Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)
1910-08-11 / 69. szám
1910 augusztus 12 A szociáldemokrata párt válsága. (Saját tudósítónktól.) A szociáldemokrata párt vezetőségében duló válságokról unos-untalan hallani különböző hireket. A válsághírek rendkívül túlzottaknak bizonyultak. Ilyen volt a legutóbbi, úgynevezett választójogi-paktum körül felhullámzott válság, követte ezt a Bokányi—Markó-aiiér, amely után most uj meglepetés következett: a pártvezetőség egyik tagja lemondott. Tarczai Lajos, a szociáldemokrata párt ügy vezetőtitkára, a párt vezetőségének tagja,.szombaton Írásban bejelentette mind a két tisztségéről való lemondását, mellékelte a lemondás terjedelmes indokolását is, mely a legközelebbi vezetőségi ülésen kerül a párt intéző-fóruma elé. Hát ez az az ügy, mely állítólag legújabb válsága ennek a pártnak. Hogy válság-e igazán a lemondás, vagy egy jelentőség és súlyosabb következmények nélkül járó ügy, azt az események igazolják majd. Huszonnyolc éves, okleveles középiskolai tanár Tarosai Lajos, akit 1908-ban választottak á- pártvezetőségbe.' Bőgőiéi tanító korában tünt fel. Batthyány Ervin gróf szabadiskolájában tanította a vasmegyei apró magyarokat, de csak rövid ideig taníthatta, mert radikális nézeteit veszedelmesnek találta a jó tuladunai klerikálizmus. Az iskolát bezáratták s Tarczai fölment Budapestre s a fuvarozó-munkások titkára lett. Itt titkároskodott, amig harmadfél év előtt pártvezetőnek nem választották. Népgyűléseken, a párt budapesti és országos akcióiban jelentős szerep jutott neki. Szónoki képességei kedveltté tették a munkásság előtt. Most lemondott Tarczai. Hogy mondott le, mért mondott le, minő körülmények birták erre a súlyos lépésre, azt a következőkben mondta el: — Az egész egyenetlenség Alpári Gyula kizárásával kezdődik tulajdonképen. Alpári Gyula uton-utfélen rágalmazta a pártot, ki kellett tehát zárni. Én, mint párttitkár és vezetőségi tag, szintén harcoltam a kritikának azon módja pllen, amelylyel Alpári élt. De kifejezésre juttattam — a párton belül — azt a fölfogásomat is, hogy a. pártot érintő rágalmaknak csakis ügy tudjuk elejét venni, ha a párt szerveiben biztosítjuk a kritika szabadságát, — ha a pártrezetőség nemcsak arra törekszik, hogy a párttagok tartsák be a pártfegyelmet, hanem maga Is a pártszervezeti szabályok alapjára helyezkedik. — Alpári mozgolódásainak, amelyet kivétel aélkül mindenki elitélt és helytelenített, az adott súlyt és erőt, hogy az Építőmunkások Országos Szövetségéből kivált szakmák — követők, útépítők, cementesek—melléje állottak. A pártvezetőség maga is belátta, hogy a párt érdekében helyes és célszerű lenne az épitőmunkásszövetség és a kebeléből kivált szakmák között a békét létrehozni. Legelőször annak érdekében történt kisérlet, hogy a szövetségben készülő nagyobb baj kitörését meggátoljuk. A pártvezetőség meg is kezdte a békitést azzal az elhatározással, hogy a döntés jogát föntartja az illetékes testületnek, a szakszervezeti választmánynak, mert szakmai dolgokban kizárólag az dönthet. Legnagyobb meglepetésemre a határozattal épen ellenkező történt. A párt hivatalos lapja . minden pártvezetőségi előzetes hozzájárulás nélkül az építő, munkás-szövetség vezetőinek pártjára állott. Én a pártlap állásfoglalásával szemben követeltem, hogy egyrészt a pártvezetőség e tisztán szakmai kérdésben maradjon semleges mindaddig, mig a szakszervezeti választmány határozatot nem hoz, — másrészt, hogy mindenkivel szemben a pártalkotmány alapján járjon el. — Ezzel szemben az történt, hogy az épitőmunkás-szövetség minden kihallgatás nélkül, datáriális uton kizárta a budapesti kőmivesesoport vezetőit és olyan eszközöket használt, amelyek ellenkeznek, fölfogásom szerint, a szocialista etikává!. Ennek alapján a pártvezetöség, — bár szabályaink értelmében ehez DELMAGYARORSZAG nincs joga, — kirekesztette a budapesti pártbizalmiférfi-testületből, mely ugy viszonylik a vezetőséghez, mint a parlament a kormányhoz, — a kőmives-csoport kizárt tagjait. Azonkívül mindazokra kimondotta a pártból való kirekesztés következményét, akik a kizárták mellé állanak. Ebben az eljárásban pártunk érdekeinek súlyos megsértését láttam, levontam a konzekvenciákat és lemondtam. Az Alpári—Markó—Tarczai-afférnek — a lemondott szociálista vezér előadása szerint — ez a története, ezért dul a válság a szociáldemokrata párt kebelében. Uörhenyjárváoy Bártfán. — Riadalom a vendégek között. — (Saját tudósítónktól.) Bártfa-fürdőben a mult héten még ketézérnyolcszáz fürdővendég sétált a jegenyék alatt, ma már csak hatszáz nyaraló van és ezek is a pályaudvaron várják a vonat indulását. A bakkjárványnál sokkal komolyabb veszedelemben forog a kies Bártfa: a szomszédos Hosszúrét községben kanyaró- és vörhenyjárvány pusztít és a betegség átcsapott Bártfára is. Hosszúrétről szerzi be a fürdő tej-és vajszükségletét és a megfertőzött élelmiszerektől már többen megbetegedtek. A fürdő legnagyobb szállodájában, a Széchenyi-szállóban egy hétig feküdt egy sarlachban megbetegedett leány és meg is halt. A zsúfolásig megtelt hotelben semmi óvóintézkedés nem történt, amig a sarlach-beteg ott halódott, a többi. vendégek, többnyire budapesti családok, teljesen ki voltak szolgáltatva a betegségnek. A bártfai járvány hátborzongató képét festi az ottani közigazgatásnak és az orvosi lelkiismeretlenségnek. A belügyminisztérium ma reggel táviratilag utasította Szathmáry fürdőbiztost, hogy a legszigorúbb intézkedéseket könyörtelenül foganatosítsa, a szörnyű betegség meggátlására, Eperjesről jelentik: Hosszurét bártfai járásbeli községben a kanyaró és vörheny járványszerüleg föllépett és mintegy negyven megbetegedést jelentettek be. A szomszédos Bártfa-fürdőn, ahol a hosszurétiektől tejet és vajat vásárolnak a fürdővendégek, az, inficiált vajtól már több megbetegedés történt. A bártfai Széchenyi-szállodát, hol egy budapesti ügyvéd leánya vörhenyben meghalt, a hatóság kiüríttette. Bártfáról jelentik: A bártfai Széchenyi-szállodában halt meg augusztus 7-;én vörhenyben Béry dr budapesti ügyvéd Márta nevü tizennégy éves leánya. A szálloda igazgatónője a bártfai járvány következő szenzációs részleteit mondta el: — Nem felel meg a valóságnak az a hír, hogy a hatóság a szállodát becsukatta. Annyi igaz, hogy a nyaralók menekülnek Bártfáról: a hotel, ahol egy hét előtt' kilencvenegy család lakott, ma majdnem üres. Nehéz napokat éltünk át, a szállodában halálos betegen feküdt a kis Béry Márta, a legragályosabb vörhenyben és a beteget a bártfai hatóság példátlan nemtörődömsége folytán nem lehetett elkülöníteni. A vörhenybeteg szobájának egyik ajtaja egy erkélyre, a másik azonban a folyosóra nyílott, ahol harmincegy szoba van sorjában. Ezek a szobák mind ki voltak adva. Nem érdektelen, hogy Patek Jenő dr orvos, akihez Déryék vendégségbe jöttek és eleinte laktak, amikor éjszaka a beteg leányhoz hivták, így felelt-: — Hagyjanak békél, Öreg ember vagyok, nem f utkosok éjszaka idején egy haldoklóhoz. — Már a betegség első napján összetett kézzel kértem Pateket, hogy intézkedjék a beteg elszállítása iránt, mert hatvan gyerek szaladgál a folyosón és a járvány a legrémesebb katasztrófát okozhatja. Az orvos elutasított. A .fürdőbiztos, Szathmáry Géza bártfajárási főszolgabíró sem hallgatott meg. így hét napig a legrettenetesebb veszélyben forgott a zsúfolt szálloda közönsége. A járványt itt el akarják titkolni. A fürdőigazgatóság szállodájában, az Erzsébetben, egy hétig feküdt kanyaróban Strasser szálloda-bérlő kisleánya. A betegségről senki sem tudott. A kis leány szerencsére felépült. A Széchenyi-szállodát fertőtlenítettük, ma reggel járt itt Flatter Sándor dr járásorvos hivatalosan. A belügyminiszter e pillanatban irt át a hatóságnak és külön a Széchenyi-szálloda 15 igazgatóságának. A közönség természetesen menekül Bártfáról. Ma hatszáz vendég utazott el. Ennyit mondott az igazgatónő. És ebből minden kiderül. A vörheny, a kanyaró, a hatóság tehetetlensége és ami a legsúlyosabb: a íűrdőigazgatóság eltitkolta a járványt. Öngyilkos hadnagy. — Félt a becsületbíróság döntésétől. — (Saját tudósítónktól.) Csak a napokban dobta el az életét két fiatal hadnagy, most Marosvásárhelyen újra egy hadnagy emelte maga ellen a gyilkoló szerszámot. A golyó, amely a szivébe hatolt, azonnal megölte. Az öngyilkosságról Marosvásárhelyről a következőket jelentik: Éjjel két órakor a marosvásárhelyi Erzsébetligetben agyonlőtte magát Perczel Szaniszló, a huszonkettedik gyalogezred fiatal hadnagya. Az öngyilkosságot a liget kertésze vette észre, aki figyelmessé lett a lövés zajára és elindult abba az irányba, ahonnan a dörrenést hallotta. Bent a liget sűrűjében csakhamar megpillantott egy földön fekvő alakot, akinek a homlokából patakzott a vér. A kertész azonnal telefonált a rendőrségre, ahonnan az inspekciós tisztviselő a helyszínére sietett és amikor látta, hogy az öngyilkos katonatiszt, értesítette a honvédkaszárnya inspekciós.át. Innen kijött egy hadnagy és egy kirendeltség és a hadnagy a halottban felismerte bajtársát, — Perczel Szaniszlót. A rendőrorvos konstatálta, hogy a szolgálati revolverrel ölte meg magát. A golyó a szivébe hatolt és nyomban halált okozott. Az öngyilkos hadnagy mindössze huszonhároméves volt. Perczel Dezsőnek közeli rokona. Tettének okául boldogtalan szerelmet emlegettek. Ma regge1 kitűnt, hogy egészen más indító oka volt a hadnagynak tette elkövetésére. Becsületügyi eljárás volt ellene folyamatban és ma délelőtt meg is érkezett Kolozsvárról az ügyében delegált hadbíróság. Ma kellett volna jelentkeznie a fiatal hadnagynak a bírósága előtt. Ellenben — ugylátszik — félt az ítélettől és maga ítélt maga fölött. A szerencsétlen véget ért tiszt halála Marosvásárhelyen nagy szánalmat kelt. Holttestét beszállították a csapat kórház halottasházába. Holnap temetik. Huszonöt év előtt. * 1885 augusztus lí. - A francia kolera bűnösei. =» A nagy déléurópai kolera, amely Spanyolország és déli Franciaország népét pusztította, kezdte lassan erejét veszíteni. Százezrek estek áldozatául a járványnak, nagy virágzó falvak váltak néptelenné és szomorúan, siralmasan terültek el a sirkeresztes temetők ott, ahol néhány hónappal ezelőtt még érett a kalász. Egy bécsi lap augusztus 11-én hosszú, szenzációs cikket közölt a délfranciaországi koleráról. Szemtanuk és kicsempészett levelek alapján leleplezéseket közölt arról a rendszerről, amelynek köszönhető, hogy a spanyolországi kolera ilyen borzalmas erővel Franciaországra is átcsapott. A bécsi lap megvádolja a francia határőröket, azzal, hogy a Spanyolországból menekült hajóknak utat engedtek, folytatták a csempészést és a francia hatóságok rendelkezéseit figyelembe se vették. Azzal a hatalmas váddal lép föl, hogy a sok százezer ko: lera-hálott a francia hatóságok lelkiismeretét terheli. A vesztegzárat föloldották, a segélyakció megindult és a tekintélyes bécsi lap fölhívja a francia kormányt, hogy tekintettel a saját közegeinek bűnös mulasztásaira, most kettőzött erővel munkálkodjanak Délfranciaország regenerálásán.