Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-16 / 97. szám

13 DELMAGYARORSZAO 1910 szeptember 16 nácskozó testületei jegyzéket, intéztek a portához, melyben tiltakoznak a katonai intézkedések ellen. Küldöttség akarta átadni a jegyzéket, de a kultuszminiszter nem fogadta a küldöttséget és el Van határozva a patriarchátus tanácskozásainak megakadályozására. Kewyork népessége. Newyork, szeptember 15. Most ejtették meg a népszámlálást Newyorkban. Kiderült, hogy a legutóbbi népszámlálás óta, amit ezelőtt tíz évvel tartottak, épen megduplázódott a lakosság száma. Ma pontosan 4.766,883 lélek lakja Newyorkot. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. ¡Szeptember 16. péntek: Bilincsek. (Bemutató.) „ 17, szombat: Az obsitos. „ 18. vasárnap d. u.: Luxemburg grófja. „ 18, ., este: A postásfiu és a húga. „ 19, hétfő: A postásfiu és a húga. v 20, kedd: Amihez minden asszony ért. (Bemutató. A bérlet kezdete.) „ 21, szerda: Amihez minden asszony ért, „ 22. csütörtök Giil Baba. „ 23, péntek: Gül Baba. „ 24, szombat: Bilincsek. „ 25, vasárnap d. u.: Falurossza. „ 25, „ este: Az obsitos. (Díszelőadás.) * A baba. Ma este a bájos zenéjü operettet, „A babá"-t elevenítette föl a szegedi színház, csekély érdeklődés mellett. Ennek ellenére is a szereplök kedvvel játszottak. Felhő Rózsinak ez a szerep egyik legrégibb és legjobb alakítása. B. Nagy Aranka a szokott kedvességgel játszott és Nyáray sokszor megnevettette a közönséget. Meg kell emlékeznünk Pestiről és Juhásznérói is, akik szintén jók voltak- , * Bilincsek. A színházi iroda jelenti: Az ujabb színműirodalom leghatalmasabb alkotása, a kikeresztelkedett zsidó katona helyzetét tárgyaló „Bilincsek" a következő szerepezéssel kerül szinte : Zehmann Ábrahám — Csiky László, Lea, a 'felesége — Baróthyné, Simon, a fia — Lugossy, Ráhel—Fodor Ella, Salamon—Pesti, von Hartmann ezredes — Nagy Dezső, Sadech főhadnagy — Sümegi, Löwenstein gróf főhadnagy— Révész, von Frantzen hadnagy — Mihó, Knochen tanácsos — Nyáray, Berger ügyvéd — Virágháty, gyógyszerész — Szalay. * Csitulj szivem. A színházi iroda jelenti: A színház megszerezte előadásra Hennequine és Wéber. legújabb nagysikerű bohózatát, a „Csitulj szivem"-et, amely a V-igszinház őszi első. újdonsága volt. * A nagybeteg Kaínz- A bécsiek annyira ünnepelt Hamletje, Cyranoja, Rómeója, Tartuffeje, Oswaldja tudvalevően nagybetegen fekszik és a császárváros közönsége aggódó figyelemmel várja az állapotáról érkező híreket. Súlyos betegségben, bélrákban szenved, eddig még nem is hajthatták végre rajta a műtétet és ki tudja, oda fog-e még rezegni komoly vonású düreri arcára a szinpadí lámpák fénye. Tegnap annyira jobban volt, hogy fölkelhetett az ágyából, felöltözött és a kereveten végigdőlve, jókedvűen elbeszélgetett a környezetével. Mikor valahogy szóba került a szanatórium, a következő tréfás kérdést vetette föl: — Tudjátok, mi a szanatórium'? Miután elhangzott több meghatározás, a művész igy felelt: — Á szanatórium szálló, amelyben az embert orvosi kezeléssel háborgatják. Majd egy fiatal színésznőről csevegtek, aki nagy sikerrel mutatkozott be a bécsi Deutsehes;Volkstheaterben és föltűnt elragadó szépségével. Kainz elmondotta, hogy ezzel a leánynyal játszott együtt Lipcsében és a szépsége sz első estén annyira megkapta, hogy nem egyszer nem hallottá a végszót, ami különben gohasem esett meg veié. Nem sokáig érezte magát a művész jól. Alig egy -óra múlva vissza kellett feküdnie az ágyába, mert ismét heves fájdalmak gyötörték. * Siketnénia művészek. A siketnémáknak K napokban volt Bécsben a kongresszusa. Az értekezlet után a Thália-szinházban siketnéma színészek játszottak — siketnéma közönség •lőtt. Az előadás kitűnően sikerült.. A gyógy-' tudománynak mindenesetre fényes eredménye, hogy a siketnémák képzését annyira tökéletesíteni tudta, hogy egy drámai műből minden hanghatások nélkül is ily hatásokat tudnak kihozni. Uj veszedelem Gyulán. — A kórház katasztrófája. — (Saját tudósítónktól.) Két héttel ezelőtt történt, hogy a gyulai vármegyei közkórház újonnan épült sebészeti pavillonja a hibás építkezés következtében összeomlott. Az összeomló vasbeton-fedélszerkezet az összes emeleteket keresztül törve, a pincehelyiségbe esett, ott két embert megölt, hatot súlyosan megsebesített. A katasztrófa következtében vizsgálat indult meg a felelősség megállapítása érdekében, de még nem fejeződött be. A katasztrófa bekövetkezte után óvatosabb szemmel nézik a most épült uj pavillonokat s mint gyulai tudósítónk jelzi, ujabb katasztrófától tartanak, sőt az orvosok közül többen kijelentették, hogy az uj paviilonokban, ahol betonszerkezetü menyezetek vannak, betegeket nem mernek elhelyezni. A kereskedelemügyi minisztérium most az öszszes menyezeteket kivétel nélkül mind uj, gondos és részletes teherpróba alá fogja venni s ennek megtörténtéig az építkezés folytatását fölfüggesztették. A gyulai kórház hires operatőre, Kaczvinszky János dr kijelentette, hogy a szerencsétlenség minden bizonyuyal megtörtént volna, amikor a kórházat már benépesítették. A teherpróbáva] egy négyszögméterre három métermázsa és husz kilogramm megterheltetést használtak. Ez a megterhelés pedig roppant kevés, mert a boncoló-asztal, a beteg és egy orvos a három métermázsa harminc kilogrammot, négy ápoló, akik a boncasztal körül helyezkednek el, három métermázsát nyomnak. E suly pedig tulajdonképen egy helyre koncentrálódik s igy az első operációnál az a kataszrtrófa, ami előbb történt, okvetlen- bekövetkezett volna. A veszedelmes katasztrófa az embereket most már figyelmesebbé tette s óvatosan szemlélgetik az • újonnan épült s még ép állapotban levő épületrészeket. S a vizsgálatnak az a véleménye, hogy az épen maradt épületrészeknél is ujabb katasztrófától lehet tartani. A tartós esőzésekkel a viz a betonon keresztül szivárgott és sok helyen nedves nyomokat hagyott a. menyezeten. Ebből megállapítható, hogy a betonszerkezet ezeknél az épületrészeknél sem a legjobb, aminek következtében attól {élnek, hogy a katasztrófa meg fog ismétlődui. A kórházi orvosok nem viselkednek nagy bizalommal a vasbeton-szerkezet iránt s kijelentették, hogy c-sak ujabb és uagyobb megterheltséggel eszközölt teherpróba után lesz. nek hajlandók az uj közkórházi szárnyakba betegeket elhelyezni és a veszedelmes épületbe bemenni. Egy zsurfiu oktatásai. Nem zsúr volt az, hanem tea-estély és micsoda tea-estély. Kevés rummal, sok citrommal. Cukor is sok volt és leány, de mennyi és milyen. Ha ugy el tudnám mesélni azt a szinvegyüléket, ami a Schatteleszék estélyén pompázott, akkor konstatálnom kellene, hogy emlékező tehetségem még mindig virágjában van és nem hagytam ott az eszem, sem Olgánál, sem Borisnál, sem Ruzsinál, sem satöbbinél. Éu, mint jásszfiu, az asztal központján ültem és szabadelőadást tartottam, amely általános tetszést aratott. Megtanítottam a Schatteleszfamiliát a cinikus ember életfilozófiájára, amely a következő pontokból áll: 1. A nő mindig csúnya, vagy mindig szép. Óránkint váltakozó ízlés; • 2. Utáld a zsurokat, de azért nyugodtan edd agyon a házigazdát 3. Mindig a házikisasszónynak udvarolj, merb akkor dühös a többi. Ez azonban nem baj, mert igy meghívnak másokhoz is, 4. Soha senkit se sajnálj. Ha halottról beszélnek, csak ennyit mondj: Szép halott lehet. 5. Mindenkit szidj, ha a társaság dicséri, viszont vedd védelmedbe azt, akit bántanak. 6. Imádd a színésznőket és beszélj sikereidről. Minden könyvet és irót ismersz. Beszélhetsz róluk nyugodtan, más ugy sem ismeri azokat. 7. Egy asszony sem tisztességes. Ez természetes. 8. A házigazdát mindig vágd mellbe, legalább egy váltó aláírásig. Egy kis házassági ajánlatot ne sajnálj. 9. Kritizálj meg mindent, amit az asztalon látsz. Megutálnak, de érdekes leszel. Uiía a halálbüntetésről, — Német jogászok véleménye. — (Saját tudósítónktól.) A berlini jogászegyesülefc vitaestélyén érdekes és heves vita folyt a halálbüntetésről. Ugy a halálbüntetés ellenzői, mint az elrettentő büntetésnem mellett érvelők az adatok egész tárházával fölszerelve vettek részt a vitában és igyekeztek meggyőződésük helyességét bizonyítani. A vitázok legnagyobb része elavult, kegyetlen, célra nem vezető büntetésnemnek tartja a halálbüntetést, amely föltétlenül eltörlendő, minthogy azt a célt, amit szolgálni hivatva van, az elrettentést, ugy sem éri el. A borzalom, amit egy-egy kivégzés kelt, inkább azokban az emberekben kél, akik embert nem ölnek, a gonosztevőt nem rettenti el, legfölebb nagyobb óvatosságra serkenti. Egyetlen gonosztevő sem riadt vissza a gyilkosságtól azért, mert annak büntetése a kötélhalál. Érdekes, hogy dacára, hogy a vitázok legnagyobb része a halálbüntetés ellen szólott, a határozat mégis a halálbüntetés föntartása mellett szólott, még pedig jelentékeny többséggel. Ötven szavazattal huszonnégy ellenében. elvetették a halálbüntetés eltörlését célzó, indítványt, sőt nagy szótöbbséggel még azt a javaslatot is elutasították, hogy az ügyet a plénum előtt újból tárgyalják. Goldschmidt dr berlini professzor nemcsak a halálbüntetést tartja eltörlendőnek, de a börtönbüntetésről is azt tartja, hogyannak semmi célja nincs. A börtön nem javítja meg a gonoszt, ellenben aronoszszá teszi azt is, aki nem rossz hajlamai, hanem valami véletlen szerencsétlen eset miatt jutott a börtönbe. Vannak bűnözők, akik a körülmények kényszerítő ereje folytán lettek azzá, ezeknek nem börtönben a helyük, ahol a született gonosztevők társaságában maguk is gonosztevőkké válnak. A hajlamuknál fogva gonosztevőket pedig semmiféle szigorú börtönbüntetés sem teszi becsületes emberekké. Ha ezek kiszabadulnak a börtönből, annál nagyobb elkeseredettséggel törnek az őket üldöző társadalmi rend ellen. A börtön tehát ezeknél sem éri el a célját. A társadalomból való kiközösítést pedig veszélyes egyéneknél másként "is el lehet és el is kell érni, mint börtönnel. Ha pedig céltalan a börtön, még inkább céltalan a halálbüntetés, amely annál kegyetlenebb, mert soha többé jóvá nem tehető és mert fokozatot nem ismer. Mig minden más büntetésnemnél alkalmazhat a biró a törvény alapján kisebb, vagy nagyobb szabadságvesztés-büntetést, addig az éiet elvételében fokozat nincs. Akit megöltünk, anuak vége, azt soha többé életre kelteni nem tudjuk. A legnagyobb föltűnést keltette a vitában Elsner von Gronaunak, a katonai törvényszék főtanácsosának fölszólalása, aki erélyesen szólt — valószínűleg felsőbb meghagyásból, — a halálbüntetés föntartása mellett. Gronau fölszólalásából kitűnik, hogy a német katonai körök nem osztják a polgári jogásztársadalom előkelőbbjeinek a halálbüntetésről hangoztatott nézetét. Gronau többek között a következőket mondotta: — Fenn kell tartani a halálbüntetést. A mai időben izgága és revolucionárius elemek már a császár és a többi német fejedelmek tekintélyét sem tisztelik. Nem lehet elég kemény törvénynyel védekezni ellenük. Nem is szabad arra gondolni, hogy enyhítő körülményeket; keressünk annál, ki egy fejedelmi személy eí-