Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-30 / 109. szám

szeptember 30 DEL MAGYARORSZÁG 13 i FOGFÁJÁS 1 1 Rossz I fogak 1 ellen!! ellen kipróbált, biztos hatású szer a Franki-féle szájvíz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak rom; lását megakadályozza. Ara 70 fillér. FRANKI ANTAL flyúgyszerfárci i SZEGED, Felsőváros. ríili 1 erösitésere | I Szójbüi § püávoliléséro ellen kipróbált, biztos hatású szer a Franki-féle szájvíz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak rom; lását megakadályozza. Ara 70 fillér. FRANKI ANTAL flyúgyszerfárci i SZEGED, Felsőváros. Mm | iDSOSiüüíet!! 1 REBENYCSARKOK. Oszi bánatok. Irta Kanizsai Ferenc. Beálltak a korán kezdődő őszi vetések. Az emberek megrövidítették a hivatalos órákat; — spórolni kell a városi petróleummal, mert szót emelnek majd a görhegrófok, a tarhonya-bárók és a városi képviselet egyéb parasztjai, a mezei hadak és a népszerűséget hajhászó fiskális-képviselők. No. Ezért is célirányos már négy óra után átkullogni a városházáról a nagykocsmába. Szerencsére nincs messze. Ép átellenben van. Meg aztán pártolni kell a kocsmárost. Pártolni kell, mint valami művészt. Aminek hiszen van is teteje; mert ő méri, literenként, az illúziókat. Egy-két-kilenc deci a savanykás buckái sillerből és jegyző uram viseltes adomái uj fényt kapnak; a patikárus korlátoltsága meglepő elmésség gyanánt szikrázik; és az írnok gazdag embernek képzeli magát; gyáva félszegségét leveti kopott kabátjával együtt és ingujjban táncol égő gyertyák közt a fehér asztal tetején. Érdemes igyekezet tehát (korán esteledvén amúgy is) mielőbb elszökni a hivatalból; ha már világítás kell, hadd fogyjon a kocsmáros petróleumja, ne a városé. A közigazgatási asszonyok, szegénykék, nem örültek túlságosan ennek a különös fajtájú spórolásnak. Mert addig huncut az ember, amíg meleg; mindig a kocsmában lóg, ha csak odabenn nem kell lennie a városházán. Én tudom, hogyha a közigazgatási asszonyokon fordulna a dolog, ők reggel nyolctól egyfolytában éjfélig irnák ki a hivatalos órákat; mert akkor az emberek nem láthatnának a korcsmába és éjfélre ugy elfáradnának, hogy egyenest mennének haza. Megmaradna a fizetés. A szegény Jóska gyerek nem járna szégyenszemre, még október végén is mezítláb, hanem lehetne cipője. Hiába meséli az anyja, hogy ez csak edzésből történik és hogy grófi családokban télen is mezítláb járatják hóban-fagyban a gyereket; — az a baj, hogy a grófoknak ezt elhiszik, de Zubrickynénak csak a szemébe hiszik el, a háta mögött megszólják. Egy pár cipőt, nagyobbacska fiúnak, tiz évesnek, négy-öt forinton lehet csináltatni. A Bata suszter talán háromötvenért is megcsinálná. A dolog egyszerű: tekintetes zubricki Zubriczky Péter városi rendőrségi iktató ur ne igyék bort három-négy napig: mindjárt betérül a cipőre való. Egyszerű, egyszerű; csakhogy Zubriczkynek ez nem jut eszébe ; arra pedig senki sem vállalkozik, hogy eszébe jutassa; legkevésbé a felesége. Pedig hát a Jóskán kivül van még odahaza gyerek. A Zsuzska, a Panka, meg Misiké. Na, ez a legkisebb, ennek még csakugyan nem kell cipő. Csak aféle topánka, de azt horgol neki az anyja; kék, piros meg fehér berlinerből. Most különösen ráér, ezeken a hosszú őszi estvéken, amik mindjárt az éjszakával kezdődnek. Már elharangozták az angelust, de Zubriczky nem jött haza vacsorára. Nincs is oka túlságosan sietni. Paprikás krumpli a vacsora. (Szegény ember ámítja vele a gyomrát; ami sohasem sikerül. Legföljebb önmagát áltatja). Az asszony, a szoptatástól és a gyermekekért való törődéstől elnvuzott, szomorú, sovány nő, kiosztja a vacsorát a gyerekeknek. — Ehettek. Apátok már megint elmarad. Senki sem zúgolódik. Megszokott dolog ez és szinte már rendjén való. Az asszony rég abban hagyta a zsörtölődést. Beletörődött a dolgokba és talán már el sem birt volna képzelni nemesebb, tisztességesebb életet... Zubriczkvt sem gyötörte lelkiismereti furdalás. Nyugodtan ment haza éjfélután, vagy hajnalban. A felesége egy szót sem szólt hozzá. Kár is volna ezen bölcselkedni, igy van ez arrafelé mindenütt. Az asszony a gyerekeket lefektette, majd maga is ágyába tért. A csöndes éjszakában ide hallatszott a nagybőgő dörmögése. Mulatnak az urak a nagykocsmában. Bánja is ő. Csak néha, ha valaki elment az ablak alatt, rezzent föl álmából. Nem az ura-e? Hátha nagyon részeg és nem tud bekecmeregní a kapun ? Egy kicsit figyelt, — az ura lépéseit kihallgatni és fölismerni tizenöt esztendő éjszakáin megtanulta — és nyugodtan aludt tovább. Nem az ura. Reggel öt óra tájt (azt is megtanulta: sötétben kitalálni, hány óra lehet?) ébredt föl az ura lépéseire. Csakugyan nem tévedett. Hallotta a kapukulcs csikorgását, majd amint a kapu döngve becsapódott, aztán köhécselést ; — az ura, ha ivott, mindig köhög és krákog — majd a folyosón a lépéseket, kissé tántorgókat. A hálószoba ajtaja kinyílt; gyufasercegés; (csupa megszokott motívum), a gyertya meggyulad, világosság. Zubriczky a padlóra dobja mellényét, kabátját. Nagyokat fuj. Az éjjeli szekrényre leteszi aprópénzét. (Nagy, az soha sincs neki.) Az asszony oda sem fordul. A pénz csörgéséből tudja, hogy egy forint és valami tizenhat krajcár. A gyerekek a másik szobában egy percre fölébrednek, aztán — egész nyugodtan — alszanak tovább. Zubriczkyval különös dolog eshetett, mert szokásától eltérőleg igazolni akarja magát. — Asszony! Alszol? Az asszony nem felel. Ugy tesz, mintha aludnék. Nem dacból, csak kényelemből -— Ne haragudjál, nagyon kedves társaságban voltam. Zubriczky leveti a cipőjét, a sarokba liajitja. — A kocsmába csak most mentem el, bizony Isten, csak öt percre. Addig uri háznál voltam. A nadrágját is leveti. Ez kissé bajosabb müvelet, de végre mégis sikerül. A nadrág szerencsésen a mosdótálba pottyan. Az ember most szuszogva fekszik az ágyba és elfújja a gyertyát. Sötét van. Most megint beszél: — Liptáknál voltam, az adótisztnél, aki a mult héten házasodott Szegedről. Éppen vacsorázni indultam volna hazafelé, amikor a patikárus azt mondja, meg kéne látogatni Liptákot, hadd lássuk, milyen az uj menyecske? Hát elmentünk a patikárus, aztán a lódoktor, a kis Rekeczky, a Bus Karcsi, hiszen ismered, a kántorék sógora, meg én. Jól mulattunk. Te, asszony, annak a betyár Liptáknak nincs rossz izlése. Ugyancsak szép szál menyecskét kapott; annyit mondhatok, egész Bács-Udvardon nincs hozzáfogható szép asszony; nem is volt, nem is lesz. Zubriczkyre most rájön a köhögés, meg a krákogás. — A fene ette volna meg, sokat ittam! Aztán krákog megint, nagyokat szuszog; majd igy folytatja: — Igazi nagyvárosi menyecske. Milyen szellemes! Roppant müveit, németül, franciául is tud, meg zongorázik is. Olyan szépen elzongorázta a „Balaton háborgását" meg a „Szűz imáját", hogy a kántor el volt ragadtatva; ő pedig ért a zenéhez. Igaz, a kántor is velünk volt, vagy mondtam már? Tudod, karcsú,egyenes ésformás. Mily elegánsan öltözködik! Pici, piros szája, gyönyörű, fekete haja, parázs szemei és apró kis kezei... Mondtam is neki, nagyságos asszonyom, olyan ön itt, ami nyomorult kis városunkban, mint egy szál rózsa a veteményes kertben, krumplik, saláták, dinnyék és retkek között. Nem is várom meg, amig levizitelnek, tudod, én fütyülök a formaságokra; hanem holnap, aszszony, elmegyünk ketten vizitbe Liptákékhoz, meg akarom neked mutatni, milyen szép asszony, nincs-e jó ízlésem? A másik ágyból, a paplan alól, elfojtott zokogás hallatszott. — Mi a manó ? Te sirsz ? — csodálkozott Zubriczky. — Hát te hozzád mi ütött. Hiszen mondtam, csak épen egy kávéra tértem be a nagykocsmába. Nem költöttem husz krajcárt sem. Ne bőgj, mert csakugyan ideges leszek, a teremtésit! Zubriczky elhallgatott és azon gondolkozott, hogy nem érdemes haza járnia. Az asszony pedig sírt, sírt mellette, a másik ágyban és a keserűség végre kitört belőle: — Hát persze, én nem vagyok szép. Én nem kellek. Mert nekem nincs divatos ruhám. Én csak szakáfcsné vagyok, meg a gyermekeid dajkája. Négy gyeréket szültem neked, azok kiszitták a véremet, elhervasztottak, elcsúfítottak éfe most az a hála, hogy olybá veszel, mint a kutyát. Hogy verjen meg az Isten! Ezt azonban Zubriczky már nem hallotta. Az asszony feljajduló panaszára közömbös hortyogás volt a válasz. Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hírlap- és nyomdavállalat részvénytársaság Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlapés nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. Iskolai hegedűk kitűnő hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Hangverseny-hegedűk 20 forinttól íeljabb. Iskolai és hsrmnniiltnftii «< összes zenekari és ralitemplomi "aí UÍUIUUIllUn kedvelői hangszerek, huUj szerkezetű cimbalmok lcgtíuvlOobb hangtartó_szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól . beszélő1 gépek a Uág le«K'úJIö^&bb. Fonográf és Gramofon besíé10legjutánvnsubl) árakon. Henorerek és lemezek a vil _ híresebb művészeinek lelvételelvel. Dus raktár "kiváló gyártmányú uj és átjátszott zongor&k és pianlnókban. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltetnek. Zongora klHcsliinzí. Intézet. Teljes zenekarok lelszerelése kedvező feltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. és Mr. udvari banosiergvór íüiiiiefében BUDAPEST. Vil., Mhöcíi-nl 33, Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csali meg kell irni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék « Kossuth-káuéház helyisége. • Naponta gyönyörű iMgáíénykép-ujtaágaft, Míícnr* Tejtermelés Ementhálban. — 2. Ton" l'lUou! . toli mint akrobata. — 3. A brüsszel' tüzkatasztrófa. — 4. A kétéletü bankár. — 5. A Pali nősül — 6. A koca-vadász. — 7. Chamcunixi Linda 400 méter hosszú, nagyhatású történeti dráma. Kiváló tisztelettel Hajós Samu, Kossuih-kávés. Elsőosztályu, száraz bükk hasábfa ölenkint házhoz szállítva 33 Scoruiiáért kaphatú az IJjszoQotli GözfUresz- és Hengermalom Részvénvíársasögnől. :::: Telefon 145. síi. Bors Mihály P % modern nagy szállodája £ % ^ elsőrendű berendezés- J5 % sei julius elsején ínegnyilt 11 Ugyanott több lakás kiadó.