Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-30 / 109. szám

E DELMAQYAROR3ZAG 191Ö szeptember 30 •isacálébíró déli tizenkét órakor vezettette föl maga éké Feketéi. A gyilkost a hátsó, tekervény«é csigalépcsőn vitték föl. Lassan, tétován támolygott föl a lépcsőfokon. Arca a kiáltott félelemtől és izgatottságtól halotthalvány volt. üa ai 5r nem támogatja, talán egy lépést se tudott volna tenni. Amikor a harmadik eme'efcre ért, kezeivel elfödte az arcát, nehogy a szemébe nézhessen valaki. Rögtön bevezették a vizsgálóbíróhoz, akinek kérdésére kijelentette, hogy szórói-szóra föntartja a rendőrség előtt tett vallomását. A vizsgálóbíró ezután kihirdette előtte végzését) amely szerint továbbra is előzetes letartóztatásban marad. Lengyel Zoltán dr védő a végzésben megnyugodott és nem élt ellene jogorvoslattal. Feketét ezután visszavitték cellájába. A kincsszédelgők. — Fővárosi tudósítás. — Csodálatos, hogy milyen pontos földrajzi ismeretük van a spanyoloknak, pedig megszoktuk, hogy a külföldiek — még az úgynevezett tudósok is — összetévesztik Budapestet Bukaresttel, Magyarországot Ausztriával. Ellenben a spanyolok még arról is jól vannak értesülve, hogy például Abádszalók Jásznagykunszolnok vármegyében és nem Zemplénben van. Természetesen, e jól értesült urak száma nincs huszonötmillió, mint amennyien Ibériafélszigeten laknak, de százan legalább is vannak. Ertjük a spanyol csalókat, akik kiterjesztik szélhámosságukat mind az öt világrészre. Nem ismeretlenek nálunk sem, mert csalétekül szolgáló leveleikkel fölkeresik a vagyonosabb polgárokat Budapesten ós az ország minden részén. E levelek pontosan vannak címezve, ami arra vall, hogy minden ország fővárosában van egy-egy cinkostársa a bandának, aki a központot ellátja jó címekkel. Még élénk emlékezetben van egy fővárosi polgárnak, Elked, volt kecskeméti-utcai vendéglősnek évekkel ezelőtt történt kalandja, aki a spanyolok hálójába került ós örülhetett, hogy az életét néhány ezer koronával meg. válthatta. Amikor az ő esetét szólesen tárgyalták a lapok, azt hittük, hogy a spanyoloknak befellegzett Magyarországon, mert többé senki sem ül föl nekik. Pedig nem igy történt. A budapesti főkapitányságon mázsányi aktacsomó gyűlt össze évek óta, amely a megkárosított magyarok panaszát tartalmazza. A rendőrség minden esetben megtette a szükséges intézkedéseket a spanyolok leleplezésére, de ez az akció a diplomáciai lépések szövevényében annyira hosszadalmas, hogy mindannyiszor eredménytelen maradt. A hiszékeny polgárok okulására alább közöljük a spanyol csalók egy ujabb levelét. Boros Hugó budapesti vendéglős ugyanis a minap a következő németnyelvű levelet kapta Madridból: Igen tisztelt uram! Csőd miatt börtönben ülök s arra kérem, legyen segítségemre 800.000 frank visszaszerzésében, amely összeg bankJegyekben van az én ládámban, amely egy külföldi pályaudvaron fekszik megőrzés végett. Égetően szükséges, hogy ön ideutazzék, hogy megfizesse perköltségemet és pénzbírságomat (körülbelül 9000 frank) az itteni bíróságon s ez esetben megkapja lefoglalt kézitáskámat. Ennek a táskának titkos részében van az az okmány, amelylyel a pályaudvaron kiváltható a táskám. Fáradságáért ós szolgálatáért a 80.000 frank harmadrészét adom jutalmul önnek. Itt a fogházban nem kézbesítenek nekem semmiféle levelet. Ha ön vállalkozik a dologra s komolyan elhatározta, hogy ideutazik, hogy lefizesse a törvényszéken a kilencezer frankot, akkor azonnal küldje el a mellékelt táviratot, amelynek vétele után haladéktalanul beavatom önt részletesen az ügyembe s megírom teljes nevemet is. Senkivel se beszéljen e dologról, őrizze meg a titkot. Tisztelettel: C. von H. Ne levelet, csakis táviratot küldjön. A levélhez mellékelt távirati szöveg a következő: „Spanyolország. Luis Carusso. 20. Jardines. 20. Principal derechna. Madrid. Rendelés 558. számra. Boros." Boros Hugó természetesen szintén emlékezett még kartársának, Elkednek esetére és ezért nyilvánosságra hozta a levelet, hogy a hiszékenyebbeket figyelmeztesse arra, hoq;y megint munkában vannak a spanyol kincsszédeigők. NAPI HÍREK Vitális bűntársai. (Saját tudósítónktól.) A szentmártoni betyárhistória aktái még nem zárultak le. A legendássá vált haramia teste a sírban, a Vitálisház véres falát buzgón meszelik az asszonyok, a csendőrök azonban még nem távoztak el a községből. Keresik a választ néhány megoldatlan kérdésre, olyan kérdésekre, amikre a hivatalos vizsgálat nem adott feleletet. Ki tudná megállapítani, mi szándéka volt Vitálisnak, amikor a házába ment, holott huszonkét lépésnyi távolságban tanyáztak az üldözői? Öngyilkosságot akart elkövetni? Ujat akart liuzni halálraszántan a csendőrökkel V El akarta követni azt a hallatlan vakmerőséget, a példátlan betyártempót, hogy fényes délben levelet ír a házában, megtisztálkodik s amikor már jelt hagyott magáról, tovább áll a csendőrök rettentő csúfjára? És azután: rábukkantak volna-e a csendörök Vitálisra a házában, ha nem ad hírt az öreg szomszédasszony róla? Észrevették volna-e vájjon ? Az udvaron ott volt a betyár kutyája. Ha a gazdája régen járt otthon, most biztosan jelt adhatott. A kutya örvendezése elárulhatta volna. Figyelték ezt? A csendőrök most a bűntársakat kutatják. Mert nem szenved kétséget, Vitálisnak cimborái voltak. Akik bujtatták, rejtegették, táplálták, ápolgatták, akik híreket vittek neki. Kétségtelen, hogy a gonosztevő mindig tudta, merre keresik. Pásztor-emberek vittek hirt róla, olyan emberek, akik egy-két nap múlva akadtak élő lényekre, akivel közölhették, hogy találkoztak a betyárral. Hol járt már akkor Vitális! Hol? Az a meggyőződés kezd megerősödni, hogy a faluból nagyon kevés időre volt távol. Hasmánt csúszva járt mindenütt: Beregböszörmény erdejében, Zsáka alatt, Erdőgyarak körül, a bakonszegi uton. Itt az utkaparónál olvasta a kis vásári füzetet. Vitális Imre bujdosásának hiteles történetét. Bizonyos, hogy újságot is olvasott. A csendőrök lázasan keresik, hogy ki adott szállást a haramiának. Egy jó nyomra már ráakadtak. Kezükben vannak az adatok, amelyek szerint egy berettyószentmártoni földmives még pénteken, huszonharmadikán este élelmet vitt neki a Zsáka alatti kukoricásba. Ott meglelték az ételmaradékait s megtalálták a betyár fekvőhelyét. A földmivest már vallatóra fogták és valószínű, hogy szenzációs leleplezés árulja el, kik azok, akik fedelet adtak a törvényeken kivülhelyezkedett földönfutó haramiának. — A király nevenapja. A király nevenapján, október negyedikén délelőtt tiz órakor, a belvárosi szent Demeter-templomban ünnepélyes szentmise lesz, amelyet Jászai Géza apát, esperesplébános mond. — Szeged az egyetemért. A városi közgyűlési határozat szerint ismét memorandumban sürgetik meg a harmadik egyetemnek Szegeden való fölállítását. Az uj, terjedelmes emlékiratot nemcsak a kormányhoz és az országgyűléshez, de a királyhoz is fölterjesztik. A tanács Bánszhy Sándor szegedi művészt bízta meg a diszes okirat elkészítésével. A memorandum okiratát, amelyet küldöttség visz majd föl a királyhoz, réz-dombormüvekkel ékesitett kazettában helyezik el s a város szebb részeit ábrázoló akvarell-képekkel diszitik. — Két kitüntetés. A király megengedte, hogy Prokisch Ferenc, az Osztrák-Magyar Bank szegedi fiókjának a főnöke, a pápai szent Gergely-rendet, Banké Elemér nyugalmazott vasúti főfelügyelő pedig a Pro ecclesia et pontiftee érdemrendet elfogadhassa és viselhesse. — A miniszterelnök a közös konyhában Budapestről jelentik: Ma délben Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök Jakabffy államtitkár kíséretében megtekintette a minisztérium tisztviselőinek közös kjnyháját. Épen akkor tálaltak. A miniszterelnök asztalhoz ült és a tisztviselők társaságában jóizüen elfogyasztotta az ebédjét. — Kun Bertalan halála. Nagy veszteség érte a református egyházat Kun Bertalannak", a legöregebb püspökének halálával. A püspök életrajzát a következőkben adjuk : 1817 január 21-ón Felsőnyárádon, Borsodmegyében született. Otthon, majd Beregszászon és Miskolcon végezte iskoláit; ez utóbbi helyen mint bölcsészettanulót, köztanitóvá választották. 1836-ban Sárospatakra ment s ott három évig hallgatta a hittudományokat; 1839-ben magánnevelő volt Abaujban. 1842-ben papi vizsgáját letéve, állomást foglalt el s innen sorba látogatta a bécsi hittudományi intézetet, a lipcsei, hallei és berlini egyetemeket, honnan 1844-ben tért vissza. Az abauji egyházmegye 1845-ben aljegyzővé, a miskolci egyházközség 1850-ben lelkészszé választotta. 1857-ben egyházkerületi aljegyzővé, 1860-ban főjegyzővé választották meg. 1866-ban' a tiszáninneni egyházkerület szuperintendense lett s mint hivatalban egyik legidősebb egyházfőnök, tagja a főrendiháznak. Égyházi elnöke az egyetemes konventnek. A sárospataki lelkészképesitő vizsgálati bizottság elnöke ; elnöke még a miskolci református egyházkerületi felsőbb leányiskola felügyelő-bizottságának, egyházi főgondnoka a sárospataki református főiskolának. A miskolci Nemzeti Szinház igazgatósági tagja. 1870-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1892-ben hosszú és hü szolgálati jutalmául őfelsége a Lipót-rend középkeresztjét adományozta neki. Irodalmi működése szónoklati s egyházi müveiből s néhány röpiratából áll. Az ősz püspök már régóta betegeskedett a katasztrófa előtt. Tegnap délután halt meg a miskolci püspöki lakban, családja körében. Miskolcon az összes középületekre gyászlobogót tűztek. A temetés szombat délelőtt lesz. A temetési szertartást Antal Gábor dunántuli, Kenessy Béla erdélyi püspök és Badácsi György egyházkerületi főjegyző végzik. Budapestről jelentik: A király Kun Bertalan halála alkalmából Bánffy Dezső báróhoz, mint a református konvent elnökéhez, meleghangú részvéttáviratot intézett. — Temetik Chavezt. Milánóból táviratozzák: A repülőverseny-téren ma csönd van. Tegnap még röpködtek az aeroplánok, eljött megnézni a versenyt a király is s az ő tiszteletére valamennyi aviatikus fölszállt. Ma a hangárokban pihennek a repülőgépek, a kis fabódék tetején gyászlobogók lengnek, egyes hangárokat egészen bevontak fekete posztóval és a verseny valamennyi résztvevője elment Domodossolába, megadni a végtisztességet Chaveznek. — Schnitzter Artúr öescse — magyar állampolgár. A király 1910 szeptember tizenkilencedikén Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával Schnitzler Ágoston császári és királyi szegedi 14. utász-zászlóaljbeli főhadnagynak a magyar honvéd-gyalogság tényleges állományába való áthelyezését elrendelte. Schnitzter Ágost öcscse Schnitzter Artúrnak, a nagy osztrák irónak. Schnitzter főhadnagy már magyar állampolgár. — A kalocsai érsek betegsége. Kalocsáról jelentik : Városy Gyula kalocsai érsek állapotában ma sem állott be semmi változás. Az érsek az éjszakát nagyon nyugtalanul töltötte. Orvosa, Verebélyi dr állandóan betegágya mellett volt. A beteget a hosszas szenvedés már nagyon elgyöngitette ós ezért orvosa tart attól, hogy egy erősebb roham katasztrófát idézhet elő. Az érseki irodában naponta számosan érdeklődnek a beteg állapota irántÉjjel táviratozzák Kalocsáról: Városy érsek állapota aggasztó. Délelö'tt ugyan jobban érezte magát, de délután ismét lélekzési nehézségei voltak. A katasztrófa gyorsan bekövetkezhetik. A nagybeteg érsek állapotában még éjjel sem állott be javulás. — IVeuniayer Budapesten. Bécs város pol gármestere, Neumayer dr tudvalevően holnap Budapestre érkezik, hogy látogatást tegyen a mi fővárosunkban. A bécsi lapok közül a Vaterland erről a látogatásról a következőket irja: