Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-16 / 97. szám

16 Jetére, nem fog kárt okozni a két ország kölcsönös gazdasági viszonyaiban és kereskedelmi forgalmában. Elvárható az is, hogy az osztrák kormány módot fog találni, hogy a bécsi hatóságok további izetlenkedésének eléje vágjon, anélkül, hogy részünkről szükséges volna az e részben fönnálló, de szövetséges államok közt magától értetődő nemzeti ildomosság parancsára, vagy épen a rendelkezésünkre álló ellenrendszabályok lehetőségére reámutatnunk. Véleményünk szerint a magyar és osztrák egészségügyi hatóságok és intézkedések egyöntetű és egymást kiegészítő eljárására volna szükség. Énéi-, kül a ba/j valóban fenyegető mérveket ölthét. A baj elleni védekezés ezen módjához azonban nem vádaskodással és rosszindulattal jutunk el, hanem egyetértő gondossággal és körültekintéssel. Hazai Bécsben. Hazai Samu honvédelmi miniszter ma kétnapi tartózkodásra Bécsbe utazott és ott a közös hadügyminiszterrel reszszortügvekben tanácskozásokat fog folytatni. Justh nyilatkozata. Makóról táviratozzák: Justh Gyula ma délelőtt Makón résztvett Csanád vármegye közigazgatási bizottságának ülésén. A pártvezér többször fölszólalt az ülésen és meglátszott rajta, hogy a nyári szünet alatt visszanyerte élénkségét és szellemi frisseségét. A Délmagyarország makói tudósítója megkérdezte Justh Gyulát: — Mi a véleménye, kegyelmes uram, az őszi munkarendről ? — Kérem — mondotta Justh, — addig nem nyilatkozom, smig a párt összes tagjaival nem érintkeztem. Mi a tennivalókat együttesen határozzuk el. A haditervet különben is akkor sem árulnám el, ha tudnám, mert a jó hadvezérnek soha sem szabad elárulni a taktikátAnnyit mondhatok, hogy Karlsbad és a nyári pihenő jó hatással volt reám. Ilyen erősnek és egészségesnek már régen éreztem magam. ' Morvát keresztényszociálista párt. Zágrábból jelentik: Ma délelőtt tanácskozásra ült. össze a tiszta jogpárt, amelynek vezére Frank József és á klerikális párt, hogy közösen megMenriyi emészteni valója van újra a falánk kórnak. — No, mennyit hízott? — lepik meg tiz felől is a kilépőt. — Széria, szalma? Itt minden deka élvevőségszámba megy és ha tehetnék, ügy tapasztanák magukra a véres húst. A pipás ember nekitámaszkodott a fáinak. A szájában most ott lógott a pipa és jó messzire állt az ajtótól. Lassankint elment már előle mindenki, de 8 csak álldogált a helyén. Várt. -A pipája már kialudt és sovány arca sápadt volt. Az ujjai remegve, idegesen szorongatták a céduláját. Hol jobbról, hol balról rántott egyet a zekéjén, mint a kis oskolások, mikor a vizsgára mennek. A szive is elszorult, mert röviden, gyorsan szedte a levegőt és mikor megint kevesebben lettünk egygyel-egygvel, mind erősebben neki pirult. A cédulájátkiszedteazsebébölésáttettea másikba. Aztán ott se szerette, kivette és a kalapja mellé tette, mint valamikor híres, erős legény korában azt a cédulát, amire az volt irva: „tauglich". Hiszen ami azt illeti, az a kis cédula is „tauglich", az is marsot jelent, csak épen nem harcos, diadalmas életbe, hanem a hallgatag, csöndes tájékok felé. Biz ketten maradtunk ott az ajtó előtt utoljára. Vártam. A nagy cipők legyökereztek ott az ajtó előtt. Ez az ember utolsó akar lenni, ez nem akarja, hogy lássák a képit, mikor tudni fogja: széna-e vagy szalma. Ez még engem is ki akar itt bőjDELM AGYARORSZAG alakítsák a keresztényszocíálista pártot. A tegnap esti konferencián szóbakerült az elnökség kérdése, amely nagy zavarokat idézett elő. A tiszta jogpárt'ragaszkodik ahoz, hogy mivel az övé a számbeli túlsúly, az elnökség is neki jusson. Természetes, hogy régi pártvezérét, Frank Józsefet kivánná az uj párt élén látni. Csakhogy nem könnyű a dolog, mert a klerikálisok hallani sem akarnak Frankról, hisz kikeresztelkedett zsidó. A tiszta jogpárt erre közvetítő indítvánnyal állott elő. Azt ajánlotta, hogy Frank legyen az elnök és a klerikális táborból kerüljenek ki az alelnökök, mindenesetre azonban egy alelnökség Horvát dr volt képviselőé legyen, aki évek óta igazi vezetője a jogpártnak, mióta Frank József súlyos beteg. Ezt az indítványt is rossz szemmel nézték a klerikálisok, a jogpárt pedig, nehogy az utolsó pillanatban kockáztassa a fúzió sikerét, beleegyezett abba, hogy a pártelnökséget egyelőre hagyják nyílt kérdésnek és válasszanak nyolctagú végrehajtó-bizottságot felerészben a klerikális, felerészben a jogpárt tagjai közül. Ez a végrehajtó-bizottság fogja aztán kidolgozni a pártprogramot és egyben vezetni a választási agitációt. Csanádi botrányok. — Jegyző, mint kíuándorlási ügynök. — (Saját tudósítónktól.) -A Délmagyarország irts, meg először, hogy Kövér Béla, a mezökovácsházai járás főszolgabirája fölfüggesztette állásától Harsányt Lászlót, Mezőkovácsháza község jegyzőjét. A fölfüggesztésnek hosszas, botrányos előzményei voltak. A jegyzőt megvádolták oly súlyos cselekményekkel, amelyek, ha igazaknak bizonyulnak, elegendők ahoz, hogy a jegyzőt börtönbe juttassák és egész életére anyagilag és erkölcsileg tönkretegyék. Azzal vádolták meg Harsányit, hogy amerikai kivándorló-társaságok szolgálatában áll és a lakosságot kivándorlásra csábitja. Följelentést tettek ellene továbbá, hogy jó pénzért szegénységi bizonyítványokat ad ki bárkinek. Azzai is gyanúsították, hogy érzékenyen megkárosította manipulációi révén az országos betegápolási alapot. Ezekkel, de még sok más súlyos váddal illették a jegyzőt. A sok följelentésre, vádra. Kövér Béla főszolgabiró fölfüggesztette állásától Harsányit, de az alispán viszszahelyezte. ' Most már ujabb részleteket ígér ez a botrány. A csanádmegyei közigazgatási bizottság mai ülésén Vertán Endre országgyűlési képviselő hosszas beszédben szóvá tette a mezőkovácsházai közigazgatási állapotokat és elmondotta, hogy két szavahihető úriember' állítása szerint Harsányi ezt a kijelentést tette : „Ha engem elcsapnak, magámmal rántom az alistölni. Azért sem. Nem megyek be előtte. Nem én, — goiidoltam és keményen megvetettem a lábamat. A doktor kiszölt: — Befelé, befelé! A hangra összerándult a térde, önkénytelenül, engedelmesen mozdult egyet, mint az olyan emberé, aki sokat lépett az életben a más parancsára, de most megakasztotta a gazdája: nem mégy tovább, még várj. Letette a kalapját, a céduláját a kezébe vette és ugy tett, mintha azt olvasná, mintha nem is tudná, hogy benn várnak. A főorvos újra kiszólt: — Van ott még valaki? — Nem hallja — kérdeztem ingerülten a pipás embert — nem hallja? — Maga is hallja. — Előbb maga menjen. — Vagy maga. Ki tudná azt megmondani, mi- lepett meg bennünket az előtt az ajtó előtt. Egy pillanat alatt villant át agyunkon, hogy nem fogunk engedni egymásnak. Mintha csak a másvilág ajtaja lett volna ez az ajtó. Egyik sem akart elől menni, hogy helyet csináljon a másiknak.'Fölkavarodott a lelkünk éktelen dühösséggel. Csak azok tudnak ilyen szörnyen haragudni egymásra, akiknek a haragra semmi okuk. Csak azok tudnak igy beleveszekedni egy emberbe, akik az élet torkát nem szorongathatják meg kedvük szerint. — No — mordult föl a pipás ember és rám nézett. 1910 szeptember 15 pánt is, mert én csak kis tolvaj vagyokA közigazgatási bizottság Návay Tamás inditványára elhatározta, hogy Harsányi ellen ezért a kijelentéseért vizsgálatot indit, mert a kijelentéi konkrétebb formában történt és a jegyző súlyosan diffamáló kijelentéseit egy fölöttes hatóságára tette. Az ülésről ebben a tudósításban számol be makói tudósítónk : Nem sokkal kilenc óra után a főispán a2 ülést megnyitottnak nyilvánította. Hervay István fölolvasta a jelentését, ezután Vertán Etele emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy Mezőkovácsháza jegyzője, Harsányi Gyula, sok botrányt csinál, mindig csak a maga anyagi hasznát keresi, a köz érdekében nem tesz semmit. Konkrét esetet említ, hogy a jegyző egy telket akart megvásároltatni a községgel, hogy a telekvásárlásért az eladó részéről bizonyos anyagi javakban részesüljön. Megbotránkozását fejezi ki afölött, hogy a jegyző amerikai kivándorlásra csábította alakosságot és egy-két koronáért szegénységi bizonyítványt adott mindenkinek, aki csak kért. Állítása szerint á jegyző több viselt dolga mellett foglalási jegyzőkönyvet is hamisított. Most pedig politikai mártírnak akarja magát föltüntetui. Végül azt a kérdést intézi az alispánhoz, hogy van-e tudomása ezekről, de főleg arról, hogy a jegyző két megbízható úriembernek azt a kijelentést tette, hogy „ha engem lcsapnak, magammal rántom az alispánt is, mert én csak kis tolvaj vagyok". Justh Gyula indítványozza, hogy az alispán, mert becsületességében senki sem kételkedik, egy pillanatra sém indítson a saját hatáskörében vizsgálatot a jegyző ellen, aki a saját bevallása szerint hibásnak tartja magát. Návay Tamás kijelenti, hogy a jegyző vádaskodása konkrétebb formában történt és épen ezért a vizsgálatot terjesszék ki rája erre a kijelentésére vonatkozólag is. Vertán Étele kijelenti, hogy azt a két úriembert, akiknek Harsányi ezt a' kijelentést tette, megkérdezi, hogy hajlandók-e ezt az állításukat föntartani és szükség esetén helytállani érte. Vállalkozik arra, hogy azt a két urat megkérdezi, hogy megengedik-e, hogy ő (Vertán Etele) megnevezze őket a nagy nyilvánosság és az illetékes fórumok előtt. Végül Návay Lajos inditványára a közigazgatási bizottság elhatározta, hogy Harsányi ellen vizsgálatot indit ezért az állítólagos kijeléntéseért is. MezóTcovácsházáról jelentik: Harsányi László ellen Kövér Béla főszolgabíró vezeti a vizsgálatot, amelyet most' legújabban kiterjesztettek arra nézve is, hogy Harsányi tényleg mondta-ei azt, hogy: én nem bánom, ha elcsapnak, mert én kis tolvaj vagyok, de magammal rántom az alispánt is. Erre vonatkozólag tegnap délután kihallgatták Papp Dezső községi jegyzőt, aki eskü alatt vallotta, hogy Harsányi tényleg tett ilyen kijelentést. Ökölbe rándult a kezem, egyet léptem és furcsát tettem volna, ha ki nem lép a doktor. — Mi lelte itt magukat? — Én elmegyek haza — ezt mondta a pipás ember és az arca kiderült. Rátalált az érzése a gondolatra. Szóba jegecesedett lelkében egyszerre, ami egy hét óta gyötörte, marta, fogyasztotta, ami miatt kész volt nekem jönni. — Ez itt mind bolond embör. Minek azt tudni, hogy hány óra van még estélig. Úgyis möggyujtik azt a mécsöst, a fejünk fölött, mikor besötétödik. Aztán csak jobb az otthon. Engöm mög nem mér többet . . . A céduláját ledobta és a cipője orrával taszított egyet rajta . . . — Én pakkolok a hat óráshoz. Tetszett neki, hogy ő ilyen kereken-kurtán beszélt. A szeme büszkén fénylett. A kalapját megbillentette és elment. A doktor elengedte. A siralomházba a papnak és itt a szép tenger mellett máladozó emberek doktorának egy a hivatásuk: ráhagyni az ember fiára szépen, hogy arccal akar-e befelé fordulni, vagy háttal, — Csak menjen kénd egészséggel. . Magamba maradtam a lapos kővel. A pipás ember ma már ott áll a sinek mellett haptákban, kezében a piros zászló. Ugy várja a jelszót: — Mehet! Én pedig itt fekszem a nyugágyon és elismerem, hogy mégis csak ő volt a különb legény . . .