Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-02 / 61. szám

1910 augusztus 2 délmaqyarorszAo 5 tengerész, a hajókalauz. Valójában ez nem más, mint Dew detektivfelügyelő, a négy vámhivatalnoknak öltözött férfi pedig detektív. Kilenc óra volt, amikor a vélt hajókalauz fölment a Monterose fedélzetére. Robinson abban a percben matrózoknak a csoportja között állt, akik folyton körülötte foglalatoskodtak. Dew egészen közel lép Robinsonhoz, ez fölnéz és a hajókalauzt látja maga előtt, aki igy szól: — Egypár szavam volna önhöz, mr Crippen. Robinson-Crippen elsápad, de még mielőtt ideje volna rá, hogy valami elhatározásra jusson, megragadják és letuszkolják a kapitány kabinjába. Az egész jelenet azonban minden feltűnés nélkül folyt le. Dew odafordul az állítólagos vámhivatalnokok egyikéhez, aki nem más, mint Mac Carthy kanadai detektivfőnök és igy szól hozzá: — Mr Carthy, ez az ön embere! Majd Robinsonhoz fordulva mondja : — Ön Crippen és ön azzal van vádolva, hogy nejét orozva meggyilkolta és holttestét földarabolta. Crippen e szavakat szinte önkívületben hallgatta. Mereven bámult maga elé és még nem tért magához, amikor a detektívek megragadták, lenyomták egy székre és bilincsekbe verték. Azután átkutatták Crippent, hogy nincs-e zsebében méreg, lehúzták az ujjairól a gyűrűket és elvették a revolverét. Mialatt ez történt, a detektivfelügyelő a fiatal Robinson kabinjához ment, hol egy matrózt állítottak föl őrnek. A detektívek, amikor beléptek, egy öszszekuporodott fiút láttak maguk előtt, aki fölkiáltott : — Ez Dew detektivfelügyelő, mit akartok? Alig ejtette ki ezeket a szavakat, hangjával elárulta már mivoltát, azután elájult és amikor magához téritették, könnyek közt mondta : — Ártatlan vagyok. Attól fogva nyugodtan viselte magát. Crippen is magához tért és elmondta, hogy a napokban már sejtette, hogy fölfedezték és el fogják fogni. Ugy Crippen, mint miss Le Neve tagadják, hogy öngyilkosok akartak lenni. Később miss Le Nevet hisztérikus görcsök fogták el, Crippen pedig, mihelyt bevitték a kabinjába, az ágyra rogyott, kimerültségében lezárta a szemét és elaludt. Miss Le Neve ártatlanságáról meg vannak győződve. Anyjától táviratot kapott, melyben arra kéri, hogy valljon meg mindent, amit tud és ne kímélje Crippent, hanem csak gondoljon magára és a családjára. London, augusztus 1. Crippen doktor elmondta, hogy már a hajón föltűnt neki a sok táviratozás és sejtette, hogy a kikötőben le fogják tartóztatni. Miss Neve szülei táviratot küldtek leányuknak s buzdítják, hogy valljon be mindent, mert úgyis meg vannak győződve ártatlanságáról. A Monterose-hn\ő kilenc óra harminc perckor Crippennel és az angol hatóságokkal együtt elindult Quebeckből London felé. London, augusztus 1. Crippen doktornak és meggyilkolt feleségé, nek házaséletéröl most ujabb részletek kerültek nyilvánosságra, amelyek alkalmasak arra, hogy a titokzatos gyilkosságot Crippenre nézve enyhébb színben tüntessék föl. A rendőrség megállapította, hogy Béllé Elinore rendkívül köl. tekező és a fényűzést szerető asszony volt. Amerikában igen vidám életet élt. Még Londonban is egész vagyont költött ruháira s Crippen dr megjegyzés nélkül fizette mindig szabószámláit. Londoni házuk tele volt szebbnél-szebb drága toalattekkel. Az asztalokon, székeken, sőt még a konyhaasztalon az edények között nagy összegbe kerülő toalettek hevertek. Az utóbbi időben Crippen dr már nem keresett annyit, mint régebben és lehetséges, hogy anyagi zavarában arra kérte a feleségét, hogy ékszerének egy részét zálogosítsa el, vagy adja el, amit azonban az asszony nyilván vonakodott megtenni. A rendőrség megállapította azt is, hogy Crippen dr már több mint egy év óta folytatott viszonyt Le Neve Etellel, aki azért lakott családjától elválva külön lakásban. Valószínű, hogy Belle Elmore is tudott férjének e viszonyáról. Az azonban kétségtelen, hogy Crippen semmiesetre sem azért gyilkolta meg a feleségét, hogy Le Neve Etel az övé lehessenIlyen körülmények között mind valószínűbbnek látszik, hogy Crippen dr nem előre megfontolt szándékkal követte el a gyilkosságot, hanem Inkább féltékenységi drámáról van szó. Oltás Makón Ehrlich szérumával. (Saját tudósítónktól.) A makói közkórházban megkezdték a betegek beoltását Ehrlich tanár vérbaj-ellenes szérumával. Örömmel konstatáljuk, hogy Magyarországon a délvidék szenvedőinek jut először az áldásos szer gyakorlati alkalmazásából, ami azt bizonyítja, hogy kórházaink és orvosaink elsőrangúik s résztvesznek a tudomány fejlődésmozzanataiban. Nemrégiben Nagybecskereken volt oltás, most pedig Makón. Itt az érdem Dózsa Lajosé, a csanádmegyei közkórház nagytudásu, kiváló igazgatójáé, továbbáHoffmann Antalé, Battonya jeles járásorvosáé. Ok végezték az oltásokat, amikről alább részletesen hirt adutik. Most megemlítjük, hogy a két kitűnő orvos kísérleteinek eredményét és tudományos tapasztalataikat azonnal részletes levélben tudatják a Frankfurtban munkálkodó Ehrlich tanárral. Általában örvendetes, hogy a magyar orvostudomány tartja fönn a legélénkebb összeköttetést a világ szenvedőit megváltó tudóssal. Ez becsületére válik a magyar közegészségügynek s az ország orvosi testületeinek egyaránt. A Délmagyarország makói tudósítója a következőkben számol be a délvidék nagy eseményéről, a makói beoltásról: A szérum használata. A modern berendezéséről országszerte híres csanádmegyei közkórházban nagy izgatottsággal várták a rendkívüli eseményt. Vasárnap délelőtt kilenc órára tűzték ki a beoltás idejét, de a nagyobbrészt orvosokból álló meghívott vendégek már nyolc óra után ellepték a kórház folyosóit. Dózsa Lajos dr, a makói Szent István-közkórház érdemes igazgató-főorvosának meghívására megjelentek a nevezetes műtétnél Hoff mann Antal dr battonyai járásorvos, számos csanádmegyei orvos, a Makón időző orvostanhallgatók és a sajtó képviselői. Mielőtt a beoltás megkezdődött volna, a jelenlevő orvosok figyelmesen elolvasták az Ehrlich által küldött Wechselmann-féle utasítást, amely eredeti szövegében igy szól: Berlin, 12. Juli 1910. 606 wird mit etwas käuflicher Natronlauge im Mörser angerieben, es bildet sich eine Lösung die mit Phenolphtalein purpurrot ist. Fügt man einige Tropfen Eisessig unter fortwährendem Rührem hinzu, so fällt das gelbe Salz als SclilammfeinsterArt ans dieser wird mit Aqua dest. aufgeschwämmt und nun genau durch Zusatz von l°/o Essigsaure, oder »/10 Normal natronlauge neutralisiert (Lakmuspapier). Das ganze ergibt 8—10 ccm., welche fasst schmerzlos unter der Scapula neben der Wirbelsäure subcutan infiziert werden. Die Patienten haben fast keine Schmerzen. Wirkung vorzüglich. Magyarul: Berlin, 1910 julius 12. A 606 kevés nátronnal a mozsárban jól föl lesz dörzsölve, miáltal Phenolphtalein vörös oldat képződik. Folytonos keverés közben néhány csöpp Eisessiget adunk hozzá, ekkor Schlammfeinster-féle sárgasót kapunk, mit Aqua dest-tel fölitatunk. Ehez l°/o ecetsavat, vagy 1/10 nátront adunk hozzá s lakmuspapirral neutralizáljuk, Az egész keverék 8—10 ccm.-t ad s a Wirbelsäure mellett rögtön inficiál. A páciensek semmi fájdalmat nem éreznek. Hatása rendkívüli. A használati utasítás elolvasása után Dózsa igazgató-főorvos leült a mütőszoba egyik asztalához, maga elé helyezte a műszereket és miközben köréje sereglettek az orvosok és újságírók, hozzálátott a szérum elkészítéséhez. Elővette a mintegy két centiméter hosszú, galambtojásnagyságu üvegtokban elhelyezett szérumot, az üveget feltörte s tartalmát: a fél gramm sulyu világossárga port egy porceliáncsészébe öntötte. A porhoz nátron-lugot öntött, a halványsárga szinü folyadék ekkor néhány csöpp phenol-phtalein hozzáadása után erös biborszint kapott. A pezsgő folyadékhoz ekkor néhány csöpp jégecetet csöpögtetett az igazgató, aki folyton keverte a folyadékot. A keverékben lévő sóalkatrészek csapadék alakjában elpárologtak. Közben desztillált Vizzel fölhigitották és normál-nátront adtak hozzá. Az igazgató ekkor lakmus-papirszeletekkel megnézte, hogy nincs-e több vagy kevesebb lugtartalma a folyadéknak a kelleténél. Ha a papiros szürke, akkor sok a lugtartalma, ha a papiros lilás, rózsaszín, akkor a lugtartalom elegendő. Amikor az igazgató előállította a szérumot, bevezették a mütőszobába a beoltandó betegeket. A páciensek. Sz. D. huszonegy éves iparossegéd volt az első médium. A fiatalemberen az alkati bujakór másodlagos tünetei mutatkoztak. Az ajkán, nyelvén, szájpadlásán fekélyek (loquesek) voltak láthatók. Hosszú idő óta jóddal és higanydörzsölésekkel kezelik a beteget, aki már többször elhagyta a makói közkórházat, de mindig kénytelen volt visszatérni, mert a baja kiujultMost az Ehrlich-féle szérummal reméli az igazgató kigyógyítani a fiatal iparossegédet, aki örömmel vetette magát alá a kísérletnek. U. L. huszonhat éves makói földmives a másik beteg, akit vasárnap beoltottak. A szerencsétlen embernek különösen a hátát lepték el a fekélyek. Az egész háta tele van apró pörsenésekkel és kiütésekkel (roseola-syphilitica), az ajka belső felületét pedig szintén apró fekélyek borították. Évek óta rombolja szervezetét a rettenetes nyavalya. A beoltás. Dózsa Lajos dr igazgató-főorvos végezte az első beoltást. Sz. D. iparossegédet oltotta be. A beteget lefektették a műtőasztalra, azután a lapocka táján étherrel és chloraetillel érzéketlenitették a beoltandó testrészt. Ekkor az igazgató egy nagyobbszerü injekció-fecskendővel a lapocka tájékán beszúrt és az üvegcső tartalmát befecskendezte. A páciens szótlanul tűrte a befecskendezést és akkor is nyugodt maradt, amikor az igazgató megismételte a beoltást. A jelenlevők közül többen megkérdezték a beteget, hogy fájt-e a beoltás, de ez mosolyogva mondta, hogy nem. Csak a második beoltás után reszketett kissé, de ez sem a fájdalomtól, hanem valószínűleg az izgatottságtól eredt. A beoltás helyét egy angoltapaszszal leragasztották és ezt gézzel lekötötték. Ezután bevezették a kórszobába a beteget, ahol lefektették. Nyugodtan tűrte a beoltást U. L. makói földmives is, akit Hoffmann Antal dr battonyai járásorvos oltott be. Ez a beteg sem érzett semmi fájdalmat. Beoltás után ennél a betegnél a beoltás helyét jódtinkturával ecsetelték be. Ezután ezt is lefektették. A két beoltott beteget a beoltás után minden tíz percben megvizsgálták az orvosok, hogy a szérum legcsekélyebb hatását is figyelemmel kisérhessék. A betegek állapota. Hétfőn, a délutáni órákban értesültünk, hogy a szérumnak a hatása óriási. Az egyik beteg, Sz. D., akinek az ajkát, nyelvét és torkát mérges, gyógyulni nem akaró fekélyek borították, annyira jobban van, hogy néhány nap alatt fölgyógyul. A makacs ós eddig gyógyíthatatlannak vélt fekélyek elhalványodtak és gyenge finom bőrréteg képződölt rajtuk. A beteg eddig nem tudott nyelni és most már könnyen túri. A hőmérsékletük alig mutat valami emelkedést, a fájdalom pedig, amit a szérum okoz, oly csekély, hogy igazán alig jöhet számba. A kezelésnek meg vannak a pszichológiai eredményei is. A betegek nem olyan buskomorak, mint azelőtt voltak. Az étvágyuk jó. Az egyik beteg, akinek a teste tele volt apró, kékesvörös kiütésekkel, most már teljesen tiszta. A kórház ritka gondos ápolásban részesíti ezeket a betegeket. Élelmezésük kitűnő és állandóan felügyelet alatt állanak.