Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-07 / 90. szám

4 DéLMAgYARORSZAg 1910 szeptember 6 dés mikéntjében rejlenek, amely anyagi bol­dogulást csak az egyik nem és csak egyes osztályok számára képes biztosítani; az etika tarthatatlanságában rejlenek, amely más mértékkel mér a férfi, mint a nő szá­mára és abban a nagy bizonytalanságban, amely a mai kenyérharcnak legbiztosabb és legjellemzőbb velejárója. A legújabb szegedi áldozat bukása sem állítja meg az életet. Kártyáznak tovább az emberek, egy kidőlt kártyás helyére számtalan uj jön, mind fiatal, bizó erős és vak. Közben pedig meg-megujuló tragédiák sze­replői kénytelenek felölteni a nyomor és elbukás gyászát, olyan szereplői, akik a bukás mártírjai, de az élvezetek lázárjai. Nagy tragédiák megindító fölvonásai ját­szódnak le az élet kulisszái mögött. Ami a színre tolakszik, vagy amit előráncigálnak, mindaz a kulisszák mögötti nagy elsiratá­sok és mélységes gyászok vetített képe csak. A tragikus mozzanatok az élet szűk kereteit töltik meg titkosan, kevesektől látva, azokat, amelyek az emberek boldogí­tójára alkotódtak. A család pusztul és nyög a társadalmi bűnök nyomasztó sjulya alatt és a kálváriára menés nehéz keresztjét cipeli az asszony, a jó, a hűséges és családi életet élő asszony, az anya, a jó, a fájdal­masan szülő és elsősorban mindig a gyer­mekéért aggódó anya. Szépen megkonstruált idill volt a család, amelyet rombol, egyre rombol az idilleket csak pillanatnyilag tűrő és csöppet sem idil­likus élet. K. s. Botrány Brüsszelben. — Tűzfészek volt a kiállítás. — (Saját tudósítónktól.) Brüsszelből jelentik, hogy félszázmillió frank a kár a brüsszeli ki­állításon és ebből az angol kiállítók tizenkét és fél milliót követelnek. A kiállítási bizottság hirdeti, hogy az uj angol és francia csoportok szebbek és dasabbak lesznek, semmint voltak a leégett pavillonok, de ez mesebeszéd: arra való, hogy a publikumot csődítsék vele a ki­állításra, amelynek látogatottsága erősen meg­csappant. Az igazság az, hogy a kárvallott angol és francia kiállítók még akkor sem fog­ják újból rendezni pavillonjaikat, ha káruk az utolsó centimeig megtérül, mert a brüsszeli kiállítás veszedelmes tűzfészek. Pedig az sem biztos, hogy pörösködés nélkül pénzükhöz jut­nak az angolok és a franciák, noha kormányaik is erélyes lépéseket tettek Brüsszelben. Minden valószínűség szerint pörre kerül a dolog és akkor érdekes leleplezésekre van ki­látás, hogy mennyire nem törődtek a tűzbiz­tonsággal a kiállításon. Aznap, mikor a kiállí­tási bizottság tárgyalt a kárvallott angolokkal és franciákkal, hogy újítsák föl a fölépítendő pavillonokat, a következő jelenet történt: Épen erről tárgyaltak, amikor megszólalt a vészkürt. Rémület támadt a kiállításon. Csakugyan köz­vetlen közelében a leégett pavillonoknak egy vendéglő fedelén sürü füstfelhő gomolygott. Ki­csődült a kiállítási bizottság. Mindenki izga­tottan leste a tűzoltókat. És mi történt? Majdnem negyedóra telt bele, mikor végre elő­döcögött egy rozoga öntözőkocsi, amilyeneket faluhelyen alkalmaznak még és vele két hiányo­san felöltözött tűzoltó. Az öntözőkocsi pedig hasznavehetetlen volt, mert a kéziszivattyu nem működött. Nagysokára jött még egy tüzoltókocsí. Ez már gőzszivattyu volt. Két gebe húzta. Na­gyon vékonyan bocsátotta magából a vízsuga­rát, föl sem ért a vendéglő tetejére, de annál több szikrát szórt idejétmulta gépének kémé­nye. Maga a kiállítási bizottság intézkedett, hogy vigyék el a gőzszivattyut, mort a szikra­eső fölgyújtja a többi pavillont. Ilyenek a tűz­biztonsági viszonyok a brüsszeli kiállításon és ha pörre kerül a dolog, a kárvallott angol és francia kiállítók kíméletlenül érvényesíteni fogják ezeket a tapasztalatokat. Egyelőre el­határozták, hogy nem állítanak ki újból, a ki­állítási bizottság pedig hatalmas kulisszákat készíttet, amelyekkel elleplezze a leégett te­rületet a kiállítás közönsége előtt. A szélhámos birodalmi gróf. — Kalandok Budapesten és Bécsben. — (Saját tudósítónktól.) Dunin-Borkovszky József birodalmi grófnak a Majna melletti Frankfurt­ban hitelezési csalások miatt történt elfogatása élénk emlékezetébe idézi az arisztokrata kö­röknek a gróf Bécsben és Budapesten évekkel ezelőtt elkövetett botrányos üzelmeit. Tizenöt évvel ezelőtt leplezték le először a grófot Bu­dapesten. Gyanús pénzügyi müveleteket hajtott végre az akkor alig huszonhétéves gróf, aki anyjának, a Lembergben élő Borkovszky Olga grófnőnek közbenjárására megszabadult a bün" tető eljárástól. Őrültnek deklarálták, gondnok­ság alá helyezték és egy Bécs melletti szana­tóriumba internálták, ahonnan néhány nap múlva sikerült megszöknie. Külföldre ment és Franciaországban, Olaszországban, Angliában és Németországban folytatott kalandor-életet. Öt évvel ezelőtt Borkovszkynak Párisban kí­nos afférje volt. ,Zawadski-Borowski gróf orosz cári főmarsall és a máltai lovagrend parancs­noka" álnéven a szélhámoskodások és csalások egész tömegét követte el, amiért azután bíró­ság elé állították. A nemes gróf rendszeresen fosztogatta a párisi műkereskedőket és éksze­részeket, akik szép címére való tekintettel korlátlan hitelt nyújtottak neki. A szőnyegek, ékszerek, képek, régiségek és egyéb drágasá­gok természetesen még eredeti csomagolásban a zálogházba kerültek. Borkovszkyt, aki egyéb­ként egy igen jó családból való párisi polgár leányával járt jegyben, három hónapi börtönre Ítélték, de csak föltételesen, ugy, hogy a bün­tetést nem kellett leülnie. Párisból Olaszországba ment Borkovszky, majd pedig Németországba. Évekig nem lehe­tett hallani felőle semmit és csak rövid idővel ezelőtt kapott gondnoka, Hecht dr bécsi ügy­véd híreket Frankfurtból, melyek azt bizonyí­tották, hogy Borkovszky ott ismét folytatja régi szélhámoskodásait. Az ügyvéd erre figyel­meztette a gróf frankfurti hitelezőit, hogy egy fillért se adjanak Borkovszkynak, de a figyel­meztetés már későn jött. A gróf rengeteg adósságot csinált, mig végül most letartóztat­ták. Anyja, aki egyébként beteges öregasszony, esztendők óta szerény apanázszsal támogatta fiát, most azonban már nem segíthet rajta, mert szerény vagyona távolról sem lenne ele­gendő Borkovszky rengeteg adósságainak ki­fizetésére. Borkovszky életében különös szerepe jut szolgájának, aki a szanatóriumból történt szö­kése óta elválhatatlan kísérője. Ez a szolga egy magyar származású volt huszárőrmester, aki, ugylátszik, igen nagy befolyással van urára. Borkovszky évekkel ezelőtt azzal a kéréssel fordult gyámjához, hogy szabadítsa meg szolgá­jától, az ügyvédnek erre irányuló törekvései azonban hasztalanok voltak, mert a gróf később maga vonta vissza panaszát. Minden valószínű­ség szerint a gróf életében bizonyos perverzitá­sok is szerepet játszottak és ugylátszik, mintha főleg Frankfurtban csaknem kizárólag homo­szekszuálisokkal érintkezett volna. Az elzüllött grófnak egyébként igen előkelő rokonsága van. Az ellenzéki vezérek. Az ellenzék vezérei nem tartózkodnak a fővárosban és igy az ellenzéki politikusok körében még csönd honol. Kossuth Ferenc Wiesbadenből Brüsszelen át Bécsbe utazott, ahonnan Budapesten keresztül Soltra utazott. Justh Gyula, aki három hetet töltött Karlsbadban, tornyai birtokán időzik és szeptember huszadikán érkezik a fővárosba. Apponyi Albert gróf eberhardi birtokán tar­tózkodik. Khuen-Héderváry és Aehrenthal. Bécsből jelentik: Beavatott politikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak annak a tanácsko­zásnak, amely a magyar miniszterelnök és a közös külügyminiszter között végbement Khuen­Hédervárynak visszatérése után. Szó volt a két államférfi között a türhetetlén husinségről is, amelynek egyetlen segítsége a szerb kereske­delmi szerződés sürgős életbeléptetése. Aehren­thal természetesen beavatta a magyar minisz­terelnököt a salzburgi találkozáson szóbakerült külpolitikai kérdésekbe is, de főleg a delegációk egybehivását beszélték meg egymással. Elhatá­rozták, hogy a delegációk október közepén fog­nak összegyűlni. Megelőzőleg a külügyminisz­tériumban szeptember folyamán közös miniszter­tanácskozás lesz s azon fogják véglegesen meg­állapítani az 1911. évi közös költségvetést. TAVI RÁTOK A görög-török konfliktus. Konstantinápoly, szeptember 6. A görög követ Írásbeli közlést nyújtott át a portának, melyben húszmillió frank kár­térítést követel a bojkott miatt okozott károkért. Konstantinápoly, szeptember 6. A krétai védőhatalmak nagykövetei tegnap délután szóbeli uton közölték Rifat basa török külügyminiszterrel a krétai védőhatalmak vála­szát a görög nemzetgyűlésbe beválasztott öt krétai polgár ügyében. E válasz szerint a védő­hatalmak kijelentik, hogy a három delegátus esete, akik föltétlenül krétai polgárok, a rájuk kényszerített lemondás által elintézést nyert. Venizelosz és Pologeorgisz megválasztása miatt, miután ezek hellének, Törökországnak nincs joga a görög kormánynak szemrehányást tenni. Venizelosznak azonban majd le kell mondania a krétai kormányelnökségről és nem lesz sza­bad többé krétai ügyekbe 'avatkozni. Porta­körökben kijelentik, hogy a porta egyelőre Venizelosz és Pologeorgisz állampolgárságát fogja megvizsgálni és magatartását ehez képest fogja irányítani. Nikita látogatásai. Bécs, szeptember 6. Nikita, Montenegró királya október havában Bécsbe utazik, ahol mint király, a koronás fők közül először Ferenc Józsefnél tiszteleg. Bécs­ből Nikita Pétervárra utazik, ahol az orosz cárt látogatja meg. Onnan pedig Szófiába utazik. i Tilos a távirat. Róma, szeptember 6. A belügyminiszter elrendelte az abruzzói her­cegnek miss Elkinssel való házasságára vonat­kozó összes táviratok elkobzását, melyeket akár Olaszországból a külföldre, akár megfor­dítva, a külföldről Olaszországba küldenek. Afganisztán annektálása. Moszkva, szeptember 6. A Golos Moskwi hírt ad, hogy a chivai kán halála után nagy fölfordulás készül és az orosz csapatok beavatkozása elkerülhetetlen. Az is bizonyos, hogy Chivából a zavargások át fog­nak csapni Bochara területére. Bocharában az oroszellenes áramlatok már is veszedelmesek­Éppen ezért a pétervári kormány azzal a terv­vel foglalkozik, hogy annektálja Bocharát és Chivát, mivel pedig ezt Angolország rossz szemmel nézné, Oroszország kész beleegyezni abba, hogy Anglia annektálja Afganisztánt. A spanyolországi sztrájk. Madrid, szeptember 6. Az itteni munkás-szakszervezetek visszauta­sították a madridi általános sztrájk prokla­málásának eszméjét, mert e tüntetést, tekin­tettel a saragossaí és bilbaói sztrájk végző­désére, céltalannak tekintik. Tait és Roosevelt. Szentpétervár, szeptember 6. A természeti kincsek megőrzésével foglal­kozó kongresszuson Taft elnök dicsérte Roose­veltnek a természetes segélyforrások fönntartá­sára irányuló törekvését, örömének adva ki-

Next

/
Thumbnails
Contents