Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-13 / 94. szám

I, évfolyam, 94, szám. Kedd, szeptember 13 ELOFIZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre . K 28— félévre . . . R 14 — negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2*40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 t=s Kiadóhivatal 831 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—11 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: a Korona-utca 15. szám c=i egész évre . R 24-— félévre . . . R 12 — Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2 — C=D Városház-utca 3. szám cm Egyes szám ára 10 fillér Azért térünk ki ezekre a részlétekre, liogy a nagyközönségnek némi tájékoztatást nyujtsunk a polgármesterek kongresszusán elintézésre váró tanácskozási anyagról. A fogalmazói szak alsóbbrendű munkásai a városi közszolgálat legfontosabb munkáiban résztvesznek és létszámuknál fogva is külön figyelmet érdemelnek; de főképen azért, mert ők képezik az úgynevezett „nachwuchs"-ot, üresedés esetén a vezetőállásokra az ő soraikból kerülnek ki az uj erők. A városok szolgálatában kivételes méltánylást érdemel a tisztviselők helyzete, mert a korlátolt létszámú autonóm-testület kebelében az előmenetel rendkivül nehéz s nem egy aljegyző deresedő fejjel, a huszadik szolgálati éven tul is hiába várja a vékony fizetés nyomorúságából való szabadulását. Mint mindig, ezúttal is hallani fogjuk a panaszt, hogy az átvitt hatáskörben végzett állami funkciók a városok anyagi teljesítőképességét végképen kimerítik, kulturális és gazdasági téren való haladásukat megakasztják, fejlődésüket megnehezítik. Ezzel kapcsolatosan ujabb javaslatok és követelések fognak elhangzani a városoknak a közvetett adókból való minél dúsabb részeltetése iránt. Arról is olvastunk, hogy azon visszás állapotok kiküszöbölése érdekében, melyek némely városokban abból a körülményből keletkeztek, hogy a városi főispán egyúttal a megyei törvényhatóságban is teljesiti a kormányzat képviselőjének tisztjét, — indítvány fog tétetni, melynek értelmében a városokba a jövőben ne főispánt nevezzen ki a kormány, hanem a törvényhatósági bizottság hármas jelölése alapján, ugy, mint ezt a fővárosban teszi, főpolgármestert, akit aztán a király legfelsőbb elhatározással megerősít. A kormány, amint azt az érdekeltek még sérelmeik elősorolása közben is elismerik, a legmesszebbmenő jóindulattal és méltányossággal kezeli a városi tisztviselők ügyét s a jelenlegi miniszterelnök mint belügyminiszter legujabb rendeletével is jelentős lépéssel igyekezett előre vinni az illetők helyzetének a javulását. De az állam ezerféle szükséglete oly terheket involvál, melyeknek viselésére a rendelkezésre álló eszközök nem elegendők. E helyütt nem is kívánunk ezúttal a megoldásra váró kérdések és kielégítést igénylő szükségletek részleteire kiterjeszkedni. De el nem hallgathatjuk benyomásunkat, hogy az itt és egyebütt a vidéki törvényhatóságok belső szolgálati és kormányzati ügyeivel kapcsolatban szünet nélkül fölmerülő panaszok, sérelmek és kívánságok mind csak arra valók, hogy sürgessék a kormánynak azt a tervét, mely a közigazgatás reformjára vonatkozik. A trónbeszéd, amelylyel a király a jelen országgyűlést megnyitotta, elsőnek hangA temesvári kongresszus. Ma kezdték meg Temesváron ez idei országos gyűlésüket a törvényhatósági városok polgármesterei. Ez a gyűlés hivatva van az országos közvélemény érdeklődését közigazgatásunk számos megoldást igénylő kérdésére reáterelni. Szó lesz ezen a gyűlésen elsősorban a városi tisztviselők helyzetének javításáról, ami ezúttal nem jelent többet, mint azt a törekvést, hogy a városi tisztviselők legalább a megfelelő osztályú állami alkalmazottak illetményeiben részesüljenek. Ennek a kérdésnek a keretében/lesz elbírálandó és lehetőleg orvoslandó a városi aljegyzők és fogalmazók sérelme. A városok állami támogatásáról s ezzel kapcsolatosan a városi tisztviselők fizetési minimumának a megállapításáról szóló törvénytervezet ugyanis az összes aljegyzőket a kilencedik ós tizedik, a fogalmazókat pedig kh'étel nélkül a tizedik fizetési osztályba sorozta, amit egy ujabb belügyminiszteri rendelet ugy módosított, hogy egy aljegyző belekerülhet a nyolcadik fizetési osztályba is, ellenben a fogalmazók egy része a tizenegyedik fizetési osztályba került bele. Az érdekelt tisztviselők memorandumot terjesztenek a hétfői gytt'és elé, melyben az aljegyzőknek a VII., VIII. és IX., a fogalmazóknak a IX. és X. fizetési osztályba leendő besorozását kívánják. A boldog pár. írta Hagy Endre. Aznap, amint megérkezett a trupp Partosra, a lármás, tarka szinésznép ellepte az egész várost. Sorrajárták a házakat, lakást nézni arra a két hétre, amig itt lesznek. A vendégfogadó drága és a tapasztalat megtanította őket rá, hogy a vidéki városban a legjobb mégis „család"-nál lakni. Vidéken még tisztelik a művészetet és e tisztelet szinte megfizethetetlen akkor, mikor a bérlet-pénz már elfogyott. A kassza pedig üresen marad esténkint. A színházat ugyan üresen hagyja e tisztelet, de a művész urakat megtölti finom ebédekkel és vacsorákkal. Sőt azért se pöröl a házigazda, ha adósok maradnak a lakáspénzzel. Művésztől nem veszik rossz néven az ilyesmit vidéken, mert amint mondám, vidéken még tisztelik a művészetet. Csurgai Alfréd Bergernél, a vegyeskereskedőnél kapott egy csinos kis szobát. Kissé tömzsi, kissé kopasz ember volt, de ő volt a társulat szépe, a hölgyek kedvence, mert ha fehérre puderezte gömbölyű szép arcát, piros festékkel rajzolta körül kicsi, nőies ajkait, ha göndörfürtü parókát vett a fejére, szűk magyar nadrágot lábszáraira, akkor oly szép volt Ő, mint ama daliás férfiak, akik a divatlapokban kelletik a magyarviseletet. Berger ur maga nem nagyon rajongott uj lakójáért, de neje és Sára leánya, akik sokkalta fenköltebb lelkűek és műveltebbek voltak nála, rövidesen leszavazták. Megmagyarázták, hogy az ilyen lakó disz a házra és ők nem zárkózhatnak el némi nemesebb szórakozások elől. Csurgai Alfréd ur tehát elfoglalta a kis szobát az udvari részben és lassankint a családi asztalhoz is állandó vendégnek szokott. Ah, ezek az ebédek felejthetetlenek voltak. Csurgai ur viszontagságos kalandokat mesélt el múltjából, majd pedig tréfás fölköszöntőket tartott, minden fölköszöntő után lelkiismeretes pontossággal tiritvén fenékig poharát a ház úrnői egészségére. Bergerné olykor elragadtatva, de némi mélabúval sóhajtott föl: — Minő más ember ez! Nem volt nehéz kitalálni, hogy ilyen alkalmakkor Berger úrral állította őt titkos párhuzamba, Berger ur soha sem szokott bort inni, viszontagságos kalandokat nem tudott elbeszélni múltjából, a művészethez pedig egyáltalán semmi érzéke sem volt. Sára is rajongott Csurgai úrért, ő is párhuzamba állította őt valakivel és a párhuzam nála is siralmasan ütött ki e valaki rovására. De az ő valakije nem Berger ur, hanem immár hivatalos vőlegénye volt, a verbászi árendás fia, aki minden második vasárnapon szokott ellátogatni menyasszonyához, hogy fölpiszkálja két hétre a köztük fönnforgó szerelmi viszony tüzét. Szerelmük története épenséggel nem volt vadregényes. Grünfeld, az öreg árendás, egy napon megjelent Berger ur házában és miután megkedvelte ugy Sárát, mint a mellékkörülményeket, kijelentette, hogy Jenő fia hajlandó megkérni a kezét. Egy hét múlva Jenő jött el ebédre. Az ebéd kitűnő volt, a vőlegény ugy evett mindenből, mint ahogy egy jóravaló, törekvő fiatalember szokott enni. aki nem akarja megsérteni a háziasszonyt. A következő vasárnapon pedig megtartották az eljegyzést. De náluk nem volt az frázis, hogy az ő szerelmük kalendáriumában csupa ünnepnapok voltak. Jenő csak vasárnap élhetett teljes odaadással a szerelemnek, mert hétköznapokon az üzlet foglalta le őt. íme, egy okkal több, hogy Csurgai Alfréd urtelé dőljön az összehasonlítás mérlege : Csurga< ur hétköznapokon is ráért!... . . . Egy vasárnapon elhatároztatott, hogy közös kirándulást tesznek a szőlőbe. Négyen lesznek a szőlőbe: a mama, a leánya, a vőlegény és Csurgai ur. Berger ur, amikor őt is meg akarták nyerni a kirándulás eszméjének, ridegen mondta: — Még munkaszünotkor is szaladgáljak? Ha akarok enni szőlőt, lehozatok magamnak és eszem. A vőlegény titokban szintén e véleményen volt, de nem mert nyilatkozni. Elhatározta azonban, ha majd megházasodik, ő som fog megmászni egy magas hegyet néhány fürt szőlőért. Ugy esett, hogy Csurgai ur ment a Sára oldalán, mert a vőlegény Bergerné mellé került. A mama ugyanis jóval lassabban lépdelt és a vőlegény örült, hogy nem kell megerőltetnie a lábait.