Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-18 / 99. szám

1910 szeptember 17 DELMAQYARORSZAQ 673 és a hat éven át ugyanazt az eredményt érte el. Házasságuk első éve széditő boldogságban suhant el. mint egy álom. Ha felemelte első kis szőkefürtü angyalát bámuló barátnői előtt; olyan szép volt, mint az anyai öröm megtestesült képe ; és ilyenkor Ludvigsen kisasszony felkiáltott: Nézzétek, ez a valódi, az igaz, tiszta szerelem ! De az Olsenné „fészke" csakhamar nagyon szűk lett; a család nőtt és a bevételek egyformák maradtak. Minden nap uj követelések állottak elő, uj gondok, uj kötelességek. Marié keményen hozzáfogott a munkához, mert bátor és okos asszonyka volt. Nem tartozik a lélekemelő munkákhoz, hogy egy kis gyermekekkel telt házban az asszony pénz nélkül kielégíthesse a kényelem és jólétnek még legszűkebb kívánalmait is, A mellett Marié soha sem volt igazán egészséges; alig született meg egyik gyermeke, már a másikat várta; és mialatt reggeltől estig tett-vett, elvesztette friss kedélyét, gondolatai elkeseredtek s néha csodálkozva kérdezte magától: mi összefüggés van ebben az egészben? Tudta, hogy a fiatal leányok mennyire vágynak férjhez menni; ismerte azt az öntudatos föllépést, melylyel fiatal emberek házassági ajánlatokat tesznek; azután saját tapasztalataira gondolt és ugy érezte, hogy őt bolonddá tették. Pedig helytelen volt, hogy Marié igy gondolkodott, mert kitűnő nevelésben részesül't. Korán belegyakorolták abba az ideális világnézetbe, mely mostani viszonyai között egyedül képviselte az eszményit. A lét kellemetlen, prózai felfogása nem vetett árnyat fejlődésére. Tudta, hogy a szerelem a legszebb a földön, hogy felette áll az észnek s hogy az igaz szerelmet" csak a házasságban lehet fellelni; a gyermekekre nézve megtanulta, hogy el kell pirulni, ha szóba jönnek. Mindig nagyon szigorúan ügyeltek olvasmányaira. Sbk' kómóly könyvet olvasott az asszonyok kötelességeiről, tudta, hogy az a boldogságuk,' ha egy férfi szerelmét megnyerhetik és hivatásuk, hogy feleségek legyenek. Ismerte az emberek gonoszságát, hogy mily gyakran szétválasztják a szerető sziveket, de azt is tudta, hogy a valódi szerelem győztesen kerül ki a küzdelemből. És ha vannak akik tönkre mennek az élet harcában, az onnan van, mert elpártoltak eszményüktől; Ő pedig hü maradt a magáéhoz, bár azt sem tudta, hogy mi volt. Ismerte és szerette a költőket, akiket szabad volt elolvasnia; a szerelmes versekből sokat csak félig-meddig értett meg, de ez volt benne éppen az érdekes. Tudta, hogy a házasság komoly — nagyon komoly dolog, amihez pap is szükséges; azt is tudta, hogy a házasságot égben kötik, ugy mint az eljegyzéseket a bálokban, de ha fiatal korában erre a komoly viszonyra gondolt, ugy tünt föl előtte, mintha elvarázsolt erdőbe nézne, ahol amorettek koszorúkat kötnek, gólyák pici,, göndörfürtü angyalokat hoznak és a háttérben levő kis kunyhó előtt — mely eiég nagy volt arra, hogy a világ legnagyobb boldogságát magába zárja: — ott ul az-eszményi házaspár és egymás szemébe néz. És soha nem volt senki elég bátor azt mondani: — Bocsánat, kisasszony, nem lenne szives a másik oldalra követni engem? Ugyan nézze meg a dolgot a fonákjáról is! Hátha csak festett papirdiszitmény az egész? Most már a Sörén fiatal feleségének elég alkalma volt a diszitményeket fonákjukról is megtekinteni. Eleinte Olsenné gyakran meglátogatta őket és elárasztotta, az asszonykát tanácsaival és rendreutasitásaival, Sörén, feleségestül, gyakran szívből megunta már a jó asszonyt: de hiszen olyan sokkal tartoztak Olsenéknek. De lassan-lassan lehűlt az öreg hölgy buzgalma. Mikor a fiatalok háztartása nem volt többé olyan rendes, tiszta és mintaszerű, hogy ő büszke lehetett volna művészetére, lassankint elmaradt és mikor egyszer a Sörén felesége kért segítséget vagy tanácsot, annyira lóhátról beszélt vele, hogy a fiatalasszony sohasem fordult többé hozzá. De ha társaságban a beszéd a közjegyző segédjére tért át és valaki részvétet mutatott a szegény, sokgyermekes asszony iránt, Olsenné nagy erélylyel közbeszólt: — Biztosithatom, hogy, ha Mariénak kétszer annyija volna és egv csepp gyermeke sem, akkor se tudna kijutni! Már ő csak olyan természetű, tudja lelkem—és Olsenné olyan mozdulatot tett két kezével, mintha mindenfelé szétszórna valamit. . Marié ritkán ment társaságba és ha mégis megjelent valahol tizedszer megigazított menyasszonyi ruhájában, rendesen egyedül ült a szegletben, vagy unalmas beszélgetést folytatott egy hasonló helyzetű családanyával az idők drágasága és a cselédek roszaságáról. És a fiatal leányok, akik a szoba közepén vagy a legkényelmesebb székekben hátradőlve, maguk köré gyűjtögették a fiatalembereket, egymás közt az suttogták: — Milyen unalmas, hogy ezek a fiatalasszonyok nem tudnak másról beszélni, mint háztartásról és gyerekekről! Első időben Mariét gyakran meglátogatták barátnői. El voltak ragadtatva az otthonos kis lakástól és a kis szőkefürtü angyalt csaknem megfojtották túlságos elragadtatásukban. Bezzeg ha most valamelyik betévedt hozzá, egészen másként állt a dolog. Nem voltak többé fürtös angyalok piros szalagos hímzett ruhában. A gyerekeket sohse lehetett előzetes bejelentés nélkül megmutatni és ilyenkor gyorsan ki kellett kergetni őket a szobából, ahol maguk után hagyták játékaikat a földön, félig megevett vajaskenyerüket a székeken és azt a sajátságos levegőt, melyet az ember legfeljebb a saját gyermekeinél tűr el. Nap nap után igy folyt le életük keserves munka közt; és gyakran ha a férj panaszkodott, hogy sokat kell dolgoznia, Marié csaknem dacosan kérdezte magában: — Szeretném tudni, melyikünknek van nehezebb munkája? Csak egy tekintetben volt boldogabb, mint férje. Fogalma sem volt a filozófiáról és ha egy nyugodt pillanatot el tudott lopni magának a gondolkozásra, egészen más uton haladt, mint a szegény filozóf. Nem volt kifényesíteni való ezüstje, nem völt ékszere, amivel feldíszítse magát. De szive egy elrejtett zugában megőrizte házassága első évének, — annak a csodás boldog évnek minden emiékét. — És ezeket az emlékeket tisztítgatta, fényesitgette, hogy minden muló évvel ragyogóbbá lettek. De hiába ékesítette fel magát a fáradt, elkeseredett asszony titokban ezekkel a pompás emlékekkel: nem vetettek azok jelenlegi életére egyetlen sugárt sem. Nem volt képes összefüggésbe hozni a szőke fürtű, piros selyemszalagos angyalt az ötéves kis fiúval, aki a sötét udvari szobában feküdt és ordított. Ezek a pillanatok egészen kiragadták a jelenből, mint az ópiumevőt a mámor öntudatlansága. És ha ilyenkor valahova hivták a házba, vagy ordítva hoztak be az utcáról egy gyereket homlokán nagy daganattal, gyorsan elrejtette kincseit és a kimerültség szokásos reménytelen kifejezésével fogott újra számtalan kötelességéhez és gondjához. Igy sikerült házasságuk és igy küzdött a házaspár tovább. Együtt húzták a nehéz igát; de csakugyan egyesült erővel-e? Szomorú dolog, de igaz, hogy ha a jászol üres, a lovak egymást harapják, A Ludwigsen kisasszonyoknál nagy csoküládétársaság gyűlt össze, csupa leányok. — Mert a férjhez ment asszonyok oiyan prózaiak lesznek, szólt az idősebb Ludwigsen kisasszony. — Oh igaz, kiáltott Louise. y A hangulat rendesen efféle szokott lenni az ilyen társaságban és ilyen alkalommal; és miután sorra vették az egész várost, eljutottak Sörenékhez is. Mindannyian egyetértettek abban, hogy rendkívül szerencsétlen házasság és szomorú ház; némelyek sajnálkoztak rajtuk, mások megrótták őket. Ekkor az idősebb Ludwigsen kisasszony bizonyos ünnepélységgel vette át a szót: — Megmondom nektek, hogy mi ennek a házasságnak a hibája, mert én ismerem eredetétől fogva. Már mielőtt megesküdtek, is volt Mariéban valami prózai, valami alacsony számító természet, ami mindig távol áll a valódi, tiszta, igaz szerelemtől. Ez később még jobban kifejlődött és megboszulta magát mindkettőjükön. Mert igaz, hogy nincs sok jövedelmük, de mi az két szierétő szívre nézve? Hiszen a boldogság csak nem a gazdagságban áll! Nem épen a szalmás kunyhóban mutatja-e ki a szerelem mindenhatóságát? És ugyan lehet-e szegényeknek nevezni azokat, akiket az Isten oly gazdagon megáldott friss, egészséges gyermekekkel? Látjátok, ez az ő gazdagságuk. — És ha sziveiket a valódi, tiszta, igaz szerelem töltötte volna be, akkor — akkor Ludwigsen kisasszony kissé belesült. — Akkor mi lett volna? kérdé egy bátor fiatal* hölgy. — Akkor — folytatá Ludwigsen kisaszszony emelkedetten, akkor az ő életük is egészen máskép alakult volna. A bátor hölgy elszégyelte magát. Rövid csend következett, mely alatt Ludwigsen kisasszony szavai mélyen bevésődtek mindenki szivébe. Mindannyian érezték, hogy igazat beszélt és minden nyugtalanság és kétség, mely egyiket-másikat még bánthatta, teljesen eltűnt, és még jobban megerősödtek megingathatlan szép hitökben, melyet a valódi, tiszta, igaz szerelemről tápláltak, — mert mindegyik hajadon volt. (Vége.) Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Déimegysrcrszág hírlap- és nyomdavállalat részvénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hirlapés nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. Iskolai hegedűk kftün5 hangga'. Kaphatók: 3. 4, 5, 6, 3, 10 forintért és feljebb. Hangverseny-hegedűk 20 forinttól feljebb. Iskolai és Uarrnrnítimnltr üamxeia zenekari és műteni plcmi Hdl IIIUHIUIHUÍI kedvelői hangszerek, IliiUj szerkezetű cimbalmok legkiválóbb hangtartó szerkezettel, psdál nélkül 3C» forinttól M&^Mjrtb. Fonográf és Gramofon legjutányosabb árakon. Hengerelt és lemezek & vllag leghíresebb művészetnek felvételeivel. Daa raktár kiváló gyártmányú uj és átjátszott zongorák és pianinökbau. Régi zongorák és e^véb hangszerek ujakra becsoréltetnok. Zoiij)»» kSlcsöiuó intézet. Teljes zenekarok felszerelése kedvező feltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. és Kir. udvari bengszergydr fiüÉlen BUDAPEST. VII.. RéIm-ii! 33. Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csak meg keU irni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék. jj+B** ;>№«£4 Értesítem a n. é. közönséget, hogy f. hó 17-én, szombaton a Rsijál - káuéházat átveszem. Esténkint az országos hírű szabadkai cigányprímás: Hasi Kálmán muzsikál. Szíves pártfogást kér RADÓ, kávés. Klonkay Undor, Szeged ponyva- és zsákkölcsönzö-üzlete. Kész ponyvák és zsákok nagy raktára. Saját készítési) kötéláruk nagy választékban, a legjutányosabb árban. Köíéigyárló-lelep Szentháromság-uíco 13. szám olaít. iroda és raktár FeKeíesös-uíco. régi Isóíer-íéle hóíóan.