Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)
1910-09-22 / 102. szám
4 DELM AGYARORSZAQ 1010 szeptember 22 ' badelvü gondolkozásából eredt, mely abban csúcsosodik ki, hogy a népnek meg kell adni a kivánt szabad intézményeket. Monakoban annyira nő az elégedetlenség, hogy már most el kell készülve lenni a legradikálisabb megoldásra. Könnyen megtörténhetik, hogy annak a népnek a nyomása alatt, mely arról a jogáról, hogy észszerű közigazgatást kapjon, nem mondott le, a jelenlegi uralkodót leteszik a trónról és Franciaország protektorátusa alatt kikiáltják a köztársaságot, azzal a kikötéssel, hogy a kaszinó berendezéseit megfelelő ideig fentartják, hogy senkinek az érdekei sérelmet ne szenvedjenek. A török pénzválság. Konstantinápoly, szeptember 21. Híre jár, hogy a nagyvezir visszatérése Után az összkormány, azért, mert az uj kölcsön fölvétele a párisi pénzpiacon nem sikerült, beadja lemondását és a kabinetnek Dzsmeid pasa pénzügyminiszter kizárásával történt rekonstruálása után a kölcsönt Németországban vagy Ausztria-Magyarországban veszik föl. Egy más verzió szerint a kölcsönt Londonban már megkötötték. A kémkedő német hadnagy. London, szeptember 21. Érdekes volt a hadbíróság tárgyalása Helm német hadnagy kémkedési ügyében. MartélP kapitány, akit tanuként hallgattak ki, azt vallotta, hogy bárki szabadon bemehet Widley erődítményei közé és sehol sincsen figyelmeztetés, hogy nem szabad fényképezni vagy rajzolni. E vallomás alapján Helm védője kérte az eljárás beszüntetését és Helm szabadlábra helyezését biztosíték ellenében, a törvényszék azonban ennek nem adott helyet és a jövő hét szerdájára halasztotta a tárgyalás folytatását. Ai albán lázadók fegyverei. Szaloniki, szeptember 21. A kivételes állapot proklamálása és a bandatörvények Monasztir és környékén Torgliut Sefket basa személyes felügyelete alatt való alkalmazása meglepő eredményeket hozott napvilágra. A házkutatások eddig Monasztirban; Periepeben, Florinában ós Kicsevóban több, mint kétezer puskát, ezerötszáz revolvert, nagy lőszer-készleteket és sok dinamitbombát hoztak fölszinre. Négy zászlóalj Vodenába és Karaferiába ment a lefegyverzés véghezvitelére. Nyolcszáz megbetegedett katonát Kisázsiába szállítanak vissza. Oernbnrg — képviselőjelölt. Berlin, szeptember 21. Dernburg volt gyarmatügyi államtitkár föllép Nordhausenben szabadelvű programmal. Ez a jelöltség nincs hijján a pikántóriának a gyarmatügyi államtitkár bukása után, amelynek előzménye az volt, hogy a császár megneheztelt Dernburgra. A szabadelvű választói gyűlésen Nordhausenben tegnap nagy lelkesedéssel jelölték Dernburgot. Leleplezett bombagyár. Lisszabon, szeptember 21. Tegnap az alsóvárosban egy egész háznak a lakosságát letartóztatták. A rendőrség olyan szigorúan járt el, hogy még a nőket és a gyermekeket is bekísérte. A rendőrség a házban lefoglalt egy teljesen berendezett titkos műhelyt, melyben bombákat és robbantószereket gyártottak. A letartóztatottak egyike, egy lakatos bevallotta, hogy a műhely az ő tulajdona és ő azt kizárólag arra a célra rendezte be, hogy abban politikai célra szolgáló bombákat készítsenek. A közönség a Szöke-ügyröl. — Ujabb nyilatkozatok. — Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjának fölhívására bátor vagyok én is szerény véleményemet a Szőke-féle ügyben nyilvánítani, ugy ebben a dologban, valamint az egész eskűdtszóki intézmény fölött is nézetemet kifejezni. Nézetem szerint a Szőke-féle Ítélettel a balassagyarmati esküdtek ismét bebizonyították azon sokaknak a véleményét, hogy „mindenki maradjon meg a maga mesterségénél". Nézetem szerint abszurdumnak lehet minősíteni az igazságnak ilynemű arculcsapását, amilyen ez az ítélet is. Hisz nálunk már él a népbitben az a tudat, hogyha valaki gyilkol, az illetőt, majdnem holtbizonyos, hogy fölmentik, pláne, ha még jó védőügyvédet is vesz magának az az illető ur, aki a sértett felet játsza és becsületét revolverrel akarja kifoltozni. Miután nincs szerencsém a Szőke-párt személyesen ismerni, igy el kell fogadnom forrásnak az újságok tudósításait, liogy „Szőkéék boldog családi életet éltek". Ha már ez a dolog tényleg igy áll, akkor minek tartott Szőke ügyvéd ur még szeretőket is a felesége mellett? Vagy a férjnek kiváltságos jogai vannak? Én részemről elitéltem volna Szőkét okvetlen, a tízparancsolat alapján, hogy „ne ölj" és legföljebb enyhítő körülményeket találtam volna az elkövetett tett fölötti biráskodásomnáll Az én nézetem szerint ezt inkább lehet szándékos emberölésnek minősíteni, mint akár mi másnak! Az esküdtszéki intézményt pedig már csak azért is el kellene törülni, de legalább is módosítani, mert igy minden uri gyilkost az esküdtszék föl fog menteni. ítélkezzenek csak ezután is a hivatásos bírák, nem pedig azon pék-, vagy ácsmesterek, akik az adócenzust megütik. Ugye, igen tisztelt szerkesztő ur, ezelőtt, mig az uri és nem uri gyilkosok nem vették a fölmentóst ennyire biztosnak, addig kilencven százalékkal kevesebb gyilkosság fordult elő. Fejtegethetném ezt tovább is, de nem akarom már a szerkesztő urnák szives türelmét igénybe venni, no meg én is csak átutazóban vagyok itt, azonban ha az én véleményemre a szerkesztő ur válaszát trdni fogom, akkor majd ismét bátor leszek soraimmal az igen tisztelt szerkesztő urat zavarni. Fekete Endre, műszaki tanácsos (Debrecen). * őtet lövik agyon? Hiszen nem ő esküdött Szőkének örök hűséget! Mariska. * Az asszonyt kellett volna megölni. Egy ifjúkori kedvenc költeményem is azt mondja : „Mert hü az asszony és igaz, midőn már halva van." Tapasztalt vén róka. * Nem pártolom a bünt, vakmerő hűtlenség volt. Anya, urnő, feleség mind megfeledkezett magáról e nőben, de ha már igy történt, bevallani nem szabad, ha szerette és kedves órákat töltött vele, védje is meg. Bár sok tanú volt, az ő bevallása a döntő. Kiszolgáltatja szerelmesét férje boszujának, maga pedig bocsánatért esd — megvetni valóGavallér és nemes volt az ifjú balsorsban is. Utolsó lehelletéig tagadott, nőről lóvén szó. Piktorka I. * Ha valahol barbár, vad emberek között történik, természetes, de müveit embernek uralkodnia kell az állatias szenvedélyeken, müveit ember nem öl, hogy saját lelkiismeretét megkímélje. Nem lehet jó ügyvéd ez a Szőke, nincs logika a gondolkozásában. Mit segített kétségbeejtő helyzetén ? Csak nagyobb bajba sodorta magát és a kibékülést lehetetlenné tette. Adrienne. * Sok mosogató szolgálónak van annyi önérzete, hogy hallgat és nem segit földúlni a családi békét ott, ahol kenyeret kapott. Olga. * Százötven kakastollas, villogó szuronnyal, erdőn, mezőn, árkon-bokron űzi szegény Vitális Imrét. Pedig Vitális ártatlan, mert végig elfogadható okokból ölt. Annál bűnösebb Szőke. Szőke csak azért ölt, mert egy éhes ember merészkedett az ő általa bérelt vendéglőben csillapítani éhségét, ménpedig nem is lopva, mert hisz tudott dolo° hogy a szakácsnő szívvel-lélekkel marasztalta a lakomára. Egy cinikus gazember. * Szőke sohasem szerette a feleségét és ez sulyosbitja bűnét. Aki szeret, igy gondolkodik: Szeretem a feleségem ós igy jólesik, ha minden kívánságát teljesítem. Ha a feleségem egy másik férfi karjaiba vágyik, ugy ezt én a leg. nagyobb örömmel elősegítem, mert hisz szere, tem az asszonyt és igy természetesen azt akarom, hogy minél kellemesebben teijenek napjai. Képzeljék el ezek után, hölgyeim, milyen boU dogság vár arra a nőre, ki egykor bennem tisztelheti a férjét. Egy önzetlen. * A balassagyarmati esküdtbíróság Ítélete nem nagy meglepetést hozott részünkre, sokkal kíváncsiakban várjuk a végkifejletet, mely Szőke férfiúi karakterén fog kibontakozni a szakítás vagy a további együttélés határozatában. Éz utóbbit részemről lehetetlennek tartom, mert a családi élet harmóniája többé soha jóvá nem tehető alapokon lett földúlva s az önmagáról és anyai kötelességeiről megfeledkezett nő többé nem maradhat azon férfi mellett, kit bűnös gondolatának percében a világ gúnyjának dobott prédául s a megsértett s lealázott férj becsületének legnagyobb elégtételét csak a válásban látnám megnyilatkozni, mert a brutális gyilkosság nem emelte őt ki abból a szégyenteljes miljőből, melybe imádott asszonya sodorta. Gladiotus. * Kép az esetleges jövőből. Kibékülnek, külföldre utaznak, a nő hiúságának roppant hízeleg ez az othellói föllépés, meg. szereti újra az urát, jól élnek, boldogok, de magányos perceikben mindketten arra gondolnak, miért is kellett annak a szegény fiatalembernek meghalni. Feri. Hajsza Vitális után. — Nem volt Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) Hetek óta üldözik immár hiába Vitális Imrét. Kétszáz csendőr egyebet sem tesz, mint erdőket, falvakat kutat át, hogy az utolsó betyár-romantikust kézrekeritse, de> sajnos, az emberhajsza ezideig még nem vezetett eredményre. Tegnap, hir szerint, Budapesten járt Vitális, de ezt ma a fővárosi rendőrség hivatalosan megcáfolja. Ma már a kimerültség eltagadhatatlan jelei mutatkoznak a kifáradt és agyoncsigázott csendőrségen és — ha a hir igaz — akadnak csendőrök, akik közeledni sem mernék az elszánt haramia felé. Az ujabb nyomozásról itt számolunk be: Megírtuk a minap, hogy ifjabb Erőss János kétizben is látta Vitális Imrét aludni az ugrai temető halottasházában. Az esetet akkor bejelentette a csendőrségnek, de mire a csendőrök kiérkeztek Berekböszörményből Ugrára, Vitálisnak már csak hűlt helyét találták meg. Hétfőn este hét óra tájban Vitális Imre ismét megjelent Ugra község határában s a Szilas-puszta szélén két kis gyermeket szólított meg : — Itt van husz krajcár, — mondta — hozzatok ezért nekem a zsidótól pálinkát. A gyerekek elfogadták a penzt, de mielőtt elmentek volna a korcsmába, elmondották otthon szüleiknek, hogy egy fegyveres alak pénzt adott nekik a kukoricás szélén pálinkára. Nagy riadalmat keltett ez a hir az egész faluban s egy pillanat alatt futótűzként terjedt el: — Ugrán van Vitális Imre! Természetesen, értesült az esetről az ugrai csendőrség is s Mihu Péter csendőrőrmester vezetésével két örsvezetőből és két tizedesből álló járőr azonnal kivonult a helyszínre. Az őrmester utasítása folytán a gyerekek megvásárolták a pálinkát és ki is vitték a kukoricásba a haramiának. A csendőrség mindenütt nyomon követte a gyermekeket, még Pe?'® olyan közelről, hogy tisztán hallhatták Vitális szavát, amint rákiáltott a gyermekekre: — Most pedig takarodjatok haza. A haramia aztán visszatért a kukoricásba, » csendőrség pedig kezdett tanakodni, hogy «>]' jenek-e, vagy pedig utána menjenek-e és fogják el. A hosszú tanácskozásnak aztán az let ^ vége, hogy Vitális könnyűszerrel elmenekül csendőrök elöl, akik, nem tehetvén egyeöeu