Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-25 / 105. szám

sz'épfémber 25 DÉLMAGYARORSZAÖ 3 zásait, a jegyzőkönyv-kimutatásokat is németül Íratja meg. Az egyik egyesületi gyűlésen Baracs emiatt rosszalását fejezte ki. Erre Timár nagy hevesen ezt válaszolta: _ Solehe Leute, die in Ungarn nichts zu verlieren habén, kommen nach Berlin und pollen hier das grosse Wort führen. (Magyarul: Olyan emierek, akiknek Magyarországon nincs init vesziteniök, Berlinbe jönnék és itt a szót akarják vinni.) Baracs, aki tartalékos hadnagy, elégtételt kért ezért a sértésért Tímártól, aki azonban minden elégtételadást megtagadott. Baracs azonban bejelentette a reánézve súlyos esetet a hadbiróságnál, ahonnan azt a szigorú és katonás választ kapta, „hogy mint katonatisztnek ismernie kell kötelességét E válasz után Baracs — amint mondta — bármilyen formában kénytelen volt elégtételt venni. Az egyesület következő ülésén Timár Dagobert elnököt Baracs két tanú jelenlétében keztyüs kézzel arculütötte. Erre Timár testisértés miatt följelentette Baracsot, Baracs pedig viszonvádat emelt Timár ellen becsületsértés miatt. Ennek a két föltétlenül érdekes följelentésnek a tárgyalása lesz szeptember huszonnyol" cadikán Berlinben, ezt a két pört várják most nagy érdeklődéssel a berlini magyarok. Érdekes különben, hogy az incidenssel kapcsolatban mozgalpm indult meg Berlinben, amely a magyar egyesület olyan újjászervezését célozza, hogy az egyesület élén magyarul érző és magyarul beszélő emberek álljanak. A Simplon hőse. — Chauez állapota. — (Saját tudósítónktól) Világszerte óriási föltűnést kelt, hogy Chavez tegnap átrepülte a Simplont. A vakmerő aviatikust leszállásakor tudvalevően baleset érte és most a domodossolai kórház egyik külön szobájában fekszik. Lelkiállapota igen kielégítő. Beszéli, hogy amidőn a Simplon tetejére ért, az igen erős szél kényszeritette, hogy az aeroplánt a Gondo-szakadék felé vezesse. Az aeroplán óriás gyorsasággal repült, megmegingott és időnként husz méter magas ugrásokat tett. Chavez már azt hitte, hogy készülékével együtt összezuzódik a meredek sziklán. Amidőn Chavez a domodossolai sik té apád apjának és én meg neked leszek a kocsisod, ha éltet az Isten. Hát én kérek tőled valamit. Azt kérem, engedd meg, hogy felüljek a Ráróra, A „kastélyban" nem kell, hogy tudják. Reggel, korán reggel fogok felülni és senki sem fogja látni, csak te, aki mellettem fogsz szaladni, amikor vágtatok. Mert vágtatni fogok és senki sem vezeti majd a Rárót és én még sem fogok leesni, ha mindjárt tizet nyihent is ... A kis Lekó gyerek lelkében komplikált érzések keltek birokra. Nem nemes érzések, oh, nem, mert a gyermek nem. más, mint primitív ember. De ép mivel primitív ember a gyermek, az önző indulatok uralják. Mindig arra gondol, mi kellemesebb neki. Lekónak is egy perc alatt végigvillant a Puha, még meg nem izmosodott (ha szabad ezt a szót használni) agyán, hogy vájjon mi íobb: ha nyargal a kis Andris a Rárón vagy ha nem. Csak két eset lehetséges. Vagy leesik róla, vagy nem. Ha leesik, akkor . . . ha nem esik* akkor ... i'_ekó egy perc alatt belátta, hogy ebben * játszmában vesztes egyedül csak ő lehet * e szerint válaszolt is: — Lovagolj, Andris a körtefa a'gán, de a Harón nem fogsz! Hát nem adod? ~~ Nem ón ! — Nem ? — Nem! . A Miss ebben a percben jött a kis Lekón. Vacsorához hívta. e A kis Andris még éjfélkor is ébren volt. esz'nt, mert a Ráróra gondolt, részint meg ert nagyon fájt a torka. Hajnalban már fölött lebegett, észrevette Duray jelzéseit és előkészületet tett a leszállásra. A készülék azonban, előtte ismeretlen okból, hirtelen leesett. Az orvosok nem engedik meg a laptudósitóknak, hogy Chavez szobájába lépjenek. Legalább négy hónapig fog tartani, amig az aviatikus fölgyógyul. Chavez páratlan repülésének részleteit a következő táviratok jelentik: Milánó, szeptember 24. Rengeteg ember feketélik a dóm körül, mert pompás az idő, a szél elült. Biztos, hogy repülés lesz. Délután egy óra tiz perc! A dóm tornyára fölhúzták a fehér lobogót. Az izgatottság leírhatatlan. Néhány perc multán megjött a jelentés telefonon Brigből: Chavez startolt. Feszült várakozásban ítélik el körülbelül husz perc. Egyszerre egetverő Evviva! Mivel A dóm tetején kitűzték a vörös lobogót, annak jeléül, hogy az első aeroplán átröpülte a Simplont. A megszámlálhatatlanság, mint varázsütésre, elcsöndesedik. Mindenki tódul a nagy hirdetőoszlophoz. És kifüggesztik a nagy táblákat. Ez a fölirás: Chavez átrepülte a Simplont. A bizottság tagjai épen automobilra kaptak, hogy mentül hamarabb Domodossolába juthassanak, mikor megszólalt a versenybizottság telefonjának csöngetyüje és hirül adták először Brigből, majd Domodossolából, hogy Chavez szerencsétlenül járt. Senki sem tudta, mi történt. A tömegen iszonyú izgatottság vett erőt. Brig, szeptember 24. Délután néhány perccel félkét óra előtt fölrepült Chavez. A hegyek fölött tiszta volt az ég, de a zászlók jelezték, hogy erős a szél. Az automobilok már egy órával előbb elrobogtak, hogy egyidó'ben érkezhessenek a repülőgéppel Domodossolába. Ezer meg ezer gépkocsi robogott a meredek hegyi uton, a hegyszoros között. Mire a versenybizottság kiért a célhoz, föltűnt iszonyú magasságban a Blériot-gép. Ott voltak Chavez barátai és nem tudták türtőztetni izgatottságukat. Ki törődött most azzal, hogy Weyman is fölszállott! Az ő gépét nem várta senki, csak Chavez gyönyörű repülését figyelte áhitatos izgalomban. Egyszerre döbbenetes rémület fogta el a nézőket. A nagy sas messze elrepült a cél fölött. A versenybizottság és Chavez barátai nagy zászlókkal, zsebkendőkkel integettek a magasba, mert Chavez eltévesztette a célt és folyton magasabbra emelkedett. Nehéz percek teltek el igy. Végre Chavez észrevette a jelt. Messzelátókon figyelték, amint lekapja sapkáját ós lóbálja a feje fölött. — Győztünk! Győztünk — hangzott a rázta a hideg és délben a véletlenül betévedt; járásorvos csak ezt az egy szót mondta: torokgyik! A kocsislakást kerülni parancsolták mindenkinek és Lekó még csak a tájékára sem mehetett. Ez bántotta szörnyen. Nem láthatta Rárót. Mert Ráró is ott lakott a kocsislakás tájékán. Három hosszú szomorú napja volt mind a két gyereknek. Mind a kettőnek: egyikük sem láthatta Rárót. Azaz: a kis Andris a lázálmaiban látta. Folyton hívogatta, folyton szólítgatta, „Gyí te Ráró, gyi! Még csak a rézvárig megyünk!" Rosszabbodott a kis Andris baja nagyon, már az aranysarkon forgó rézvárat is látta a szegényszagu dohos szobában, nemcsak a Rárót. A negyedik nap, a fekete kávé meg a pipaszó idején, Szentgáli Lsxi mondta a feleségének : :t— Böském aranyom, a doktor attól fél, hogy a kis Andris nem éri meg a reggelt.. . Lekó ijedten nézett az apjára és riadtan kérdezte: — Meg fog halni a kis Andris? — No, nem fiam. rosszul értetted, a doktor azt akarta csak mondani, hogy a kis barátod betegségében ma éjjel valami változás fog beállani. Valami változás ... Vagy jobbra fordul, vagy nem ... Lekó valamivel hamarább szivta végig aznap a töltetlen pipáját és azután ugy eltűnt, mint a kámfor. Nagy kerülővel odaszökött a kocsislakás mellé. Az ablak nyitva volt és a szobában nem volt más, csak a haldokló beteg gyermek. A hátán feküdt és ki volt takarva. Meg kiaszva és bekötve a torka. Alig lehetett ráismerni. De ő azért kiáltás lent, Chavez pedig gyönyörű ivben megfordult és egy szempillantás alatt a cél fölött lebegett. Hirtelen kezdett szállni lefelé. Siklórepüléssel ereszkedett alá. Már nem lehetett magasabban tiz méternél, mikor monoplánja rémes gyorsasággal megbillent, fölborult ós a földre zuhant. A versenybizottság tagjai és Chavez barátai odarohantak. A darabokra törött repülőgép alól kihúzták a chilei aviatikust. Eszméletlen volt. Barátja ós mechanikusa, Dusay fölébe hajolt. Szeméből könyek patakzottak. — Az istenért, mi történt? — kérdezte gazdáját. — Csönd, csönd ... — suttogta Chavez. — Borzasztó . .. Konyakot csöpögtettek szájába, mire fölvetette szemét és elhaló hangon igy szólt. . . — Iszonyú . .. brrr! — Bátorság — szólt hozzá Dusay, mire alig hallható hangon igy felelt a súlyosan sebesült: — Köszönöm . .. nem vagyok gyáva . . . borzasztó ... Az orvosok ideiglenes kötést alkalmaztak, aztán gondosan automobilra emelték Chavezt. Az automobil lassan elindult vele a domodossolai kórházba. Akkor már ezren meg ezren érkeztek a szerencsétlenség színhelyére Brigből. Némán követte az automobilt a kórházhoz a rengeteg sokaság. Lefektették Chavezt és az orvosok újból megvizsgálták. Bal felső és alsó lábszára, jobb alsó lábszára többszörösen eltört. Mindjárt látták rajta, hogy agyrázkódást is szenvedett. A gyógyulás, ha komplikáció nem áll be, két hónapig fog tartani. A kórház előtt száz meg száz ember áll. Lesi a híreket Chavezről. Egyre-másra jönnek, akik virágot hoznak. A versenybizottság elhatározta, hogy Turinból meghívja Carló hírneves sebésztanárt s vele fogja kezeltetni Chavezt. Estefelé magához tért a nagybeteg és barátaival beszélgetett. Elmondta, hogy ilyen borzalmas útra soha az életben többé nem fog vállalkozni. A hegyszakadékok fölött ós különösen a Simplon legmagasabb csúcsa fölött olyan hideg volt, hogy tagjai megdermedtek. Nem tudott gondolkozni, csak a halálra gondolt és olyan érzése volt, hogy szinte kellemesen tünt föl előtte, ha mindjárt meghalna. A versenybizottság ki fogja adni az egész százezer frankos dijat Chaveznak. Milánó, szeptember 24. Egészen bizonyos, hogy Chavez fogja megkapni a százezer frankos nagydijat, mert.a Simplonon keresztül való repülésnek legfontosabb része fényesen sikerült. Weymann, aki Chavez fölszállása által ösztökélve tegnap délután fölszállt, csak ezerhatszáz méter magasságig vitte, amikor Fahrman-gépének motora egyszerre abbanhagyta, működését. Minthogy rögtön megismerte Leköt. Hisz a legjobb barátja volt, hogyne ismert volna rá azonnal. Meg a Ráró gazdája is volt, a Ráróé! . . . A két gyermekember egy darabig szótlanul nézte egymást. Lekónak valami névtelen zsibongó fájdalom lopódzott a szivébe, a két szemébe meg köny. Végre Andris törte meg a csendet. Rekedten, szinte hörögve mondta: — Lekó, Lekó, csak láthatnám a Rárót! Bizton meggyógyulnék ! — Hát akarod látni, Andris? Mindjárt látni fogod és ... ha meggyógyulsz, nyargalni is fogsz rajta... Látod, én... én a múltkor rossz voltam, nagyon rossz: irigy. Bocsáss meg, Andris, bocsáss meg, most megyek a Ráróért! Az istállóban nem volt senki és Lekó szépen, zavartalanul elkötötte a saját lovát. Odavezette a betegszoba nyitott ablakához, amelyik olyan magasan volf, hogy a kis shotland épp hogy fel tudta tenni a kócos buksi fejét a bádogpárkányra. Amikor meglátta, a kis András kászolódott a szines huzatu ágyból. Odatántorgott nagykinosan a paripához és a száraz, repedezett ajkával csókolni kezdte a nedves, ritkaszőrü, fekete orrát, Lekó nézte és sirt, a shotland meg közben kergette a hosszú farkával a legyeket. Elmúlt egy perc, el kettő és kérdezte Andris a maga ugatásszerű hangján: — És igazán megengeded, hogy lovagoljak a Rárón. ha meggyógyulok ? — Igazán! A becsületszavamra! Másnap délben — amikor a betegszobából jött — nikotintól örökké sárga ujju járásorvos egyre csak azt hajtogatta: Itt csoda történt, itt csoda történt!