Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)
1910-09-18 / 99. szám
1910 szeptember 1? DELMAGYARORSZAQ 7 erre a müvére. A versek melódiája, a nyelv zengzetessége elragadó. Elmondta Le Bargy, hogy már most megválik a Comédie Francaisetől és átpártol Sarah Bernhard színházához, még pedig mint társigazgató. Az első premiér a Faust lesz. Ő maga játsza Faustot, Mefisztó Sarah Bernhard lesz. TÁVIRATOK Verekedés Athénben. Athén, szeptember 17. A nemzetgyűlés tegnap délelőtti ülésében történt incidenseket az alkotmányozó gyűléssé való nyilvánítás és a revizió hívei közötti ellentét okozta. A revizionisták ragaszkodtak ahoz, hogy minden vita megkezdése előtt a képviselők az alkotmányra tegyék le az esküt. Több képviselő között verekedés keletkezett. A tumultus hosszabb; ideig tartott. Amikor a rend ismét helyreállott, Dragumiros miniszterelnök emelkedett szólásra. Élénk helyeslés mellett elitélte a a viharos jeleneteket és a szólásszabadság tiszteletbentartására intette a képviselőket. Ezután két javaslatot terjesztettek be. A messzemenő revizió híveinek javaslata a következő: A törvényesen megalakult nemzetgyűlés kimondja szuverénitását az összes törvénycikkek revízióját illetőleg. Az alkotmányozó gyűléssé való átalakulás híveinek javaslata így hangzik: A . nemzetgyűlés, szuverén"F-jogával élve, az eskütételhez az érvényben levő alkotmány hatvannegyedik fejezete értelmében hozzájárul. Ezután megkezdődött a vita, amelyet végre estére halasztottak. Az esti ülésen Dragumiros kijelentette, hogy a kormány le fog mondani, ha a nemzetgyűlés kimondja, hogy alkotmányozó gyűléssé alakul át. Török-román egyezmény. Pária, szeptember 17. A Matin állítólag biztos forrásból azt a szenzációs hirt közli, hogy Törökország és Románia közt olyan katonai egyezmény jött létre, mely szerint Románia abban az esetben, ha Bulgária Törökországot haddal támadná meg, kénytelen volna Törökországgal együtt harcolni. Ez az egyezmény a bécsi és berlini kabinetek közbenjárásával jött létre és mint ahogy a Matin hiszi, a bolgár-török háború veszedelmét egyelőre megszüntette. Másrészről az egyezmény két hármasszövetségi hatalomnak, Németország és Ausztria-Magyarországnak a harmadik hármasszövetségi hatalom, Olaszország rovására a Balkánon való megerősödését jelenti. Olaszországot, amikor az egyezményről tárgyaltak, meg se kérdezték. Uj katasztrófa Franciaországban. Paris, szeptember 17. Rochelleből teljes sebességgel száguldott a gyorsvonat Bordeaux felé, mikor egy rendező lokomotív hibás váltóállítás következtében nekiment és a szó szoros értelmében ketté vágta a rohanó gyorsvonatot. A rendezőmozdony pozdorjává tört és a gyorsvonat két személykocsija is elpusztult. Három utas, köztük egy katona, halálosan megsebesült, négy más utas sérülései jelentéktelenebbek. Pária, szeptember 17. A bordeauxi vasúti katasztrófa alkalmával két utas halt meg és tizenhat megsebesült. Égő falvak. Szentpétervár, szeptember 17. Délor.oszországban, Sanicin környékén négy eap óta hatalmas tűzvész pusztít. A vattagyárban kisgyerekek gyufával játszadoztak s ettől tüzet fogott a nagy vattagyár. Oltásról sző sem lehetett, olyan rohamosan harapózott ei a veszedelem. A tüz átterjedt Sanicinra és a környékbeli helységekre. Első nap kétszáz ház égett le és a nép a hegyek közé menekült. Állítólag száznál több ember égett oda. A vattagyár telepén bedőlt egy ház és harminc lakót temetett maga alá. Ma a negyedik napja dühöng a tüz. Eddig kétezerhatszáz ház lett a lángok martaléka és tizenötezer ember hajléktalan. Félő, hogy a tüz átkap a folyó másik partjára, ahol a Drakin-féle hatalmas fürésztelep terül el. Vázsonyi és a rendőrség. — Affér az üvegraktár miatt. — (Saját tudósítónktól.) A nagymező-utcai üvegraktárban történt gyújtogatás ügyének, amelylyel a rendőrségnek és a törvényszéknek egyaránt nagyon meggyült a baja, most van egy incidense, amely szintén méltán tarthat számot a közérdeklődésre. A bonyolult bűnügyben a védelmet Vázsonyi Vilmos dr és Bródy Ernő dr látják el, akik a főkapitányhoz beadványt intéztek s abban súlyos vádakkal illetik a tűzoltóságot és a rendőrséget. Főkép a rendőrségről hangoztatott vádak azok,, amelyekkel érdemes egy kissé a nyilvánosság előtt is foglalkozni. A védőügyvédek azt, mondják, hogy ők megbotránkozással tapasztalták, hogy a sajtóban egy fiatal rendőrtisztviselő nevének sürü emlegetése közben olyan közlemények jelennek meg, amelyekben a gyanúsítottak terhére kiszínezett adatok vannak. Több közlemény a beadvány szerint nemcsak hazug, de gonosz, egyúttal vagyoni hatásában kiszámíthatatlan. Ezeket a közleményeket a rendőrség szolgáltatja, — mondja a beadvány — 8 a védőügyvédek a legenérgikúsabbáh tiltakoznak a reklámhajhászat és az ellen az éretlenség ellen, amely napról-napra szenzációs letartóztatásokat ígér. A védők mindezt olyformán adják elő, hogy a vádak a nyomozást vezető Csiszár Imre dr rendörfogalmazót illetik. Ö a reklámhajhászó, akit antiszemitizmussal is megvádolnak. Közben azonban nem mulasztják el a védők ugyancsak a beadványban hangoztatni, hogy kliensük, Zucker Henrik, milyen rendezett vagyoni viszonyoknak örvend. A beadvány nagy izgalmat keltett a rendőrség tisztviselői karában. Boda Dezső dr főkapitány ennyit mondott róla: — Csiszér fogalmazó ma reggel referált nekem a Zucker-ügyről. Nincs okom róla a legkisebb szabálytalanságot sem föltételezni, de azért saját kérésére elrendelem ellene a fegyelmit megelőző vizsgálatot, amelynek vezetésével Miskolczy László rendőrkapitányt bíztam meg. Ezenkívül ma a főkapitányság sajtóirodája is reflektál a beadványra egy, ugy látszik, bizalmasnak szánt kommünikében, amely a következőket mondja: Rendszerré vált az a szokás, hogy a napilapok a rendőrségen folyó nyomozati ügyekről hozott tudósításukban az előadó tisztviselő vagy eljáró rendőrközegeknek neveit is sürün fölemlegetik. Nem ritkán az elismerés, sőt dicsérgetés hangján, ami nagyon alkalmas annak a látszatnak a fölkeltésére, mintha a megnevezett tisztviselők maguk keresnék nevük és ténykedéseik ilynemű publikálását és önreklámjukhoz indiszkrét, sőt egyenesen a hivatali titoktartás követelményeibe beleütköző sugalmazásokkal, a nyilvánosságot még ki nem bíró, illetéktelen ügyismertetésekkel szolgáltatnák az impulzust. Lépten-nyomon hallatszanak is efajta meggyanusitáöok, sőt nem egyszer komoly pertraktálás tárgyát képezték ezek. Néhány konkrét esetben megindított vizsgálataim nyomán megnyugr vással tapasztaltam, hogy ? a vezetésem alatt álló testület sokkal komolyabban fogja föl hivatását, semhogy az önreklámnak e mindenkép elítélendő eszközeivel élne, mindazáltal, miután utóbbi időkben több aktuális eset kapcsán ismét több tisztviselőm nevét látom a napilapokban sürün szerepelni, szükségesnek tartom, hogy a sajtó tudósítóit arra kérjem, hogy a rendőri napi események riportjaiban a nyomozó, eljáró tisztviselők és közegek neveit egyáltalában ne említsék föl. Nem szolgál ez sem az igy szereplők, sem a testület előnyére, amikor — újra hangoztatva — csak tápot ad érdekelteknek és nem érdekelteknek egyaránt arrar hogy a rendőrséget öncélokat szolgáló reklámhajhászattal meggyanúsítsák. Van különben a Zucker-ügynek egy másik, lovagias folytatása is. Ma délben Csiszér Imre rendőrfogalmázó Szentkirályi Béla és Botár Béla rendőrfogalmazókkal próvökáltatta Vázsonyi Vilmost, mert állítólag Vázsonyi egy társaságban elítélően nyilatkozott volna róla. Ma érdekes fordulat történt a Zucker-ügyben. A vádtanács ugyanis jóváhagyta Krezsák vizsgálóbíró végzését és elrendelte Beich Adolf gyanusitott azonnali szabadlábrahelyezését, azzal a megokolással, hogy ellene semmiféle terhelő bizonyíték nem merült föl. Levél az Asszonyhoz. Drága Asszonyom ! Bocsássa meg nekem ezt az írást és bocsássa meg azt a szemérmetlen* séget, hogy szerelmünket a maga valójában' válásunkat az igaz okokkal fűszerezve, leiromA magambaszállás éjszakája volt a tegnapi és ezért nem mentém el a találkára, ezért nem csókoltam húsos ajakát. Drága asszonyom, emlékszik ? Tavasz volt, a levegőben volt valami csábító, valami buja szépség és maga, drága asszonyom, pongyolában, csupasz nyakkal ott állott az ablakmélyedésben. Én nem szóltam» de ön sem, ugy magától jött. Szerettük egymást, drága asszonyom és a kedves dolognak, ki tudja, mikor lett volna vége; ha közbe nem jön a gyarmati ítélet. Hisz tudja, drága asszonyom, hogy Szőkét fölmentették. Hisz annyira érdekelte a sorsa, hogy imádkozott is érte. Hát igen, Szőkét, a szeretőgyilkost • fölmentették és én, a szerető, (bocsásson még, drága asszonyom, ezért az erős kifejezésért) megrettenve attól a gondolattól hogy hasonló sors ér egykor, megvallom őszintén, gyávaságból hűtlen leszek. Nem merek elmenni többé oda, a rácsos kapuhoz, pedig tudom, hogy jól be szokta olajozni a kulcsot. De én mégis félek, hátha egyszer összevesz a tenyeres-talpas cselédjével és az elárul minketAkkor az én ágyam, a, mi ágyunk átváltozik koporsóvá. Ott feküdnék szépen, csöndesen, megüvegesedett szemekkel. Hát játszunk halottasdit? Oda merne^-e jönni virágokat hinten'» fehér lótuszvirágokat, koporsómra? Már látom is magát ott. az esküdtek előtt, már hallom a fölmentő Ítéletet. Nem, drága asszonyom, nem megyek el többé. Az ura pedig elhanyagolja nagyon, ott ül a kártya-asztal mellett, bemondja a tulatroa-ultimót, de azt kívánja, hogy maga hü maradjon. Felöltözteti szépen, ragyogóan. Selyemben járatja, a joupon csak ugy suhog és áttört harisnyája alól csábit a boka. Azt akarja a férje, igen, drága asszonyom, a férje, hogy tessen nekem. Azt akarja, hogy epedjék magáért, hogy szerelmes legyek szőke hajába, nádszálalakjába. Odadobja elém, de ráirta: „Ne meri hozzányúlni!" És én mégis hozzányúltam, de nem csábítottam és nem kértem, nem könyörögtem azért, amit kaptam. Utolsó levelem ez és ezért vagyok őszinte, Holnap már én nem érdeklem magát. A kis városba jön egy másik vasalt nadrág. Ugy-e milyen jól illik egymáshoz a taft meg a seviót? Es ha az egyik elkopik, hisz oly olcsó, vesz az ember egy másikat. Emlékszik, azt kérdezte tőlem a múltkor, hogy mit csinálnék, ha a feleségem megcsalna ? Hát mit csinálnék, ha a vagyonomból kifosztanának? Igyekeznék visszaszerezni. Igen, drága asszonyom, visszaszerezni, mert az enyém, az én tulajdonom és egyesegyedül nekem van jogom hozzá. Visszaszerezném még gyilkosság árán is. Tegnap reggel nem cseréltem volna Szőkével, ma irigylem. Mert hős az az ember az asszony, Grün Aranka szemében. Gondoljon az első éjszakára, a kibékülés éjszakájára. Látja, drága asszonyom, én ezért az egy éjszakáért is tudnék gyilkolni. Vagy amikor a megolajozott kapukulcs nyikorogni kezd,