Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-30 / 109. szám

szeptember 30 DEL MAGYARORSZÁG 13 i FOGFÁJÁS 1 1 Rossz I fogak 1 ellen!! ellen kipróbált, biztos ha­tású szer a Franki-féle száj­víz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak rom­; lását megakadályozza. ­Ara 70 fillér. FRANKI ANTAL flyúgyszerfárci i SZEGED, Felsőváros. ríili 1 erösitésere | I Szójbüi § püávoliléséro ellen kipróbált, biztos ha­tású szer a Franki-féle száj­víz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak rom­; lását megakadályozza. ­Ara 70 fillér. FRANKI ANTAL flyúgyszerfárci i SZEGED, Felsőváros. Mm | iDSOSiüüíet!! 1 REBENYCSARKOK. Oszi bánatok. Irta Kanizsai Ferenc. Beálltak a korán kezdődő őszi vetések. Az emberek megrövidítették a hivatalos órá­kat; — spórolni kell a városi petróleummal, mert szót emelnek majd a görhegrófok, a tarhonya-bárók és a városi képviselet egyéb parasztjai, a mezei hadak és a népszerűséget hajhászó fiskális-képviselők. No. Ezért is célirányos már négy óra után átkullogni a városházáról a nagykocsmába. Szerencsére nincs messze. Ép átellenben van. Meg aztán pártolni kell a kocsmárost. Pártolni kell, mint valami művészt. Aminek hiszen van is teteje; mert ő méri, literenként, az illúzió­kat. Egy-két-kilenc deci a savanykás buckái sillerből és jegyző uram viseltes adomái uj fényt kapnak; a patikárus korlátoltsága meglepő elmésség gyanánt szikrázik; és az írnok gazdag embernek képzeli magát; gyáva félszegségét leveti kopott kabátjával együtt és ingujjban táncol égő gyertyák közt a fehér asztal tetején. Érdemes igyekezet tehát (korán esteledvén amúgy is) mielőbb elszökni a hivatalból; ha már világítás kell, hadd fogyjon a kocsmáros petróleumja, ne a városé. A közigazgatási asszonyok, szegénykék, nem örültek túlságosan ennek a különös fajtájú spórolásnak. Mert addig huncut az ember, amíg meleg; mindig a kocsmában lóg, ha csak odabenn nem kell lennie a vá­rosházán. Én tudom, hogyha a közigazgatási asszonyokon fordulna a dolog, ők reggel nyolctól egyfolytában éjfélig irnák ki a hi­vatalos órákat; mert akkor az emberek nem láthatnának a korcsmába és éjfélre ugy el­fáradnának, hogy egyenest mennének haza. Megmaradna a fizetés. A szegény Jóska gyerek nem járna szégyenszemre, még ok­tóber végén is mezítláb, hanem lehetne cipője. Hiába meséli az anyja, hogy ez csak edzés­ből történik és hogy grófi családokban télen is mezítláb járatják hóban-fagyban a gyere­ket; — az a baj, hogy a grófoknak ezt el­hiszik, de Zubrickynénak csak a szemébe hiszik el, a háta mögött megszólják. Egy pár cipőt, nagyobbacska fiúnak, tiz évesnek, négy-öt forinton lehet csináltatni. A Bata suszter talán háromötvenért is megcsinálná. A dolog egyszerű: tekintetes zubricki Zub­riczky Péter városi rendőrségi iktató ur ne igyék bort három-négy napig: mindjárt be­térül a cipőre való. Egyszerű, egyszerű; csakhogy Zubriczkynek ez nem jut eszébe ; arra pedig senki sem vállalkozik, hogy eszébe jutassa; legkevésbé a felesége. Pedig hát a Jóskán kivül van még odahaza gyerek. A Zsuzska, a Panka, meg Misiké. Na, ez a legkisebb, ennek még csakugyan nem kell cipő. Csak aféle topánka, de azt horgol neki az anyja; kék, piros meg fehér berlinerből. Most különösen ráér, ezeken a hosszú őszi estvéken, amik mindjárt az éj­szakával kezdődnek. Már elharangozták az angelust, de Zub­riczky nem jött haza vacsorára. Nincs is oka túlságosan sietni. Paprikás krumpli a vacsora. (Szegény ember ámítja vele a gyomrát; ami sohasem sikerül. Legföljebb önmagát áltatja). Az asszony, a szoptatástól és a gyermekekért való törődéstől elnvuzott, szomorú, sovány nő, kiosztja a vacsorát a gyerekeknek. — Ehettek. Apátok már megint elmarad. Senki sem zúgolódik. Megszokott dolog ez és szinte már rendjén való. Az asszony rég abban hagyta a zsörtölődést. Beletörődött a dolgokba és talán már el sem birt volna képzelni nemesebb, tisztességesebb életet... Zubriczkvt sem gyötörte lelkiismereti furda­lás. Nyugodtan ment haza éjfélután, vagy hajnalban. A felesége egy szót sem szólt hozzá. Kár is volna ezen bölcselkedni, igy van ez arrafelé mindenütt. Az asszony a gyerekeket lefektette, majd maga is ágyába tért. A csöndes éjszakában ide hallatszott a nagybőgő dörmögése. Mu­latnak az urak a nagykocsmában. Bánja is ő. Csak néha, ha valaki elment az ablak alatt, rezzent föl álmából. Nem az ura-e? Hátha nagyon részeg és nem tud bekecme­regní a kapun ? Egy kicsit figyelt, — az ura lépéseit kihallgatni és fölismerni tizenöt esz­tendő éjszakáin megtanulta — és nyugodtan aludt tovább. Nem az ura. Reggel öt óra tájt (azt is megtanulta: sö­tétben kitalálni, hány óra lehet?) ébredt föl az ura lépéseire. Csakugyan nem tévedett. Hallotta a kapukulcs csikorgását, majd amint a kapu döngve becsapódott, aztán köhécse­lést ; — az ura, ha ivott, mindig köhög és krákog — majd a folyosón a lépéseket, kissé tántorgókat. A hálószoba ajtaja kinyílt; gyufasercegés; (csupa megszokott motívum), a gyertya meg­gyulad, világosság. Zubriczky a padlóra dobja mellényét, kabátját. Nagyokat fuj. Az éjjeli szekrényre leteszi aprópénzét. (Nagy, az soha sincs neki.) Az asszony oda sem fordul. A pénz csörgéséből tudja, hogy egy forint és valami tizenhat krajcár. A gyerekek a má­sik szobában egy percre fölébrednek, aztán — egész nyugodtan — alszanak tovább. Zubriczkyval különös dolog eshetett, mert szokásától eltérőleg igazolni akarja magát. — Asszony! Alszol? Az asszony nem felel. Ugy tesz, mintha aludnék. Nem dacból, csak kényelemből -— Ne haragudjál, nagyon kedves társa­ságban voltam. Zubriczky leveti a cipőjét, a sarokba liajitja. — A kocsmába csak most mentem el, bizony Isten, csak öt percre. Addig uri ház­nál voltam. A nadrágját is leveti. Ez kissé bajosabb müvelet, de végre mégis sikerül. A nadrág szerencsésen a mosdótálba pottyan. Az ember most szuszogva fekszik az ágyba és elfújja a gyertyát. Sötét van. Most megint beszél: — Liptáknál voltam, az adótisztnél, aki a mult héten házasodott Szegedről. Éppen va­csorázni indultam volna hazafelé, amikor a patikárus azt mondja, meg kéne látogatni Liptákot, hadd lássuk, milyen az uj me­nyecske? Hát elmentünk a patikárus, aztán a lódoktor, a kis Rekeczky, a Bus Karcsi, hiszen ismered, a kántorék sógora, meg én. Jól mulattunk. Te, asszony, annak a betyár Liptáknak nincs rossz izlése. Ugyancsak szép szál menyecskét kapott; annyit mondhatok, egész Bács-Udvardon nincs hozzáfogható szép asszony; nem is volt, nem is lesz. Zubriczkyre most rájön a köhögés, meg a krákogás. — A fene ette volna meg, sokat ittam! Aztán krákog megint, nagyokat szuszog; majd igy folytatja: — Igazi nagyvárosi menyecske. Milyen szellemes! Roppant müveit, németül, franciául is tud, meg zongorázik is. Olyan szépen el­zongorázta a „Balaton háborgását" meg a „Szűz imáját", hogy a kántor el volt ragad­tatva; ő pedig ért a zenéhez. Igaz, a kántor is velünk volt, vagy mondtam már? Tudod, karcsú,egyenes ésformás. Mily elegánsan öltöz­ködik! Pici, piros szája, gyönyörű, fekete haja, parázs szemei és apró kis kezei... Mondtam is neki, nagyságos asszonyom, olyan ön itt, ami nyomorult kis városunkban, mint egy szál rózsa a veteményes kertben, krumplik, saláták, dinnyék és retkek között. Nem is várom meg, amig levizitelnek, tudod, én fü­tyülök a formaságokra; hanem holnap, asz­szony, elmegyünk ketten vizitbe Liptákékhoz, meg akarom neked mutatni, milyen szép asszony, nincs-e jó ízlésem? A másik ágyból, a paplan alól, elfojtott zokogás hallatszott. — Mi a manó ? Te sirsz ? — csodálkozott Zubriczky. — Hát te hozzád mi ütött. Hiszen mondtam, csak épen egy kávéra tértem be a nagykocsmába. Nem költöttem husz kraj­cárt sem. Ne bőgj, mert csakugyan ideges leszek, a teremtésit! Zubriczky elhallgatott és azon gondolko­zott, hogy nem érdemes haza járnia. Az asszony pedig sírt, sírt mellette, a másik ágyban és a keserűség végre kitört belőle: — Hát persze, én nem vagyok szép. Én nem kellek. Mert nekem nincs divatos ruhám. Én csak szakáfcsné vagyok, meg a gyerme­keid dajkája. Négy gyeréket szültem neked, azok kiszitták a véremet, elhervasztottak, elcsúfítottak éfe most az a hála, hogy olybá veszel, mint a kutyát. Hogy verjen meg az Isten! Ezt azonban Zubriczky már nem hallotta. Az asszony feljajduló panaszára közömbös hortyogás volt a válasz. Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hírlap- és nyomdavállalat részvénytársaság Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlap­és nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. Iskolai hegedűk kitűnő hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Hangverseny-hegedűk 20 forinttól íeljabb. Iskolai és hsrmnniiltnftii «< összes zenekari és rali­templomi "aí UÍUIUUIllUn kedvelői hangszerek, hu­Uj szerkezetű cimbalmok lcgtíuvlOobb hangtartó_szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól . beszélő­1 gépek a Uág le«­K'úJIö^&bb. Fonográf és Gramofon besíé10­legjutánvnsubl) árakon. Henorerek és lemezek a vil _ híresebb művészeinek lelvételelvel. Dus raktár "kiváló gyártmányú uj és átjátszott zongor&k és pianlnókban. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltetnek. Zongora klHcsliinzí. Intézet. Teljes zenekarok lelsze­relése kedvező feltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. és Mr. udvari banosiergvór íüiiiiefében BUDAPEST. Vil., Mhöcíi-nl 33, Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csali meg kell irni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék « Kossuth-káuéház helyisége. • Naponta gyönyörű iMgáíénykép-ujtaágaft, Míícnr* Tejtermelés Ementhálban. — 2. Ton" l'lUou! . toli mint akrobata. — 3. A brüsszel' tüzkatasztrófa. — 4. A kétéletü bankár. — 5. A Pali nősül — 6. A koca-vadász. — 7. Chamcunixi Linda 400 méter hosszú, nagyhatású történeti dráma. Kiváló tisztelettel Hajós Samu, Kossuih-kávés. Elsőosztályu, száraz bükk hasábfa ölen­kint házhoz szállítva 33 Scoruiiáért kaphatú az IJjszoQotli GözfUresz- és Hengermalom Részvénvíársasögnől. :::: Telefon 145. síi. Bors Mihály P % modern nagy szállodája £ % ^ elsőrendű berendezés- J5 % sei julius elsején ínegnyilt 11 Ugyanott több lakás kiadó.

Next

/
Thumbnails
Contents