Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-17 / 98. szám

17 DELM AGYARORSZAG 1910 szeptember 15 amit a Habsburgok a vendégüknek átengednek. Ebben a percben valóban lehetetlen módot mondani, hegy Vilmos kártékony udvariatlanságát miként torolhatjuk meg. Csupán a karapancsai cserkészés révén támadó elvi álláspontunkat hangoztathatjuk. Az pedig nem egyéb, mint az, hogy elfordítjuk a tekintetünket véglegesen Karapancsától, de előbb tudomásul vesszük, hogy a német uralkodó nem ismeri el vadászterületnél egyébnek Magyarországot. Nos, ez a tanulság meg nem árthat. Ez csak hasznunkra szolgálhat a jövőben. Jöhetnek idők, amikor a Hohenzollernek majd illedelmesebben, nem puskadurrogtatással, hanem nyájas szóval próbálnak szóbaállni velünk. Akkor majd módunk lesz arra, hogy a mostani cserkészésre hivatkozzunk. Mert változnak a viszonyok. Ma még őzekre vadásznak az imperátorok, ki tudja : holnap már nagy szükségük lehet arra, hogy a népszerűség után rohanjanak. Addig pedig a veszedelmes, az irtózatos -halálfejedelemmel igyekezzünk szembeszállni. Avval, akinek a főhadiszállása ott van Karapancsa közelében. A cserkésző ázsiai kolerának is hullanak az áldozatai. Csendőrkordonnal kell körülfogni azt is. De nem.azért, hogy senki hozzá ne férkőzhessék, hanem hogy ő ne férjen senkihez. Cserkésző Vilmos ha elutazik, alig fogjuk föllobogózni a házainkat. De himnuszok fognak zengeni és kendők lógnak lobogni a mi vadászterületünkről végleg eltávozó kolera után. Rakovszky mandátuma. A Kúria második választási tanácsa ma délben egy órakor hirdette ki határozatát Sebestyén Mihály elnöklésével a Rakovszky István csornai mandátuma ellen beadott petíció ügyében. A Kúria a petíciót elutasította. egy asszonyom. Nem hazudtam. Egy volt. Igen, egyetlenegy. Bodonyi: Nem volt! Kázmér, ha én mondóm, hogy nem volt. (Köhög). Magának csak egy ideálja volt még diákkorában, de azzal sem beszélt soha életében. Kerülte magát, mert a maga barátai megírták neki, hogy maga tüdőbajos. Kabók (arcát kezeibe rejti): Artúr! Bodonyi: Az asszonyok irtózattal fordulnak el attól, akinek szeméből a halál sápadt tüze vigyorog kifelé. Egy asszony, aki élni akar. nem csókolhat meg olyan férfit, akinek ajkából a halált csókolja ki. Egy asszony illatot keres a szerelembén, ujjongani, reszketni akar erős férfikarok ölelése alatt. Gyönge kis testét, vonagló húsát olyan férfi ölébe temetni, aki részeggé tudja tenni, mielőtt bűnbe viszi. Aki a busz esztendő lázával s a negyven év érettségével tud szeretni. Aki fáradttá csókolja a testét az ajkain és aztán azt hazudja szerelemittasan, hogy olyan erős s olyan mámoros, mint a frissen tépett rózsa. S még a legutolsó perdita is keresi szemeidben az ifjúság s az egészség fényét s ha egy csókot tud ajkaidtól rabolni, amelyben megérezte az erőt, a tisztaságot, akkor visszakönyörög magához s átkarolja a nyákadat babusgató szóval. (Csönd.) Egyetlenegyszer akartam csak boldog lenni . . . önfeledett . .- . igazán boldog. Kázmér, Kázmér, csak egyetlenegyszer akartam boldog lenni. Kabők (töredelmesen) : Hát azt hiszi Artúr,~ hogy én boldog voltam valaha ? Hazudtam csak Párist, cigányzenét, csókot, mámort. Itt csavarogtam mindig Pesten egyeA nyíregyházai kiáliitás. Nevezetes napja lesz szeptember tizenhetedikén Nyíregyházának. A szabolcs-vármegyei gazdasági egyesület, fönnállásának ötvenéves jubileuma alkalmából, mezőgazdasági és ipari kiállítást rendez ekkor Nyíregyházán, amely iránt már hetek óta nagy érdeklődés nyilvánul meg az ország gazdaköreiben. Délelőtt tizenegy órakor nyitják meg a kiállítást. A kiállítás területén, ame y a város alatt fekvő tölgyerdőből mintegy harminc holdat foglal el, a kiállított tárgyak harmincnégy csoportba osztva nyertek elhelyezést a különböző pavillonokban. A kiállítók száma körülbelül hétszáz; e számban azonban a szőlő-, gyömöicsés borászati kiállítás, valamint az országos baromfikiállitás résztvevői nincsenek benne. Az általános mezőgazdasági csoportba a többek között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a heves-vármegyei, a zempléni, a szatmári, a bars-várm egyei, az ung-vármegyei, a hajdu-vármegyei, a szilágy-vármegyei, a bereg-vármegyei és a szabolcs-vármegyei gazdasági egyesületek is résztvesznek. Ugyanezek a vármegyék kiállitanak a kertészeti és gyümölcsészeti, továbbá a szőlészeti és borászati, valamint a lótenyésztési, sertéstenyésztési, juhtenyésztési, baromfitenyésztési, mezőgazdasági gépek, háziipari és műkedvelők csoportjában. A mü- és háziipari csarnokban hatvanhét kiállító vesz részt. A női kézimunkák között a magyar védő-egyesület tőketerebesi, rákosszentmihályi és temesvári fiókja és erdélyrészi osztálya, a nyíregyházai női ipariskola, a mándoki takarékpénztár és a vármegyei gazdasági egyesület kosárfönótelepei, a nyíregyházai szalmafonó-tanfolyam, a nyírbátori szalma- és gyékényfonó-tanfolyam, a nagybányai nőegyesület, a nyíregyházai ágostai evangélikus iskolák szlöjdtanfolyama, a vas-vármegyei árvaház, a magyar védő-egyesület budapesti tanfolyama vesznek részt a magánkiállitók nagy gárdáján kivül. Az általános mezőgazdasági csoportban a debreceni gazdasági akadémián és az országos selyemtenyésztési felügyelőségen kivül huszonnégy kiállító vesz részrt. Az iparcsarnokban a szabó, szűcs, cipész, csizmadia, szíjgyártó, fakocsigyártó, kő-, cserép- és cementárn, bádogos, kovács és lakatos, kötélverő, élelmezési és élvezeti cikkek, fényképészeti ipar vannak a mesterek, segédek és tanoncok kiállítási tárgyai közt képviselve. A dohánytermelési csarnokban Szabolcs vármegye dohánytermelésének mult évi dohányterméséből községenkint összeállított csomós] dohányának gyűjteménye, termelési adatok statisztikája, grafikonjai, a dohánytermelésre vonatkozó rajzok, képek, dül, mindig egyedül. A leányok kinevettek, az asszonyok elkerültek . . . Bodonyi: És azért akarok most boldog lenni. Az utolsó napjaimat meg kell édesítenem. Kabók (halkan): Ellát elveszi feleségül? Bodonyi: Feleségül? Hát ráérek én arra, hogy Ellát feleségül vegyem? És hát szükségünk van nekünk erre? Nekünk szerelemre van szükségünk. Ella is haldoklik és még sobsem szeretett. Kohók (elmerengve): De azért egyszer igazán szeretnék Párisba menni. Ott még a temetők is vidámabbak, mint itt a kávéházak, Egyszer látnék egy párisi asszonyt csipkébe burkolózva, ahogy fölemeli a pezsgőspoharat s belekacag a kedvese arcába . . . Egy párisi asszonyt, ahogy félrészegen szeretőt keres a bulvárdon. (Csönd.) Különben ezen a világon mindenki szeretőt keres magának. (Minden átmenet nélkül): És ha Ella nem fog magával elmenni, Artúr? Bodonyi: Eljön, tudom... Kabók: És ha... Nézze, Artúr... De ha Ella nem akar ... Ha Ella ... Bodonyi: Ó, egészen biztosan eljön. Kabók (hirtelen fölpattan, de visszaesik a székre. Kitör szivéből az elfojtott sírás): De nem megy . . . Nem mehet ... Ella nem mehet . . . Bodonyi (halkan): Kázmér .. . Kabók: Nem, nem, Artúr! Ella itt marad! (Csönd). Bodonyi: Szereti ? Kabók: Imádom ! Bodonyi: Ne sírjon Kázmér ... (Fölzokog. Lassan bealkonyodik. Künn a kertben valaki hegedül). modellek gyűjteményét állította ki a magyar királyi dohányjövedék és a debreceni dohánykísérleti állomás. E csarnokon kivül a dohány, termelés összes fázisait természetben is bemutatják. Gazdag és tanulságos a kiállítás kertészeti osztálya és a mezőgazdasági gépek kiállítása is. A szarvasmarha-, ló-, sertés- és juhkiállitásra különösen a szabolcsmegyei nagybirtokosok küldtek nagy számmal állatpéldányokat. A kiállítás szeptember tizenhetedikétől huszonnyolcadikáig tart. Kazy József földmivelésügyí államtitkár a Szabolcs vármegyei Gazdasági Egyesület által rendezett jubiláris kiállítás megnyitására már Nyíregyházára utazott. A csekiészi harc. — Kiszállt a bíróság. — (Saját tudósítónktól.) A csekiészi hítbizomány körül még javában tart az Esterházyak egymás eílen indított harca. A nagyszabású családi pörösködés legújabb fordulatai, hogy a bíróság kiszállt Cseklészre és a vizsgálat meg a kihallgatások megejtése után elismerte Esterházy Károly jogos birtoklását. Ezek után valószínűleg megindulnak az egyezkedések Esterházy Károly gról és a hitbizomány volt birtoklójának özvegye: gróf Esterházy Amália körül. Az ügy uj fejleményeiről ezeket jelenti tudósítónk: * Tegnap délután, amikor megérkeztem Csek. lészre, a kastély második kapuja mellett egy automobil állt, amelyen, mint megtudtam, Trebitsch Dénes, a Magyar Általános Hitelbank igazgatója érkezett ki Esterházy Károly grófhoz. Valamivel utóbb egy szürkesávos pozsonyi fiakker állt meg az automobil mellett és ebből a kocsiból három ur szállott ki: Balla törvényszéki bíró, Bichter Richárd közjegyző és Habermann bírósági jegyző, mindhárman a pozsonyi törvényszék kiküldöttjei. Ez a háromtagú bizottság becsöngetett a kastély kapuján, mire eléjük jött a várnagy, akinek a bizottságot vezető Balla biró kijelentette, hogy Ká. roly gróffal kíván beszélni. Valamivel .utóbb lejött maga a gróf. A bizott. ság vezetője kimért, hivatalos hangon mondta el neki, mi járatban vannak, majd pedig — a kapu alatt — néhány kérdést intézett hozzá. A válaszok alkalmasint kielégítették, mert az utolsó felelet után a bizottság a gróffal együtt bevonult a kastélyba, ahol ugyanakkor Duschek dr bazini közjegyző és a csekiészi községi elöljáróság a berendezésnek a leltári állománynyal való összehasonlításával volt elfoglalva. A leltározó bizottság és a bíróságtól kiküldött kommisszió találkozott is egymással, majd pedig együtt vonult be a belső termekbe. Sejtettem, hogy ilyen körülmények között aznap már aligha beszélhetek Károly gróffal, de jieg akartam várni a törvényszéki bizottság elvonulását. Várakozás közben bejártam a csekiészi óriási parkot, ahol most rengeteg em" ber dolgozik, a gróf kertészeinek felügyelete alatt. Nyesik a fákat, söprik az utakat, gyom" lálják a pázsitot; ugy látszik, Károly gróf energikusan fogott hozzá, hogy rendbe hozza a némileg elhanyagolt birtokot. És csakugyan: máris sokkal gondozottabb formája lett a parknak vasárnap óta, amikor legutóbb ott jártam. Öt óra lehetett, amikor újra a második kapu elé kerültem. A pozsonyi fiakker még mindig ott állt: tehát a törvényszéki bizottság nem készült el még a dolgával. Hat. óra tájban egy lézengő huszártól megtudtam, hogy Balla biró vezetésével a bizottság minden szobát bejárt és leltár szerint mindent szigorúan számbavett. Ezidő szerint pedig az egyik szalonban ülnek és jegyzőkönyvet vesznek föl. Öreg este volt már, amikor a pozsonyi bizottság elkészült munkájával, kijött a kapun és újra kocsiba szállt. Kérdezősködésemre megtudtam, hogy a bizottságot a pozsonyi törvényszék Esterházy Amáliának, a hitbizomány volt birtoklója özvegyének kérésére küldötte ki, helyesebben azért, mert a grófné önhatalmú elfoglalással vádolta Károly grófot. A bizottság munkájának eredménye: hogy