Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-08 / 91. szám

14 DÉLM AQYARORSZAQ 1910 szeptember 10 frankot, anélkül, hogy meggyőződött volna: tulajdonkép milyenek is azok a helyek ?!... ugy, hogy ha, mikor megérkeztünk, egy kasznit nyitottak volna ki előttünk s azt mondták volna: „Hallják, maguk itt ülnek, a második sorban" — önnek akkor se lehetett volna reklamálni?! . . . Duflost ur. Már engedj meg, de kissé messzire mész; mert hogy az a két hely, melyet az ember azért vált, hogy az előadást lássa; szóval, hogy két tizenhat frankos erkélyszék egy kaszniban legyen: ezt ép észszel nem lehet föltételezni. Ő nagysága. Köszönöm ezt a második bőkot! Körmondattal már csakugyan nem fejezhette ki szebben azt a nézetét, hogy bolond vagyok. — Látszik, mennyire vérzik a szive a tizenhat frankért; most bezzeg kegyetlenül megfizetteti velem. — Mintha az én hibám volna, hogy ilyen nyomonüt helyekkel szúrták ki a szemét!... Duflost ur. Az én szememet nem szúrták ki semmivel. Én magam választottam ki a számokat a szinházi. térképen, mely a pénztári, helyiségben ki van függesztve. Ó nagysága. E szerint ön kiadta a pénzét anélkül, hogy látni kivánta volna ezeket a helyeket; pedig ha ezt megteszi, könnyen meggyőződhetett volna, hogy az ülések puhák-e vagy nem? Duflost ur. De hisz az nem szokás, hogy az ember előbb - megtapogassa a székeket?! 0 nagysága. Miért ne? A tyúkot is jól megtapogatja az ember, mielőtt megveszi?! Miért ne lehetne igy tenni a szinházi ülésekkel is?! Duflost ur. Aztán meg nappal nagyon sötét-„van ám a nézőtéren! Ő nagysága. Lámpát kiván az ember, aztán punktum. Duflost ur. Oh! Ó nagysága. Micsoda „oh"?! Csak nem akarja azt mondani, hogy ez olyan képtelen kívánság, mintha a csillagokat akarná leszedni valaki az égről?! Én velem ugyan nem hiteti el, hogy egy olyan városban, mint Paris, ne lehessen lámpát találni! . . . De hát az ön udvariassága nem olyan egetverő, hogy meg ne riadna a legcsekélyebb nehézségektől is s önnek ugyan mélységesen mindegy, ha annak a szegény teremtésnek, akinek a boldogságát és az egészségét a törvény önre bizta, meggörbül is a báta egy olyan ülésen, amely keményebb, mint a kő! . . . Duflost ur (szolgálatkészen). Akarod, hogy egy párnát hozassak? A jegyszedő asszonynál mindig van egy-kettő . . . Ó nagysága (undorral). Fuj! Kell is nekem az olyan párna, amelyet mindenki használ! Mert mindenki használja, ugy-e? Ha már ennyire vagyunk, miért nem kérdezi meg a jegyszedő asszonytól: nincs-e nála véletlenül egy ócska, hervadt, szennyes bokréta, mely már vagy egy hétig hevert valamelyik páholy-sarokban?? . . . Duflost ur (udvariasan). Kedvesem, ha egy pár, virágot parancsolsz, azonnal . . . Ő nagysága. Ha csak egy cseppet törődnék az egészségemmel, tudná, hogy a virágillat, de általában mindenféle illat, mindjárt beteggé tesz ... Duflost ur. Bocsánat, elfelejtettem. Ő nagysága. Oh, meg vagyok győződve róla, hogy ha nem mondja is! Mert amióta itt vagyunk, ha csak egy parányi figyelmesség van önben, észre vehette volna, hogy a szomszédnőnk milyen rettenetes pacsuli-illatot áraszt! Igazán szörnyű, nekem már felkavarodott tőle a gyomrom! S Önnek azóta eszébe juthatott volna az is, hogy kinyissa az ajtót! . . . Duflost ur. Szívesen megtenném kedvesem, de a darabot már elkezdték, s itt sorba mindenkit föl kellene állítanom . . . Ő nagysága. S önnek persze, semmi kedve egy kis alkalmatlanságot okozni egy pár idegennek, mikor arról van szó, hogy gyermekei törvényes anyjának szerezzen némi könnyebbülést! . . . Duflost ur. Aztán meg, ugy hiszem, léghuzam támadna, s a hátul ülők sietnének az ajtót betenni. 0 nagysága. Nem akarásnak nyögés a vége. így hát nekem meg kell fulladnom, mert szerencsétlenségemre egy nem épen üde szépség került a szomszédságomba! . . . Duflost ur. Csitt! Ha meghallanának! Ő nagysága. Bánom is én,, hadd hallja! Igazat mondtam! S hiába integet ön, ismétlem: nem éppen üde szépség! Duflost ur. Csitt, csitt! 0 nagysága. Ha üde volna, mi szüksége lenne rá, hogy végig öntse magát illatszerekkel? kérdem. Duflost ur. Nem tudom én. 0 nagysága. Már az igaz, a szakácsnénknak, Toinette-nek is több józan esze van, mint önnek. Duflost ur. Köszönöm. Ó nagysága. Hát persze! Tudja mit csinál Toinette nyárom, mikor a halnak frissesége kissé kétséges? Elkésziti provence-i módra, foghagymával. Egyik illat elűzi a másikat. Láthatja tehát, hogy ez a hölgy nem ok nélkül önti magát tele mindenféle illatszerrel! ... Duflost ur. Csak nem akarod azt mondani, hogy ő is provencei-módra . . . 0 nagysága. Jobb szeretném. A foghagymának a szaga kevésbbé bántó, mint a pacsulié. Duflost ur. Pedig hát a pacsulit a szalonokban sem vetik meg. 0 nagysága. No hát akkor sajnálom azokat, akik a szalonokba járnak! Ah, most értem csak, hogy ennek a hölgynek a férje mért tömi az orrába marok számra a tubákot! . . . Mert bizonyosan az a férje, az a hosszú, vézna, aki meredt szemmel és tátott szájjal néz a szinpadra! . . . Duflost ur. Azt teszi, amit mi is megtehetnénk : figyelmesen -hallgatja., a-dar-abat. 0 nagysága. ' Mintha bizony ez a darab valami roppant mulatságos volna ! . . . Egy szót se értek az egészből. Duflost ur. Megértenéd, ha egy kissé figyelnél rá ahelyett, hogy annyit beszélsz. 0 nagysága. Tessék, az ember már ki se nyithatja a száját. Duflost ur. Nem azt akartam mondani... de ugy szokás, hogy mikor fölhúzzák a függönyt, az ember a színészeket hallgatja . . . ez nagyon előnyös arra, hogy megérthessük a cselekvényt . . . legalább azt mondják. 0 nagysága. Na hiszen gyönyörű ez az ön cselekvénye! Egy grófné, aki az első jött-mentet elfogadja! . . . Na tessék, most meg mikor ki akarja kisérni, énekelni kezdenek mind a ketten ! . . . Duflost ur. Vaudeville-ekben ez igy szokás, mikor valamelyik szereplő eltávozik. Ó nagysága. És szokás az életben is énekelni, ha az egyik szobából a másikba megy az ember? — S a darab elején azt mond-; ták, hogy az alattuk lévő emeleten egy közjegyző lakik . . No, annak ugyan nyugalmas irodája lehet, ha a grófnő mindannyiszor énekelni kezd, ahányszor egy látogatót kikísér! Ha a szolgák is ugy csinálnak, nagy gyönyörűsége telhetik benne a közjegyzőnek . . . Türelmes ember lehet, szegény ! Duflost ur. Azért ebben a darabban sok jó megfigyelés van. 0 nagysága. Köszönöm az ilyen megfigyeléseket. Mindenütt szárnyas ajtók várnak s ahányszor ki- vagy belép valaki, mindig kinyilik mind a két ajtószárny. Hát az életben, ha az ember látogatást tesz, ugy szoktunk ki- s bejárni egyik szobából a másikba, hogy mindig ajtószárnyak nyílódnak vagy csukódnak, ahányszor három lépést teszünk? Ezek tán minduntalan felhúzzák az egyik szárny závárját? És legalább, ha becsuknák maguk- mögött az ajtót .. . de nem . . . nyitva hagyják maguk mögött . . , s az ajtó magától csukódik be. •• • '/'•:•• Duflost ur. ügy kell érteni, hogy kívül egy, lakáj csukja be. . Ő nagysága. Akkor hát lakáj volt a grófnő hálószobájában is, mikor a -grófnő, kinyitva az ajtónak mind a két szárnyát, bement oda, miután előbb kijelentette, hogy most öltözködni fog??!. . . . Gyönyörű égy grófnő, már annyi bizonyos ! . . j. Ha ez az a hires XVII. századbeli finomság, ugy büszke vagyok rá, hogy én csak egyszerű polgári asszony vagyok. És ezt tizenhat .franként mutogatják. Duflost ur. Szigorú vagy. Ó nagysága. Legkevésbbé sem; de mint-, hogy a színház erkölcsnemesitő intézmény, akar lenni, nem akarom, . hogy egy közjegyző házában gajdoljanak, vagy hogy egy grófnő bezárkózzék a szobájába egy lakájjal. Tessék, ez -meg már táncolni .kezd! II Duflost ur. Nem" hallottad, hogy az - előbb azt mondta: „Használjuk fel a grófnő távollétét s tanuljuk be a táncot, melyet ma este el fogok vele lejteni." Ezért táncol. . Ő nagysága. Hát a jegyző oda lenn ? Arra már nem is. gondolnak, szegényre! Nagyon kevés házbért fizethez, hogy meg tud maradni egy ilyen házban! Hogyan lehet az, hogy nem jön fel!? Duflost ur. Többet kérdezel mint amenynyire felelni tudnék. Ő nagysága. Ah, Istenem, be rossz itt ülni I... Igazán nem értem, hogy a rendőrség, mely olyan nagy érdeklődést tanusit azok iránt a borjuk iránt, amelyeket a vágóhidra visznek, egy cseppet se törődik a szinházi közönséggel! . . . Nini, hát ez kicsoda, aki ugy kerül a grófnéhoz, mintha az égből cseppent volna? ! ... " •'"••• ' ; • Duflost ur. Éppen most mondta, hogy senkit, se talált az előszobában, aki bejelentse. ? ' 0 nagysága. Akkor hát ki csukta be mögötte az ajtót, melynek ő is mind a két szárnyát kinyitotta, ha a hires lakáj nem volt odakünn ? . Ez a grófné ugyan szépen el van zárkózva, mikor öltözködik !... Akár csak a nyílt utcán öltözködnék.. . S vájjon mért nem jut eszébe az újonnan jöttnek, aki most egyszerre jónak látja föl s alá sétálni, hogy tovább menjen, be a grófné hálószobájába? Tudja ő, hogy az ott hálószoba, s hogy az az ajtó be van csukva? Mert remélem, hogy a grófné élt legalább annyi elővigyázattal, hogy ráfordította az ajtóra a reteszt... Ah, ez aztán szépen őrzött ház !... Ugy látszik kapus sincs benne ... Szeretem hinni, hogy a közjegyző nem tart magánál értékpapírt? Duflost ur. Ilyen . kicsiségen nem szabad fönákadni, mert különben minden színdarab lehetetlenséggé válik. Ő nagysága. Ön kicsiségnek mondja azt, hogy ha be lehet menni" egy hölgyhöz, aki öltözködik?!... Különben, ez nem lep meg. Ön előtt az illem ismeretlen valami ... sőt csodálom, hogy még nem kerekedett föl s nem ment azok közé, akik a grófné hálószobája körül kástankodnak ... Vagy talán már azon jár az esze, hogy minő ürügyet találjon ? Duflost ur. Bolond vagy. Ő nagysága. Már tiz perc óta várom öntől azt a kijelentést, hogy légyottja van azzal a közjegyzővel, aki oda lent lakik. Duflost ur. Ugyan vigyázz magadra; már „GYÁRT Szegeden a főraktár Mérey-uíca 3. sz. a. van Serfőzde Részvénytársaság Temesvár, az ország egyik legelőkelőbb sörgyára. Gyárt: Ászok, udvari, márciusi, dupla márciusi, korona, bajor, szent Erzsébet és másfajta söröket kiváló minőségben, a A sörök rendkívül jóizüek, zamatosak és ezért több kitüntetést is nyertek