Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)
1910-09-06 / 89. szám
12 DÉLM AQYARORSZAQ 1910 szeptember 10 ÜPRÓS ÁSOK. -V a legrégibb órák. Mint II. Szilveszter •jiűpa egy nioghivó-leveiéből olvassuk, hajdanában a következő módon adták értésére a meghívott vehdégéknek, hogy körülbelül mikor lesz szívesen látott vendég a lakomán, vagy látogató az ünnepségen : — Atyafiságos szeretettel arra kérlek, légy udvaromban ós jelentsd magad föajtónálló-mesteremné! egy barátságos estebédre és utána megtartandó ékes ünnepségemre, a napnak abban az idejében, mikor árnyékod hat láb hosszú lészen. A mi másodpercekhez szoktatott fülünknek bizony kissé furcsán hangzik ez. De épen oly furcsa lehetett abban az időben élt eleinknek, midőn a föntemlitett pápa idejében egy Erbert nevü francia barát a pápához irt levelében anyagi segítséget kér egy nagyszerű találmányának az elkészítéséhez. Arról volt ugyanis szó a derék páter kérésében, hogy ő egy olyan szerkezetet talált föl, ami akkor is mutassa az időt, amikor a nap a felhők közé van bujtatva és igy a napórát használni nem lehet. A jámbor szerzetes össze is állította órája szerkezetét, bámulatra ragadva vele az egész világot. Az uj óra is elein! én, mint minden ilynemű találmány, a babonás, vakbuzgó nép el" lenséges érzelmével találkozott. Az ördög müvének tartották és halk ketyegósétői, berregésétől rettegett abban az időben minden egyszerűbb ember. De mint minden dolognál, sikerült leküzdeni ezeket az előítéleteket is, sőt hamar megbarátkozott a nép is ezzel a jószággal. Volt idő, amikor az iparral — persze vas- és faiparral — foglalkozók érdekesnél-érdekesebb óraformát készítettek. Ebből az időből származik a kakukos, harangjátékkal kedveskedő és a zsebóra is. Formája általában olyan volt, mint egy sipládácska. Nagysága akkora, mint egy mai kis falióra. Szerkezete tömör acélból való és súlyos volt, mint egy mai ébresztő-óra. Azok az urak, fejedelmek, főpapok, akik egy ilyen drága holmira szert tudtak tenni, külön tarsolyt viseltek az óra miatt, vagy külön szolga hordozta utánuk. Ennek a zsebórának a föltalálója egy Heinlein Péter nevü nürnbergi lakatos volt, akinek találmányából annyi jövedelem sem jutott, hogy magának csinálhasson egy órát. Legelső müvét nemrégiben fedezték föl egy családi kincstár lomjai között s most a berlini udvari muzeumban őrzik. A régi jó táblabírák. Az ő koruk már letűnt. Csak a szellő hozza vissza néha-néha életük egyes kedves eseményeit egy-egy jóizü adomába burkolva. Zsiliiiszki György egyike volt a legelmésebb táblabiráknak. Az ő ötleteit három határban ismerték. Egyszer sakkozni hívták. Zsílinszki húzogatja össze-vissza a bábukat, mig a másik mérgesen rákiált: — Hisz te nem tudsz sakkozni ! A jó „Gyuri"-ban föltámad a táblabírói büszkeség : — Hogyne tudnék! Én táblabíró vagyok, annak pedig mindent kell tudnia! * 1848-ban történt. A magyar nép fegyvert ragadott, hogy legyőzze az ármányt. A legmagasabb hivatalnoktól a legutolsó hóhérlegényig mindenki a hont védő seregbe állott. Egressy Gábor, a jeles színész, kormánybiztosnak csapott föl. Megválasztása után Hódmezővásárhelyen beszélni kezdett. A művész lelkéből szónokolt; egyszer sírt, máskor pedig szinte őrületes hangsúlyozással fenyegette a népet. Gyuri bá' csak hallgatja egy ideig, majd bölcsen megszólal: — Meglássátok, most meg fog halni! — Má' hogyan? — Hát valahányszor a teátrumban igy deklamált, mindig meghalt. * Gyuri szivében is megmozdult valami, ő is akart a hazáért szolgálni. Dunavecsén megválasztották képviselőnek. Két hatalmas markos legény a vállára emelte és ugy hurcolták körül a választók táborában. Az öreg arcán csalfa mosoly jelent meg, amikor beszélni kezdett': — Barátaim! Én nagyobb vagyok, mint Krisztus ! (Általános csodálkozás.) Mert Krisztus urunk csak egy szamáron vonult be Jeruzsálembe, mig én két ... . A két legény nagyon feszengett alatta, de Gyuri erős kézzel tartotta a nyakukat, majd mintegy klenge'sztel'ödésül folytatta: ... Én pedig két becsületes emberen jöttem közétek. Királyok gyarlóságai. A királyok is csak emberek. Babonásak, kicsinyes szokások rabjai. A nemrég meghalt VII. Edvárcl angol király nagyon félt az elhízástól. Minden reggel fürdés után megmérette, magát és ha csak egy dekával gyarapodott a súlya, elvesztette az étvágyát. Ilyenkor alig evett valamit egész nap. De ha a hűséges mérleg azt mutatta, hogy őfelsége néhány dekával lefogyott, akkor azonnal megjött a kedve és az étvágya. Bizonyos, hogy azon a napon — néhány dekával hízott, annyit evett. Miklós cár szintén gyermekes gonddal félti az ágyát. A párnájának kellő lágysága, a paplanának vászna, a derékalj egyenletessége mindmegannyi fontos kérdés, amelynek pontosságáról a cár maga győződik meg szorgos vizsgálgatással, mielőtt pihenőre tér. A történetírók különben a legősibb időktől fogva akadnak olyan följegyzésekre, amelyek királyok babonás szokásairól szólanak. Augustusi, a rómaiak nagy császárját, rémület fogta el, valahányszor menydörgött. Heraklius császár a tengertől félt, olyannyira, hogy sohasem mert abban megfürdeni. Hajóra sem bízta az életét. F. Károly császár február huszonnegyedikét várta minden esztendőben babonás félelemmel: vájjon mit hoz a számára. I. Ferenc francia király az óv első napjától várt döntő eseményt. XIII. Lajos babonás vonzalommal fogadta a pénteket. Történetirója, Dubois, följegyzi, hogy a király nevezetes kérdések eldöntését mindig péntekre halasztotta. Ilyen napon aratta harci győzelmeit is és ennek a véletlennek természetfölötti jelentőséget tulajdonított. Annyira babonás volt, hogy pénteken mindenkinek teljesítette a kórósét és jókedvében néha nevetséges módon volt bőkezű, csakhogy szerencsenapját el ne homályosítsa. Amikor halálos ágyán feküdt, könyörögve kérte orvosait, hogy legalább csak péntekig tartsák életben; föltétlenül bizott abban, hogy szerencsenapja visszahozza egészségét. — Minden aranyamat, amit a kincstáraimban találtok, — mondta — nektek adom, ha holnap még életben leszek. De az orvosok mesterkedése az aranyigéret ellenére sem menthette meg Lajost királyt, csütörtökön kellett megválnia az élettől. cs? A praktikus angolok. Az angol praktikus észjárás sehol se tagadja meg magát. Ilyen gyakorlati és egyúttal prózai szellem tapasztalható az Edvárd király emlékére létesítendő intézmények tervezése körül. Maga Asquith miniszterelnök, aki emlékmű-eszméjét annakidején fölvetette, az alsóház egyik ülésén kijelentette, hogy a nemzeti emlékműre vonatkozólag nem terjeszt javaslatot a parlament elé, mert ebben a nemzeti ügyben kívánatosnak tartja, hogy minden egyes város vagy grófság a saját belátása szerint járjon el. Különben is az Albert herceg emlékezete készült és az Albert-parkban fölállított nemzeti emlékművel szerzett tapasztalatok sem nagyon csábítók. Az Edvárd király-emlékmű tervezetei közül eddig talán az a legpraktikusabb, amelyik Laucashire egyik városában született meg és amelyik szerint a város tanácsa tízezer font sterlinget szavazott meg a gyapotfának angol gyarmati területen leendő- termelési kísérleteire, hogy a grófság szövődéiből az amerikai nyerstermék végre kiküszöbölhető legyen. A város atyái bizonyára furfangos üzletemberek lehetnek, ámbár nagyon nehezen lehetne megállapítani, vájjon mi köze volt a néhai angol királynak a gyapothoz, ha csak az nem, hogy jóravaló angol létére tudnia kellett, hogy Anglia jólétét nagyban befolyásolja egy olyan iparág, amely évenkint körülbelül száz millió font sterlinget jövedelmez az országnak és a lakosság százezreit látja el munkával és jövedelemmel. A londoui emlékműbizottság, amelynek ólén Knight lordmajor áll, tagjai között pedig Fife herceg, Rothschild lord, Alverstone lord-főbíró, sir Gassell és számos más tekintélyes és dúsgazdag személyiség foglalnak helyet, főleg két tervvel foglalkoznak, amelyek egyikében érdekesen találkozik a helyi patriotizmus az elhunyt király iránti hódolattal. Világszerte ismerik a Sydenham közelében levő kristálypalotát, amelyik hova-tovább teljesen elpusztul, ha csak az állam, vagy a város nem siet a csődbe jutott vállalat támogatására. Már most az a terv merült föl az Edvárd király-emlékmű létesítésével kapcsolatban, hogy az ötvenes években emelt kiállítási palotát; valamint a hozzátartozó mintegy kétszáz acre területű telket az állam vásárolja meg és az épületet restauráltatván, gondoskodjék annak további fönntartásáról. Ez az eszme természetej sen nagyon tetszik a vállalat részvényeseinek i és nemkülönben a hitelezőknek, akik ilymódon j pénzeikhez juthatnának. A másik terv Woodj ward műépítészé, aki a Trafalgar-squaret akarja | teljesen átépíteni és ezt Edvárd király emlékezetével hozza kapcsolatba. Természetes, hogy ez a terv érintetlenül hagyja Landseer hires oroszlánait, valamint a félszemű és félkarú Velsonnak az úttest közepén fölállított hatalmas szobrát. KÖZOKTATÁS + A siketnémák intézete. A siketnémáfc szegedi tanintézetének számadásait a város tanácsa átvizsgálás végett kiadta a városi számvevőségnek. + Rendelet a felsőbb leányiskolákról. A nyári szünet folyamán a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a felsőbb leányiskolákra vonatkozólag két igen fontos intézkedése látott napvilágot. A miniszter elrendelte ugyanis, hogy a rendes tanulók a felsőbb leányiskolák tantervébe fölvett minden rendes tárgyat tanulni kötelesek és ezzel hatályon kivül helyezte azt a régebbi miniszteri rendeletet, amelynek értelmében a polgári iskola negyedik osztályából a felsőbb leányiskola ötödik osztályába átlépő növendékek, — ha franciául nem, vagy csak igen keveset tanultak, de egyébként megfelelő elömenetelüek, — a francia nyelv tanulásának kötelezettsége alól fölmenthetők. A másik rendeletében pedig kimondta a miniszter, hogy a rajz, kézimunka, ének és torna a felsőbb leányiskola valamennyi osztályának kötelező tárgyai lesznek és az ezek alól való fölmentésnek csak orvosilag igazolt jelentősebb testi fogyatkozások alapján lehet helye. A rendeleteket szakkörökben nagy elismeréssel fogadták, csupán Szegeden a főraktár Mérey-utca 3. sz. a. van Serfőzde Részvénytársaság Temesvár, az ország- egyik legelőkelőbb sörgyára. Gyárt: fiszok, udvari, márciusi, dupla márciusi, korona, bajor, szent Erzsébet és másfajta söröket kiváló minőségben, a A sörök rendkívül jóizüek, zamatosak és ezért több kitüntetést is nyertek