Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-15 / 96. szám

jsnu szeptember W DEL IVJAQYAROPi SZAG 11 nyilván gondot okoz a jogos kérésnek közmeg­elégedésre való elintézése. A ma beterjesztett kérelem a következő : Nagyságos Polgármester Ur ! A .Kossuth Lajos-sugárúti háztulajdonosok és az ott lakó adófizető polgárok nevében tisztelet­tel kérjük Nagyságodat, miszerint saját hatás­körében sürgősen intézkedni méltóztassék az­iránt, hogy a Kossuth Lajos-sugárut és rókusi állomás közötti részen a kocsiúton levő gödrö­ket. kövezósi hiányokat, kátyúkat, még az őszi esős idő beállta előtt kijavítsák s a be nem kövezett lóvasut-sinek helyei, melyet most a kocsik kényszerből nyári útnak használnak, kiárkoltassanak, vagy pedig beköveztessenek. Kérelmünk ifiaoköláisára fölhozzuk, hogy nem ritka eset, hogy a lyukakban és kátyúkban, kü­lönösen az államvasuti raktárból vasúton ér­kezett árukat a városba szállító kocsik elakad­nak, a kocsik kerekei vagy tengelyei eltörnek s így . forgalmi akadályt is képeznek. A köny­nyebb koc?ik pedig, hogy ehe'z hasonló esettől megmeneküljenek, a régi, fölszedett lóvasúti sínek le nem kövezett helyén közlekednek s igv előállt az a helyzet, hogy az egész év fo­lyamán a folyton közlekedő kocsik által föl­vert por miatt sem a lakásokat szellőztetni, sem pedig azokat tisztán tartani még a késő est folyamán sem lehet. Esős időben pedig ezen nyári ut fölázva, az utcakeresztezéseknél a rókusi paróchiától kezdve az állomásig a gya­logos átkelés lehetetlen. Undorító látványt mu­tat még az is, hogy az egész sugárut ezen föl­említett- részén, de különösen az állomás tájé­kán, e^y méternél magasabb filterem agyalog­iárda környékéD, amely hulladékoktól, rothadó gyümölcstől és dinnyehéjaktól bűzlik, megfertőzi az amúgy is tisztátalan levegőt, megbotrán­kozására a vidékről városunkba érkező uta­soknak. Sajnosán tapasztaljuk, hogy . a Kossuth Lajos­sogárutnak a két körút közötti része lesz újon­nan rendezve, pedig az sókkal jobb állapotban van most is, mint a külső rész, mely utóbbiról a kocsik a párhuzamos utcák rendezetlensége foly­tán letérni nem tudnak. De ezen ügyet bolygatni nem akarjuk, hanem kérjük Nagyságodat, hogy figyelmét a Kossuth Lajos-sugárut föntemlitett külső részére kiterjeszteni s azt a legrövidebb idő alatt rendbehozatni méltóztassék. Tisztelettel vagyunk Nagyságodnak alázatos szolgái Schütz János és társai. x Pályázatok Szeged városánál. Lázár György dr polgármester a mai napon pályáza­tot hirdetett egy javadalmi segédkönyvtárosi, egy javadalmi hivatali írnoki, egy mázsáló­mesteri és egy külterületi szülésznői állásra. A pályázatokat szeptember, huszonhatodikán dél­után öt óráig kell benyújtani Szeged város polgármesteri hivatalához. A javadalmi segéd­könytárosi állásra egyetlen számbavehető komoly jelölt Török Sándor, aki erre az állásra már régebben helyettesítve van. X Középitési ügyek. Szeged város középi­tési tanácsa kedden délután Lázár György dr polgármester elnöklésével rendes ülést tartott és építkezési kérvényeket intézett el. A köz­épitési tanács egy kétemeletes, több egyeme­letes és földszintes ház építésére adott engedélyt. x A szeged-felsőközpont—sövényházai ut kiépítésére hirdetett versenytárgyalást szerdán délelőtt tartotta meg a városházán Szeged város útügyi hatósága, a polgármester elnök­lésével. Ketten pályáztak az útépítési mun­kákra: Varga János és. társai Mindszentről és Savanya Illés Sándorfalváról. Az útügyi ható­ság 7568 koronáért Savanya Illésnek adta ki a vállalatot,mert ezerkétszáz koronával előuyösebb ajánlatot tett, mint a másik pályázók. A mun­kát még e héten megkezdik. TUOOMANYJRODALOM D A szegedi irodalmi vándorgyűlés. A Muzeumok és Könyvtárak Országos Szövet­ségének Szegeden tartandó vándorgyűlésére egutóbb a temesvári Arany János-Társaság jelentette be részvételét. A temesvári irodalmi társaságot Belléy József városi tanácsos és Berkeszy István dr föreálisköl'ai tanár fogják képviselni a szegedi gyűlésen. APRÓSÁGOK. IVemzetközi bélycgkiállitás. Bernből irják: A minap nyilt meg Bernben a világ bélyeggyűjtőinek nemzetközi kiállítása, amely széies körökben kelt megérdemelt érdeklődést. Ez a kiállítás mutatja legjobban, hogy meny­nyire elterjedt a bélyeggyüjtés szenvedélye s csak csodálni lehet azt a kitartást és fárad­ságot, amelylyel a bélyeggyűjtők kincseiket ösz­szegyüjtik, rendezik és elhelyezik. Vannak ugyan sokan, akik kicsinyléssel nyilatkoznak a bélyeggyüjtés szenvedélyéről, de ezek között is lesznek, akik másként gondolkoznak, ha megtudják, hogy a kiállítók között van V. György angol király is, aki nagy gyűjteményé­ből egyetlen szigetnek, valamint a Kis-Antillák csoportjának bélyegeit választotta ki és kül­dötte el a kiállításra. Egy angol gyűjtő két Mauritius-bélyeget állított ki, amelyek értékét legalább hatvanezer koronára becsülik. Sokak előtt ez szinte hihetetlennek fog feltűnni, de tekintve, hogy ebből a bélyegből csak néhány példány létezik, ha valaki el akarná adni a magáét, a bélyeggyűjtők valószínűen még en­nél is nagyobb összeget igémének, csakhogy megszerezzék maguknak. A kiálliiáson termé­szetesen különösen sok svájci bélyeg látható, mert a kiállítók nagyrésze svájci gyűjtő, akik persze elsősorban a saját hazájuk bélyegeiből igyekeznek minél teljesebb gyűjteményt össze-, állítani. Láthatók ott csaknem hetven eszten­dős használatlan bélyegek, melyek 1843-ban kerültek forgalomba. A kiállítás e részében különös figyelmet keltett egy tizenöt haszná­latlan régi baseli bélyegből álló gyűjtemény, amelyet egy régi szekrény hátsó részében beszorulva találtak s amelyet jelenlegi tu­lajdonosa hatezerötszáz márkáért, szerzett meg. De még több értékes és érdekes gyűjtemény van a kiállítás e részében, azon­kívül láthatók a svájci postaigazgatóság 1900-ik bélyegpályázatára beérkezett pályamunkák, amelyek nyomán a jelenlegi svájci bélyegek készültek. A svájciakon kívül különösen az angol bélyeggyűjtők tűnnek ki a kiállításra kül­dött bélyegeikkel. Angliában a bélyeggyüjtés igen elterjedt szórakozás s az angolok között sokan vannak, akik fáradságot, időt s ami a fő, pénzt nem kímélve foglalkoznak a bélyeg­gyűjtéssel. Mielőtt V. György a trónra lepett, tiszteleti elnöke volt az angol filatelisták klub­jának, ahol többször megjelent, bemutatta gyűjteményének egyes részeit s előadásokat is tartott. Az ilyen példa természetesen vonz s ez az oka, hogy Angliában vannak a legszebb, leggazdagabb és leggondosabban kezelt gyűj­temények. Az angol gyűjtemények különösen arról nevezetesek, hogy tartalmuk a legna­gyobb alapossággal van összeválogatva. A nyo­más, szín és papiros legkisebb különbségére is tekintettel vannak. Különösen az angol gyar­matok bélyegeit kedvelik, pedig ezeket nagy­részben meglehetős primitív módon kövön való nyomással készítik, aminek következtében gyakori eset, hogy az egyes bélyegeknél elté­rés mutatkozik, miáltal ezek a bélyegek külön típust képviselnek. így Castle brightoni gyűjtő gyűjteményében egy és ugyanaz a trinidadi bélyeg kétszázkilencvenöt féle változatban lát­ható. E gyűjtemény értékét magában véve öt­venezer koronára becsülik. Egy másik angol bélyeggyűjtő Viktória ausztráliai gyarmat bé­lyegeit állította ki. A gyűjtemény rendkívüli gazdagságával általános föltűnést kelt. A Jó­reménység foka bélyegjeiből két nagyszerű gyűjtemény látható. Az angol király Nevis-sziget bélyegeit állította ki. Az angol gyarmatok közül Mauritius-sziget bélyegeinek gyűjteménye a leg­értékesebb. Ezt a gyűjteményt Duveen angol bélyeggyűjtő állította ki s nagy értéket képvi­selő darabokból áll. Az egész gyűjtemény érté­két több százezer koronára becsülik. Az angol kiállítók után az olaszok következnek, akik rendkívül érdekes regi olasz bélyegeket állí­tottak ki. Különös föltűnést kelt a kiállításon Cavaliére Boncli gyűjteménye, amely értékes modeuai, pármai, szardiniai, nápolyi, szicíliai, stb. bélyegeket tartalmaz, köztük több. téves nyomásút, amelyek a bélyeggyűjtők szemében különösen értékesek. Franciaországból, Portu­gáliából, Svédországból és Oroszországból szin­tén több értékes gyűjteményt küldöttek a ki­állításra, A speciális gyűjtemények mellett hát­térbe szorulnak az általános gyűjtemények, amelyek az egész világ bélyegeit felölelik. Ezek a gyűjtemények természetesen nem olyan tel­jesek s azonkívül albumban vannak elhelyezve, ami hozzáférhetőségüket megnehezíti. Külön osztályban vannak elhelyezve a tizennyolc évesnél fiatalabb gyűjtök gyűjteményei. Ezek között kimagaslik a londoni miss Kitty Nelke gyűjteménye ritka példányaival, amelyek arra mutatnak, hogy a kisasszony nagyon óvatos lehetett szülei megválogatásában. Igen érdekes az az osztály, amelyben a hamisítványok van­nak kiállítva. A ritka bélyegeket természete­sen nagyban hamisítják s ezek a hamisítvá­nyok n éh a annyira tökéletesek, hogy alig kü­lönböztethetők meg az eredetiektől. Hír szerint a kiállítás zsűrije még a kiállításra küldött gyűjteményekben is talált hamisítványokat. Ezért érthető, hogy a gyűjtőket, de különösen a bélyegkereskedőket, nagyon érdeklik a hami­sítványok is. A halak mint a tűnsz és a kolera terjesztői. A mostani járványos világban némi aktuálitásuk van azoknak a régebben végzett kísérleteknek, amelyek kimutatták, hogy a ti. fusz-vagy kolerabacillussal fertőzött vizben élö halak különböző szerveikben, elsősorban ter­mészetesen a bélcsatornájukban megtarthatják a betegségokozó mikrobákat. A tökéletes meg­főzés, vagy sütés azonban teljesen elegendő a csirák megölésére. Sokkal fontosabb az a kér­dés, hogy az ilyen fertőzött halak megfertőzik-e a tiszta vizet, amelybe bevándorolnak? Ha ez igy van, mindjárt megmagyarázódnának azok a vizi uton keletkezett járványok, amelyek a víz­folyás ellenében terjednek. Milyen idős a Föld? Fizikusok ós geoló­gusok már régóta vitatkoznak erről a kérdés­ről. Számításuk közt igen nagy különbség je­lentkezett, mert mig a fizikusok mindössze húsz-harminc millió esztondöre tették a Föld korát, addig a geológusok azt állitották, hogy a Föld már legalább is háromszáz millió esz­tendős, A.radioaktív jelenségek tanulmányo­zása, irja az Uránia, most el fogja dönteni a régi vitát s ugylátszík, a geológusok javára. Meghatározva azt, hogy a radioaktív anyagok elbomlásánál meghatározott idő alatt mennyi hélium keletkezik ós tudva azt, hogy a radio­aktív anyagot tartalmazó kőzetek most mennyi héliumot tartanak fogva, a föld korának alsó határát meg lehet állapítani. Ilyen módon járt el Strutt angol fizikus, ő a radioaktív anya­got tartalmazó kőzetek közül a tóriánitet vizs­gálta meg s pontos számításai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a Föld legalább is kétszáznegyven millió esztendős. A Föld élet­korának óriási volta akkor tűnik csak igazá­ban szemünkbe, ha meggondoljuk, hogy a tör*, tónetirás mindössze hét-nyolcezer esztendőre tud visszatekinteni. Az érzékeny íiílii telefonos-kisasszony. Párisból irják: Kellemetlen esete volt a minap egy ismert francia aviatikusnak, amikor egy kávéházból haza akart telefonozni feleségének hogy két vendéget visz ebédre. Kérte, sürgette a telefonösszeköttetést, mivel késő volt. De bárhogy csöngetett, bizony megvárakoztatták egy jő negyedórát. Végre jelentkezett a tele­fonos-kisasszony. Szegény aviatikusról már csur­gott az izzadtság a türelmetlenségtől. De azért szelíden tett szemrehányást a kisasszonynak amiért oly sokáig megvárakoztatta, mert a2 járt' az eszében, hogyan jelentse be a vendége­ket ily megkésve a kardos asszonynak. Leg­szelídebb szemrehányásai közben azt találta mondani az érzékeny telefonos-kisasszonynak „Ma chere entant!" (Kedves fiam !) Erre anél­kül, hogy összeköttetést kapott volna, kikap­csolták a telefont. Pár perc után jelentkeztek ugyan i«mét a telefonnál, de nem a kisasszony,' hanem egy szigorú férfihang, aki nevét ós cí­mét követelte, hogy a kisasszonykán esett sé­relmet megtorolja. Félórai közös sértegetés után megkapta mégis feleségével az összeköttetést. Ekkor már akár azt is megtelefonozhatta volna, hogy megtörtént a kihívás. Ezt ugyan nem fo­gadta el a kisasszony, hanem a törvényszéken kívánta elintézni a kényessé vált ügyet. A vád az volt az aviatikus ellen, hogy hivatalos tény­kedés közben megsértett egy női alkalmazot­tat. Hanem ügyes ügyvédje közbenjárásával nem ítélték el még kisebb pónzbirságra sem. A telefonos-hölgyek azonban valóságos bojkott alá fogták házi telefonja üzeneteit. És igy, meg­lehet, nem marad más módja a gyors közlései számára, mint az, ha fölkap a repülőgépére. A felsőbb régiókban. Az újságok meg­írták a minap, hogy Morane Blériot-fóle mo­noplánján Deauviileban ujabb magassági rekor­dot ért el, mert repülőgépével kétezerötszáz­nyolcvankót méter magasságot ért ei. Morané' veszedelmes légi útjáról a következőket be­szélte el: — Föltettem magamban, hogy olyan magas­ságra repülök, amennyire csak tudok. Latham épen jelentékeny magasságban szelte a léghajó­pálya fölött a levegőt, amikor délután négy óra negyven perckor fölszállottam. Ezer méter­nyire már több izben repültem, de eddig semmi ujabb dolog nem történt velem. Most mínd magasabbra és magasabbra repül'toni, mig véjgi s a barométer csaknem kótezerhatszáz méter'

Next

/
Thumbnails
Contents