Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-10 / 92. szám

1910 szeptember 10 DÉL MAGYA RORSZAG ? azontúl segítette a kastély és a mellékhelyiségek birtokbavételében, amire igen rászorult, mert a helyiségek kulcsai nem voltak föltalálhatok s ma sem kerültek még elö. Most, amikor minden virág hervad, nyugodtan letárgyalhatom a nyári szerelmi kalandjaimat. Mert voltak. Hisz a nap hevitő sugara átmelegíti a sziveket, fölkorbácsolja a vért és ha valaki beszélni is tud az asszonyok nyelvén, — nem dicsekvésképen mondom — de az könnyen arat sikert, akarom mondani szerelmet. Hát tetszik tudni, fehérbe jártam, alabástromszinü voltam, de idehaza voltam Szegeden és ez némileg degusztálólag hatott keblemre, amely egy idő óta, nem tudom, mért, dagadó kedvében van. Hát csak dagadjon. Volt azonban egy kis bajom. Dohány dolgában rosszul voltam eleresztve és ezért kénytelen voltam elhelyezni holmijaimat, — ami négy aranygyűrűből állott, amelyeket szerelmi zálogul kaptam a télen — Zálog bácsinál, aki, hogy Zeús bocsássa meg bűneit, gondját is fogja viselni. Négy gyűrűvel szegényebb voltam és egy cédulával, meg hetven koronával indultam neki egy rend fehér ruhában a nyárnak. Junius eleje volt. A Stefánián robotoltam naphosszat. Észre venni ugyancsak nem akartak, bár akkora virágot tűztem a gomblyukamba, mint egy bokréta, szemeim pedig majd kifolytak, ugy gusztáltam a bokákat, a csupasz nyakakat. És uramisten, egyszerre csak fehérben, piros kalapban, mintha menüettet járna, jött felém. Meglátni és megszeretni őt egy másodperc müve volt. A szemeimet forgattam és ha jól emlékszem, ilyen bókot súgtam a fülébe: — Édes kis Dögöm, ha egyszer végigcsókolhatná ajkam a szádat, a nagy, húsos szádat, mily boldog volnék. Mire ő röviden hasonló tónusban válaszolt: — Édes Undokom, vagy Utálatosom, eredj Innen, mert ugy beleprücskölök a gyomrocskádba, hogy elmegy a kedved a csóktól. Erre az energikus kijelentésre határozottan megijedtem és csak aztán ösmertem meg a nőt, az isteni nőt, hogy pesti zsurokon találkoztunk. Miután a mult télen ott hasonló tónus uralkodott, a tárgyalást tovább is ugyanebben , a hangnemben folytattam : —. Mióta megláttam, nagy frász leli a szivemet. Szeretnék lábai elé borulni, hogy elbőgjem azt az érzést, ami most a lelkemet áthatja, szeretném maga elé pökni, édes Dögöcském, mindazt, ami magának a legkedvesebb. — Karacsoljon csak oh, nagy Undok és bőgjön csak oh, nagy, frászteli szive, hisz én úgyis érzéketlen vagyok az ilyesmikhez és hideg vagyok, mint a kocsonya. Miután az ellentétek vonzzák egymást (igy tanultam az iskolában) nem sokat haboztam, fölrúgtam magamat a földről, átkaptam derekát és csupasz nyakába ugy belecsókoltám, hogy májfolt maradt a helyén. Ájulás helyett beléje rúgott az orromba, hogy eleredt a vérem. A szép fehér ruha alabástromszine oda lett. De kárpótolt a nő, mert az a rúgás, amit belémhelyezett, az ő szivét sebezte meg. Akkor nyár volt, most pedig nyárutója van és mi ketten, ő meg én, érezzük ezt a legjobban. Ő már nem rug, én meg nem csókolok többet a csupasz nyakába (már gallért visel) és várjuk a telet. A vallomást följegyezte —de. Ehrlich és Quéry. — Vélemény a francia orvos szérumáról. — (Saját tudósilónktól.) Ehrlich tanár csodálatraméltó fölfedezése után most az egész világon fokozott érdeklődést mutatnak az orvosok a vérbaj gyógyitásmódja iránt. Persze, már konkurrense is akadt az Ehrlich 606-nak, egy párisi orvos szeretne uj babérokhoz jutni. Quéry dr francia orvos évek óta kísérletezik vérbajellenes szérumával, amely szerves-szérum olyan, amilyent például a díftéria ellen is használnak. A legfrissebb párisi meglepetésről Selley József dr főorvos, akitől a Délmagyarország tudósítója ebben az ügyben fölvilágosítást kért, a következőket mondta: — Quéry dr szérumáról a francia lapokban olvastam. Nem kételkedem senki tudományos meggyőződésének jóhiszeműségében, mégis a legnagyobb skepticizmusszal kell fogadnom a francia orvos fölfedezését, míg másoknak az uj szérum körül szerzett tapasztalatairól nem szereztünk tudomást. Quéry a lues kórokozójának sokalaku (polymorph) mikroorganizmust irt le. Már évekkel ezelőtt Van Niessen nevü német orvos hasonlóképen ilyen polymorph kórokozót talált, melyről azonban később kiderült, hogy a vérbajjal semmi összefüggésben nincs. A Quéry-féle baktériumothasonló sors fogja érni. A vérbaj kórokozóját ismerjük. A Schaudinn-féle spirochaeta okozza a luest. Ehez többé kétség nem fér. Ami az uj szérumot illeti, ez az immunitás-tan elvei szerint készül.. Mások hasonló szérumokkal már próbálkoztak» minden eredmény nélkül. Az uj szérumra vonatkozólag persze mások vizsgálatait és tapasztalatait meg kell várnunk, mig döntő véleményt mondhatnak. Teljesen kizártnak tartom azonban, hogy az Ehrlich-féle szerrel a versenyt kiállhatná. Hogy preventive adassék a lues ellen, azt nem tudom helyeselni. Ez az orvosi szakvélemény a maga értékére szállítja le a nagy lármával bejelentett Quéryféle szérumot. A francia lapok diadalkiáltása1 eljutottak ugyan hozzánk is, de a magyar orvosok — igen helyesen — fokozott óvatossággal vannak minden, ehez hasonló megváltó csodaszerekkel szemben. Izgalmas hajsza a bihari haramia után. — Jenő főherceg a betyárokról. — (Saját tudósitónktól.) Legendás betyárrá vált a berettyói Rózsa Sándor, a háromszoros gyilkos, Vitális Imre. Már nóta is van róla, a gonosztevővé züllött gazdáról, akit három vármegye csendőrsége hajszol gyilkos igyekezettel. Vitális föl-fölbukkan üldözői előtt. Tüzelnek rá, de a haramia boszorkányos gyorsasággal tűnik el a rengetegben. Az egész környék népe retteg tőle. Az agyonlőtt Váradi örsvezetőt tegnap boncolták föl. Megállapították, hogy a gyilkos puskájából huszonhat sörét érte és szétroncsolta agyvelejét, gégéjét és tüdejét. Hasonló söréteket találtak a Vitális másik két áldozatában, Szirb György marhakereskedő és Bacsa Zsuzsannának, a gyilkos anyósának holttestében. A csendőrök csütörtökön nappal és éjjel folytatták a hajszát. »Valóságos haditerv szerint dolgoznak. Körülzárták Berettyószentmárton határát és megszállták a hegyet. Többen látták, hogy Vitális beosont a faluba, a felesége házába majd a kukoricásban menekült. Mindössze egy kis élelmiszert és egy üveg sörétet vitt magával. A fegyveres éjjeli őr látta Vitálist átugrani a palánkon, de ugy meg volt ijedve, hogy mire magához tért, a betyár már tul volt ungonberken. Tegnap délben egy gulyást támadott meg Mezősáson a haramia. Elvette kenyerét, szalonnáját, azután odébb állt. Este már Zsákán járt, ahol elrabolta egy napszámosasszony hatvan krajcárját és kenyerét. A csendőrök Berettyószentmárton és Berettyóújfalu határa között erős ostromláncot vontak. A temető árkában és máshol is búvóhelyeket ástak s minden ilyen gödörben háromhárom csendőr áll lesben. A jegyzői lakban Erkényi Gyula csendőrfőhadnagy és Vajk Imre csendőrhadnagy van elszállásolva. Ők vezetik a nyomozást. A vakmerő betyár, hogy megtréfálja üldözőit, látogatást tett a tiszteknél. Éjjel tizenegy órakor átmászott a palánkon. Már majdnem átvetette magát, amikor megpillantotta őt Paradi csendörtizedes. — Állj! — kiáltotta rá. — Van eszemben, — szólt csúfondáros hangon Vitális. A tizedes rátüzelt, mire Vitális átbukott a palánkon. A tüzelésre összefutottak a csendőrök, de Vitálisnak csak hült helyét találtákAz bizonyos, hogy a betyár megsebesüli, még pedig valószínűleg a karján. Tizennégy járőr üldözőbe vette s még éjjel két órakor is folyt az eredménytelen hajsza. Száznegyvennyolc csendőr nyolcas csoportokban megszállta a hegyet és a földeket. Azt hiszik, hogy még holnap kézrekeritik a rablógyilkost. Tegnap délután Jenő főherceg Kolozsvárról jövet, automobilon keresztül utazott Berettyóújfalun. Látva a sok csendőrt, megállíttatta a gépkocsiját és megkérdezte, mi történt! Végváry csendőrőrmester jelentést tett a főhercegnek az esetről, mire a főherceg igy szólt: — Furcsa, hát még mindig vannak betyárok Magyarországon ? Nem is tudtam. A főherceg ezután tovább folytatta utazását. És tovább bujdosik Vitális Imre is, akit üldöznek, hajszolnak és talán még automobillal se tudnák utóiérni. NAPIHÍREK Híémethy államtitkár Szegeden, Némethy Károly belügyminiszteri államtitkár résztvesz a városok temesvári kongresszusán. Lázár György dr polgármester levelet irt az államtitkárnak és megkérte, hogy Szegeden átutazva, tartson itt pihenőt és tekintse meg a várost. — Toronyzene. Erzsébet királyasszony halála évfordulóján, szeptember tizedikén toronyzene lesz a szegedi városházán. A katonai zenekar a Himnuszt, azután egy gyászdalt, végül a Szózatot fogja a torony erkélyéről eljátszani. — A miniszter köszönete. A belügyminiszter köszönetet mondott Szeged városának, amiért a krassószörényi árvízkárosultak részére ezerkétszázharmincnégy korona nyolcvannégy fillért gyűjtött. — Államsegély a szegedi mnzenmnab. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegedi városi muzeum és Somogyi-könyvtár részére háromezerhatszáz korona államsegélyt engedélyezett. — A Temesvári Társadalomtudományi Társaság megalakulása. Temesvár kulturális és: szellemi élete a közel jövőben ismét egy fejlődésre hivatott intézménynyel gyarapodik, amennyiben a Temesvári Társadalomtudományi Társaság még e hó folyamán megalakul. A tevékeny munkára készülő társaság fönnállása a tagok nagyszámú jelentkezése által már biztosítva van. Az alakuló ülés szeptember hó második felében lesz és a társadalomtudományok hazai vezérférfiai közül számosan — köztük az európahirü tudós, Pikler is — résztvesznek rajta. s — Krecsányi Kálmán jubileuma. A székesfővárosi államrendőrség detektivosztálya, bűnügyi osztálya és egész tisztikara ma jubilálta Krecsányi Kálmán rendőrtanácsos detektivfőnököt, aki a mai napon töltötte be államrendőrségi szolgálatának huszonötödik évét. A detektivosztály nagytermében összegyűltek a detektívek és a detektivosztály tisztikara, mikor Krecsányit Antal Lajos detektivfelügyelő, rendőrfogalmazó üdvözölte. Ezután átadta a detektivosztály tisztikarának ajándékát, amely ezüst plakett, a tisztikar arcképével ellátva. Erre Nemes Sándor, a testület legidősebb detektivie üdvö-