Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-13 / 94. szám

6 a meghurcolt Kovács Ilonát, ma délben Demkó Béla dr, VI. kerületi tisztiorvossal hivatalosan megvizsgáltatta védence elmeállapotát. Demkó dr megállapította, hogy Somoskeőyné Kovács Ilona- teljesen épelméjű és beszámítható. Ostrom egy vár ellen. (Saját tudósítónktól.) Szombati számunkban megírtuk, hogy Esterházy Károly gróf, a cseklészi kastély birtokosa, miként vette be a cseklészi hitbizományt. A romantikus várbevételröl özvegy Esterházy Ferencné grófnő, a nemrég elhunyt hitbizományi birtokos özvegye, egy hírlapírónak a következőket mondotta : Í — Károly gróf háromszor kísérelte meg, hogy Cseklészt elfoglalja! Első ízben rögtön a temetés után való napon szólított föl, hogy adjam neki át a hitbizományt-. Erre én rögtön kijelentettem, hogy felelősségem tudatában, me^ a hitbizományi törvényes rendelkezések értelmében a hitbizományt csakis leltár alapján fogóm átadni. Erre Károly gróf a hitbizományi hatósághoz fordult, hogy vezesse öt be a birtokba, de a biróság ezt megtagadta, noha várományosnak elismerte. Most történt másodízben, hogy el akarta foglalni a hitbizományt. A pozsonyi főbírói hivatal egyik tisztviselője kí is szállt hozzám és a hitbizományi hatóság végzésére támaszkodva, mely azonban megtagadta a bevezetést, fölszólított, adjam át a birtokot. Erre én megismételtem, amit mondtam, továbbá kértem az urakat, várják be a herceg, a tatai grófok, peg az ügyvédem megérkezését. Ezek az atyámfiai aztán fölvilágosították a főbírót, hogy a végzés, melynek alapján eljár, nem is jogerős._ Erre Károly gróf meg a társai elvonultak. Ők még aztán szerencsét próbáltak sommás keresettel, de a járásbíróság illetéktelennek mondta ki magát. Károly gróf azonban türelmetlenkedett. A leltározási tárgyalás tízennegyedikére volt kitűzve, de ezt nem várták be és szeptember ötödikén megtették azt, amit az újságok már megírtak, — Egészen egyedül voltam. Hála a jó istennek, előző nap elküldtem a hugocskámat, aki nagyon megijedt volna. Délután negyedhárom óra volt, mikor Károly gróf az embereivei megjelent. Aznapra hivattam ki magamhoz Zechmeister dr-t. Kollárik dr ügyvédem irodavezetőjét, meg Berneuer antikváriust, mint szakértőt, hogy velük a leltár alapján a termeket bejárjam és hogy ügyvédemet figyelmeztessem a változásokra, amik a berendezésben történtek. Már elkészültünk az első emelettel, bejártuk a másodikat is — és épen az én szobámba akartunk visszatérni, mikor az udvarról kétségbeesett kiáltásokat hallok . . . Kinézek, hát ott látom az udvarban Glaser dr ügyvédet, a segédet, Jünger ábrahámi uradalmi intézőjét, az elöljáróságot és vagy tiztizenkét fegyveres vadászt, meg erdészt . . . Künn a kapu előtt Károly gróf állt a két fiával ... — Glaser dr kéretett, hogy fogadjam. Én Zechmeister ügyvédhelyettes jelenlétében fogadtam Glaser dr-t, aki egy még nem jogerős bírói végzés fölmutatásával azt kérte, hogy a kastély kulcsait adjam neki át, mert ö, illetőleg Esterházy Károly gróf a kastélyt, melynek ajtai zárva vannak, birtokba akarja venni. Érre kijelentettem, hogy a végzés nem jogerős, annak alapján Károly gróf jogosan el nem járhat, én tehát a, kulcsokat át nem adom, a behatolást pedig erőszaknak minősítem. Gíaser dr erre visszavonult és ügyfeleivel tanácskozván, azokkal, valamint egy Ábrahám községből hozott lakatossal újra a kastély udvarába jött, ahol a lakatos utasítást nyert, hogy a zárakat nyissa, vagy szakítsa föl. Minthogy a nagykapu nem engedett, egy emeleti szoba ajtajánál próbáltak szerencsét, ami sikerült, sorra kerültek a többi ajtók és zárak is. Az egész délután késő estig tartott erőszakoskodás tartama alatt fegyveres őrök állottak minden bejáratnál, ugy, hogy valóságos ostromállapot volt a kastélyban. — Hogy hogyan jutottak be a kastélyba, amely el volt zárva? ! A komornám valami küldöncöt várt és amikor a kapun kopogást hallott, kissé kinyitotta, hogy a nyíláson át kitekintsen. Abban a pillanatban Károly gróf emberei benyomták a kaput, a szegény komornámat félrelökték . . . Másnap aztán elutaztam... Eddig a grófnő nyilatkozata. A különös ügyben Khuen-Héderváry Károly gróf, mint belügyminiszter, utasította Bartal főispánt, indítson vizsgálatot, minő alapon jelent meg a DÉLMAQ YAROR3Z.AO község elöljárósága a cseklészibirtokfoglalás alkalmából. Füzék Lajos főszolgabíró tegnap hallgatta ki a cseklészi jegyzőt és bírót, — mire mindketten a következőket mondották be a jegyzőkönyvbe : — A községi elöljáróságot már annyiszor hívták be a kastélyba azonossági tanúnak, hogy most is ugy véltük, hogy hasonló célból hívnak bennünket. Nem tudtuk, hogy erőszakos behatoláshoz hívnak minket asszisztenciának és az egész aktus alatt nem voltunk annak tudatában, hogy itt erőszak történik. A vizsgálatot tovább folytatják. A bírósági jegyzők mozgalma. — Országos kongresszus Szabadkán. — Szabadka, szeptember 12. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután tartót, ték meg a bírósági jegyzők és joggyakornokok a szabadkai Pest-szálló nagytermében kenyérért való küzdelmük országos kongresszusát. Mintegy hetvenen jöttek össze az ország minden törvényszékének, igy a szegediének is a delegáltjai» hogy határozatba foglalják azon kívánságokat, amelyek mindinkább összenőnek létérdekeikkel. A gyűlésen Miskolczy Ágoston szabadkai törvényszéki jegyző elnökölt, ő volt az előkészitő-bizottságnak is a vezetője; az egész mozgalom megindítása és a kongresszus összehozása az ő nevéhez fűződik. Négy órai beható tanácskozás után a kongresszus határozatait a következőkben hozta meg : 1. Kívánja a díjtalan joggyakornokság eltörlését. 2. A joggyakornokok fizetése minősítésre való tekintet nélkül (tudniillik van-e jogtudorsága, vagy nincs), évi ezerhatszáz koronában állapíttassák meg. 3. A bírósági jegyzők a X. fizetési osztályba neveztessenek ugyan ki, azonban a bírói vizsga letétele után, illetve azok, akik a bírói vizsgával képesítetten neveztettek ki jegyzőkké, a négyszáz korona minősítési pótlékot haladéktalanul megkapják. 4. Az albirói és alügyészi állások törültessenek el s az igy fölszabaduló IX. fizetési osz. tályu helyekre a bírói vizsgás jegyzők rangsorban neveztessenek ki. 5. A szolgálati idő negyven évről harmincöt évre szállíttassák le. A kongresszus megbizta ezután az elnökséget, hogy e kívánalmakat memorandumba foglalva, terjeszsze föl az igazságügyminiszterhez. A gyűlés lefolyása szenvedélyes volt, amit a bírósági jegyzők nehéz helyzete magyaráz meg, akik az egyetemet végzett államhivatalnokok közt a legkisebb javadalmakat kapják, de a legtöbb és a többiekéhez képest aránytalanul felelősségteljesebb és nehezebb munkával vannak terhelve. A fölsorolt kívánalmakat mindamellett egyhangúlag elfogadták, mert abban a nézetben még a legszélső ellentétek is egyesültek, hogy ez a minimuma annak, amivel a biróságí jegyzők sorsán segíteni lehet. Jellemző a gyűlés alapos és komoly voltára, hogy a bírósági személyzet szaporításának kérdését nem tűzték napirendre, pedig köztudomásü» hogy a biróság minden vonalon tul van terhelve és ennek a tehernek az oroszlánrésze a jegyzők vállain nyugszik. Ezen a bajon sokan létszámszaporitással óhajtanának segíteni. A bírósági jegyzők nem félnek a munkától, csak azt kívánják, hogy nagy és idegölő munkájukért, ha már nem is megfelelő, legalább az egyszerű, hétköznapi megélhetéshez elégséges ellenszolgáltatást kapjanak. Lesz-e eredménye ezeknek a kívánalmaknak, miket jogos követeléseknek is lehetne nevezni, nem tudni. Remélhetőleg lesz, mert a mostani kormány méltányolni látszik azon nem kis szerepet, melyet a biróság az állam életében elfoglal. —Sió. 1910 szeptember 18 SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 13, kedd: A szabin nők elrablása. „ 14, szerda: Gringoire. — Vera Violetta. „ 15, csütörtök: A baba. „ 16, péntek: Bilincsek. (Bemutató.) „ 17, szombat: Az obsitos. „ 18, vasárnap d. u.: A vig özvegy. „ 18, „ este: A postásfiu és a buga. „ 19, hétfő: A postásfiu és a buga. „ 20, kedd-. Amihez minden asszony ért, (Bemutató. A bérlet kezdete.) „ 21, szerda: Amihez minden asszony ért. „ 22, csütörtök Gül Baba. „ 23, péntek: Gül Baba. „ 24, szombat: Bilincsek. „ 25, • vasárnap d. u.: Falurossza. „ 25, „ este: Az obsitos. (Díszelőadás.) * Hegedfis biicsuiöllépése. Hegedűs Gyula, a kiváló művész vasárnap est3 búcsúzott a szegedi publikumtól. A Kis cukrosban, Paul szerepében lépett föl és a közönség, amely a színházat zsúfolásig megtöltöte, a nagy művészt lelkes ovációkban részesítette. Az előadás is határozottan jó volt. sSZÉZÖK. Sár és arany. Budapesten, az ötvenes évektől számítva, mintegy harminc esztendőn át egész újságírógenerációk nőttek föl annak az irásán, hogy sár van. Sár és arany, olyan értéktelen, aminő a robogó kocsik után marad vissza. Sár volt a Külső soroksári-uton, a Hatvani-utcán és a Váci-utcán egyaránt. A sár és a keleti kérdés — ezekből éltek dicső elődeink évtizedeken át. Hiszen ismeretes, mikor haldoklott az öreg újságíró, igy szólt a gyermekéhez: — Fiam, szegény vagyok ! Nem hagyhatok rád sem pénzt, sem házat, sem birtokot. De rád hagyom a keleti kérdést. Ebből éltem mint újságíró, te is megélhetsz belőle vagy ötven esztendeig. Nos hát, mi, szegedi újságírók, akik jobbára fiatalok vagyunk és gyermekeinkről sem igen tudunk, kénytelenek leszünk, mint mondani szokás : családot „alapitaní", hogy elmondhassuk fiainknak: — Gyermekem, sár és arany marad rád. A tiéd a sár a Tisza Lajos-köruton, a Hétvezérutcában, a Mars-téren, a Szent István-téren és egész Szeged városában. Azonkívül tiéd mindaz az az arany, ami fölött esténkint szépséges asszonyaink és leányaink kecsesen átallépnek, ami ott hever a Széchenyi-téren. Majdnem halomszámra hever, csak le kell érte nyúlni. Ha ugyan akad olyan bolond és tisztátalan ember, aki lenyúl érte. Hiszen, azt hiszem, tetszik már érteni. Este öt órától nyolcig a korzózás zavartalansága, érdekében a rendőrség elzárja a Széchenyiteret a kocsiforgalom elől. Igen ám, de azért a kocsiforgalom emlékei ott maradnak. A legantipatikusabb aranybánya virágai ott sárgulnak a falevelekkel együtt a küiöuben sima aszfalton. Még szerencse, hogy a rövid Szoknyák divatját éljük, különben a nők sétája lehetetlen volna. Igy még csak megy, illetve sétál a dolog valahogyan, ám sem az esztétika, sem az egészség nézőpontjából nem szabad szó nélkül hagyni, hogy a hatóság mindennap délután nem takaríttatja el a Széchenyi-téri cítromtermést. Igen. És evvel kapcsolatosan emlékezzünk meg mégegyszer a sárról is. Hát, természetesen, itt már nem használna az eltakarítás. A váro3 sáros részein, különösen a külső területeken, kövezésre és aszfaltozásra van szükség. Ha túlságosan fiatalok, vagy némileg öregek volnánk, azt hinnők: most már, a fölszólalásunk után, sürgősen véget ér a szegedi sármizéria. Ó, nem vagyunk ilyen naivak. Tudjuk, hogy a városrendezés nem történhetik meg márólholnapra. Hiszen a fbink is még a sárból fognak élni.