Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-04 / 88. szám

1910 szeptember 1 DELMAGYARORSZÁG 473 léptetési viszonyok. „A bírósági jegyzői kar nyomora" címen megirt cikket főbb kivonataiban itt közöljük : Tűrtünk és hallgattunk mostanáig ; tűrtünk némán, megadással és bizonyos büszkeséggel, niely nem engedte a legtiszteletreméltóbb birói állásra hivatottaknak, a birói hatalom (felségjog) leendő gyakorlóinak, hogy panasz fakadjon ajkukon anyagi gondjaik miatt; tűrtünk szégyenérzetből, mert nem akartuk, hogy az avatatlan tömeg tudja a leendő biróról, hogy, ha ebéd, vacsorára jut is a fizetéséből, de ruháját már csak adósságcsinálással szerezheti be. Nincs több fizetésünk, mint más államokban a hivatalszolgának. így neveli Magyarország kormánya az ország leendő biráit. Végre is a szenvedések húrja elpattant és kitört belőlünk az elkeseredés annak az országos mozgalomnak az alakjában, melyhez egy hívó szózatra az egész ország jegyzői kara, mintegy ezerötszáz tisztviselő egy táborban csatlakozott. Türelmünk a legnagyobb mértékben próbára volt már téve, midőn eszméletre szólított bennünket a sátoraljaújhelyi királyi törvényszék jegyzői kara, ki a vezetést azután a budapesti bíróságok jegyzői karának engedte át. Megyünk ós az ország népképviselete elé terjesztjük nyomorunkat. Akarjuk, hogy megismerje ország-világ nyomorúságos helyzetünket, mert lehetetlennek tartjuk, hogy ismerve azt, csak egy percig is késsék valaki a parlament tagjai közül segítségünkre sietni. Réméltük, hogy majd a koalíciós kormány legsürgősebb teendői közé fog tartozni a birói és bírósági jegyzői karnak kiemelése abból a méltatlan helyzetből, amelyben az eddigi .kormányok- e részbeni hanyagsága Őket meghagyta. Csalatkoztunk. A csalódásunk pedig arra inditott bennünket, hogy közös memorandumban sérelmeink orvoslását az ország népképviseletétől kérelmezzük. A bírósági, jegyzői kar — mintegy ezerötszáz főből álló tisztviselő — az ország fiatalságának ezine-virágát képezi. Ez a legmagasabb képesítéssel rendelkező tisztviselőcsoport olyan fizetés mellett tengődik körülbelül harminchárom-harmincöt éves koráig, mint aminő fizetéssel Ausztriában a hivatalszolga munkáját honorálja az állam. Ugyanis az ausztriai bírósági hivatalszolgának ezer—ezernégyszáz korona évi fizetésé van, tehát épen annyi, mint Magyarországon á bírósági joggyakornoknak. Ennél a hivatalszolgai fizetésnél a bírósági jegyzőknek (huszonnyolcharmincöt éves, magas képzettségű emberek) alig van több fizetésük. Az összes hivatali resszortok tisztviselői között, beleszámitva még a minisztériumok fogalmazó személyzetét is, a bírósági jegyzői kartól s illetve a biráktól kiván az állam legmagasabb képesítést. Számtalan példa van arra nézve, hogy milymostoha elbánásban részesülnek a bírósági fogalmazó-személyzet tagjai más hivatali resszortok tisztviselőivel szemben. A birói diploma megszerzéseig körülbelül húszezer koronába kerül iskolázásunk s illetve készültségünk. Ezt az összeget az állam soha meg nem téríti nekünk, s dacára annak, hogy a bírósági szervezetnek a jegyzői kar oly lényeges szervét képezi, hogy nélküle az ügyforgalom lebonyolítása elképzelhetetlen s tevékenységük nélkülözhetetlen, mégis a jegyzői karnak ezt a kiváló tevékenységét az állam úgyszólván semmivel sem honorálja. Sok bíróságnál pedig, és különösen az erdélyi részekben a jegyzői kar — értve a joggyakornokokat is — önállóan tárgyal és itél a járásbíróságoknál a főnökök javára a felek jóindulatú szernethunyása mellett olyképen, hogy a főnök épen csak kihirdeti a már kész Ítéletet, mert különben képtelen volna naponként hatvanszáz sommás tárgyalást lefolytatni. Az állam igen sok birói fizetést takarit meg az ezerötszáz főből álló jegyzői kar alkalmazásával. Számuknak megapasztásával nagyon sok birói állás rendszeresítése válnék szükségessé; s az állam tudja és érzi azt, hogy a magas képzettségű jegyzői kar olcsó munkájával megtakarítást végez s olcsó, szolgai fizetésért nem is késik munkaerőnket a legnagyobb mértékben kiaknázni. Oly mérveket öltött már a bírósági jegyzői karral való mostoha elbánás és sorsának negligálása, hogy lehetetlen volt a szervezkedés eszközéhez nem nyulnunk. Sérelmeink annyira éreztetik már velünk súlyúkat a megváltozott időviszonyokhoz képest, hogy elérkezettnek láttuk az időt, orvoslást keresni sorsunkra. Ily uton reméljük immár az emberiességnek és a méltányosságnak megfelelően magasabb fizetési osztályba való sorolásunkat, mert nagyon is beigazolva látjuk azt a közmondást hogy: „segíts magadon, az isten is ugy segít"] Ezt irta négy év előtt egy bírósági jegyző. És azóta semmit sem javult a helyzetük. Sőt. A megélhetés évről-évre nehezebb, de a jövedelem a régi. Remélhető, hogy az ujabb mozgalom meghozza ennek a kiváló és tiszteletreméltó testületnek a kívánt sikert. A mezőgazdasági termékek hamisításáról. — Revizió a!á kerül a törvény. — A földmivelésügyi miniszter, a parlamentben kifejtett programjához hiven, sorjában bocsátja ki üdvös rendeleteit a mezőgazdaság körébe eső törvények és rendelkezések módosítására» javítására, vagy kiegészítésére vonatkozólag. Legközelebb a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáró* szóló törvény kerül revízió alá. Az erre vonat kozólag most kiadott rendelet tanúsítja, hogy a miniszter mily erős kézzel ragadta meg tárcája ügyeinek rendezését. A rendelet, mély valaménnyi törvényhatóságnak szól, a következő: A mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. törvénycikk hatálybalépése óta elmúlt tizénnégy esztendő beigazolta azt, hogy azon helyeken, ahol a törvény csak némikép is végrehajtatott, a hamisítások ugy mennyiségileg, mint főlég minőségileg csökkentek. A törvény ezen kétségbevonhatatlan jó hatása mellett azonban több oly hiányosság tünt ki, mely a szerzett tapasztalatoknak és a változott viszonyoknak megfelelően, a revíziót indokolttá és szükségessé teszi. így hiánya a törvénynek, hogy több mezőgazdasági termelés és mezőgazdasági ipar által előállított termék és cikk nem tartozik hatálya alá és hogy egyes, szigorúan véve szintén mezőgazdasági terményekből, de gyárilag előállított mesterséges tápszerek és italok előállítása és forgalomba hozatala szabályozva nincs és e tekintetben a fogyasztóközönseget a károsan ható hamisításoktól és megtévesztésektől meg nem óvta. . Miért is ezen törvénycikk és ennek következményekép a végrehajtási rendelet reviziójára vonatkozó előmunkálatok megindítását elrendeltem és fölkérem a t. Cimet is, hogy az ezen tervezet végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján a revízióra vonatkozó észrevételeit és javaslatait lehetőleg a folyó év végéig hozzám fölterjeszteni szíveskedjék. A javaslatok áttekinthetőségének és földolgozásának megkönnyítése céljából az előterjesztés az alábbiak szerint'készítendő, úgymint: Altalánosságban : Megfelelők-e a jelenlegi törvény alapelvei ? Szükséges-e a mezőgazdasági termelésből származó egyéb élelmiszerek (italok) és cikkek a törvény hatálya alá való helyezése? Szükséges-e a vegyvizsgáló-állomások szaporítása, ha igen, mi módon? Állami, vagy törvényhatósági állomások állitandók-e föl s mely alapból tartandók fönn ? Megengedhető-e magánlaboratóriumoknak a vegyvizsgálatokban való részvétele, ha igen, mily _ mértékben és mily biztosítékok mellett? Mi módon szervezendő a termények, termékek és élelmicikkek közforgalmának ellenőrzése, megbizhatók-e ezzel a községek? Mi módon szerzendök be és kezelendők a mintavételekhez szükséges eszközök (üvegek, dobozok, tartályok)? Részleteiben: A törvény és végrehajtási rendelet minden egyes paragrafusára szakaszonkint teendők meg az egyes észrevételek. Ezenkívül részletes javaslatot kérek a tehenészetek és a tehénistállók (fejőstehenek egészségi állapotának) rendszeres ellenőrzéséről, továbbá arról, hogy különösen az abrak, takarmányok, erőtakarmányok, főként korpa, úgyszintén a műtrágya hamisításának ellenőrzése hatékonyabban miként vólna eszközölhető? Javaslatának megtételénél szíveskedjék figyelemmel lenni azon körülményre, hogy a törvénybe csak az általános elveket megállapító és a közigazgatás beavatkozásának kereteit megszabó határozmányok vehetők föl, mig a kivitel módozatainak szabályozása a végrehajtási rendelet keretébe tartozik. Megjegyezni kívánom még, hogy a törvény és végrehajtási rendelet revíziójánál a lehetőséghez képest módot kivánok adni a fogyasztónak, hogy a hamisítók üldözésében maga is közreműködhessen, a jóhiszemű továbbárusitónak, hogy az általa a köteles gondoskodás mellett föl nem ismerhető hamisításokért a felelősséget a hamisítóra átháríthassa, úgyszintén a termelőnek és gyárosnak is, hogy a tovább' árusitót ellenőrizhesse. Mivel pedig az itt fölvetett és a közforgalomra nagyfontosságú kérdések minél nagyobb terjedelmű megvitatás alá bocsátandók, fölkérem Cimet, hogy javaslatainak megtétele előtt az elsőfokú hatóságokat s esetleg a másodfokban ítélkező közigazgatási bizottságot is hallgassa meg. Budapest, 1910. évi augusztus hó 12-én. A miniszter helyett Ötlik s. k., államtitkár. . A szegedi borkongresszus. — A földmivelésügyi miniszter Szegeden. — Országszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg a szegedi országos borkongresszus . iránt.. Az egész ország homoki szőlősgazdaközönsége érdeklődik a részletek iránt és a megnyilvánuló rokonszenv már előre is biztosítja a kongreszszus és a kiállítás sikerét. A kongresszusnak — amint azt jeleztük már, — Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter a védnöke, aki személyesen jelenik meg szeptember hó huszonötödikén Szegeden és az eddigi megállapodás értelmében maga nyitja meg a kongresszustA miniszter már most is érdeklődik a mozgalom minden részlete iránt. A kiállítás is nagyarányúnak Ígérkezik. Az egész ország bortermelői résztvesznek azon és hazánk bortermelésének hü tükrét fogja nyújtani a változatos kiállítás. A jelentkezési határidő szeptember tizennyolcadikán este nyolc órakor jár le. Figyelmeztetjük a gazdaközönséget, hogy addig jelentse be a kiállításon és a kongresszuson való részvételét a szegedi központi irodának, amelyet a tömeges jelentkezések elintézése már most is elfoglal. Ha valaki az érdeklődők közül nem kapott a kiállítást részletesen ismertető füzetből, forduljon a kongresszusi irodához, amely minden kérést azonnal elintéz. A kongresszus és a kiállítás végleges programját a rendező-bizottság megállapította. Ez a program a következő: Szeptember huszonnegyedikén (szombat) délután az érkező kongresszusi tagok fogadása és elszállásolása. Este fél kilenc órakor ismerkedési estély a Kass-vigadóban. (Étkezés étlap szerint.) Szeptember huszonötödikén (vasárnap) reggel nyolc órakór az országos bor- és szőlőkiállitás ünnepélyes megnyitása. Délelőtt kilenc órakör a városháza közgyűlési termében a kongresszus megalakulása, diszelnökök, elnökök, főtitkárok, titkárok, jegyzők, jegyzőkönyvhitelesitők választása, kongresszusi bejelentések. Délelőtt fél tiz órakor Drucker Jenő dr, királyi tanácsos, a M. Sz. 0. igazgatójának előadása: „Homoki szőlőkultúra, boraink népszerűsítése és értékesítéséről." A tárgy megvitatása. Délelőtt háromnegyed tizenegy órakor Sóvári Schneider Sándor dr, az Országos Kereskedelmi Muzeum előadójának előadása: „Aktuális kérdések a borkereskedelem szervezése s a borkivitel terén." A tárgy megvitatása. Tizenkét órakor Gerle * Imre dr, a Szegedi Gazdasági Egyesület titkárának előadása: A „Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületéinek megalakulásáról. Fél egy órakor a Szegedi Gazdasági Egyesület díszebédje a Tisza-szálloda nagytermében. Délután az országos bor- és szőlőkiállitás meglát togatása, borkóstolás és a város megtekintése. Este nyolc órakor a kongresszusi tagok tiszteletére díszelőadás a városi színházban. Szeptember huszonhatodikán (hétfő) délelőtt nyolc órakor Kecskeméthy Géza kerületi szőlészeti és borászati felügyelő, a kecskeméti állami Miklós-szölőtelep és vincellériskola igazgatójának előadása: „Csemegeszőlő-termelés, szállítás és értékesítés bel- és külföldön." „Homoki borok Ausztriában és a vámkülföldön." A tárgy megvitatása. Negyed tiz órakor Istvánffy Gyula dr ogyetemi nyilvános rendes tanár előadása: „A szőlőgomba betegségeiről." Délelőtt- fél tizenegy órakor Jablonovszky József királyi tanácsos, a magyar királyi állami rovartani állomás igazgatójának előadása; „Védekezés a homoki