Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-14 / 95. szám

1910 szeptember 14 DÉLMAGYARORSZAG 11 EGYESÜLETI ÉLET Építészrajzolók mozgalma. Az építészrajzolók között meglehetős élénk mozgalom indult meg áz utóbbi napokban egyesiilet-alafcitás céljából. Azonban az egyesület megalakítására nézve még nem alakultak ki a vélemények, amennyiben eddig a következő nézetek merültek föl: Az egyik frakció azt proponálja, bogy lépjünk be a Budapesten mintegy tizenöt év óta fönnálló Építészeti és Iparművészeti Rajzolók Országos Égyesületébe s alakítsuk meg annak helyi csoportját. Egy másik nézet szerint pedig helyesebb volna ettől függetlenül, önálló programmal megalakítani egyesületünket. Legújabban pedig az a nézet is fölmerült, hogyha mi csupán műszaki egyesületet alakítunk, akár a budapestiekkel, akár önállóan, az nem tudhat reuzálni a tagfluktiáció miatt, haneih lépjünk be a magántisztviselők országos egyesületébe s mint annak műszaki csoportja működjünk. Hogy melyik nézet fog érvényesülni, azt ma még korai volna jósolgatni, de az eddigi összejöveteleinken fölmerült nézetek körüli egységes viták és a kartársak érdeklődése elég garancia arra, hogy a megalakítandó egyesület minden tekintetben hivatásának magaslatán álljon s kielégítse az érdekeltek várakozását. Az előkészito-bizottság. APRÓSÁGOK. m A pápa automobilja. Eét évvel ezelőtt X. Pius pápa egy . gyönyörű, hatalmas turaautomobilt kapott a jándékba valamelyik tisztel0 hívétől, aki, midőn ezt az ajándékot a pápának elküldötte, nem igen sejthette, hogy az ő negyven HP. gépje, a modern haladás szimbóluma, egy. szerűen régiséggé fog átvedleni és a pápa} muzeumban fogják elhelyezni, a pápa őszentsége egyenes kívánságára. Mikor az autó megérkezett, az egész Vatikán a kertbe sietett le, hogy közelről szemlélje meg az automobilt. A pápa ís levonult kíséretével, köztük a spanyol kultúrharcból ismeretes Merry del Val bíborossal, hogy az autót megszemlélje. A pápa nagyon érdeklődött, a „masina" iránt, minden részét megtapogatta és tüzetesen elmagyaráztatta a bonyolult gép szerkezetét, majd elindittatta a motort és hosszú ideig gyönyörködött a gép mozgásában. Merry del Val, aki jelen volt, minden áron szeretett volna egy körutat tenni a vatikáni kert árnyas kocsiutján és váltig unszolta a pápát, hogy üljön föl az automobilra. — Isten légyen kegyelmes! Már miért ülnék ép erre az alkotmányra föl? — szólt a pápa, rosSzalóan csóválva meg a fejét. — Nem nekem való ez, kedves bibornok. De azért ön menjen egyszer körül . . . talán ön után én is egyszer megpróbálom egy kissé. Nem szeretem én az ilyen alkalmatosságot. Az én sétáim nekem sokkal kedvesebbek; ugy gyalog jobban élvezem a kert szépségeit, a falevelek susogá8át, a madárdalt, a virágok kedves illatát . . . mindent, mindent, ami a Mindenható alkotását dicséri. És ez a gép még a virágoknak az illatát , is elorozná, az egész kertet áthatná a benzinszag. Nem! Kedvesebbek nékem az én sétáim, Ezt a kocsit nem fogjuk használni. Elhelyezzük a vatikáni muzeumban. Ott jól fog festeni a régi hintók, pápai hordszékek között, az „üveg alatt" nem fog ártani nekünk. Nemde, igazat ád nekem, kedves bibornokom ? Merry del Val még egyszer a pompás kocsi pillantott, aztán szomorúan bólintott igent a pápának. Ö3.A háború költsége. Régi igazság, hogy a háború a legdrágább dolog a világon. Irtóztató az a pénzösszeg, amelyet egy-egy hadjárat fölemészt. Az angoloknak a napoleoni hadjárat husz milliárd és hétszáznyolcvanhat millió koronájukba került; ennyit áldoztak azért, hogy a korzikai ügyvéd fiát a francia trónról eltávolítsák. Roppant költségébe került Angliának a burok leverése is. Erre a célra az angol államférfiak kétszázötven millió koronát irányoztak elő, de a burok hősies ellentállása minden számításukat megcsúfolta. A harmadfél eszteudős háború huszonegyszer annyi pénzt emésztett föl, mint amennyit előirányoztak rá: öt milliárdba és kétszáznyolcvan millió koro. nába került. Mérhetetlen kincs ment rá a francia-porosz háborúra is 1870—71-ben. Ez a vállalkozás a franciáknak közel tíz milliárd koronájukba került, beleértve a hadisarcot is. Németország két milliárdot ós száznyolcvanhét milliót költött el a hadjárat alatt. Drága „mulatság" volt az orosz-japán háború is. Itt az oroszok három milliárd és hatszáz millió koronát, a japánok pedig három milliárd és harminc milliót költöttek el. A japánok tehát, nem is számítva azt, hogy győztek, takarékosságuknál fogva még költségben is megtakarítottak az oroszokkal szemben több, mint egy félmilliárdot. Háború idején egy ember egy napi költsége átlag nyolc koronát tesz ki. Egy félmilliónyi sereg tehát:lfábórus időben mindennap fölemészt negyven millió koronát, nem is számítva még a más természetű óriási kiadásokat és károkat. Ezek a számok is azt bizonyítják, hogy a háború az emberiség leg" szörnyűbb csapása, amely nemcsak pénzt — nemzeti munka gyümölcsét — emészt széditő mértékben, hanem áldozatul követeli a nemzet színét-virágát is. ís Cavour „ismeretlen" szerelme. Egy olasz folyóirat legközelebbre egy sereg levélnek a közlését ígéri, amelyek Cavour grófnak, a nagy olasz államférfiunak intim életére vonatkoznak. A levelek között lesznek azok a levelek is, amelyeket egy „ismeretlen" nöhöz, életének egyetlen nagy szerelméhez intézett. Az „ismeretlen" a valóságban nem ismeretlen, mert tudják nevét; de nem akarják megnevezni, mert egy régi, előkelő piemonti patrícius-családnak volt a sarja. E titkolódzás által azonban a levelek semmit sem veszítenek az érdekességükből, hiszen ez a szerelme volt egyetlen szenvedélye a sokszor megcsodált olasz miniszternek, amely életére elhatározó befolyással lehetett volna. A levelek egy részére egészen regényes módon akadtak rá. Az „ismeretlen" férjnél volt és férje egy napon egy csomag levele't talált, amelyek Cavour gróftól eredtek. Eltette és féltékenyen őrizte egészen a haláláig és amikor érezte, hogy a vége közeledik, egy barátjára bizta azokat. Ez utóbbi íróasztalának rejtett fiókjába tette a leveleket, ahol csak nemrég akadt rájuk egy idegen, aki az Íróasztalt tulajdonosának a halála után egy árverésen megvette. Cavour még csak husz éves volt, amikor az „ismeretlenébe beleszeretett. Első fö'lobbanásuk azonban csak rövid ideig tartott, mert valami félreértés miatt csakhamar szakítottak egymással és négy évig nem látták egymást. Négy év múlva a nö volt az, aki a kibékülést kezdeményezte. Akkor már férjnél volt és Turinból levelet irt Cavournak, amelyben találkozásra hívta. Attól az időtől kezdve viszonyuk fölbonthatatlannak látszott. Cavour egész lelkével szerette az asszonyt, aki viszont visszatéréseért megfizethetetlen jutalomban részesítette. Egy őrült féltékenységi rohamban Cavour azt az ajánlatot tette, hogy szökjenek meg Amerikába, ahol uj életet kezdhetnek. Ha az asszony ebbe belemegy, Olaszország fölszabadítása talán meg is hiusult volna, vagy legalább is sokkal későbben következett volna be. Az „ismeretlen" azonban talán sejtette, hogy szerelmesére mily nagy föladat vár Olaszország jövőjének megalapozása körül: a szökési tervet visszautasította. Az „ismeretlen"-nek Cavour iránt érzett egész nagy szerelme leginkább búcsúleveléből tűnik ki, amelyet kevéssel a halála előtt irt szerelmesének. A bájos és poézissel teli levél szövege a következő: „Az az asszony, aki téged szívből szeretett, meghalt; nem volt szép, nagyon sokat szenvedett és jobban tudta, mint te, hogy mi hiányzik neki. Meghalt, mondom neked és a halál birodalmában régi vetélytársnöivel találkozott. Hogyha világéletében a szépség pálmáját nekik is kellett nyújtania, itt mégis fölötte áll valamennyinek. Egy sem szeretett téged ugy, mint ő, egyetlen egy sem ! Oh Kamillo, te sohasem fogtad föl szerelmem egész nagyságát. Hogyan is nyilatkozhatott volna az meg előtted ? Hiszen emberi szavakkal ki se lehetett volna azt fejezni . . . Isten veled, Kamillo! Miközben ezeket a sorokat irom, végleg elhatároztam, hogy nem látlak többé. Te olvasni fogod őket, — remélem — de csak akkor, amikor már áthidalhatatlan űr fog minket egymástól elválasztani. amikor már majd megismertem a sir nagy titkát és amikor — megborzadok ettől a gondolattól, — talán már te rád se fogok emlékezni." A hortobágyi keserükut. Debrecenből jelentik: A Hortobágy egyszerű népe régtől fogva nagy becsben tartja a puszta egyik kútját, amelynek vizét nem issza az állat, mert keserű. A kut vize olyan, mint a budai keserüviz-forrásoké. Nem is használják egyébre, csak gyógyításra s a puszta lakói csodákat beszélnek a viz hatásáról. Néhány száz éve, hogy a kut édes vize megkeseredett. Azt tartják az öreg pásztoremberek, hogy a keserükut min" den betegséget meggyógyít. A geológusok szerint a kutat tápláló édesvizű forrás egybefolyt a föld mélyében levő keserüviz-forrásokkal s ez nagyobb mennyiségben lévén, megrontotta a kutat. A minap nagyobb társaság járt a hor" tobágyi keserükutnál. Ott mondták el a viz gyógyító hatásáról a következő esetet: Évek" kel ezelőtt Dely Mátyás, a magyar állatorvosok nesztora, még kint lakott a hortobágyi pusztán. Egy napon bement hozzá egy pásztor" ember s könnyű lábfájásról panaszkodott. Dely, aki hires még ma is jöszivéröl, fölvette a beteget kocsijára s bevitte a debreceni közkórházba. Ott az orvosok megnézték a pásztorember lábát s mindjárt készen voltak az Ítélettel. — Le kell vágni a lábát, mert különben a fekély elterjed s a beteg meghal. Mikor ezt a beteg megtudta, igen megijedt s módot és alkalmat keresett, hogy a kórháziéi kiszökjék. Nagy keservesen elvánszorgott a Hortobágyra s meg sem állott a keserükutig. A kútból fölhúzott egy vödör vizet s beledugta a lábát. Órákhosszat áztatta benne s érezte, hogy fájdalmai enyhülnek. Egy ismerősével ha.zaizent hozzátartozóinak, hogy hozzanak a keserű" kúthoz élelmet s építsenek oda egy kunyhót. Abban élt a pásztor két hétig és folyton áztatta a lábát a keserüvizben. Egy napon meggyógyult a sebe s ismét fürge ember lett, Azóta még nagyobb becsben áll a pusztai lakók előtt a keserükut vize. • Irodalmi vándorgyűlés Szegeden- A Muzeumok ós Könyvtárak Országos Szövetségének 1910. évi szeptember huszonhat- és huszonhetedik napjain Szegeden megtartandó közgyűlésének programját most adta ki a Szövetség. Ez a részletes program a következő : Első nap- 1910. évi szeptember hó huszonhatodikán, hétfőn. Az Országos Szövetség elnöksége s a hozzá csatlakozó meghívottak és kiküldöttek' indulása. Budapestről (nyugati pályaudvar), délután két óra negyven perckor Szegedre; megérkezés este hat óra nyolc perckor. Elszállásolás. Este nyolc órakor ismerkedési estély. Szegeden a főraktár Hérey-utca 3. sz. a. van Serfőzde Részvénytársaság Temesvár, az ország egyik legelőkelőbb sörgyára. Gyárt: Ászok, udvari, márciusi, dupia márciusi, korona, bajor, szent Erzsébet és másfajta sörökéi kiváló minőségben, a A sörök rendkívül jóízűek, zamatosak és ezért több kitüntetést is nyertek