Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-02 / 86. szám

2 0 ÉL M AGYAR O R SZAG 1910 szeptember 2 tekintjük. Egészséges parlamenti viszonyok megteremtése a jelenlegi politikai irányzat főképen való célja s a képviselőház első ülésezése jó reménységgel kecsegteti ezt a törekvést. Lehet, sőt valószínű, hogy Justhnak, aki önmagáról még nem tud információt adni, ellenben a hadügyi kormány óriási követeléseit igen határozottan megjövendöli, igaza van. Valószinü, hogy nagyhatalmi állásunk ujabb és jelentékeny áldozatokat kiván tőlünk, bár a trónbeszéd eléggé megnyugtató módon igéri, hogy ezekben az áldozatokban a polgárok teljesítőképességének határai szem előtt fognak tartatni. Fontos politikai érdeknek tarjuk minden körülmények között, ha az ezen ujabb áldozatokról szóló tárgyalásokba beleviszi az ellenzék is a maga kifogásait, ha a hozandó határozatok keresztülmennek a politikai bírálat tüzén. Érdeke ez a közvéleménynek, az adófizető polgárok széles rétegeinek, de érdeke magának a kormányzatnak is, mely saját felelőssége mellett mindig kell, hogy számoljon az alkotmányos tényezők kritikájával, mely a népközhangulatának hivatott kifejezője. Nekünk azonban, ismételjük, főképen azért rokonszenves a függetlenségi pártnak a delegációban való szereplése, mert ujabb mozzanatot jelent politikai közállapotainknak rendes mederbe való beilleszkedése tekintetében, melyet a nemzeti munkapárt, erejének tudatában, már eddig is oly szerencsésen megkezdett. A vasúti munkások tömörülése. Kossuth Ferenc, a koaliciós-kormány kereskedelemügyi minisztere annakidején föloszlatta a Vasúti Munkások Országos Szövetségét. A szövetség tagjai a Khuen-kormány hivatalba lépése után újból tömörültek. Újra alapszabályokat dolgoztak ki s azokat fölterjesztették jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszterhez Hieronymi ne cigarettázzon, ne igyon rumos teát . . . Nagyon jó terület . . . Körülbelül két hónapja, állandóan rosszul volt ... Ma husz darab foglyot lőttem . . . mind kapásból. . . Talán holnaputánra tennénk a temetést . .. épen most rakattam el a vadat .-. . Nővérek (még mindig sirnak, de már nem olyan keservesen), meg szeretnék csókolni a tékozló fiút — de utálják, sohase csókolták meg, mikor élt. A fekete (súgva): Én megcsókolom . . . Szőke.• A homlokát? Barna: A haját csókold meg. (Mind a hárman megcsókolják a „tékozló fiút", azután lopva mindegyik megtörli az ajkát, — de még mindig nem érzik jól magukat, lassan fölkelnek, egyenkint kimennek a fürdőszobába és ott lemossák az arcukat.) A tékozló fiu felesége: Bejön, körülnéz, drámai mozdulattal odaomlik a tábori ágy mellé, vigyáz, hogy a fekete „mantil" a kellő ráncokban omoljon le. — Az előzőleg meglazított haja a kellő pillanatban lehull, igen hatásos. — Művésziesen sirni kozd. a kezeit tördelve és rázza a . szegény „csendes embert", aki most kénytelen mindent eltűrni. — Apuská! Drága apuskám, mi bajod ! Lali, mi bajod! (Rázza.) Ó, kelj fel! ügy-e jobban leszel ! (Az tényleg jobban lesz.) (Ugy tesz, mintha csókolná a tékozló fiút, de ahelyett zsebkendővel dörzsöli a szemét, hogy az. kellő vörös legyen, aztán elájuló mozdulatot tesz.) Tiszti orvos (hirtelen odaugrik, föl akarja fogni): Nagyságos asszonyom ! Milyen csapás ... a borzasztó végzet .. . korán . . . megfosztotta ... támaszkodjon rám asszonyom ... Károly kereskedelemügyi miniszter döntését most kapták meg igazgatóságuk utján az államvasutak és a Déli vasút munkásai. A miniszter az alapszabályokat nem hagyta jóvá. Rendelet a népszámlálásról. — Valamennyi törvényhatósághoz. — (Saját tudósítónktól.) A népszámlálás nagy munkája országszerte megkezdődik a jövő év első napján és végrehajtására vonatkozólag egyre-másra mennek szét a belügyminiszteri rendelkezések. A miniszter legutóbb körrendeletet intézett az ország valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságának első tisztviselőjéhez és Fiume város kormányzóságához, a népszámlálás ügyében. Szeged város polgármestere ma kapta meg a rendeletet, amelyet érdekességénél és annál fogva, hogy magában foglalja az eljárás módjait s annak fontosságát, itt közlünk egész egészében : Az 1910. évi VIII. törvénycikk értelmében az 1911. évi január hó első és tizedike között végrehajtandó általános népszámlálás az ötödik azon nagy országos müveletek sorában, amelyek hazánk népességének számbavétele s népességünk gazdasági, kulturális és egyéb közérdekű viszonyainak megismerése céljából az alkotmányosság helyreállítása óta a magyar szent korona országaiban tartattak. A népszámlálásoknak évtizedenként történő megismétlése által nemcsak az országunk sorsát intéző törvényhozási és kormányzati tényezőknek, hanem a müveit magyar közönségnek is jóformán közmeggyőződésévé vált az a tudat, hogy az állami és társadalmi föladatok helyes kitűzéséhez ós sikeres megoldásához nélkülözhetlen szükség van népességünk számbeli, gazdasági és kulturális erejének s egyéb fontos életviszonyainak idönkinti statisztikai számbavételére. Az 1910. évi népszámlálás még a rendesnél is nagyobb fontossággal bir, mert a lefolyt évtizedben tapasztalt óriási mérvű kivándorlás hazánk különböző részeinek lélekszámát különböző mértékben apasztotta, arról pedig alig bírunk némi tájékozással, hogy a visszavándorlás mennyiben enyhítette a kivándorlás okozta veszteséget. Népességünk belső mozgalma is jóval nagyobb volt a lefolyt évtized alatt a normálisnál s főleg a városokban s az erősebben fejlődő községekben igen jelentékeny változásokat idézett elő a népességnek nemcsak létszámban, de a nemi életkor, családi állapot, nemzetiség, vallás- és egyéb demográfiái viszonyok, sőt foglalkozásszerinti összetételében is. Ezáltal az 1910. évi A tékozló fiu felesége (önfeledten megteszi.) Öccs (még mindig sir, szerette a bátyját): Ne lármázzatok, tegyétek be az ajtót . . . ereszszétek le a rolót . . . tegyétek be az ajtót... A szép sápadt idegen hány (félve, mintegy öntudatlanul jön be. Odamegy a „tékozló fiu"hoz. Kis ideig nézi, azután leborul melléje, hangtalanul, de fuldokolva zokog.) A papa: Ki ez a nő? Tiszti orvos: Érdekes hölgy. Nővérek: Jaj, de szép leány .. . ismerte a Lalit. Az óccs: Szép leány! Csukjátok be az ajtót, ereszszétek le a rollót. . . A tékozló fiu felesége- Kibontakozik a tiszti orvos „támogató" karjai közül, a nővérekhez megy. — Micsoda nő ez! Ugy-e mondtam ! Micsoda alak ! Hogy van szabva a ruhája ! Láttatok már ilyen hajat! Ob, Lali! Mi bajod, apuska! Ugy-e jobban leszel ... (A tékozló fiu másik oldalához megy és ott, mint az előbb, kecsesen leomlik és ugy tesz, mintha nagyon sirna, pedig csak közelről. akarja látni a sápadt ismeretlen leányt.) A szép ismeretlen leány (még mindig fuldokolva, görcsösen zokog, aztán ráborul a „tékozló fiu" arcára és őrjöngve csókolja előbb az ajkát aztán a kezeit): Kis uram, édes kis uram, susogja. A tékozló fiu: Mivel tökéletesen meg van halva, ugy tesz, mintha süket volna. Tiszti orvos (mivel a tékozló fiu felesége már a saját lábán áll és a dolgát elvégezte, távozni szeretne): Igazán borzasztó csapás... Vigasztalódjék kedves kolléga, ez népszámlálás eredményei a lefolyt évtized alatt sokkal jobban elavultak, mint ahogy különben a népszámlálások adatai kevésbé mozgalmas népességi viszonyok mellett egy évtized alatt elavulni szoktak. Amidőn tehát az 1910. évi VIII. törvéncikk nyolcadik §-a alapján az 1911. évi népszámlálás országos végrehajtását ezennel elrendelem, joggal adhatok kifejezést azon várakozásomnak, hogy a törvényhatóságok, amelyek különben már korábbi népszámlálások alkalmával is nagyobbrészt dicséretes buzgósággal igyekeztek a nagy munkálat sikerét előmozdítani, az 1911. évi népszámlálás végrehajtásában, e népszámlálás kivételes fontosságára való tekintettel, még az eddiginél is nagyobb buzgósággál fognak közreműködni. Minthogy a népszámlálás sikeres végrehajtásának legfőbb biztositékát az képezi; hogy a népszámlálás nagy munkáját a föladat fontosságától áthatott, teendőikbe jól betanult, értelmes és buzgó számlálóbiztosok és népszámlálási felülvizsgálók teljesítsék, a törvényhatóságoknak legfontosabb föadata a népszámlálás körül annak központi irányítása és az összes munkálatok fölötti szoros felügyelet mellett odahatni, hogy a számlálóbiztosi kerületek és felülvizsgálói körök célszerűen alakíttassanak meg, a munkálatok végzésére leginkább alkalmas számlálóbiztosok és felülvizsgálók pedig gondosan szemeitessenek ki s teendőikbe minél alaposabban taníttassanak be. Ugyancsak fontos föltétele a népszámlálás sikeres végrehajtásának az is, hogy a közönség a számlálóbiztosokat és népszámlálási felülvizsgálókat fáradságos munkájukban a népszámlálás hasznosságába vetett bizalommal készségesen támogassa. Igyekezzék tehát a törvényhatóság a lakosság érdeklődését a népszámlálás iránt fölkelteni s a közönséget a népszámlálásban való készséges közreműködésre buzdítani, minden olyan esetben pedig, amidőn a lakosság egyes rétegeiben netalán az az aggodalom lenne észlelhető, hogy a népszámlálás adatai adóztatási célra fognak használtatni, igyekezzék a törvényhatóság az ilyen teljesen alaptalan s az 1897. évi XXXV. törvénycikk tizenhetedik §-ával ellentétes aggodalmakat saját erkölcsi tekintélyével és a szükséges fölvilágositásokkal idejekorán eloszlatni és a lakosságot meggyőzni arról, hogy a népszámlálásnak nincsen egyéb célja, mint a népességről olyan tájékozásokat gyűjteni, amelyeknek segítségével az állam és társadalom ugy az összességnek, mint az egyeseknek boldogulását mozdíthatják elő. A népszámlálási általános utasítás, a mellékleteit képezi fölvételi mintákkal és részletes utasításokkal együtt nemcsak a törvényhatóság s a járási, rendezett tanácsú városi és községi hatóságokat tájékoztatja tüzetesen a népszámlálás körül reájuk váró közigazgatási előrelátható volt... husz darabot lőtt.. Előre is köszönöm, azonnal leküldök érte., borzasztó, borzasztó ... csapás ... (elmegy.) A papa : Én nem tehetek róla, én mindig mondtam, ne cigarettázzon... ne igyon rumos teát.. . Nóra! Négy foglyot adjatok oda a doktor családjának ... Én megmondtam! Az utóbbi időben mindig rosszabbul volt.. Unokanővér (szellemesen mosolyog.) Kimennek a szobából. A szép sápadt ismeretlen leány mintegy álomjáró megy végig a lépcsőházhoz — fölmegy a harmadik emeletre — és ott megáll a korlát mellett. A tékozló fiu felesége: Isten veletek! Szegény, szegény apuska! De hisz olyan beteg volt! Talán jobb is neki igy. . . (elindul, igyekszik mentől szomorúbbnak kinézni.) A tékozló fiu : (tényleg jobb igy neki,) Mindnyájan kimennek a szobából, eloltják a villanylámpát, a „tékozló fiu" egyedül marad. A papa (kinn az előszobában a leányokhoz): — Tudtam, hogy ez lesz a vége . . . Mindig mondtam, ne cigarettázzon, ne igyon rumos teát ... halljátok . . . husz darab foglyot lőttem! Nővérek: Szegény Lali! Husz darab foglyot lőtt a,, papa . . . tegnap még olyan vig volt . . . (Őszintén, igazán sirnak.) A szép ismeretlen leány: A harmadik emelet korlátján átdobja magát, meghal! A zuhanásra kifutnak még egyszer az emberek. Mentőkért kiabálnak. Már nem kell. Szobacica: Eikezdi fényesre pucolni a tékozló fiu cipőjét — eddig nem tette.