Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-22 / 102. szám

4 DELM AGYARORSZAQ 1010 szeptember 22 ' badelvü gondolkozásából eredt, mely abban csú­csosodik ki, hogy a népnek meg kell adni a kivánt szabad intézményeket. Monako­ban annyira nő az elégedetlenség, hogy már most el kell készülve lenni a legradikálisabb megoldásra. Könnyen megtörténhetik, hogy an­nak a népnek a nyomása alatt, mely arról a jogáról, hogy észszerű közigazgatást kapjon, nem mondott le, a jelenlegi uralkodót leteszik a trónról és Franciaország protektorátusa alatt kikiáltják a köztársaságot, azzal a kikötéssel, hogy a kaszinó berendezéseit megfelelő ideig fentartják, hogy senkinek az érdekei sérel­met ne szenvedjenek. A török pénzválság. Konstantinápoly, szeptember 21. Híre jár, hogy a nagyvezir visszatérése Után az összkormány, azért, mert az uj köl­csön fölvétele a párisi pénzpiacon nem si­került, beadja lemondását és a kabinetnek Dzsmeid pasa pénzügyminiszter kizárásával történt rekonstruálása után a kölcsönt Né­metországban vagy Ausztria-Magyarország­ban veszik föl. Egy más verzió szerint a kölcsönt Londonban már megkötötték. A kémkedő német hadnagy. London, szeptember 21. Érdekes volt a hadbíróság tárgyalása Helm német hadnagy kémkedési ügyében. MartélP kapitány, akit tanuként hallgattak ki, azt val­lotta, hogy bárki szabadon bemehet Widley erődítményei közé és sehol sincsen figyelmez­tetés, hogy nem szabad fényképezni vagy raj­zolni. E vallomás alapján Helm védője kérte az eljárás beszüntetését és Helm szabadlábra he­lyezését biztosíték ellenében, a törvényszék azonban ennek nem adott helyet és a jövő hét szerdájára halasztotta a tárgyalás folytatását. Ai albán lázadók fegyverei. Szaloniki, szeptember 21. A kivételes állapot proklamálása és a banda­törvények Monasztir és környékén Torgliut Sefket basa személyes felügyelete alatt való alkalmazása meglepő eredményeket hozott nap­világra. A házkutatások eddig Monasztirban; Periepeben, Florinában ós Kicsevóban több, mint kétezer puskát, ezerötszáz revolvert, nagy lőszer-készleteket és sok dinamitbombát hoztak fölszinre. Négy zászlóalj Vodenába és Karafe­riába ment a lefegyverzés véghezvitelére. Nyolc­száz megbetegedett katonát Kisázsiába szállí­tanak vissza. Oernbnrg — képviselőjelölt. Berlin, szeptember 21. Dernburg volt gyarmatügyi államtitkár föllép Nordhausenben szabadelvű programmal. Ez a jelöltség nincs hijján a pikántóriának a gyar­matügyi államtitkár bukása után, amelynek előzménye az volt, hogy a császár megnehez­telt Dernburgra. A szabadelvű választói gyűlé­sen Nordhausenben tegnap nagy lelkesedéssel jelölték Dernburgot. Leleplezett bombagyár. Lisszabon, szeptember 21. Tegnap az alsóvárosban egy egész háznak a lakosságát letartóztatták. A rendőrség olyan szigorúan járt el, hogy még a nőket és a gyer­mekeket is bekísérte. A rendőrség a házban lefoglalt egy teljesen berendezett titkos mű­helyt, melyben bombákat és robbantószereket gyártottak. A letartóztatottak egyike, egy la­katos bevallotta, hogy a műhely az ő tulaj­dona és ő azt kizárólag arra a célra rendezte be, hogy abban politikai célra szolgáló bom­bákat készítsenek. A közönség a Szöke-ügyröl. — Ujabb nyilatkozatok. — Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjá­nak fölhívására bátor vagyok én is szerény véleményemet a Szőke-féle ügyben nyilvánítani, ugy ebben a dologban, valamint az egész eskűdtszóki intézmény fölött is nézetemet ki­fejezni. Nézetem szerint a Szőke-féle Ítélettel a balassagyarmati esküdtek ismét bebizonyítot­ták azon sokaknak a véleményét, hogy „min­denki maradjon meg a maga mesterségénél". Nézetem szerint abszurdumnak lehet minő­síteni az igazságnak ilynemű arculcsapását, amilyen ez az ítélet is. Hisz nálunk már él a népbitben az a tudat, hogyha valaki gyilkol, az illetőt, majdnem holtbizonyos, hogy föl­mentik, pláne, ha még jó védőügyvédet is vesz magának az az illető ur, aki a sértett felet játsza és becsületét revolverrel akarja ki­foltozni. Miután nincs szerencsém a Szőke-párt személyesen ismerni, igy el kell fogadnom for­rásnak az újságok tudósításait, liogy „Szőkéék boldog családi életet éltek". Ha már ez a do­log tényleg igy áll, akkor minek tartott Szőke ügyvéd ur még szeretőket is a felesége mel­lett? Vagy a férjnek kiváltságos jogai vannak? Én részemről elitéltem volna Szőkét okvetlen, a tízparancsolat alapján, hogy „ne ölj" és leg­följebb enyhítő körülményeket találtam volna az elkövetett tett fölötti biráskodásomnáll Az én nézetem szerint ezt inkább lehet szándé­kos emberölésnek minősíteni, mint akár mi másnak! Az esküdtszéki intézményt pedig már csak azért is el kellene törülni, de legalább is módosítani, mert igy minden uri gyilkost az esküdtszék föl fog menteni. ítélkezzenek csak ezután is a hivatásos bí­rák, nem pedig azon pék-, vagy ácsmesterek, akik az adócenzust megütik. Ugye, igen tisz­telt szerkesztő ur, ezelőtt, mig az uri és nem uri gyilkosok nem vették a fölmentóst ennyire biztosnak, addig kilencven százalékkal keve­sebb gyilkosság fordult elő. Fejtegethetném ezt tovább is, de nem aka­rom már a szerkesztő urnák szives türelmét igénybe venni, no meg én is csak átutazóban vagyok itt, azonban ha az én véleményemre a szerkesztő ur válaszát trdni fogom, akkor majd ismét bátor leszek soraimmal az igen tisztelt szerkesztő urat zavarni. Fekete Endre, műszaki tanácsos (Debrecen). * őtet lövik agyon? Hiszen nem ő esküdött Szőkének örök hűséget! Mariska. * Az asszonyt kellett volna megölni. Egy ifjú­kori kedvenc költeményem is azt mondja : „Mert hü az asszony és igaz, midőn már halva van." Tapasztalt vén róka. * Nem pártolom a bünt, vakmerő hűtlenség volt. Anya, urnő, feleség mind megfeledkezett magáról e nőben, de ha már igy történt, beval­lani nem szabad, ha szerette és kedves órákat töltött vele, védje is meg. Bár sok tanú volt, az ő bevallása a döntő. Kiszolgáltatja szerelmesét férje boszujának, maga pedig bocsánatért esd — megvetni való­Gavallér és nemes volt az ifjú balsorsban is. Utolsó lehelletéig tagadott, nőről lóvén szó. Piktorka I. * Ha valahol barbár, vad emberek között tör­ténik, természetes, de müveit embernek ural­kodnia kell az állatias szenvedélyeken, müveit ember nem öl, hogy saját lelkiismeretét meg­kímélje. Nem lehet jó ügyvéd ez a Szőke, nincs logika a gondolkozásában. Mit segített kétségbeejtő helyzetén ? Csak nagyobb bajba sodorta magát és a kibékülést lehetetlenné tette. Adrienne. * Sok mosogató szolgálónak van annyi önér­zete, hogy hallgat és nem segit földúlni a csa­ládi békét ott, ahol kenyeret kapott. Olga. * Százötven kakastollas, villogó szuronnyal, erdőn, mezőn, árkon-bokron űzi szegény Vitális Imrét. Pedig Vitális ártatlan, mert végig el­fogadható okokból ölt. Annál bűnösebb Szőke. Szőke csak azért ölt, mert egy éhes ember merészkedett az ő általa bérelt vendéglőben csillapítani éhségét, mén­pedig nem is lopva, mert hisz tudott dolo° hogy a szakácsnő szívvel-lélekkel marasztalta a lakomára. Egy cinikus gazember. * Szőke sohasem szerette a feleségét és ez su­lyosbitja bűnét. Aki szeret, igy gondolkodik: Szeretem a feleségem ós igy jólesik, ha min­den kívánságát teljesítem. Ha a feleségem egy másik férfi karjaiba vágyik, ugy ezt én a leg. nagyobb örömmel elősegítem, mert hisz szere, tem az asszonyt és igy természetesen azt aka­rom, hogy minél kellemesebben teijenek napjai. Képzeljék el ezek után, hölgyeim, milyen boU dogság vár arra a nőre, ki egykor bennem tisz­telheti a férjét. Egy önzetlen. * A balassagyarmati esküdtbíróság Ítélete nem nagy meglepetést hozott részünkre, sokkal kí­váncsiakban várjuk a végkifejletet, mely Szőke férfiúi karakterén fog kibontakozni a szakítás vagy a további együttélés határozatában. Éz utóbbit részemről lehetetlennek tartom, mert a családi élet harmóniája többé soha jóvá nem tehető alapokon lett földúlva s az önmagá­ról és anyai kötelességeiről megfeledkezett nő többé nem maradhat azon férfi mellett, kit bű­nös gondolatának percében a világ gúnyjának dobott prédául s a megsértett s lealázott férj becsületének legnagyobb elégtételét csak a válásban látnám megnyilatkozni, mert a brutá­lis gyilkosság nem emelte őt ki abból a szégyen­teljes miljőből, melybe imádott asszonya so­dorta. Gladiotus. * Kép az esetleges jövőből. Kibékülnek, külföldre utaznak, a nő hiúságá­nak roppant hízeleg ez az othellói föllépés, meg. szereti újra az urát, jól élnek, boldogok, de magányos perceikben mindketten arra gondol­nak, miért is kellett annak a szegény fiatal­embernek meghalni. Feri. Hajsza Vitális után. — Nem volt Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) Hetek óta üldözik immár hiába Vitális Imrét. Kétszáz csendőr egyebet sem tesz, mint erdőket, falvakat kutat át, hogy az utolsó betyár-romantikust kézrekeritse, de> sajnos, az emberhajsza ezideig még nem veze­tett eredményre. Tegnap, hir szerint, Budapes­ten járt Vitális, de ezt ma a fővárosi rendőr­ség hivatalosan megcáfolja. Ma már a kimerült­ség eltagadhatatlan jelei mutatkoznak a ki­fáradt és agyoncsigázott csendőrségen és — ha a hir igaz — akadnak csendőrök, akik köze­ledni sem mernék az elszánt haramia felé. Az ujabb nyomozásról itt számolunk be: Megírtuk a minap, hogy ifjabb Erőss János kétizben is látta Vitális Imrét aludni az ugrai temető halottasházában. Az esetet akkor be­jelentette a csendőrségnek, de mire a csend­őrök kiérkeztek Berekböszörményből Ugrára, Vitálisnak már csak hűlt helyét találták meg. Hétfőn este hét óra tájban Vitális Imre ismét megjelent Ugra község határában s a Szilas-puszta szélén két kis gyermeket szólí­tott meg : — Itt van husz krajcár, — mondta — hoz­zatok ezért nekem a zsidótól pálinkát. A gyerekek elfogadták a penzt, de mielőtt elmentek volna a korcsmába, elmondották ott­hon szüleiknek, hogy egy fegyveres alak pénzt adott nekik a kukoricás szélén pálinkára. Nagy riadalmat keltett ez a hir az egész faluban s egy pillanat alatt futótűzként terjedt el: — Ugrán van Vitális Imre! Természetesen, értesült az esetről az ugrai csendőrség is s Mihu Péter csendőrőrmester vezetésével két örsvezetőből és két tizedesből álló járőr azonnal kivonult a helyszínre. Az őrmester utasítása folytán a gyerekek meg­vásárolták a pálinkát és ki is vitték a kuko­ricásba a haramiának. A csendőrség mindenütt nyomon követte a gyermekeket, még Pe?'® olyan közelről, hogy tisztán hallhatták Vitális szavát, amint rákiáltott a gyermekekre: — Most pedig takarodjatok haza. A haramia aztán visszatért a kukoricásba, » csendőrség pedig kezdett tanakodni, hogy «>]' jenek-e, vagy pedig utána menjenek-e és fogják el. A hosszú tanácskozásnak aztán az let ^ vége, hogy Vitális könnyűszerrel elmenekül csendőrök elöl, akik, nem tehetvén egyeöeu

Next

/
Thumbnails
Contents