Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-21 / 101. szám

1910 szeptember 21 együttérzéssel. Azt cselekedte az az ifjú, amit gők és sok más: ,Minden órának leszakaszd" virágát . . •" Áldozat sok és sok másik hibájáért. De az élő asszony? Az is áldozat sok es sok másik hibájáért. Kitudódott a dolga, jjem mentem, nem. A világért sem. Csak látom. Látom az egész fajtát. Tartalmatlan, üres léha, kicsinyes élet. Telve unatkozással. A szakácsné főz, a szobaleány takarít, a nevelőnő látja el a gyerekeket. Én, uram isten, mit lehet egyebet tenni itt, mint amibe a semmittevés, az unalom előbbutóbb belekergeti ezt a fajta asszonyt? Háeasságot tör. A legény daliás, előkelő, ünnepelt. Szépeket tud beszélni, jó táncos, ügyes, első gavallér. Az asszonynak pedig semmi dolga. Unatkozik, sokat unatkozik . . . mindig unatkozik I ... Megvezekelt, kiváltotta az urát a töredelmes vallomásával. Kívánatos a szép, okos két gyerekért, hogy sikerüljön uj életet kezdenie. Az ura? Kérem, csak bizzuk kettőjükre a dolgotA világgal ne törődjék most már Szőke ügyvéd ur! Nem akad ember, aki a helyébe kívánkoznék. Egyikünk sem vágyódik az életét vállalni, Szőkéné ügyvédné. De a nyugalmukat csak tessék megtalálni. Nincs lehetetlenség. Hanem mink asszonyok, csak okuljunk néhányan. Keressünk, találjunk valamelyes foglalkozást, ami elűzi az unalmunkat és ne törjünk,annyi házasságot. És különösen ne bizzuk az édes kis gyerekeinket fizetett kezekre. Tetszik látni1 azok néha árulkodnak is. És,, ha. azontúl is nagyon sok a szabad időnk, tisztelt asszonyok, akkor se törjünk házasságot. Hanem vegyünk jó meleg hárászpamutot és horgoljunk jó meleg rékliket és küldjük el az iskolába. A tanitónénik szívesen kiosztják a fázó iskolásgyerekeknek a rékliket. Holló Sári. A nagy probléma. — Válaszok a kérdésünkre. — Tegnapi számunkban kértük meg a közönséget, hogy a Szőke-ügyről mondjon véleményt. Fölszólitásunkra már is számos válasz érkezett és ezeknek egyrészét itt közöljük, kommentár nélkül. * Tekintetes Szerkesztőség! A Délmagyarország mai számára hivatkozva, én is megkockáztatom szerény véleményemet a Szőke-ügyben egy pár rövid sorban. Szerintem az egész dologban bíróilag elitélni csak az asszonyt lehetne, ha az ugyan a birák hatáskörébe tartozna. Szőkéné házasélete, a külszín után Ítélve, boldog volt, gyermekei voltak, tehát anya volt. ő azonban nem fogta föl soha, hogy mi a kötelessége egy anyának, mert ha csak egy pillanatra is eszébe jutott volna az, a kísértések közepette, mindig vértezve lett volna a Reök-féle tolakodásokkal szemben. Ő azonban oly könnyelmű volt, hogy rövid pillanatok boldogságáért a bűnbe dobta magát s nem jutott eszébe, hogy mivel tartozik ő a gyermekeinek és azok édesapjának. A halált a hűtlen asszony érdemelte volna meg, de nem Reök, ö csak jellemtelen volt barátjával szemben, mert annak bizalmával rutul visszaélt, megvetést érdemelt Szőkétől, de nem a halált. Szőkéről a véleményem az, hogy ő egy gyáva ember, ki értesülve volt neje hűtlenségéről s mégsem volt ereje lemondani róla, eltaszítani magától, hanem azáltal vélte helyreütni a becsületén esett csorbát, hogy a csábitót küldte a másvilágra. Ez a véleménye a Szőke—Reök-ügyben egy gyermekéért küzdő Szerencsétlen anyának. « Tekintetes Szerkesztő" Ur! ..A nagy probléma" cimen a Délmagyar ország mai számában kérdést méltóztatott intézni az olvasókhoz, amelyben a Szőke-ügyben való véleményüket és fölfogásukat kérik. Az én véleményem ez: Helyeslem Szőke fölmentését, mert meggyőződésem az, hogy hasonló esetben ilyen gyilkosságot, különösen intelligens ember, csak °atudatlan állapotban követhet el. Azt hiszem, volt az esküdteknek a meggyőződése akkon DELMAQYARORSZAQ amikor már az első föltett kérdésre „nem"-mel felélték. Hogy mi fokozhatta a végletekig Szőke fölindulását, azt a gyilkosság előtt való szóváltás deríthetné föl, annak részleteit azonban nem sikerült a tárgyalás során megállapítani. Leginkább sajnálatraméltók az egész esetben a Reök-szülők, akik azonban fiukat Szőke elitélésével sem nyerhették volna vissza. Hasonló esetben határozottan állítom azonban, hogy ilyenbe nem juthatok, mert nem engedném meg, hogy feleségemet folyton fiatalemberek rajongják körül, ami rossz szokás, sajnos, Szegeden is divik, nálam, eszméletem elvesztése esetében, kettős katasztrófa jelölné meg ezt a napot. Először az as-szo^jal végeznék, aztán a csábitót lőném le. Megakarom azt is irni, hogy mit tennék ilyen esetben nyugodt megfontolás után. Az egyik eset, hogy elválnék a feleségemtől ós elvétetném őt a csábitójával. Ha ez nem sikerülne, a másik esethez folyamodnék. A csábitót alaposan elverném és a gyermekek jövőjére való tekintettel nem vinném szégyenemet a nyilvánosság elé, hanem feleségemet megtartanám mindaddig, mig tisztességesen viselkednék — házvezetőnőnek. Persze, ugy, hogy a világ házaséletem megváltozásáról semmit se tudna. Ezt tartom a megtévedt asszonyok legméltóbb büntetésének. Ha Reök István a Szőkééhez hasonló esetben lett volna, ő is igy bánt volna el a csábitóval és az ő fölmentését is megnyugvással vette volna tudomásul az egész közvélemény. Hogy Szőke együtt él-e tovább a feleségéve1 vagy sem, az teljesen az ő Ízlésétől függ. Vannak urak, akik a legelvetemedettebb nőket is elveszik, vannak olyanok, akik szívesen lépnek házasságra özvegyekkel. Szőke, gyermekei kedvéért, esetleg vissza veszi feleségét, gondolva» hogy özvegy, vagy elvált asszonyt vesz el. Én nem tenném meg. Egy boldog férj. * Amig nőtlen emberek vagyunk, addig a Szőke-ügy tulajdonképen mindannyiunk ügye, mert ugyan melyikünk nem követte el legalább egyszer azt a bűnt, amiért szegény Reök életével fizetett ? ! A bűnözésnek ezt a fajtáját, amig vérből, húsból való emberek leszünk, mindenki szívesen fogja végigélvezni, mert azt a magasztos érzést soha semmi nem pótolja. Sajnos volna azonban, ha minden fiatalember ugy járna, mint szegény Reök. Ugyan mit csinálnának akkor az asszonyok? ! Kivel, vagy kikkel . . . csalnák meg férjeiket? ! Ó istenem ! ! Ugye asszonyaim, még gondolatnak is borzasztó. A bűnözők szempontjából tehát Szőke tette elitélendő. Mint nős ember azonban, — ha ugy fogom szeretni feleségemeít, mint Szőke és az asszony bevallja hűtlenségét ós megnevezi csábitóját (ez lehet a legborzasztóbb) — azt tenném, amit Szőke és azt hiszem, hasonló esetben minden nős ember igy cselekedne. Ezért tehát örüljünk a balassagyarmati esküdtbiróság fölmentő Ítéletének. Egyébként pedig, ahelyett, hogy megoldani próbálnók a nagy kérdést, használjunk ki minden percet, mert ne feledjük, hogy minél nagyobb a veszély, mely vele együtt jár, annál nagyobb az élvezet, amit nyújt, tehát c§ak bűnözzünk tovább, gyerekek Szeged, 1910 szeptember 20. Krausz Emil. * A Szőke-ügyben véleményem a következő: A nő a tűrés és szenvedés szimbóluma. Soha férfi el nem követhet olyan nagy bünt, hogy a nő házasságtöréssel torolja meg. Amelyik nő megcsalja férjét, szégyent hoz az egész nő' nemre, mert beszennyezi a női méltóságot' Szőke dr kiváló mintaférj és igy hűtlen neje megérdemli a legmélyebb megvetést. Pick Elza. * A Szőke-ügyben véleményem a következő: Szerelem csak kölcsönös rokonszenv alapján létezik. Aki azt hiszi, hogy ez máskép is lehet, az bolond. Már pedig Szőke azt hitte, hogy lehet és ezek után nem börtönben, hanem tébolydában a helye. Az asszonyoknak meg kell adni azt a szabadságot, hogy szivük szerint válasszanak a férfiak között, mert mig ez meg nem történik, 7 addig helyesen cselekszenek mindazok aszszonyok, kik megcsalják férjüket. Ha én asszony lennék, ugy tördelném a házasságot, mint mókus a mogyorót. Egy fiu, akinek van szive, A kolera. — Védekeznek mindenfelé. — (Saját tudósítónktól.) Még mindig nem szűnt meg, ha talán enyhült is kissé, az a veszély, amelyet a másodízben föllépő kolera különösen ránk, magyarokra zúdított. Kalocsáról ma ujabb haláleset hírét jelentik, Mohácson kissé csillapodott a lakosságnak az a lázas idegessége amelyet a tegnapi megbetegedések okoztak. Bécset, a mai táviratok szerint, újból és még mindig veszély fenyegeti, mig a szegedieket megnyugtathatja a főkapitánynak az a hivatalos közleménye, amely szerint a baj elhárítására minden óvintézkedést foganatosítottak. Részletes tudósításunk ez : Mohács és Sárosmegtje. Mohács, szeptember 20. A tegnap megbetegedett és kórházba szállított Madrics Istvánon és Sámson Margiton kivül ujabb beteg ma délig nem volt. Ezek a megbetegedések — bár a város belső területén történtek — már nem izgatták föl annyira a közönséget, mint a vasárnapiak. A járványkórházat kibővitették, tiz uj ágyat helyeztek el benne. Intézkedések történtek aziránt, hogy a mohácsi óvóda szükség esetén járványkórházzá legyen átalakítható. Ma érkezik Mohácsra Frank Ödön dr közegészségügyi főfelügyelő, a belügyminiszter küldöttje. Mohács, szeptember 20. Mohácson teljes erejével dühöng a kolera és ugylátszik, az erélyes hatósági intézkedések nem tudják megállítani pusztitó útjában. A szomorú város szomorú lakossága aggódva várja hogy a holnap milyen ujabb veszedelmeket zudit a nyakába. Sok kedvezőtlen körülmény járul a járvány elterjedéséhez. Elsősorban maga a város egészségtelen: poros, rossz a levegője és az ivóvize. A járványkórház már napokkal ezelőtt megtelt és igy az ujabb betegek veszedelmessé válnak az egész lakosságra. Az orvosok, akik a betegek kezelését ellátják, emberfölötti munkát fejtenek ki, mert sokkal több orvosra volna szükség, mint amennyi Mohácson van. Tegnap a fenyegető nagy veszedelemre való tekintettel ülést tartott a vészbizottság, amely kimondotta, hogy Mohácson a kolera járványszerüleg lépett föl, a várost vesztegzár alá helyezték és megtiltották minden olyan kereskedelmi és ipari tárgynak Mohácsról való kivitelét, amely alkalmas a fertőzésre. Ezenkívül elhatározta a vószbizottság, hogy a Duna mentén állandó parti szolgálatot szervez és a hatóságokat éjjelnappali ügyeletes szolgálatra utasítja. Mohács, szeptember 20. Az uj mohácsi vész villámgyorsasággal terjed és tizedeli a megrémült és kétségbeesett lakosságot a fekete rém leggyászosabb magyar vidékéh. Mohácson. A ma esti jelentések szerint ujabb három koleramegbetegedés és egy haláleset történt. Berki István harminc éves munkás halt meg kolerában, Dubiczky Mátyás fiakkeres, Kodár Lukács munkás ós Weiser Hona huszonhárom éves munkásleány pedig kolerás tünetek között megbetegedtek. A leggondosabb és legerélyesebb hatósági és orvosi ellenőrzés mellett is — ugylátszik ~ kihurcolják egyesek a kolerát Mohácsról más községekbe is. Ujabb hir érkezik Bácsalmásról, hogy egy Dobos Mihály nevü gazda, aki a mohácsi méntelepről Jánoshalmára érkezett, koleragyanús tünetek között meghalt. Bizonyos, hogy a hivatalos bakteriológiai vizsgálat ebben a halálesetben is ázsiai kolerát fog konstatálni. Mohácson eddig huszonkilenc kolerás eset fordult élő. Ezek közül tizennégy a haláleset és tizenöt a megbetegedés. Mindegyik esetben ázsiai kolerát állapítottak meg.