok, amelyekkel a republikánusoknak föl kell venni a harcot. Holott ha a király a köztársaságiak kezében volna, igen könnyen kitaktikázhatnák vele a teljes és hamar békességet, amely igy még napok vagy hetek kérdése. Az uj respublikának még el kell ismertetnie magát akülállamokkal, ami a monarchiáknál nem is könnyen fog menni. Az első lépést már megtette Spanyolország, amelynek miniszterelnöke, nehogy tápot adjon a madridi köztársasági agitációnak, máris bejelentette, hogy a portugál köztársaságot, mihelyt hivatalosan jelentkezik, sietni fog tudomásul venni. A tróntalan és hazátlan király pedig a tengert rójja, hogy Lisszabonnál biztosabb tartózkodási helyet keressen magának. Már elérkezett Gibraltárba s onnan a Földközi-tengeren Olaszország felé vitorláz, hogy ott megtelepedjék. Fiatalember, hir szerint tehetséges ember is, ha király nem lett volna, még valami komolyabb foglalkozás után nézhetne. Igy azonban egy hosszú élet sok-sok esztendejére csak a meddő trónkövetelő-szerep jut néki. És a hitelezőivel való örökös viaskodás. Mert ha egyéb nem, nehéz adósságok maradtak számára az elmúlt királykodás aranyfiistös napjaiból... Egy nappá! slobb, Berlin, október 7. Egy nappal hamarább tört ki a forradalom, Hemmint a köztársasági párt tervezte. Ennek az volt az oka, hogy a király a brazíliai elnök érkezésekor, hétfőn, ugy rendelkezett, hogy szerdán Cascaesbe utazik és a hajóraj fölött szemlét fog tartani. Hogy kezdődött a forradalom. Alama tábornok, a forradalmi bizottság egyik tagja, nyomban értesítette a köztársasági pártot és erre elhatározták, hogy szerda helyett már kedden megadják a jelt a fölkelésre, nehogy a hadihajókat elparancsolják Lisszabon alól. Igy is történt. Hétfőn, éjfél után, a forra, dalmi vezérek egyenként besurrantak a tizenhatodik gyalogezred kaszárnyájába. A jelszóra mindannyiszor kinyitották a kaput. Mikor együtt voltak a forradalmi bizottság tagjai, nagy csapatban megérkezett a köztársasági párt által toborzott forradalmi polgárság. A kaszárnya kapuiát kitárták, a sokaság betódult. Egy hang sem hallatszott. Néhány szempillantás alatt fölfegyverezték a polgáro. kat. Mihelyt ez megtörtént, a forradalmi vezérek átsiettek a tüzorségi kaszárnyába. Az ágyukat fölszerelték és nem telt bele egy negyedóra, az egész tüzérezred készen állott az indulásra. Kürtszó nélkül, hangtalanul vonult ki a tüzőrség. A Rotundán találkozott a gyalogezred a tüzérezreddel. Vezényszó nélkül vonultak föl a katonák a Via del Solen-re a város legmagasabb fekvő pontjára, ahonnan legjobban lehet lődözni a Necesidades-palotát. Az ágyukat beállították a királyi palota főhomlokzatára. Kezdődik a harc. Bármennyire titokban ment minden, a városi gárda parancsnoka hamar értesült a történtekről. Értesítette a belügyminisztert és a rendőrséget, amely viszont a katonai parancsnoktól kért katonai karhatalmat. A királyhoz hü csapatok még éjszaka fölvonultak és három kilométernyire a forradalmi seregtől fölállottak. Hajnali szürkületig farkasszemet nézett a két tábor, de egy puska sem dördült el. A forradalmi bizottság ugy rendelkezett, hogy a hadihajók fogják kezdeni a tüzelést a Tajo-ról. Az „Adam Astor"-cirkáló fedélzetéről búgva süvített az első ágyúgolyó ós lecsapott a Necesidades parkjába. Ugyanakkor a San Rafael-páncélos teljes gőzzel sietett lefelé a Tájon és a tengerészeti kaszárnyával szemben állott meg, amelyet akkor már a municipális gárda csapatai bekerítettek. Mihelyt az első ágyúgolyó eldördült, a városban, is megkezdődött a harc. A lojális katonaság közül elsősorban a lovasságot küldték rohamra a lázadók ellen, de elég volt egy üteg ágyú, hogy megtisztítsa az utcát. A lovasság rohama vissza volt verve, halottak és sebesültek hevertek az utcán, gazdátlan lovak száguldtak össze-vissza. Fölébredt az egész város. A nép csődült ki a capoblancoi kikötőbe. Lelkes volt a hangulat. A sokaság a forradalmi indulót énekelte. Két nap és két éjjel folyt az utcai harc, de a hadihajók csak addig lövöldözték a királyi palotát, míg ormáról lekerült a Braganza-ház zászlaja és kitűzték a zöld-kék köztársasági lobogót. A király hiuei. A Liberdad-téren történt kedden délelőtt» mikor javában ropogtak a puskák és dörögtek az ágyuk. Fölvonult egy nagyobb csapat polgárság, csupa királyhü férfi és asszony. A vidékről jöttek, különösen Cascaesből, ahová hamar eljutott a forradalom hire. A tömeg egyenesen az ágyuk elé ment és vezetőjük, egy tisztes aggastyán, elkiáltotta: — Bánk lőjjetek, ne a királyra A váratlan jelenet megdöbbentette a tüzérséget s attól íogva a Liberdad-on egy ágyú, sem szólt többé. Fölrobbantották a királyi palotát. A badaiosi kormányzó hirt kapott Lisszabonból, hogy a forradalmárok dinamittal levegőbe röpítették a Necesidades-palotát, azután fölrobbantották az Ajudát is. fi forradalom a vidéken. Mire a fővárosban a forradalmárok lettek a helyzet urai, megadták a jelt Oportóban és Coimbrában a fölkelésre. Ezen a két helyőrségen már rég szervezték a forradalmat. Oportóban nem ment vérontás nélkül a köztársaság prokiamálása, de Coimbrában az egész lakosság lelkesedéssel csatlakozott a katonasághoz. Machado külügyminiszter automobilon ment a vidékre és minden helységben kikiáltotta a köztársaságot. Kiáltványt hozott magával a fővárosból. Ebben a manifesztumban az ideiglenes köztársasági kormány fölszólítja a népet, hogy viselkedjék nyugodtan, menjen mindenki dolga után és a trónjától megfosztott királyra senki se gondoljon haraggal. Az ország csöndes. Egész Portugáliában proklamálták szerda estéig a köztársaságot és nyugalom van mindenfelé. A forradalmi bizottság Oportón kívül sehol sem talált komoly ellenállásra, Veihasban, Coimbrában, Badajosban, Pontenebróban az első szóra a köztársaság hívének táborába állott a nép. De azért sokáig fog tartani, mig újra a rendes kerékvágásba kerül minden, mert a forgalom teljesen szünetel. Jól volt szervezve a lázadás és a vidéki helyőrségek forradalmi csapatai Lisszabon környékén a hidakat fölrobbantották, a vasúti hidakról fölszedték a síneket, hogy a monarchista nép és katonaság ne juthasson Lisszabonba, majd csak akkor, ha lejátszódott a nagy dráma. Hetekig fog még tartani, mig helyreáll a vasúti összeköttetés. A két köztársasági elnök. Tegnap reggel az ideiglenes kormány öles manifesztumokat ragasztatott ki Lisszabon házaira. Közhírré teszi, hogy azokat a hivatalnokokat, akik vonakodtak elismerni a köztársaságot, elmozdította állásától és lojális hivatalnokokkal pótolta. A vidéken mindenütt rend és nyugalom van. Csapatostól csődült a lakosság az uj kiáltványt olvasni. Ekkor érdekes jelenet történt. A Rotunda del Ora felől karonfogva jött Braga, az ideiglenes kormány elnöke ós Hermes de JPoMűecar. a. brazíliai, köztársasági elnök. A lelkes hangulatban levő nép meleg ovációt rendezett a két elnök mellett. A király szökése. A Lisszabonból érkező hirek még most is ellentmondóak arról, hogy mikor és merre menekült a királyi család. Az az egy bizonyos, hogy kedden délután, mikor az ágyuk elnémultak, Mánuel király még a Necesidades-palotában volt. Egy verzió szerint a Donna Amáliayacht vette föl a királyi családot és teljes gőzzel elindult Gibraltár felé. Van egy gibraltári távirat is, amely azt adja hirül, hogy Mánuel király anyjával és az oportói herceggel már megérkezett az özvegy anyakirályné gibraltári nyaralójába. Érdekes, hogy a portugál royalisták nem hiszik a király szökését. Széltében híresztelik, hogy Mánuel király még a Necesidadespalotábav, van s ott várja be, mig a monarchiához hü csapatok leverik a forradalmat. Egy római távirat a legnagyobb határozott• sággal jelenti, hogy Mánuel király Mária " Pia spanyol anyakirálynéval és Amália özvegy portugál királynéval csütörtökön éjjel egy yachton Gibraltárba érkezett. Oda várják a Regina Elena olasz páncéloshajót, amely a menekülő királyt és a spanyol anyakirálynét Olaszországba fogja vinni. A meggyilkolt Bombarda. Talán ki sem tör a forradalom, ha egy ekszaltált royalista tiszt elvakultságában meg nem öli Bombarda tanárt, a világhírű tudóstjgy történt a dolog : Santos vezérkari hadnagy, egy ősnemes család tagja, bekerült az állami elmegyógyitó-íntézetba és hónapokig volt Bombarda tanár kezelése alatt. Mikor a gyógyulás utján volt, sürün vitatkozott Bombardával a köztársasági eszmék felöl. Kiszabadulása után Santos Parisba ment és hétfőn tért vissza Lisszabonba. Egyenesen az állami elmegyógyitó-intézetbe sietett. Ugylátszik, újból 6rőt vett rajta az elmebaj, mert rövid szóváltás után ok nélkül agyonlőtte Bombardá-t. Hétfőn este az 0 Secolo köztársasági lap öles tudósítást közölt a gyilkosságról, amelyet a klerikális uralom gazságának bélyegzett. A köztársasági lap fölszólította a népet, hogy boszulja meg Bombarda halálát. Az 0 Secolo egyidejűleg plakátokat ragasz., tott ki az utcákon és mikor hétfőn este a gyári munkásnép kiözönlött, százával csődült a plakátokhoz. — Le a királysággal! Veszszen a király! — kiáltották a munkások. Arra vetődött két pap és csendesítette a munkásnépet. Erre sokan