Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-16 / 123. szám

1910 október 18 DÉLMAGYARORSZÁG S csönvevS ország, mint a gazdag Ausztria. De mágasabbán álló, sz'ubtilisabb osztrák gazdaságiVrgánlzm'us. sokkal érzékenyebben reagál oiy félszegségekre, aminők most valutaügyekben nálunk uralkodnak és miután Ausztriának aránytalanul nagyobb és gazdagabb reláció» vannak a külföldön, természetes, hogy a legcsekélyebb pénzügyi anomália is erősebben és hátrányosabban érinti, mint Magyarországot. A tények ily állásánál igazán nehezen gondolható él, hogyan jutották ahoz'a fölfogáshoz^ hogy Magyarországnak a készfizetések lölvé. télé nagyobb erdeke, mint Ausztriának. Magyarországon ugyan ez't az illúziót táplálják, de ea az illúzió legnagyobb részében hamis. Az osztrák Eeíchsrathnak a készfizetések elleni hangulat-f ről sok sző esik, , de ezen ellenszenv bizonyítására szolgáló érv még sohasem hangzott el. Ezért az osztrák korfiiaiiyférfiaknak ezen ellenszenvre való hivatkozása is hatástalan. Ha az osztrák kormányférfiakat meg-lehet győzni arrő], — és épen ez a mostani tárgyalások célja — hogy a bankkérdésben deffnitivum csak a valpt'akérdés megoldásával leh.etáégös, akkor politikai és erkölcsi kötelességük, hogy ezen indokolt-meggyőződésüket teljes erővel képviseljék egy vak, előítéleteken nyugvó áramlat ellenéfeen, amely ugy Ausztriát, mint Magyarországot, meg akarja fosztani egy nagy áldoza" tokkal; megvásárolt vívmány gyümölcseitől. .,. , t < • • Budapestről jelentik?' Lukács 'László pénzügyminiszter . ma este a: nemzeti - munkapártban összegyűlt képviselők előtt kijelentette, hogy abból, hagy a bankkérdésben és a, készfizetés dolgában a szakelőadók .tovább tárgyalnák, következik, .hogy. nem szűnt meg', á" békés megegyezés lehetősége. Miniszterek utazása. Hasai Samu honvédelmi miniszter tegnap este, Lukács László pénzügyminiszter pedig ma délben Bécsből Budapestre érkezett. A zomlíori petíció. A Kúria első választási tanácsa ma -folytatta á'' Koiiyppits ^Dávid 'dr munkapárti képviselő zorríbori mandátuma ellen Béa'dott "petíció tárgyalásit.*; Hilter József dr a választást védő választók hévében az elienk'érvéayj; ismertette s azt állította, hogy nem nyét^erf tlzethessiik a házTSeft'.' Nemde, ez elég :báíiátos 'magyarázat ? A gavallér: De hiszen .önnek dúsgazdag nagybátyja van! Kastélya, uradalma, erdei, malmai, et cetera.. . Az öreg ur. birtokósszomgzédom. Mindnyájan milliomodnak ismerjük. ' A vendég: Az is,"de ez rám nézve egyelőre rettenetesen mindegy; Abból a nagy gazdagságból sem én, sem húgom nem láttunk eddig' egy fityinget , sem. ( Vállat von.) Az öreg ur, ugy ' látszik, nem szeret minket. A gavallér (ránéz, mosolyogva) : Hogy-önt nem szereti, ezt talán még meg. lehetne érteni, de .Sárika., kisasszonyt, az. Ön nővérét... Ez érthetetlen ! A vendég: Sajnos, igy van és elég nagy baj, hogy igy van. Nem magamért -- az ördögbe, dehögy ! — én már beleszoktam, de húgom miatt, akinek nem szabad szükséget szenvednie, akit megelégedettnekés.boldognak szeretnék látni, mert kedves.', és jó leány megérdemli. Főleg miatta örülök,': hogy egy'ütt lakunk. Petroyai úrral; mert nem marad magára, ha nekem a kórházba kell mennem. . . A. ffavallér :.Még mindig a kórházba?" A vendég: ügy van,' még mindig! Azt .hiszem", hogy ott fogok kővé válni. Rá. vagyok szorulva arra a nyomorult, de biztos.zsoldra., melyet az. államtól kapok, míg nővérem befejezi tanulmányait és elhagyhatja.az- intézetet.' Meglehet azonban, hogv aztán is ott leszek — és ott is maradok mindörökké. Kormányok jönnék, kormányok mennek — én .ott fogok ülni. Megváltozik az. egész mákrokozmos és feje tetejére keriU minden intézmény, melylyel saját szabadságát irtotta ki az emberiség — és én' még mindig ott Konyovits dr, hanem a kisebbségben maradt Fernbach Péter etetett-itatott s vesztegetett annyira, hogy a Zomborban elterjedt hirek szerint kétszáznegyvenezer koronába került a jelöltsége. Hangoztatta, hogy Fernbachra négyszáznyolcvankilenc érvénytelen szavazat esett, melyeknek levonását az esetre kérte, ha a Kúria a bizonyítást elrendelné. Azután a kérvényezők meghatalmazottjának válasza, majd Tetétleni Ármin dr-nak, a megtámadott képviselő védőjének viszonválasza következet^ aki újból rámutatva a petíció hibáira és hiányaira, arra kérto a Kúriát, hogy a kérvényt bizonyit,á3 elrendelése nélkül utasítsa vissza. A Kúria e hónap huszonkettedikén, szombaton délelőtt tíz órakor hirdeti ki határozatát a petíció dolgában. Emlékezés egy nagy magyar — Eohusné-Szögyény Antőnía. — A Lorántffy Zsuzsannák, Brunswick Terézek s áltálában a nagy magyar asszonyok fajtája mintha kiveszőben volna. Ugylehet, az idők járása nem alkalmas arra, hogy fölssinre hozza azt a kincset, amely a női lélek mélységeiben elrejtve vagyon, de bizonyos, hogy a kornak sok jellegzetes vonása mellett följegyzésre érdemes sajátossága az igazán nagystüusu aszszonyok hiánya. Akaratlanul is eszünkbe ötlik mindez, amikor arra áz asszonyra gondolunk, akinek szobrát holnap leplezik le Világoson s aki talán az: utolsó nő volt, kiről méltán beszélhetünk ugy," hogy nagy magyar asszony. Bohusné-Szögyény Antónia neve nem ismeretlen azok előtt, akik valamikor is érdeklődtek a magyar jótékonysági egyesületek keletkezése és története iránt. A Brunswick Terézek és Vásárhelyiek neve mellett mindenha találkoztak az ő nevével s a magyar fővárosnak alig van a hatvanas években alakult olyan emberbaráti intézménye, amelyhez a legszoro. sabban, né fűződnék a Bohusné-Szögyény Antónia név. De lelkesedése nem. csappant meg egy pillanatra sem s ha elhagyva a fővárost, világosi kastélyába vonult, ott épen. ugy áldó—— ! ! zott a jótékonyság oltárán. Figyelmét nem kerülte el semmi s nemes lelkülete áldást hozott az egész vidékre. Az a méltóságteljes szobor, amely holnaptól ilyen alakban is hirdetni fogja az. emlékét, csak koldusjutalom azért a sók jóért, amivel a nevét örökké emlékezetessé tette a szabadságharcnak ez a nagysziv'ft, rajongó nemtője, az utolsó nagy magyar asz.szony. , . Szögyény Antónia í803-ban született Pesten. Az atyja, Zsigmond, ügyész volt, majd alkancel. Iárrá lett, amikor Ferenc császár a Szent István-renddel tüntette ki. Anyja," Páséhory Julianna, egyike volt a kor legtiszteletreméltóbb magyar asszonyainak. Hangsúlyozzuk azt, hogy magyar, mert a XIX. század eléjén ez olyan érdem, amelylyel csak. nagyon kévés asszony dicsekedhetett. A könyvnek lelkes barátja s.nem jelenhetett meg magyar munka, amely nála meg nem található. Az anyának nemes tulajdonságait örökölte a leány. Szellemileg korán fejlett s már .gyermekleány korában jelentkeznek lelki emelke' dettségének tünetei.' Komoly tevékenységet azonban csak mint fiatal asszony fejt' ki, amikor rövid idő alatt országszerte megismerik a nevét. Husz éves korában lett Bohüs János világosi nagybirtokos nejévé s néhány, évvel később budapesti szalonja már az irodalom és művészet legelőkelőbb képviselőinek talál" kozóhelye. Ugyanabban az időben megalakítja Aradon Brunswick Térézzel az első jótékonysági egyesületet, majd Világoson saját költségéii kisdedóvót alapit. Ilyen irányú munkásságát rövid; időre meg kell szakítania. A szabadságharc kitör s Szögyény Antónia egész lelkét annak eseményéi foglalják le. Ö maga Világoson tartózkodik, míg férje, aki Aradmegye főispánja, Pesten várja a fejleményeket. A lelkes magyar asszony na" ponta beszámol az urának és ezek a levelek valósággal okmány értékével bírnak .az Ar*4 körül lejátszódott eseményeket illetőleg. Naplóiis vezet, amely a nyilvánosság elé egész terjedelmében mindmáig rieíri került, pedig a fegyverletétel szomorú tényének'körülményeit igái. zán megkapóan, hűséggel írja le. A naplójegyzeteknek legérdekesebb, legszínesebb része ez: fogok ülni! No, de nem untatom, hisz nem ezért kerestem föl. A gavallér: Éppen nem untat! Jól tudja, hogy nagy .tehetségének mindig őszinte bámulója voltam. A vendég: Tehetség? Komédia, tisztelt barátom, annak is legutolsó . . . Nekem elhiheti. Én megpróbáltam, hogy mit ér üres zsebbel, protekció hijján a „nagy" tehetség! Milyen szerencsés ön, hogy az ily utálatos tragédiákat valószínűleg még elképzelni sem tudja. Ön gazdag, fiatal, csinos és egészsége«. (A névjegyre int.) Uri hölgyek, helyesebben szólva: a szemétig leszegényedett uri hölgyek, iparkodnak színe elé jutni, még itt a „Gránd-Hotel"-ben is, ahol ön átutazóban tartózkodni szokott — hogy kinyerjék jóindulatát és hatalmas protekcióját valahogy kikoldulják. > A, gavallér ¡Tréfál,- doktorkám! Én . . és protekció. A vendég: Nevezzük hát igazi nevén a betegséget, mert voltaképen valami efféle baj miatt jöttem ide, midőn az este megtudtam, hogy Pesten van és ebbe a „GrandHotel"-be szállt. Mondjuk ki nyíltan és bátran, . hogy a szine elé- kívánkozó elszegényedett hölgyek a gazdag, a hallgatni tudó és diszkrét gavallért keresik föl, abban a szomorú reményben, hogy hátha Eros vagy Aphrodité megszánja nyomorukat és — szeretői lehetnek. A gavallér: Teringettét, ez ugyancsak magyarul van ! A vendég (bólintott): Igen, ez magyarul van. Némelykor súlyos szükségét érzem, hogy a .lehető legértelmesebben fejezzem kí. azt, amit mondani akarok. Például (Belenyúl a zsebébe és az asztalra dob egy levelet.) ön, tisztelt barátom, szíves volt tegnap ezt a levelet küldeni a húgomnak, aki :—sajnos — oly ügyetlen volt, hogy az ön múlt évi szeretetreméltóságát már-már komolyan vette. Észbontó, mily édes csacsik ezek a felnőtt leányok és mily keservesen tudnak siriii . . . Hugóm szép leány, „nemes vad", amint önök mondani szokták ön tehát, tisztelt barátom, nyilván ugy gondolkozott, hogy fölfrissíti a mult évi komédiát . . . lássuk, kis leány, hátha . . . A gavallér (visszalép, meghökkenve): Csalódik, doktor ur . . . A vendég (egy pillanatig mozdulatlanul nézi): Amint látja, tökéletesen nyugodt vagyok. Nem szükséges hátrálnia. A csengetyünek is békét hagyhat . . . neín' kell segítségül hívnia a pincért. Szépen viöelém magamat. Nem ütök le senkit. Pedig ezzel az én kemény és durva lateiner-öklömmeí könnyen megtehetném. De nem teszem. Nem is fenyegetem. Nem is kérek semmit, csak azt, hogy vegye vissza ezt a . . . levelet és tépje össse. A gavallér: Biztosítom, hogy én..'. A vendég (fenyegetve): Vegye vissza és tépje össze! A gavallér' (összetépi sápadt-arccal a levelet) : Amint tétszik. A vendég: Igy,'tisztelt'barátom — rendben vagyok. (Fejébe csapja kalapját s visszanéz rá a vállán keresztül.) Adieu ! Szeren= esés utat. • A gavallér (miután meggyőződött, hogy a vendég eltávozott, összeszorított ököllel, dühösen, megvetéssel dobbant): Gazember!