Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-03 / 87. szám

I, évfolyam, 87. szám. Szombat, szeptember 3 RJzponti szerkesztóség és kiadóhivatal Szeged, cra Rorona-utca 15. szám i—i Bedapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=i Városház-utca 3. szám t=a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24 — félévre . . . R 12'negyedévre . R 6— egy hónapra R VEgyes szám ára 10 fillér EL0FIZETES1 AR VIDÉKÉN: egész évre . K 28 — félévre . . . R 14-— negyedévre . R V— egy hónapra R 2*40 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=j Kiadóhivatal $39 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 178—12 A Ház uj rendje. Érdekes tervvel foglalkoznak a kormány tagjai. Arról van szó, hogy a szeptemberben megkezdődő ülésszakban a parlamenti tanácskozások idejét délelőttről délutánra fogják áthelyezni. A képviselőházi ülések áthelyezésének célja az, hogy a kormány tagjai munkarendjüket célszerűbben oszthassák be, mint eddig. A képviselőházi ülések eddig szokás szerint délelőtt tiz órakor kezdődtek és körülbelül délután két óráig tartottak. Az uj tanácskozási rend szerint a tárgyalások délután három órakor fognak kezdődni és a házszabályszerinti négy órát betartva, este hét órakor fognak végződni. Az uj tanácskozási rend, amely egyébiránt több külföldi államban alkalmazásban van, föltétlenül praktikusabb, mint a mai rendszer. Elsősorban abból a szempontból, ami a kormány tagjait a reform gondolatára vitte, hogy tudniillik a miniszterek igy idejüket és munkájukat jobban beoszthatják, de másrészt a parlamenti tanácskozások és a képviselők szempontjából is. Eddig a képviselőházi ülések ideje összeesett a minisztériumi hivatalos órákkal. Sőt az is megesett nem egyszer, hogy valamelyik miniszternek ugyanabban az időben még bizottsági ülésen is részt kellett, vagy kellett volna venni. Leső János. — Egy újságíró jegyzökönyvéből. — Irta Sajó Aladár. Már csak kevesen voltak a kávéházban. A pincérek félrevonulva bóbiskoltak; ugy kellett őket a kasszirnőnek csengetyüszóval figyelmeztetni, valahányszor vendég érkezett. Nem sűrűn tette. Ki is jár éjfél után két órakor kávéházba? Olyankor már csak mennek a vendégek. Akik ott ragadnak: egy-egy beborozott társaság, néhány szenvedelmes billiárdozó, meg azok az alakok, akikrői'senki sem tudja, mi a foglalkozásuk, miből élnek, de mindig jól élnek. A cigányprímás a gazdával alkudozott a kassza mellett előleg irányában és közben elég sürün hörpintgette a kis szilvóriumot poharakat, amelyeket szemének egy-egy pillantására töltögetett tele a kassza rózsája, mintha kommencióképen járna. Az egyik sarokasztalnál két honvédtiszt busult bor mellett; a nagy tükör alatt a pamlagon egy fiatal pár tanulmányozta nagy buzgalommal a képeslapokat. A felületes szemlélő legalább ezt hihette. Oldalt nagyobb kerek asztalnál hat fiatalember ült, többnyire hosszú hajjal, csupasz arccal, néhányan félelmetesen széles karimájú, puha kalappal a fejükön és mindannyian keresetten rendetlen ruhában. Vigan volt a társaság. Akaratlanul is hallottam a szavukat. Újságokról beszéltek meglepően nagy tájékozatlansággal, ,de nem kisebb határozottsággal. Érdemes újságírókról, kiváló Írókról mondtak bírálatot. Nevek röpködtek a levegőben, nem mindig megA kormány tagjainak a munkája ugy összetorlódott, hogy néha teljesen képtelenek voltak föladataikat elvégezni. Három helyen is kellett volna lenniök egyazon időben, de emellett, habár más hivatalos dolgaikat iparkodtak is más időre halasztani, megtörtént, hogy épen a munkával tulhalmozott déli időben egy halaszthatatlan negyedik dolgot kellett elintézniük. így történt aztán, hogy hol itt, hol ott lehetetlen volt apróbb, sőt néha fontosabb mulasztásokat elkerülni. Különösen a közigazgatás szenvedett a képviselőházi tanácskozások miatt. És épen a legfontosabb közigazgatási ügyek szenvedtek igen gyakran halasztást. A nagyhorderejű ügyekben ugyanis rendszerint nem a tanácsosok szoktak intézkedni. Ezt a miniszterek és államtitkárok fentartják a maguk számára. Csakhogy a délelőtti parlamenti elfoglaltság miatt az ilyen nagyobb fontosságú ügyek, amelyek elintézése többféle referálást, utasitást, intézkedést kiván, sürgősségük dacára is, néha hetekig, sőt hónapokig hevertek egy-egy miniszter, vagy államtitkár Íróasztalán. A miniszterek és államtitkárok ugyan még a íontosabb parlamenti tanácskozások idején is iparkodtak legalább délben rövid időre bemenni a minisztériumokba, de ez meg gyakran a képviselőházi tárgyalásokra volt hátrányos. tisztelő jelzők kíséretében és kíváncsian nézte a szigorú bírákat a két busuló honvédtiszt, áhítattal figyelte őket a kasszírnő. — Mondja csak — kérdeztem a pincértől, — ismeri azt a haragos társaságot ? — Hogyne, kérem ! — Kik azok? — Nem tetszik ismerni? Azok iró, szerkesztő urak. — Ne mondja! — Az a fekete ott, azzal a nagy kravátlival, a Leső János szerkesztő ur. Ahogy tőle hallottam, nagyon sok újságba dolgozik. A nevet, azt mondja, sohasem szokta kiírni, de nagyon sokat ir. Állandó vendégünk és jó vicces ember. Mellette ül a Cédrus szerkesztő ur. Azt se tetszik ismerni? Pedig híres ember. A többi mind rája hallgat. Nagyon szigorú. Az ugyan kimondja a szót. Csak az előbb jött, annyi dolga volt; én fizettem ki a konflist. Ezek, kérem, mind újságíró, szerkesztő urak. Jobban szemügyre vettem a társaságot és lassan-lassan megelevenedett előttem Leső János szerkesztő urnák, a sokat irónak és viccesnek összeköttetése a sajtóval. Persze, hogy ő az! * A tűzoltók automobilja késő éjszaka ijesztően búgott végig az utcán. Hosszú, vontatott, panaszos hang, amelyet nappal is borzasztó hallani, pedig akkor sokat elvesz félelmetességéből az utca zaja. Éjjel, amikor csöndes a város és meredten bámulnak a feketeségbe a zárt kapuk és üres ablakok, épenséggel rémületet keltő. Hamar kérdezzük meg a tüzőrséget, hol a tűz, mi ég? — Malomtüz a Soroksári-uton, A miniszterek és államtitkárok déli tizenkét óra után rendszerint elsiettek a hivatalaikba, hogy amit lehet, még elvégezhessék. Ennek aztán az volt a természetes következménye, hogy az interpellációk idejében már nem voltak a Házban a miniszterek. Ha ellenben az uj tárgyalási rend életbelép, dolgozhatnak hivatalaikban a rendes hivatalos órák alatt, idejük lesz elmenni a bizottsági ülésekre, amelyek nagyrészét délutánról délelőttre fogják áthelyezni és jut idejük egyéb hivatalos dolgaik elintézésére is. Nagyjelentőségűnek tartjuk azonban az ujitást a parlamenti tanácskozások és a képviselők szempontjából is. Eddig a képviselőház, ha csak valami különösebb érdekességü tárgy nem volt napirenden, tizenegy óráig még nem volt határozatképes, tizenkét, vagy egy óra után pedig már nem volt az. A képviselők egy része kényelmessége miatt késett le az ülés megnyitásáról, másik rész — és ez a fontosabb — egyéb elfoglaltsága miatt — ment későn, sőt ritkán a képviselőházba. Azokról, akik egyáltalán nem járnak ülésekre, nem Szólunk, azok valószínűleg akkor se fognak járni, ha a tanácskozások délután lesznek. De igen sok olyan képviselő van, aki inkább a parlamentet hanyagolja el, mint kenyérkereső pályáját. Hogy mást ne emlitEz baj. A rendőri riporter, akire a tűz, rablás és más eféle kellemes dolog tartozik, nem volt a szerkesztőségben. Ha nem jár valami után, a rendőri sajtóirodában lesz. Meg kell győződnünk, ugy van-e? — Nincs itt, — volt a felelet. — Vagy tiz perce a Kálvin-térre ment több társával. Ott gyilkosság történt. Ketten voltunk a szerkesztőségben. Mindkettőnkre nagy szükség volt, de valakinek föltétlenül ki kell mennie a tűzhöz is. Malomtüz, az nagy dolog, bő tudósítást kell róla írni és nem lehet tudni, mivé fejlődik a veszedelem. — Tudja mit, — mondtam osztályos társamnak az éjszakázásban — megyek én. Amit nem győz földolgozni, csak tegye félre a számomra. Remélem, hamarosan visszajöhetek. Hiszen a riporterünk valószínűleg jelentkezni fog telefonon, küldje ki akkor rögtön a tűzhöz, hogy én visszajöhessek. A szolgánk egy-két perc alatt kocsit kerített és a meleg éjszakában gyorsan ügetve haladtak a lovak kifelé a Soroksári-utra. Vállalkozásom nem szerzett nagy örömet. Rendőri igazolványom sem volt, hogy a rendőri kordonon átbocsássanak és egész uton a különféle eshetőségekről gondolkoztam : akad-e emberséges rendőr, aki elhiszi, ki vagyok és mi járatban és átbocsát a kordonon, vagy hozzájárulhatok-e egy rendőrtiszthez, aki segítségemre lesz? talán ott lesz már a riporterünk? győzi-e a munkát a szerkesztőségben magára maradt társam és mikor juthatok vissza hozzá? Közben kémleltem az eget, mikor láthatom meg a magasban a lángnak pirosan sárgálló fényét. Minél kijebb jutottam, annál élénkebb lett az utca. Kocsikat