Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-08 / 91. szám

I 2 melyben furcsa összeállításban ismertetik az államvasutakra vonatkozó statisztikai adatokat. A külföldi vendégek furcsákat gondolhatnak erre a különös üdvözlésre. Kissé arrogánsnak fogják találni, hogy őket olyan adatok ismeretére kívánják tanítani, amelyeket tüzetesen ismerni nekik hivatalbeli kötelességük. Még jobban csodálkoznak majd a pamfletosztogatás intencióján. A cél a magyar államvasuti intézménynek idegen vendégek előtt való diszkreditálása. Végre Németországban is van valamelyes szocializmus, a szociálisták ott se túlságosan elégedettek az állapotokkal és intézményekkel, de azért nem szokták hazájuk intézményeit a külföldi vendégek előtt befeketíteni. Ez magyar speciálitás. Nálunk, fájdalom, nagyon sok tökéletlen intézmény van, de a legtökéletlenebb és a legfejletlenebb talán — a magyar szociálizmus. Ébred a politika. — fiz első minisztertanács. — (Saját tudósítónktól.) A politikában ma még teljes a szélcsönd, de, hir szerint, a jövő hét szerdáján a kormány megtartja az első minisztertanácsot. Két fontos ügy fog szerepelni a minisztertanácson: a jövő évi költségvetés megállapítása és a bankszabadalom dolgában való intézkedés. Lukács László pénzügyminiszter a hét végével hazajön Gastein-fürdőböl és útját valószínűleg megszakítja Bécsben, hogy a bank" szabadalom meghosszabbításáról az osztrák miniszterekkel és az Osztrák-Magyar Bankkal tárgyaljon. Héderváry Károly gróf miniszterelnök, aki Osztendéből hazajövet, Bécsben behatóan.. tanácskozott ..Aehrenthal gróf külügyminiszterrel, jelentést tesz a miniszteri tanácskozásban San Giulíano olasz külügyminiszter salzburgi útjáról ós Aehrenthal külügyminiszterrel való megállapodásairól. Szó lesz továbbá a delegáció összehívásának és a szerb kereske. delmi szerződés életbelépésének idejéről. A minisztertanács tárgyalni fogja az államkölcsön és a husdrágaság dolgát is. — Az arcomat is érezni kellene, Zó. Lám, én látom az arcodat. Egy izmocska föliramodik és leszalad a szájad mellett, föliramodik és leszalad folyvást. A szájad mindig nyitva van s a fogaid fehér, hegyes ragadozó-fogak. Látom a fehér, hosszú ujjaidat is. Hosszúak és fényesek a körmeid és felém nyújtogatod őket. Hm, most behúztad a körmeidet, Kár volt, Zó. Az ujjaid remegnek és az arcodba vér szökött. Finomult hallásommal hallottam a Zó szivének aggodalmasan nekiiramodó kalapálását. Nevetni próbált, mint a gyerek, mikor nem tydja: féljen-e, örüljön-e, de csak hamis félhangok szisszentek elő a torkából. — No, ne tréfáljon ... csavarja föl a lángot . . . kérem ! — már rimánkodott a hangja. Éreztem: most föléje kerültem, most erősebb vagyok, neki a csönd nem jó barátja. — így maradunk —mondtam nyugodtan, de körülnéztem; mert a szavamnak utánakongott. A csönd még mindig ur volt a szobában. A szobában valaki fölugrott. Egy szökés és Zó a villanycsapnál volt. Aztán kábitó fényesség zuhogott a fejemre. A leány hangosan fölkacagott. Aztán dermedten rám nézett; pillantás alatt megértette a helyzetet. Rekedt sikoltással föltépte az ajtót és lobogó hajjal rohant ki az előszobába, a lépcsőházba. Utána vetettem magam. Már a lépcsőn volt. Apró, szapora lépéssel, lélegzet nélkül futott. Hogy utóiérjem: átdobtam magam a korláton. DÉLMAOYARORSZAQ Más forrásból jelentik a következőket: Több lap már közölte, hogy szeptember hó tizennegyedikén tartják az első minisztertanácsot» sőt azt is közlik, hogy az a minisztertanács az üresedésben levő közjegyzőségek betöltésével is foglalkozni fog. Mindezek a hirek csak kombinációk. A minisztertanácsot még nem hivták össze. A miniszterelnök az összehívás iránt nem intézkedett, mert Zichy János gróf még ném jelezte hazaérkezését. A közjegyzői állások betöltésérői sem fog dönteni az első minisztertanács, mert tudvalevőleg Székely Ferenc igazságügyminiszter tizedikén elutazik s igy nem valószínű, hogy olyan állásokról, melyeknek betöltése az igazságügyminiszter hatáskörébe tartozik, az igazságügyminiszter távollétében döntsenek. Az kétségtelen, hogy a minisztertanács a delegációk egybehivásának határideje fölött is tanácskozik. Az sincs még megállapítva, hogy októberben megtartják-e, mert az osztrák Landtagok legnagyobb része ezidőben tartja üléseit. A minisztertanács megbeszélést fog folytatni a husdrágaság kérdésében, ha ugyan addig a főváros elkészül e tárgyban előterjesztésével. A husdrágaság kérdésével a budapesti kereskedelmi kamara is foglalkozni fog s egy memorandumot terjeszt a minisztertanács elé. Sürgős elintézésre várnak s a minisztertanács napirendjére kerülnek az államkölcsön, a bankszabadalom meghosszabbítása és a jövő évi költségvetés. A parlament pártjai. A politikai vakáció immár a vége felé közeledik. Néhány nap múlva megélénkülnek a klubhelyiségek termei, visszatérnek a politikusok s ismét hozzákezdenek a vitatkozásokhoz és reméljük a legjobbat — a munkához. Mielőtt a képviselőház kapui megnyílnának, vessünk egy- pillantást a parlament mostani összeállítására. Leszámítva a külön alakban jelentkezni akaró nemzetiségieket és a negyven horvátot, az országgyűlésen ezidő szerint vannak: néppártiak, függetlenségi és 48-as Kossuth Ferenc-pártiak, Justhpártiak, A ndrássyt követők (tulajdonképen pártonkivüliek) s végül nemzeti munkapártiak. A néppártiakkal hamar végezhetünk. Sulyuk, jelentőségük nincsen. A választásokon csúfos kudarcot vallottak. S leszámítva a klerikális törekvéseket, ők maguk sem tudják, hogy mit akarnak. A Kossuth Ferenc vezetése alatt álló függetlenségi párt nemcsak az országgyűlésen, de az egész országban mindenütt eljátszotta játékait, Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf és társaik hiába irnak és szónokolnak. Nem hisz nekik senki többé. Mert való igaz, hogy a körülményekkel bölcsen meg kell alkudni. De hát, ha ez igy van, akkor a Kossuth Ferenc vezérlete alatt álló f üggetlenségi pártiaknak ezt a koalíciós uralom idején már nyíltan be kellett volna jelenteniök. Ezzel szemben mi történt ? Az, hogy Kossuth Ferenc ugyan belebukott a körülményekkel való bölcs megalkuvás politikájába; de mihelyt az ellenzékre került, akkor ismét a régi ellenzéki hangokat kezdte pengetni s akaratlanul is igazolta azokat, akik őt árulásért és gyengeségért csúfosan megbuktatták. A Justh Gyula elnöklete alatt álló függetlenségi párt látszólag még a legbecsületesebb állásponton áll. Ellenzékbe ment az önálló bankért s követelésével fölfordította a helyzetet és megbuktatta a koalíciót. Csakhogy bármennyire is igaz ez: vájjon a koalíciós uralom idejében Justh Gyuláék nem járultak-e korán a közös vámterülethez s elsősorban magához a kvóta fölemeléséhez? S vájjon az önálló bankért indított agitációjuk nem-e pusztán politikai érvényesülhetésük érdekében történt? De föltéve, hogy Justh Gyuláék a múltban teljesen igazoltan jártak el, kinek lehetne ideálja az a párt, mely a választói jog és a nemzetiségi kérdésben vallott fölfogá1910 szeptember 8 sával egyenesen lehetetlenné tenné az egységes magyar nemzeti állam kialakulásának az elkövetkezhetőségét. Az Andrássy Gyula táborkara volt az, amely már annyi zavart okozott a magyar politikában, amely megbontotta a régi szabadelvüpártot, amelyik megásta a koalíció sirgödrét s amelyik a képviselőház legmegbizbatatlanabb politikai alakulatát képezi. A mai parlamenti pártok közül egyedül a nemzeti munkapárt az, amely a reálitás terén mozógva, akarja nemzeti előrehaladásunkat s gazdasági céljainkat szolgálni. Nem ígér üres, tartalom nélküli jelszavakat; ellenben teljes erejével azon fáradozik, hogy Deák Ferenc bölcs mondása, hogy tudniillik a kíegyezkedéssel institúcióink fejlesztése a nemzet kezébe van letéve, érvényesüljön. Ezért bőven föl van fegyverkezve olyan gyakorlati jelentőséggel biró programmal, amely csakugyan alkalmas lehet az ország egyetemes érdekeinek minden tekintetben megfelelhetni. Bizonyára senki sem kívánhatja tőlünk, hogy a nemzeti munkapárt programját részleteiben újra és újra ismertessük. De most a parlament uj ülésszaka előtt mégis szükséges, hogy utaljunk azokra a legfontosabbakra, amelyek ma már aktuálitással jelentkeznek. Nevezetesen: a közigazgatási reformokra, az uj közegészségügyi intézkedésekre, hitelviszonyaink rendezésére, a kisés középbirtokosság anyagi helyzetének a javítására, a kereskedelmi és ipari alkotásokra, a polgári törvénykezés egyszerűsítésére és az uj adótörvényekre. De ezek mellett, mint kardinális programpont áll előttünk a választói jog reformja, amely csupán annyiban lesz korlátozva, amennyire azt a magyarság szupremáciájának biztosítása megköveteli. Ha számolunk a nemzeti munkapártnak csupán eme programpontjával s ezzel szemben nézzük a többi pártoknak silány, célnélküli és komolytalan törekvéseit, akkor igazán nemcsak bizalommal, de reményekkel is nézhetünk a többség működése elé. Ehrlich tanár beszámolója. — ötezerhétszáz gyógykezelés. — . (Saját tudósitónktól.) Ehrlich tanár tegnap a frankfurti kórházban részletes beszámolót tartott az általa föltalált szérum eddigi sikereiről, A beszámolónak alapját a világ minden részéről érkező orvosi jelentések képezik. A bujakór legkülönbözőbb stádiumu megbetegedéseiben elért eredményekről tesznek említést az orvosok tudósításai. Különösen érdekesek azok az esetek, amikor a szérum gyógybatásába vetett bizalom ellenére, lemondtak az életről a kezelőorvosok. Az ilyen, úgyszólván lehetetlennek látszó esetekben az arzén-preparátummal való helyi kezeléssel kombinálták a „606"-ot és igy bámulatos eredményeket értek el. Ezek között van egy olyan eset, amely érdemes arra, hogy külön foglalkozzunk vele. A beteg, akin az orvos injekciót végzett, már annyira volt, hogy torkát és garatját a vérbaj majdnem teljesen elpusztította, ugy,. hogy még folyékony eledellel sem táplálkozhatott. Ez a páciens a befecskendezés után való napon szilárd táplálékot tudott lenyelni. Egy másik vérbajos évek hosszú sora óta kínzó fejgörcsökben szenvedett. A befecskendezés után egy éjszakán át elmultak fájdalmai. Ugyancsak Strasszburgban beoltottak egy luétikus betegét, aki már nyolc hónap óta mozdulni sem volt képes. Csontvázzá soványodott le annyira, hogy nem találtak rajta hus- és izomrészt, amelybe a szert be lehetett volna fecskendezni, tehát közvetlenül a vércsatornába vezették be. Az injekció után a páciens farkasélvágygyal evett, szemlátomást hizott, már másnap mozogni tudott és sokkal jobban érezte magát. A haláleseteket illetőleg, a lehető legörven. detesebb a helyzet. Ami a kopenhágai halálos esetet illeti, nagyon valószínű, hogy nem a szer volt a hibás, hanem á páciens központi idegrendszerét már földúlta a Baj, Ehrlich pedig