Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-10 / 92. szám

1910 szeptember 10 DÉL MAGYA RORSZAG ? azontúl segítette a kastély és a mellékhelyi­ségek birtokbavételében, amire igen rászorult, mert a helyiségek kulcsai nem voltak föltalál­hatok s ma sem kerültek még elö. Most, amikor minden virág hervad, nyugod­tan letárgyalhatom a nyári szerelmi kaland­jaimat. Mert voltak. Hisz a nap hevitő sugara átmelegíti a sziveket, fölkorbácsolja a vért és ha valaki beszélni is tud az asszonyok nyel­vén, — nem dicsekvésképen mondom — de az könnyen arat sikert, akarom mondani szerel­met. Hát tetszik tudni, fehérbe jártam, alabástrom­szinü voltam, de idehaza voltam Szegeden és ez némileg degusztálólag hatott keblemre, amely egy idő óta, nem tudom, mért, dagadó kedvé­ben van. Hát csak dagadjon. Volt azonban egy kis bajom. Dohány dolgában rosszul vol­tam eleresztve és ezért kénytelen vol­tam elhelyezni holmijaimat, — ami négy aranygyűrűből állott, amelyeket szerelmi zálogul kaptam a télen — Zálog bácsinál, aki, hogy Zeús bocsássa meg bűneit, gondját is fogja viselni. Négy gyűrűvel szegényebb vol­tam és egy cédulával, meg hetven koronával indultam neki egy rend fehér ruhában a nyár­nak. Junius eleje volt. A Stefánián robotoltam naphosszat. Észre venni ugyancsak nem akar­tak, bár akkora virágot tűztem a gomblyu­kamba, mint egy bokréta, szemeim pedig majd kifolytak, ugy gusztáltam a bokákat, a csupasz nyakakat. És uramisten, egyszerre csak fehér­ben, piros kalapban, mintha menüettet járna, jött felém. Meglátni és megszeretni őt egy másodperc müve volt. A szemeimet forgattam és ha jól emlékszem, ilyen bókot súgtam a fülébe: — Édes kis Dögöm, ha egyszer végigcsó­kolhatná ajkam a szádat, a nagy, húsos szádat, mily boldog volnék. Mire ő röviden hasonló tónusban válaszolt: — Édes Undokom, vagy Utálatosom, eredj Innen, mert ugy beleprücskölök a gyomrocs­kádba, hogy elmegy a kedved a csóktól. Erre az energikus kijelentésre határozottan megijedtem és csak aztán ösmertem meg a nőt, az isteni nőt, hogy pesti zsurokon talál­koztunk. Miután a mult télen ott hasonló tó­nus uralkodott, a tárgyalást tovább is ugyan­ebben , a hangnemben folytattam : —. Mióta megláttam, nagy frász leli a szive­met. Szeretnék lábai elé borulni, hogy el­bőgjem azt az érzést, ami most a lelkemet áthatja, szeretném maga elé pökni, édes Dögöcském, mindazt, ami magának a legked­vesebb. — Karacsoljon csak oh, nagy Undok és bőgjön csak oh, nagy, frászteli szive, hisz én úgyis érzéketlen vagyok az ilyesmikhez és hideg vagyok, mint a kocsonya. Miután az ellentétek vonzzák egymást (igy tanultam az iskolában) nem sokat haboztam, fölrúgtam magamat a földről, átkaptam dere­kát és csupasz nyakába ugy belecsókoltám, hogy májfolt maradt a helyén. Ájulás helyett beléje rúgott az orromba, hogy eleredt a vérem. A szép fehér ruha alabástrom­szine oda lett. De kárpótolt a nő, mert az a rúgás, amit belémhelyezett, az ő szivét se­bezte meg. Akkor nyár volt, most pedig nyárutója van és mi ketten, ő meg én, érezzük ezt a legjob­ban. Ő már nem rug, én meg nem csókolok többet a csupasz nyakába (már gallért visel) és várjuk a telet. A vallomást följegyezte —de. Ehrlich és Quéry. — Vélemény a francia orvos szérumáról. — (Saját tudósilónktól.) Ehrlich tanár csodálatra­méltó fölfedezése után most az egész világon fokozott érdeklődést mutatnak az orvosok a vérbaj gyógyitásmódja iránt. Persze, már kon­kurrense is akadt az Ehrlich 606-nak, egy pá­risi orvos szeretne uj babérokhoz jutni. Quéry dr francia orvos évek óta kísérletezik vérbaj­ellenes szérumával, amely szerves-szérum olyan, amilyent például a díftéria ellen is használnak. A legfrissebb párisi meglepetésről Selley József dr főorvos, akitől a Délmagyarország tudósítója ebben az ügyben fölvilágosítást kért, a követ­kezőket mondta: — Quéry dr szérumáról a francia lapokban olvastam. Nem kételkedem senki tudományos meggyőződésének jóhiszeműségében, mégis a legnagyobb skepticizmusszal kell fogadnom a francia orvos fölfedezését, míg másoknak az uj szérum körül szerzett tapasztalatairól nem szereztünk tudomást. Quéry a lues kórokozó­jának sokalaku (polymorph) mikroorganizmust irt le. Már évekkel ezelőtt Van Niessen nevü német orvos hasonlóképen ilyen polymorph kórokozót talált, melyről azonban később ki­derült, hogy a vérbajjal semmi összefüggésben nincs. A Quéry-féle baktériumothasonló sors fogja érni. A vérbaj kórokozóját ismerjük. A Schau­dinn-féle spirochaeta okozza a luest. Ehez többé kétség nem fér. Ami az uj szérumot illeti, ez az immunitás-tan elvei szerint készül.. Má­sok hasonló szérumokkal már próbálkoztak» minden eredmény nélkül. Az uj szérumra vo­natkozólag persze mások vizsgálatait és tapasz­talatait meg kell várnunk, mig döntő véle­ményt mondhatnak. Teljesen kizártnak tartom azonban, hogy az Ehrlich-féle szerrel a versenyt kiállhatná. Hogy preventive adassék a lues ellen, azt nem tudom helyeselni. Ez az orvosi szakvélemény a maga értékére szállítja le a nagy lármával bejelentett Quéry­féle szérumot. A francia lapok diadalkiáltása1 eljutottak ugyan hozzánk is, de a magyar or­vosok — igen helyesen — fokozott óvatosság­gal vannak minden, ehez hasonló megváltó csodaszerekkel szemben. Izgalmas hajsza a bihari haramia után. — Jenő főherceg a betyárokról. — (Saját tudósitónktól.) Legendás betyárrá vált a berettyói Rózsa Sándor, a háromszoros gyilkos, Vitális Imre. Már nóta is van róla, a gonosz­tevővé züllött gazdáról, akit három vármegye csendőrsége hajszol gyilkos igyekezettel. Vitá­lis föl-fölbukkan üldözői előtt. Tüzelnek rá, de a haramia boszorkányos gyorsasággal tűnik el a rengetegben. Az egész környék népe retteg tőle. Az agyonlőtt Váradi örsvezetőt tegnap boncolták föl. Megállapították, hogy a gyilkos puskájából huszonhat sörét érte és szétron­csolta agyvelejét, gégéjét és tüdejét. Hasonló söréteket találtak a Vitális másik két áldoza­tában, Szirb György marhakereskedő és Bacsa Zsuzsannának, a gyilkos anyósának holttes­tében. A csendőrök csütörtökön nappal és éjjel foly­tatták a hajszát. »Valóságos haditerv szerint dolgoznak. Körülzárták Berettyószentmárton ha­tárát és megszállták a hegyet. Többen látták, hogy Vitális beosont a faluba, a felesége házába majd a kukoricásban menekült. Mindössze egy kis élelmiszert és egy üveg sörétet vitt magá­val. A fegyveres éjjeli őr látta Vitálist átugrani a palánkon, de ugy meg volt ijedve, hogy mire magához tért, a betyár már tul volt ungon­berken. Tegnap délben egy gulyást támadott meg Mezősáson a haramia. Elvette kenyerét, szalonnáját, azután odébb állt. Este már Zsá­kán járt, ahol elrabolta egy napszámosasszony hatvan krajcárját és kenyerét. A csendőrök Berettyószentmárton és Be­rettyóújfalu határa között erős ostromláncot vontak. A temető árkában és máshol is búvó­helyeket ástak s minden ilyen gödörben három­három csendőr áll lesben. A jegyzői lakban Erkényi Gyula csendőrfőhadnagy és Vajk Imre csendőrhadnagy van elszállásolva. Ők vezetik a nyomozást. A vakmerő betyár, hogy meg­tréfálja üldözőit, látogatást tett a tiszteknél. Éjjel tizenegy órakor átmászott a palánkon. Már majdnem átvetette magát, amikor meg­pillantotta őt Paradi csendörtizedes. — Állj! — kiáltotta rá. — Van eszemben, — szólt csúfondáros han­gon Vitális. A tizedes rátüzelt, mire Vitális átbukott a palánkon. A tüzelésre összefutottak a csend­őrök, de Vitálisnak csak hült helyét találták­Az bizonyos, hogy a betyár megsebesüli, még pedig valószínűleg a karján. Tizennégy járőr üldözőbe vette s még éjjel két órakor is folyt az eredménytelen hajsza. Száznegyvennyolc csendőr nyolcas csoportokban megszállta a he­gyet és a földeket. Azt hiszik, hogy még hol­nap kézrekeritik a rablógyilkost. Tegnap délután Jenő főherceg Kolozsvárról jövet, automobilon keresztül utazott Berettyó­újfalun. Látva a sok csendőrt, megállíttatta a gépkocsiját és megkérdezte, mi történt! Vég­váry csendőrőrmester jelentést tett a főherceg­nek az esetről, mire a főherceg igy szólt: — Furcsa, hát még mindig vannak betyárok Magyarországon ? Nem is tudtam. A főherceg ezután tovább folytatta utazását. És tovább bujdosik Vitális Imre is, akit ül­döznek, hajszolnak és talán még automobillal se tudnák utóiérni. NAPIHÍREK Híémethy államtitkár Szegeden, Némethy Károly belügyminiszteri államtitkár résztvesz a városok temesvári kongresszusán. Lázár György dr polgármester levelet irt az államtitkárnak és megkérte, hogy Szegeden átutazva, tartson itt pihenőt és tekintse meg a várost. — Toronyzene. Erzsébet királyasszony ha­lála évfordulóján, szeptember tizedikén torony­zene lesz a szegedi városházán. A katonai zenekar a Himnuszt, azután egy gyászdalt, vé­gül a Szózatot fogja a torony erkélyéről el­játszani. — A miniszter köszönete. A belügyminisz­ter köszönetet mondott Szeged városának, amiért a krassószörényi árvízkárosultak részére ezerkétszázharmincnégy korona nyolcvannégy fillért gyűjtött. — Államsegély a szegedi mnzenmnab. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegedi városi muzeum és Somogyi-könyvtár részére háromezerhatszáz korona államsegélyt enge­délyezett. — A Temesvári Társadalomtudományi Társaság megalakulása. Temesvár kulturális és: szellemi élete a közel jövőben ismét egy fejlődésre hivatott intézménynyel gyarapodik, amennyiben a Temesvári Társadalomtudományi Társaság még e hó folyamán megalakul. A te­vékeny munkára készülő társaság fönnállása a tagok nagyszámú jelentkezése által már biz­tosítva van. Az alakuló ülés szeptember hó második felében lesz és a társadalomtudomá­nyok hazai vezérférfiai közül számosan — köztük az európahirü tudós, Pikler is — résztvesznek rajta. s — Krecsányi Kálmán jubileuma. A szé­kesfővárosi államrendőrség detektivosztálya, bűnügyi osztálya és egész tisztikara ma jubi­lálta Krecsányi Kálmán rendőrtanácsos detektiv­főnököt, aki a mai napon töltötte be állam­rendőrségi szolgálatának huszonötödik évét. A detektivosztály nagytermében összegyűltek a de­tektívek és a detektivosztály tisztikara, mikor Krecsányit Antal Lajos detektivfelügyelő, rendőr­fogalmazó üdvözölte. Ezután átadta a detektiv­osztály tisztikarának ajándékát, amely ezüst plakett, a tisztikar arcképével ellátva. Erre Nemes Sándor, a testület legidősebb detektivie üdvö-

Next

/
Thumbnails
Contents