Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-06 / 89. szám

12 DÉLM AQYARORSZAQ 1910 szeptember 10 ÜPRÓS ÁSOK. -V a legrégibb órák. Mint II. Szilveszter •jiűpa egy nioghivó-leveiéből olvassuk, hajdaná­ban a következő módon adták értésére a meg­hívott vehdégéknek, hogy körülbelül mikor lesz szívesen látott vendég a lakomán, vagy látogató az ünnepségen : — Atyafiságos szeretettel arra kérlek, légy udvaromban ós jelentsd magad föajtónálló-mes­teremné! egy barátságos estebédre és utána megtartandó ékes ünnepségemre, a napnak ab­ban az idejében, mikor árnyékod hat láb hosszú lészen. A mi másodpercekhez szoktatott fülünknek bizony kissé furcsán hangzik ez. De épen oly furcsa lehetett abban az időben élt eleinknek, midőn a föntemlitett pápa idejében egy Erbert nevü francia barát a pápához irt levelében anyagi segítséget kér egy nagyszerű találmá­nyának az elkészítéséhez. Arról volt ugyanis szó a derék páter kérésében, hogy ő egy olyan szerkezetet talált föl, ami akkor is mutassa az időt, amikor a nap a felhők közé van buj­tatva és igy a napórát használni nem lehet. A jámbor szerzetes össze is állította órája szerkezetét, bámulatra ragadva vele az egész világot. Az uj óra is elein! én, mint minden ily­nemű találmány, a babonás, vakbuzgó nép el" lenséges érzelmével találkozott. Az ördög mü­vének tartották és halk ketyegósétői, berregé­sétől rettegett abban az időben minden egy­szerűbb ember. De mint minden dolognál, si­került leküzdeni ezeket az előítéleteket is, sőt hamar megbarátkozott a nép is ezzel a jó­szággal. Volt idő, amikor az iparral — persze vas- és faiparral — foglalkozók érdekesnél-érdekesebb óraformát készítettek. Ebből az időből szárma­zik a kakukos, harangjátékkal kedveskedő és a zsebóra is. Formája általában olyan volt, mint egy sipládácska. Nagysága akkora, mint egy mai kis falióra. Szerkezete tömör acélból való és súlyos volt, mint egy mai ébresztő-óra. Azok az urak, fejedelmek, főpapok, akik egy ilyen drága holmira szert tudtak tenni, külön tarsolyt viseltek az óra miatt, vagy külön szolga hordozta utánuk. Ennek a zsebórának a föltalálója egy Heinlein Péter nevü nürnbergi lakatos volt, akinek találmányából annyi jöve­delem sem jutott, hogy magának csinálhasson egy órát. Legelső müvét nemrégiben fedezték föl egy családi kincstár lomjai között s most a berlini udvari muzeumban őrzik. A régi jó táblabírák. Az ő koruk már letűnt. Csak a szellő hozza vissza néha-néha életük egyes kedves eseményeit egy-egy jóizü adomába burkolva. Zsiliiiszki György egyike volt a legelmésebb táblabiráknak. Az ő ötleteit három határban ismerték. Egyszer sakkozni hívták. Zsílinszki húzogatja össze-vissza a bábukat, mig a másik mérgesen rákiált: — Hisz te nem tudsz sakkozni ! A jó „Gyuri"-ban föltámad a táblabírói büsz­keség : — Hogyne tudnék! Én táblabíró vagyok, annak pedig mindent kell tudnia! * 1848-ban történt. A magyar nép fegyvert ragadott, hogy legyőzze az ármányt. A legma­gasabb hivatalnoktól a legutolsó hóhérlegényig mindenki a hont védő seregbe állott. Egressy Gábor, a jeles színész, kormánybiztosnak csa­pott föl. Megválasztása után Hódmezővásár­helyen beszélni kezdett. A művész lelkéből szónokolt; egyszer sírt, máskor pedig szinte őrületes hangsúlyozással fenyegette a népet. Gyuri bá' csak hallgatja egy ideig, majd böl­csen megszólal: — Meglássátok, most meg fog halni! — Má' hogyan? — Hát valahányszor a teátrumban igy dek­lamált, mindig meghalt. * Gyuri szivében is megmozdult valami, ő is akart a hazáért szolgálni. Dunavecsén meg­választották képviselőnek. Két hatalmas markos legény a vállára emelte és ugy hurcolták körül a választók táborában. Az öreg arcán csalfa mosoly jelent meg, ami­kor beszélni kezdett': — Barátaim! Én nagyobb vagyok, mint Krisztus ! (Általános csodálkozás.) Mert Krisztus urunk csak egy szamáron vonult be Jeruzsá­lembe, mig én két ... . A két legény nagyon feszengett alatta, de Gyuri erős kézzel tartotta a nyakukat, majd mintegy klenge'sztel'ödésül folytatta: ... Én pedig két becsületes emberen jöttem közétek. Királyok gyarlóságai. A királyok is csak emberek. Babonásak, kicsinyes szokások rabjai. A nemrég meghalt VII. Edvárcl angol király nagyon félt az elhízástól. Minden reggel fürdés után megmérette, magát és ha csak egy dekával gyarapodott a súlya, elvesztette az étvágyát. Ilyenkor alig evett valamit egész nap. De ha a hűséges mérleg azt mutatta, hogy őfelsége néhány dekával lefogyott, akkor azonnal megjött a kedve és az étvágya. Bizo­nyos, hogy azon a napon — néhány dekával hízott, annyit evett. Miklós cár szintén gyermekes gonddal félti az ágyát. A párnájának kellő lágysága, a paplaná­nak vászna, a derékalj egyenletessége mind­megannyi fontos kérdés, amelynek pontossá­gáról a cár maga győződik meg szorgos vizs­gálgatással, mielőtt pihenőre tér. A történetírók különben a legősibb időktől fogva akadnak olyan följegyzésekre, amelyek királyok babonás szokásairól szólanak. Augus­tusi, a rómaiak nagy császárját, rémület fogta el, valahányszor menydörgött. Heraklius csá­szár a tengertől félt, olyannyira, hogy sohasem mert abban megfürdeni. Hajóra sem bízta az életét. F. Károly császár február huszonnegye­dikét várta minden esztendőben babonás féle­lemmel: vájjon mit hoz a számára. I. Ferenc francia király az óv első napjától várt döntő eseményt. XIII. Lajos babonás vonzalommal fogadta a pénteket. Történetirója, Dubois, föl­jegyzi, hogy a király nevezetes kérdések el­döntését mindig péntekre halasztotta. Ilyen napon aratta harci győzelmeit is és ennek a véletlennek természetfölötti jelentőséget tulaj­donított. Annyira babonás volt, hogy pénteken mindenkinek teljesítette a kórósét és jókedvé­ben néha nevetséges módon volt bőkezű, csak­hogy szerencsenapját el ne homályosítsa. Ami­kor halálos ágyán feküdt, könyörögve kérte orvosait, hogy legalább csak péntekig tartsák életben; föltétlenül bizott abban, hogy szerencse­napja visszahozza egészségét. — Minden aranyamat, amit a kincstáraim­ban találtok, — mondta — nektek adom, ha holnap még életben leszek. De az orvosok mesterkedése az aranyigéret ellenére sem menthette meg Lajost királyt, csütörtökön kellett megválnia az élettől. cs? A praktikus angolok. Az angol praktikus észjárás sehol se tagadja meg magát. Ilyen gya­korlati és egyúttal prózai szellem tapasztalható az Edvárd király emlékére létesítendő intéz­mények tervezése körül. Maga Asquith minisz­terelnök, aki emlékmű-eszméjét annakidején fölvetette, az alsóház egyik ülésén kijelentette, hogy a nemzeti emlékműre vonatkozólag nem terjeszt javaslatot a parlament elé, mert ebben a nemzeti ügyben kívánatosnak tartja, hogy minden egyes város vagy grófság a saját be­látása szerint járjon el. Különben is az Albert herceg emlékezete készült és az Albert-park­ban fölállított nemzeti emlékművel szerzett tapasztalatok sem nagyon csábítók. Az Edvárd király-emlékmű tervezetei közül eddig talán az a legpraktikusabb, amelyik Laucashire egyik városában született meg és amelyik szerint a város tanácsa tízezer font sterlinget szava­zott meg a gyapotfának angol gyarmati terüle­ten leendő- termelési kísérleteire, hogy a gróf­ság szövődéiből az amerikai nyerstermék végre kiküszöbölhető legyen. A város atyái bizonyára furfangos üzletemberek lehetnek, ámbár nagyon nehezen lehetne megállapítani, vájjon mi köze volt a néhai angol királynak a gyapothoz, ha csak az nem, hogy jóravaló angol létére tudnia kellett, hogy Anglia jólétét nagyban befolyá­solja egy olyan iparág, amely évenkint körül­belül száz millió font sterlinget jövedelmez az országnak és a lakosság százezreit látja el munkával és jövedelemmel. A londoui emlékmű­bizottság, amelynek ólén Knight lordmajor áll, tagjai között pedig Fife herceg, Rothschild lord, Alverstone lord-főbíró, sir Gassell és számos más tekintélyes és dúsgazdag személyiség fog­lalnak helyet, főleg két tervvel foglalkoznak, amelyek egyikében érdekesen találkozik a helyi patriotizmus az elhunyt király iránti hódolat­tal. Világszerte ismerik a Sydenham közelében levő kristálypalotát, amelyik hova-tovább tel­jesen elpusztul, ha csak az állam, vagy a város nem siet a csődbe jutott vállalat támogatására. Már most az a terv merült föl az Edvárd ki­rály-emlékmű létesítésével kapcsolatban, hogy az ötvenes években emelt kiállítási palotát; valamint a hozzátartozó mintegy kétszáz acre területű telket az állam vásárolja meg és az épületet restauráltatván, gondoskodjék annak további fönntartásáról. Ez az eszme természete­j sen nagyon tetszik a vállalat részvényeseinek i és nemkülönben a hitelezőknek, akik ilymódon j pénzeikhez juthatnának. A másik terv Wood­j ward műépítészé, aki a Trafalgar-squaret akarja | teljesen átépíteni és ezt Edvárd király emlé­kezetével hozza kapcsolatba. Természetes, hogy ez a terv érintetlenül hagyja Landseer hires oroszlánait, valamint a félszemű és félkarú Velsonnak az úttest közepén fölállított hatal­mas szobrát. KÖZOKTATÁS + A siketnémák intézete. A siketnémáfc szegedi tanintézetének számadásait a város ta­nácsa átvizsgálás végett kiadta a városi szám­vevőségnek. + Rendelet a felsőbb leányiskolákról. A nyári szünet folyamán a vallás- és közoktatás­ügyi miniszternek a felsőbb leányiskolákra vo­natkozólag két igen fontos intézkedése látott napvilágot. A miniszter elrendelte ugyanis, hogy a rendes tanulók a felsőbb leányiskolák tanter­vébe fölvett minden rendes tárgyat tanulni köte­lesek és ezzel hatályon kivül helyezte azt a régebbi miniszteri rendeletet, amelynek értel­mében a polgári iskola negyedik osztályából a felsőbb leányiskola ötödik osztályába átlépő növendékek, — ha franciául nem, vagy csak igen keveset tanultak, de egyébként megfelelő elömenetelüek, — a francia nyelv tanulásának kötelezettsége alól fölmenthetők. A másik ren­deletében pedig kimondta a miniszter, hogy a rajz, kézimunka, ének és torna a felsőbb leány­iskola valamennyi osztályának kötelező tárgyai lesznek és az ezek alól való fölmentésnek csak orvosilag igazolt jelentősebb testi fogyatkozá­sok alapján lehet helye. A rendeleteket szak­körökben nagy elismeréssel fogadták, csupán Szegeden a főraktár Mérey-utca 3. sz. a. van Serfőzde Részvénytársaság Temesvár, az ország- egyik legelőkelőbb sörgyára. Gyárt: fiszok, udvari, márciusi, dupla márciusi, korona, bajor, szent Erzsébet és más­fajta söröket kiváló minőségben, a A sörök rendkívül jóizüek, zamatosak és ezért több kitüntetést is nyertek

Next

/
Thumbnails
Contents