Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-01 / 110. szám

Í910. !, évfolyam, 110, szám. Szombat, október 1 ífizponü szerkesztőség is Kiadóhivatal Szeged, c=3 Korona-utca 15. szám c=> Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV.. c=i Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre ... II 12' negyedévre. R 6-— egy hónapra K V­Egyes szám ára 10 fillér 11 TELEFON-SZAHr Szerkesztőség 835 c=i Kiadóhivatal S3t Interurbán «35 ,i Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—11 EL0F1ZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre . K 28— félévre . . . R 14 — negyedévre. K 7— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér Kémfogás. Az ideges félelem a gyöngeség ér­zésének, vagy valamely rögeszmének a szülötte. Az emberi élet ebben a tekin­tetben is hasonlít a nemzeti élethez. Kémeket időnként mindenütt fognak el, de a kémfogásnak szinte állandósítása az ideges félelem egyik tünete. Mert hol fogják el a legtöbb kémet ? Régebben Franciaországban, ahol a nemzet egy időben azt a rögeszmét uralta, hogy életére tör az 1870—71-iki vérözönben föltámadt német birodalom. Néhány év óta Szerbország mutat föl jeles ered­ményt a kémfogás kétes értékű mester­ségében. A szerbek nevetségességig vitt nagyzási hóbortjuk mellett is önkéntele­nül érzik tehetetlen gyöngeségüket és megremegnek a falevél zörrenésétől is, más szóval veszedelmes kémet szimatol­nak a legbékésebb turistában, aki mi rosszat sem sejtve sétál a Kalimegdánon és nézegeti a ma már értéktelen bel­grádi vár ódon falait. Legújabban pedig Nagybrittania kelt föltűnést kémfogá­saival, miután valóságos britt nemzeti betegséggé kezd fajulni az a rögeszme, hogy a németek „titokban" meg akar­ják hódítani a szigetországot. Az an­golok annyira komolyan veszik saját külön kémeiket, hogy a bíróság a Portsmouthban letartóztatott német hadnagyot és két társát csak ötven­ezer korona biztosíték fejében helyezte szabadlábra. Nyári virágok. Irta SchuUIc Kálmán. Bruckmann Dénes adóvégrehajtót minden­nap ebéd után egy külvárosi kávéház abla­kában lehetett látni, amint püffedt, vörös ujjaival az ujságráma fogóját szorította s jóizüen szürcsölgette feketéjét. Ezt a szóra­kozást nem mulasztotta el az év egyetlen napján sem. Amikor a déli harangszó ziim­mögésének hangpora beszűrődött a fehérre meszelt büró ablaküvegén, Bruckmann Dénes egyetlen percet sem késve, letette a tollat a kalamárisra, gyorsan, szinte gépies gyorsa­sággal lemosta vastag ujjáról a tentacsöppeket, aztán egy kefével, amelynek faburkolatáról az utolsó szőrszálak is búcsúzni készültek, végig­futott a zsirfoltok különféle formáit magán­viselő Ferenc József-kabátján. Nem műit el két perc s a köpcös, rendetlen bajuszu em­berke, aki hamisítatlan tipusa volt a havi hat­van koronáért körmölő hivatalnok uraknak, kint volt az utcán s a tülekedő emberára­daton keresztül ideges magafeledkezéssel rohant hazafelé. Ilyenkor nem nézett se jobbra, se balra, nem volt kíváncsi a mel­lette elhaladókra; ha valaki köszönt neki, anélkül, hogy megnézte volna, ki üdvözölte, megemelte kalapját s tovább rohant. Akármi is történt az utcán, nem szakította meg az útját egyetlen pillanatra sem. Az ő kívánsá­gának nagyon szűk határai voltak, össze­foglalta azokat egyetlen kérdésben, melyet mig hazaért, százszor is föltett magának: vájjon mit csinál Jolánka? A megfizetett kémkedés, a spion­koclás általában csúnya foglalkozás, akár társadalmi, akár politikai, akár katonai téren működik a spion. A ké­met, ha rajtakapják, háborúban szó nélkül agyonlövik, békében becsukják vagy megvetik, ha el tud csúszni a büntetőparagrafusok között. Hanem nin­csen olyan csúnya mesterség, amely­nek ne volnának szép vonásai. A katonatiszt, ha kockára téve életét, ál­ruhában belopózik az ellenség' táborába, hogy szolgálatot tegyen hazájának, rászolgál honfitársainak elismerésére. A nagystílű politikai kémek busás fize­tést húznak, a legelőkelőbb társaság­ban fényesen élnek és mindenki inkább érdeklődéssel, mintsem visszatetszéssel olvassa emlékirataikat. Szinte hihetet­len, hogy a kormányok még manapság is mennyit költenek politikai és katonai kémkedésre. Talán legtöbbe kerülnek a női kémek, akik leginkább politikában, ritkábban katonai ügyekben dolgoznak. Többnyire a demimonde előkelő rétegei­ből kerülnek ki, mert ezek a hölgyek legkevésbé válogatósak az eszközök­ben, amelyekkel hatalmukba keríthet­nek olyan állású férfiakat, akiktől gyönge pillanataikban valamely fontos titkot megszerezhetnek. A női kémek között akadnak persze tisztességes asz­szonyok is; a leghíresebbek egyike volt Novikovné, aki évtizedeken át szol­gálta Londonban az orosz kormányt. A politikai kémkedésnek nemcsak az nnnmMm— Idilli «•lllllliTOIHIHIMIWaHWiMBMgM^ Jolánka Bruckmann Dénes egyetlen gyer­meke volt. Négy év előtt ajándékozta meg a felesége s azóta a kisszámú család minden boldogságát s reményét a kis leányban ta­lálta föl. Érdekes vonásokat viselt az arcán a gyermek; maga a formás alakja, a szögletes, . csontos feje, a gesztenyebarna szinbó'l kékbe­olvadó szemei s a káprázatosan csillogó szőke haja az apja s az anyja típusának föl­ismerhető keveréke volt. Bruckmann a bol­dog apák elragadtatásával csodálta gyerme­két. Ha a kis leány valamit 'csacsogott, Bruckmann ugi'áit örömében s ujjongva mondogatta feleségének: — Hallottad? Ugy-e, milyen okos a kis szentem, az én egyetlen kis leányom ? Kinek van még ilyen gyermeke ? Kinek ? Senkinek, cáak nekem! Olyankor pedig, ha nem számított mellék­keresetre akadt s bor került az asztalra, föl­izgatott fantáziával beszélt gyermekének jövőjéről. Maga mellé vonszolta feleségét, püffedt ujjait odatapasztotta az asszony ki­domborodó melléhez s ragyogó szemekkel nézett rá. — Asszony, ugy-e boldog vagy? — mon­dogatta. — Szép, egészséges gyermekünk van. Kell nagyobb boldogság egy háznál? Az asszony csak bólintgatott a fejével, az ember pedig mindig jobban nekitüzesedett hangon folytatta: — Igaz, szó sincs róla, több pénz is elférne a háznál. Belátom, hogy nagyon takarékos­kodnod kell, hogy mindennap föltálalhass valamit az asztalhoz. De mondom neked, kis­anyám, hogy sokkal jobban van az igy, mintha a célja, hogy titkokat kifiirkészszen és diplomáciai okmányokat elcsenjen. A kormányoknak gyakran érdekükben áll, hogy hamisított okmányokkal zavart vagy bizalmatlanságot keltsenek. A kém föladata, hogy az ilyen papiroso­kat hitelesek gyanánt elhelyezze. A titkos állami levéltárakban nem egy clossier található, amelyek ilyen módon kerültek oda és csak sok bonyodalom után derült ki, hogy gonosz célzatú hamisítványokat tartalmaznak. A politikai kémkedés a szalónok intim körében, miniszteri és diplomáciai kabinetek félhomályában folyván, már életföltételeinél fogva is minél észrevét­lenebből működik és lehetőleg kevéssé vonja magára a nagyközönség figyel­mét, amely alig is tud valamit létezé­séről. A kémkedés alatt általában nem is értenek egyebet, mint a katonai titkok kifürkészését. Az utóbbi idők­nek leghíresebb ilyen kémkedési esete volt a Dreyfus-ügy, amely majdnem végzetes bonyodalmakat idézett elő Franciaország belső politikai életében. Bizonyára mindenki emlékezik rá, hogy a haditörvényszék azon vád alapján deportálta az Ördög-szigetre Dreyfust, hogy Schwarzkoppen őrnagy pátisi német katonai meghatalma­zott szolgálatában Németországnak megfizetett kémje volt. Dreyfus ké­sőbb tisztáztatott ezen vád alól, aminthogy eféle szolgálatokra rendesen csak altisztek, vagy a szolgálatból el­mégegyszer annyit keresnék s a fizetésem fele patikára menne, meg aztán gyermekünk sem volna. Nekünk, hála az istennek, nin­csen semmi bajunk, egészségesek vagyunk mint a makk, mosolygó szép gyermekünk van, akire rábízhatjuk öreg napjainkat . . . Az asszony ilyenkor fölnevetett: — Ugyan, hogy beszélhetsz ilyet, te vén csacsi? Hiszen még alig négy éves Jolánka. Az ember a fejét rázta: — Nem baj. Ma még csak négy éves, egy év múlva öt éves lesz, tiz év múlva tizenöt, husz év múlva pedig már doktornő lehet. Te, persze, el sem tudod képzelni, hogy mit jelent az, doktornőnek lenni. Majd én megmagya­rázom neked. Elsősorban dicsőséget jelent. Mennyivel boldogabbak leszünk mi, ha azt kérdezik majd : a doktor Bruckmann Jolán a maguk leánya, vagy mintha csak egy­szerűen a Bruckmann Jolánt kérdezik. Az­tán Julánka az egyszerű irodista leányok & tanítónők fölött fog állani. Diplomás kis­asszony lesz. Értsd meg asszony jól, diplo­más kisasszony. Aztán annyi lesz a jöve­delme, hogy Bruckmann Dénesnek nem kell majd öreg napjaira az eladósodott em­berek feje alól kihúzni a párnát, hogy az állam kasszája megteljen. Az ilyen kelle­metlenségekkel járó hivatalt hadd végezze csak más, nem akinek doktornő leánya van. Az asszony azután néha közbeve­tette : — Hét te arra nem is gondolsz, hogy férjhez is kellene adni a leányunkat? Ez a kérdés elborította Bruckmann arcát.

Next

/
Thumbnails
Contents