Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-16 / 97. szám

13 DELMAGYARORSZAO 1910 szeptember 16 Én nagyon megijedtem. Nem mertem neki megmondani az igazat. Az elnök: Mit tud arról, hogy a nagyságos urnák viszonya volt a nevelőnővel ? A véd« itt közbeszól és tiltakozik a kérdés föltevése eUm. A bflntetőperrendtartás idevágó szakasza ugy intézkedik, hogy a női becsület ellen óly cselekményeknél, amelyek nem bizonyíthatók, kérdés sem tehető föl, sőt az elnök kötelessége az ilyen kérdés föltételét megtiltani. Becsületes leányról van szó, nem szabad meghurcolni öt ilyen kérdéssel, amely rányomja a becstelenség vádját. Az ügyész megjegyzi erre, hogy nem kívánta bizonyítani ezt a pontot, most azonban ragaszkodik hozzá, az elnök pedig azt válaszolja a védőnek, hogy a büntetőtörvénykönyv illető paragrafusát helytelenül magyarázza, egyébként a bíróság fog határozni. Rövid tanácskozás után az elnök kihirdeti, hogy a törvényszék a kérdés föltétele mellett dönt, tehát újból megkérdezi a szoba, leányt, tud-e valamit a nevelőnő és Szőke viszonyáról. Bartns Margit azt feleli, hogy sohasem gyanakodtak a kisasszonyra, nem vettek észre semmit, az ur ftem is törődött Nagy Margittal, határozottan tudja, hogy nem volt viszonyuk. A szakácsné. Balta Györgyné volt Szőkéék szakácsnéja. Ez a következő tanu. Cipész felesége, januártól junius tizenhatodikáig szolgált náluk. így kezdi vallomását: — Mikor május huszonegyedikén reggel elmentem Szőkéékhez — mert tetszik tudni, nem aludtam ott, csak bejáró voltam — fölkeltettem a cselédet. A leány mindjárt ezt mondta nekem: — Jaj, istenem, szakácsné, az éjszaka járt valaki a nagyságánál. Azt hiszem, hogy Reök István volt— Én ráförmedtem, hogy ilyesmit nem szabad mondani, ha nem tudja biztosan, de ő bizonykodott, hogy leskelődött és jól látott mindent. Azt is elmondta, hogy a nagysága beolajozta a kulcsot, őt is meg a nevelőnőt is kiküldte a hálószobából. Együtt mentek be, Reök és a nagysága, meg mer reá eskUdni. — Amikor ezt hallottam, — igy folytatja tovább a szakácsné — a szobalánynyal együtt bementünk a Nagy Margit kisasszonyhoz, a nevelőnöhöz. Ő is mondta, hogy látta Reököt bejönni. Többet erről nem tud. Szőkéék családi életéről elbeszéli a szakácsné ? hogy nagyon szerették egymást, pedig a nagysíga kikapós volt, minclig cicomázta magát és sokszor mondogatta, milyen unalmas az élet SzécsénybenEgyszer nem állhattam meg, hogy ne mondjam neki: Tessék nézni, nagysága, szép gyerekei vannak, meg szép férje, már hogy mondhat ilyet. — Azt nem hiszem — ngymond a szakácsné — hogy a nagyságos ur és a kisasszony között lett volna valami. Nagy Margit becsületes leány. Nagy Margit vallomása. Most általános izgatottság támad a teremben. Az elnök beszólítja Nagy Margitot, a nevelőnőt, aki koronatanú ebben a pörben. Siri esöndben felel a;; első kérdésre, hangja mégis alig hallatszik, érzik rajta, hogy majd elsírja magát. — Nagy Margitnak hivnak, tizenkilenc éves vagyok, Budapesten születtem, cimirodában dolgozom. Az elnök: Miket tapasztalt azidö alatt, mig Szökééknél volt? Beszélje el körülményesen. A nevelőnő': 1909 január 1-én egy újságban hirdetést találtam, hogy Szécsénybe gyermekek mellé keresnek egy gyermekkertésznőt. Én is pályáztam és megkaptam az állást. Elutaztam Szőkéékhez, beálltam, mindjárt megszerettem a gyerekeket és azok is megkedveltek engem. A család is szeretett. Ugy bántak velem, mintha a családhoz tartoztam volna. J — Nem sejtettem semmi rosszat. Csak a télen hallottam, hogy Szőkéné és Reök szeretik egymást. Eleinte nem hittem, sőt mikor egyenesen nekem mondták, tiltakoztam ellene, hogy ez lehetlen, az asszony csak az urát szereti, nem pedig Reököt. Láttam azonban és ez gyanúsnak tetszett, hogy Reök gyakran jár a házhoz, mikor Szőke nincs odahaza. De mégsem akartam rosszat föltenni. — A kérdéses napon, májusban, Szőkén én agyon ideges, izgatott volt. Vacsora után kint sétált. Szőke nem volt otthon. Budapestre utazott korteskedni. Ha az ur nem volt odahaza, én mindig Szókénével a hálószobában szoktam aludni, mert a nagyságos asszony félt. Az este mégis kiküldött, hogy aludjam a gyerekekkel. — A kapukulcsot bekérte, hajába szalagot tett, elővette óráját, felhúzta. Mindezt azelőtt sohasem szokta tenni. Nagyon idegesen járkált föl és alá a szobában. Vacsora után kiment sétálni. Reök vele volt. Féltíz óra lehetett, mikor visszajött a nagyságos asszony. Benézett hozzám, aztán bement a hálószobába. Nagyon gyanúsnak tűnt föl előttem. Akarva, nem akarva, leskelődtem. — Kijöttem a szobából és a konyhába vezető folyosón az ablakhoz álltam. Nem(sokáigkeliett várnom. Hallottam, hogy nyílik a kapu. Éjjel tizenegy óra lehetett. Láttam, hogy a nagysága ment kaput nyitni. / ztán bejött Reökkel és egyenesen a hálószobába mentek. Én lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Jó hosszú idő múlva — hogy hány óra lehetett, nem tudom — talán már hajnali három óra is volt, mikor hallottam a nagyságát kimenni. Utánuk néztem. Szőkéné volt és Reök. Épen olyan csöndesen, ahogy jött, el távozott Reök. E szavaknál erőt vesz Nagy Margiton az izgatottság, elcsuklik hangja, fölzokog. És hallatszik, hogy sokan sírnak a közönség soraiban. Az elnök : Három tanu, három leány azt mondta itt, hogy Nagy Margit dicsekedett, többször beszélte, hogy viszonya van Szőkével. Balassagyarmatra mentek együtt, fogadóban szálltak meg. Mit szól ehez ? Nagy Margit : Alávaló rágalom. Igaz, hogy bent voltam Balassagyarmaton Szőkével, nem voltunk szállodában, magam pénzén vettem köpönyeget. Én nem utaztam nős emberekre, sokkal fiatalabb vagyok. Az ügyész keresztkérdésekkel ostromolja Nagy Margitot Szőkével való viszonyáról. Bolyosy Istvánná tanu azt vallja, hogy Nagy Margit ugy nyilatkozott több izben, hogy viszonya van Szőkével. Nagy Margit: Ezek a vallomások hamisak. Az ügyész fölmutat egy levelet, melyet Nagy Margit irt Vincze Andrásnénak. Ez a levél — mondja az ügyész — sejtetni engedi, hogy a nevelőnőnek viszonya volt Szőkével. A levelet nem olvassák föl. Az elnök ezután Nagy Margitot elbocsátja és tíz perc szünetet ad. Szünet után. Bolyosy Istvánné tanúvallomása következik. Szökééknél látta, hogy a nevelőnő gyakran sugdosódott Szőkével. SzathmáryJózsefné.elmondj*, hogy Nagy Margit egy alkalommal ezt mondta neki: — Jaj de jó volna ezt a Szőkét megbabonázni ! Egy napon, mikor Szőkéné Besztercebányán volt, Nagy Margit ezt mondta a tanu előtt: — Szőke az éjjel benn volt a szobámban. Izgalmas szembesítések. Szathmárynét szembesítik Nagy Margittal. A nevelőnő határozottan megmarad amellett, hogy nem volt viszonya Szőkével. Vincze Andrásné, ötven év körüli kövér parasztasszony, bőbeszédűen szól a kisasszony, az ügyvéd ur és a nagysága dolgairól. Nagy Margit mesélte neki, hogy Szőke Balassagyarmaton csikós kabátot vásárolt neki és tizenöt forintos kalapot is akart venni. Azután vendéglőbe mentek, szobát vettek és hosszabb ideig ott tartózkodtak. Vinczénét szembesitik Nagy Margittal. Izgatott jelenet következik. A nevelőnő dühösen kiáltani kezd: — Nem igaz ! Ez az asszony hazudik ! Én sohasem mondtam neki ezeket! Vinczéné folytatja vallomását. Nagy Margit gyakran bement a fürdőszobába, mikor Szőke mosdott és ott sugdolóztak. Majd minden kérdés nélkül igy szól: — Minden szerencsétlenségnek Nagy Margit az oka. Rossz leány ez és folyton szájaskodik. Zsidai Anna tizenhét éves szobaleány nyolc hónapig szolgált Szökééknél; azt tapasztalta, hogy a házaspár jóviszonyban élt egymással. Nagy Margit beszélte neki, hogy Szőke szereti öt és hogy a szeretője Szőkének; éjjel, mikor aludt, bement hozzá Stőke és kérte, hogy adja meg magát: „Kedves kisasszony, mondotta Szőlce, nem fogja megbánni!" Előtte is dicsekedett Nagy Margit azzal, hogy Szőke tizenhárom forintos kalapot akart neki venni és hogy Bu" dapesten találkát adott neki. Az 'elnök: Tudja, hogy mi az a találka? A tanu: Hogyne tudnám! Levél! (Derültség.) Zsidai Anna elmondja ezután, hogy Reök többször megfordult a házban más urakkal, de egyedül nem volt ott soha ; igen kedves, finom ur volt. A tanút szembesitik Nagy Margittal, aki ismét kijelenti, hogy az, amit a tanu mondott» mind valótlanság. A tanu : Én ezeket nem szoptam az njjamból ! Én nem szoktam hazudni! Az elnpk kérdésére elmondja a tanu, hogy Szőke öt csipkelopásért följelentette, de azután nem kivánta a megbüntetését. Reök utolsó órái. Vctlencsik Györgyné, szécsényi asszony utolsó óráiban ápolta Reököt; elmondja, hogy Reök ismételten kérdezte, hogy miért lőtte meg őt Szőke? A tanu azt felelte neki, hogy Szőke megőrült. Arra a kérdésére, hogy nem volt-e Szőke féltékeny rá, Reök igy felelt: — „Én ártatlan vagyok; nem volt közöttünk semmi. Szókénét három hete nem is láttam". Reök a halála pillanatáig magánál volt ós fájdalmában a kezét rágta. Tudta, hogy meg kell halnia; fölvette az Urvacsorát is, a tisztelendő ur megáldotta, miközben Reök ismételten mondta: „Miért épen én vagyok az _ áldozat?! . » ." Utolsó szava is ez volt: „Ártatlan vagyok. Ártatlan vagyok!" Szemét az édesanyja fogtálé. Kenedi Géza védő kérdésére elmondja a tanu, hogy Reök, mint evangélikus ember, hangosan gyónt és azután kezet adott a papnak e szavakkal: „Szépen köszönöm". Szerémy Béla szécsényi járásbiró hivatalfőnöke volt Reöknek; igen jellemes, szorgalmas, megbízható és kifogástalan fiatalembernek mondja; arról, hogy Szőkéné és Reök között viszony lett volna, nem hallott semmit; csak kétszer-háromszor látta őket együtt az utcán. Nagyon jó barátja volt Reöknek, de ez soha nem említette előtte Szókénét. Szőkét is normális embernek ismeri. Szerémy Béláné, a járásbiró felesége hallotta, hogy Reök a halálos ágyán az ártatlanságát hangoztatta; utolsó szava is ez volt : „Ártatlan vagyok!" Reök és Szőkéné viszonyáról semmit sem tud. Reököt kiválóan jellemes és becsületes embernek ismerte. Zsigárdy Aladárné adótiszt felesége zsidó asszony, de a férje keresztény. Jóbarátságban volt Szókénével, többször volt nála, mikor Reök is ott volt, de nem vett észre semmit. | Reököt azonban elbizakodott embernek mondja, aki nem ugy viselkedett, ahogy tisztességes férfiúhoz illett volna; az asszonyokat a keresztnevükön szólította. Az elnök: Hozzányúlt Reök Szőkénéhez? A tanu: Ilyesmit nem vettem észre. Megesküdtek a tanuk. A tanúvallomások ezzel befejeződtek. Az elnök fölszólitotta a tanukat, hogy vallomásaikra tegyék le az esküt, Valamennyi tanu a bírák elé áll, a jegyző fölolvassa az esküt, a tanuk pedig utána mondják. Hihetetlen föltűnést és kinos meglepetést okozott egy tanúnak, Balkci Margitnak az a leleplezése, hogy a koronatanú Nagy Margit az eskiiuél sem a nevét nem ejtette ki, sem az esküszöveget nem mondta el. A tanu jelentést tett erről az elnöknek, aki erre Nagy Margitnak újból való megesketését rendelte el. Nagy Margit a birák, esküdtek s a hallgatóság feszült figyelme közben előlép s az esküt leteszi. Nagy Margit, ugylátszik, ki akart bújni az eskü alól. Ez a körülmény váratlanul érte a védelmet, melynek helyzetét roppant meggyöngítette a koronatanú különös visel" kedése. Ebből azt következtetik, hogy Nagy Margitnak mégis viszonya volt Szőke Jenővel, ezért akart kibújni az eskü alól. Az általános benyomás az, hogy Szőkét erős fölindulásban elkövetett emberölésben fogják bűnösnek kimondani az esküdtek. ítélet holnap délután lesz. liukovsxky mandátuma. A Kúrián a Rakovszky István csornai mandátuma ellen beadott petíció mai tárgyalásán a kérvényezők képviselője, Tetétlení Ármin bizonyította, hogy Rakovszky a zsidók ellen izgatott és ellenjelöltje pártját „zsidópárt"-nak nevezte. Bizonyíték erre az antiszemita „Népújság" is, amelynek Rakovszky a főszerkesztője. Tetétleni kérte a mandátum megsemmisítését. Ezután a védő mondotta el viszonválaszát. A Kúria határozatát holnap délben fogják kihirdetni.