Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-13 / 94. szám

1910 szeptember 13 DELMAGYARORSZ AG — Csak egy virágszálat. A József királyi herceg szanatórium-egyesület Csak egy virág­szálat jelige alatt évek óta november elsején azzal fordult a társadalomhoz, hogy halottak­napján egy szál virággal kevesebbet kössenek a szeretteiknek szánt koszorúba és ennek az egy szál virágnak az árát ajánlják föl a sze­gény tüdőbetegek részére. Ebben az évben az egyesület a nyilvános könyöradomány gyűjtése körül a közigazgatási hatóság önkéntes segít­ségét is igénybe óhajtja venni és ezért azzal a kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, hogy népmentő vállalkozásának sikere érdeké­ben a tüdőbetegek ügyét a törvényhatóságok figyelmébe ajánlja és fölkéri a törvényhatósá­gokat, hogy a gyűjtés akciójában támogassák. A belügyminiszter most körrendeletet intézet^ az összes törvényhatóságokhoz és fölhívja azo­kat, hogy az egyesületi gyűjtés alkalmával a törvényhatóságok az egyesületet a legmesz" szebbmenő támogatásban részesítsék. — A nayykövesdi vérvád. Sátoraljaújhely­ről jelentik: Zemplén vármegye közigazgatási bizottságának mai ülésén Eiter István főügyész­helyettes hivatalos csendőri jelentés alapján igazolta, hogy a nagykövesdi vérvádból egy szó sem igaz. A helyszínén szerzett tapaszta­latai nyomán Löherer Lőrinc vármegyei főorvos is igazolta, hogy Sompiák Boriska mindenfélét hazudott. Az elnöklő Meczner főispán kijelen­tette, hogy a vérvád meséjének .terjesztője el­len a törvényhatóság sajtópórt indít, úgyszin­tén megindítja az eljárást egy Galamb Imre nevü, delírium tremensben szenvedő kántor el­len, aki az egész hazug mesét kitalálta. — A Haverda-tárgyalás. A budapesti esküdt­bíróság a Haverda-tárgyalást október hatodikára tűzte ki. A tárgyalás csak gyarapítani fogja a Haverda-ügy szenzációit, mert a védők tör­vénytelennek találják a Kúria döntését. Bródy Ernő dr, Haverda Mariska védője ugyanis tár­gyalás előtt harminc nappal lemondott a véde­lemről és miután gyikosságra való felbujtás a vád, a Kúria köteles lett volna hivatalból védőt rendelni. Ezt azonban nem tette meg és igy az ítélet elvi jelentőségű. — A délvidéki árvízkatasztrófa. A krassó­szörénymegyei árvízkatasztrófa tudvalevőleg rettenetes károkat okozott. A junius tizenhar­madiki árvíz az eddig ismert legnagyobb ár­víz magasságát három méterrel haladta meg. A junius tizenharmadiki árvizokozta forgalmi akadályokat a magyar királyi államvasutak szegedi üzletvezetősége emberfölötti erőmeg­feszitéssel, éjjel-nappali megszakítás nélküli munkával öt hét alatt győzte le. A szeptember másodiki ujabb árvízkatasztrófa nemcsak eze­ket a helyreállítási munkálatokat tette tönkre, hanem ezenkívül az előbbinél is nagyobb uj károkat okozott. Az államvasutak szegedi üzlet­vezetősége személyzetének szolgálati éberségé­ről tanúskodik, hogy sem a juniusi, sem a mostani nagy árvíz alkalmával vasúti szeren­csétlenség nem történt. De nemcsak a vona­tok közlekedésével kapcsolatos személybiz­tonság megóvásában tünt ki államvasutunk személyzete, hanem azzal is szerzett magának dicséretreméltó elismerést, hogy az árviz kö­zeledését előre jelezte s a vasutmenti közsé­geket idejekorán figyelmeztette a veszélyre, ugy, hogy a közigazgatási személyzetnek igy még ideje maradt arra, hogy az alacsonyabban fekvő épületek lakóit idejekorán kilakoltassa. Ennek köszönhető jórészt, hogy a mostani sok­kal nagyobb árviz emberéletet alig követelt magának. Az igazgatóság és az üzletvezetőség nagy erővel hozzáfogott, hogy a forgalmi aka­dályok, amelyek a negyvenöt kilométer hosszú domasnia—kornya—orsovai vonalszakaszt még járhatatlanná teszik, a lehető legrövidebb idő alatt legalább annyira elhárittassanak, hogy azon a vonalforgalom megindítható legyen. A vonal egyrészét valószínűleg át fogják helyezni, mert csak igy lehet azt a jövőre hasonló ka­tasztrófák ellen biztosítani. Ez a munka egy­két esztendőt és igen sok költséget fog igénybe venni és a munkálatokat Felszeghy Ferenc üz­letvezető vezetésével a szegedi üzletvezetőség végzi. — Szélhámosság Gerliczy báró nevében. Ma délelőtt egész sereg napszámos és munkásnő Járt a szegedi rendőrségen, hogy Gerliczy Fe­renc báró utasítására följelentést tegyenek egy szélhámos ellen, aki a báró megbízottjának adva ki magát, valamennyiüket a deszki ura­dalomba szerződtette. Természetesen kisebb­nagyobb összegű honoráriumot csalt ki a rá­szedett emberektől, akik gyanutlanul adtak az ál-megbizottnak ötven-hatvan, sőt száz koroná­kat is, még hozzá meg is vendégelték. Mikor aztán az elszerződött emberek jelentkeztek a deszki uradalomban, bámulva vették tudomásul» hogy ott bizony nincsen szükség rájuk és az, aki Gerliczy megbízottjának adta ki magát, közönséges csaló, aki becsapta őket. Gerliczy báró utasította a fölültetett embereket, hogy menjenek a szegedi rendőrségre ós tegyenek jelentést. A rendőrség rögtön megindította a nyomozást, eddig azonban csak annyi derült ki, hogy a nagystílű csalót Szabó (Bosztanus) Istvánnak hivják, negyvenegy éves, rovott­multu napszámos, aki már évek óta eféle szélhámos-üzelmekből tartja fönn magát. Leg­utóbb Horgoson és Hódmezővásárhelyen köve­tett el hasonló csalásokat. A szegedi rendőrség köriratban hívta föl az összes hatóságok figyelmét a jeles szélhámosra, akiről eddig még nem tudják, hogy hova szökött meg. — Katasztrófa a Maroson. Aradról je­lentik : A Maros vizén ma katasztrófa tör­tént. Egy csónakról, amely Aradról Ujaradra igyekezett, tizenöt ember a vizbe esett, hár­man megfulacltak, hárman pedig most is élet­halál közt lebegnek. Délben indult el a csónak, amely a vizi forgalmat a két város közt lebo­nyolítja és az ujaradí révvállalat embere tizenöt utast bocsátott rá. Ez magában véve meg nem engedett dolog, az pedig egyenesen fölháhoritó, hogy egy részeg hajós, Nagy Imre vezette a gyönge jármüvet. Hirtelen szélvész támadt, amely a csónakot az aradi vízimalmok­hoz sodorta. Itt örvény kavargott, amely elkapta a csónakot. Mind a tizenöt ember a Marosba zuhant. Sokan látták az uj­aradí partról a katasztrófát. Csónakon segít­ségére siettek, ki is húztak tizenkét embert, há­rom már halott volt. Ezek: Nágel Imre kilenc­venkétéves cipész, Tróján Györgyné és leánya. A menekültek közül három asszony állapota életveszélyes. A vizsgálat rögtön megállapította, hogy Nagy Imre ittas volt. Ezt a lelkiismeret­len hajóst, a szerencsétlenség okozóját, letar­tóztatta az ügyészség. Arad városa, amely a forgalom lebonyolítását magánkezelésbe adta, szintén megindította a vizsgálatot a róvválla­lat ellen. — Vitális üldözése. Nagyváradról je­lentik: Vitális rablógyilkos nyomára még mindig nem akadtak, holott egész csendőr­gyűrű vette körül Berettyószentmártont és környékét. Berettyószentmártonban tegnap általános razziát tartottak, de eredmény­telenül. A csendőrség Budapestről levelet kapott, amelyben Vitális azt írja, hogy ne keressék, mert itt tartózkodik és agyon­lövi magát. Erről a levélről kide­rült, hogy apokrif, mert tegnap Schivartz Gyula földbirtokos Berettyószentmárton és Berettyóújfalu között találkozott is Vitális­sal, akivel beszélgetett is. Valószínűnek tartják, hogy a rablógyilkos már kimene­kült a csendőrgyürüből. — Családi dráma. Budapestről jelentik: Két hete letartóztatták Kőbányán sikkasz­tásért Pollák-Polgár Jenő hivatalnokot, aki köz­életi ambícióinak lett az áldozata. Banketteket adott, szerepelt és ez több pénzbe került, mint amennyit keresett. A letartóztatott ember fe­lesége könyörgött a családnak, hogy térítsék meg a kárt, mentsék meg a férjét a börtöntöl, de hiába. Egy héttel ezelőtt a kétségbeesett asszony a reggelinél szublimátpasztillát tett két fia és a maga kávéjába. Az asszony néhány óra múlva meghall, az idősebbik, nyolc éves fiu halállal vívódik, a kisebbik, hat éves azon­ban már tul van a veszedelmen. — Egy tanár tragédiája. Egy érdemes, értékes tanári pálya alkonyán elborult elmével tölti napjait Maymald József dr, a budapesti kegyesrendi főgimnázium öreg professzora a Schwartzer-fóle gyógyintézetben. Néhány nap­pal azután, hogy kollégái és tanítványai meleg szeretettel ünnepelték negyvenéves tanári jubileumát, vitték szanatóriumba ós — ami igazán megindító — akkor kapta meg a király kitüntetését, a Ferenc József-rend lovagkereszt­jét, amikor öntudata már elhomályosult. A kiváló pedagógus, a görög nyelv klasszikus mestere, nem tud már örülni a királyi kegy megnyilvánulásán, érdemei elismerésén. Tanártársai már akkor megdöbbentek, ami­kor Maywald elmondta nekik, hogy görög hexa. meterekben megírta az életrajzát és azt egy milió példányban akarja kinyomatni. Egy jelentésében, amelyet Szőke Sándor gyors­¡rási könyvéről terjesztett föl a minisztérium­nak, ugyancsak nyoma van a kegyesrendi pap elmeháborodottságának. Azt irta, hogy a könyv leányiskolákban nem használható, mert erkölcstelen. Ezt az állítását a könyvből vett következő példákkal igazolta : félrelép, együvé mentek lakni, Margit az ablaknál áll, stb. May­waldnak a Bakács-téren háromemeletes háza van. Itt lakott két nővel, akik a háztartását vitték. — Meghivó a temetésre. Párisból jelentik: Orleansban meghalt szombaton Boussenard Lajos, a kiváló ifjúsági író, akinek nevét a fran­cia határokon tul is ismertté tette „Egy párisi ifjú utazása a világ körűt* cimü útleírása. Halálos ágyán is megőrizte humorát. Mikor érezte, hogy közeleg utolsó perce, megirta a saját gyászjelentését ilyenformán : „Louis Boussenard író tisztelettel meghívja Ont temetésére, amely hétfőn, szeptember tizen­kettedikén délután egy órakor lesz Eserennes­ben. Vigasztalanul neje halálán, hatvanhárom éves korában halt meg fájdalmában, amelyet az idő sohasem enyhített. Sok barátjának és hü olvasóinak utolsó üdvözletét küldi." — Kis Viktória. A hentesasszonyról, aki ezt a már jól ismert nevet viseli, ujabb mani­pulációk derültek ki. Néhány nappal ezelőtt a fiát, Kis Antalt büntették meg négyszáz koro­nára, esetleg hatvan napi elzárásra, rothadt sertéshúsok forgalomba hozatala miatt. Most a jeles anyáról derült ki ismét, — tudja isten, már hányadszor — hogy azalatt, amíg a király­hoz fölterjesztette kegyelmi kérvényét, valaki­nek nagyobb mennyiségű, elhullott sertések férges, bűzös húsával töltött kolbászárut adott el. A kihágási bíróság Kis Viktóriát ezért az ujabb cselekményeért hatszáz korona pénzbün­tetésre, nem fizetés esetében hatvan napi el­zárásra itólte. Bizonyos, hogy Kis Viktória megint királyi kegyelemért folyamodik, mint eddig minden esetben, de az is bizonyos, hogy nem fog kapni, mint eddig minden esetben. — Gyilkos anyós. Nagykőrösről jelentik: Kegyetlen vadsággal ölte meg tegnap egy hatvan esztendős öregasszony leányának elvált férjét. Özvegy Nagy Józsefné Judit nevü leánya Molnár Lajos gazdálkodónál volt férj­nél, tavaly azonban elvált tőle, mert garázda, részeges életet folytatott. Molnár többször kérte az asszonyt, hogy térjen vissza hozzá, de az anyós nem akart róla tudni. Tegnap este újból hozzájuk ment Molnár, mire Nagyné dühében baltát ragadott és belevágta a férfi koponyájába, olyan erővel, hogy az benn­maradt. Azután még husz fejszecsapással dara­bokra vágta a szerencsétlen embert. Nagynét és a leányát letartóztatták. — Újra kigyuladt a nagymező-utcai üvegraktár. Budapestről jelentik: A nagy­mező-utcai üvegraktár, dacára annak, hogy a tulajdonosa és az összes gyanús alkalmazottak fogva vannak, ma este hat órakor ismételten kígyuladt. A tűz egy óra hosszáig tartott, a vizsgálatot megindították. — Meghalt a leánya lakodalmán. Tegnap délután Márton József hetven éves napszámos Damjaních-utca 8-ik szám alatti lakásán hirte­len összeesett és meghalt. A kihívott orvosok konstatálták, hogy régi vizibetegsóg ölte meg az öreg embert, közvetlenül az előtt a pillanat előtt, amikor a lánya és a lakodalmas nép es­küvőre akartak indulni a templomba. — Baleset a Kárász-utcában. Kiss Ferenc földmives hajtotta kocsiját a Kárász-utcában, miközben a lovak egy arra száguldó postai automobiltól megbokrosodtak és őrült futásnak eredtek. Oravinszky József gépész arra járt, hirtelen megragadta az egyik ló zabláját, de szerencsétlenül járt, mert a kocsi alá került és a kerekek eltörték a lábát. A bátor gépészt súlyos sérülésével a kórházba szállították. Ér­dekes, hogy közvetlenül utána Hollós József dr kísérelte meg a lovak megfékezését s neki min­den baj nélkül sikerült is. — Kedélyes betörők. Tegnap délelőtt He­gedűs János asztalosmester panaszolta a rend­őrségen, hogy Zoltán-utca 20-ik számú lakásába, mialatt a városban járt, betörők hatoltak be és a szekrényekből ötszáz korona készpénzt loptak el. Mikor Hegedűs hazaért és észre­vette az esetet, azon csodálkozott legjobban, hogy a betörők a pénz mellett fekvő arany- és ezüst ékszereket nem bántották. A rendőrség a följelentésre rögtön nyomozást indított, amely­nek során ma délelőtt Buklin Frigyes detektiv­nek sikerült a tetteseket kézrekeriteni négy fiatal csirkefogó személyében. Mielőtt a be-

Next

/
Thumbnails
Contents