Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-04 / 63. szám

4 DELMAGYARORS ZAG 1910 augusztus 4 hói lapjának a következő kábeltelegrammot küldte: A kormányzóság az Eureka-hajót bocsátotta rendelkezésünkre. Érdekes, hogy gorogul ez a szó annyit jelent: megtaláltam. Dew inspektor teljes hajóskapitányi uniformisban, aranyzsinóros sapkávai, aranyos vállrojttal, négy emberr«l ment föl a fedélzetre. A quebecki rendőríiég főnöke kisérte. A parton igen sok ember gyűlt össze. A köd szétoszlott, látjuk a Monte»rose-t. Egy későbbi távirat: Újra leszállt a köd. Az Eureka fedélzetén csak néhány yardnyi távolságra lehet látni. Mr. Dew motoros csónakja elvesztett tekintetünk elől. Az Eureka körben cirkál, egészen addig, mig a rendőrség nem engedi meg, hogy mi is a Monterose fedélzetére menjütnk. Az Eureka tele van újságírókkal. A Monterose már mellettünk van. Ezuttán a következő távirat érkezett: A Montnose hágcsóját megfogtam. Dew inspektor már a. fedélzeten van. Mi is felértünk, de csak a legfontosabbat jelenthetem, mert az Eureka rögtön visszamegy. Dew egy pillanat alatt felismerte Crippent. A váaSlaüat rögtön elfogták. A legkisebb zavar sem violt. Crippen borzasztóan meg volt lepve. Az Evrreka partra megy utasaival. Az wiaarikai ujságirók rendkívül fel voltak háboradvá, mert az egész eljárásból semmit sem lá>tt.ak. — A.z Egyesült-Államokban lehetetlen volna ilyesmi! — mondták. — Ott biztosan meginterjuvolhaitoík volna Crippent, mert tudják, hogy ez közér<iek és mindenki tudni akarja, hogy mi történikEgy londoni lap szerint érdekes epizódot beszél el egy szinész Crippennéről, mikor még Belle Efcisore néven dalcsarnokénekesnő volt. 1907-ben történt, hogy a varieté-művészek sztrájkba léptek a londoni dalcsarnokokban, de akadtak ¡sztrájktörők, akik tovább működtek. Egy varietében a sztrájk idején egy úgynevezett dr&raai skatchet adtak elő. A közönség pisszegett,, kifütyülte a sztrájktörő művészeket. A hősnői, e?gy csodaszép fiatal asszony, a tüntetés miaíáfc »yilt szinen sirva fakadt, partnere pedig a eugólyuk elé lépett és reprodukálhatatlan kife jezésekkel szidta a publikumot. Még nagyobb l*uí;t a botrány. A függönyt le kellett bocsátani,. A színésznőt ájultan vitték a színfalak köz». Aztán feljött a színpadra férje és hazaszállította kocsin. A színésznő Belle Elmore volt, férjrí pedig Crippen és a partner az az Athelstone , akit juníus tizenhatodikán titokzatos körűim ények közt gyilkoltak meg Batterseaban egy nyitralóban. Az erdélyi aranyrablók. — Hairamia-világ a bányákban. — (Saját tudósítónktól.) Az erdélyi aranybányákban vtalóságos rablóvilág keletkezett az utóbbi idfó'ben. Aranylopások, rablások, fegyveres betörések napirenden vannak, ugy, hogy az életbiztonság, a csendőrség minden Igyekezete mellett is, állandóan veszélyeztetve van. LSunyad- és Alsófehérmegyékben csak hónapoStkal ezelőtt leplezték le az aranyrablókat. Az aranylopásokat már megunták, mast, u.gylátszik, a rablásra került a sor. Sőt napiipenden vannak a fegyveres betörések is éd, a bányatulajdonosok biztonsága hetente ss&k hat napig van meg. A hetedik nap & rablóké. Szombat estétől hétfő hajnalig ők garázdálkodnak a bányákban. Az erdélyi aranybányákban a szombati munkazárlat utáy a bányák rejtett nyílásain bekúsznak a bányasrablók. Nem várják meg az estét és nemcsak szerszámot visznek magukkal. Állig fegyverkezve már világos délután kezdik a „munkát"". És munkazárlat után senki Istenfia nem mehet a bányákba. A kanyargós, sötáti és sssük folyosókon meg gem közelitheti a munkahelyeket, mert a kanyarulatnál őrszeiwek vigyáznak, hogy társaikat senki se lepje inseg. A csendőrség is tehetetlen a rablókkal szemben, mert tájékozatlan a\ Saldmélye labirintusában, mig a rablók bányászok, kitűnően ismernek minden zeg-zugot és míg az üldöző csendörök dolga életveszélyes, addig ők a legnagyobb biztonságban dolgo«hatnak. Legfeljebb kissé korán kell megszöknüSk a zsákmánynyal. A könnyű kereset egyre többeket csábit és Verespatak, Abrudbánya vidékén egész szervezett rablóbandák vannak. Az egész hetet nyugalomban töltik, gyűjtik az erőt a hétvégi harminchatórás nagy munkához. És mig a bányatulajdonosok alig-alig tudnak megélni, addig ők fényesen élnek a rabolt aranyból. A verespataki bányarablóknak van Porkurán — félnapi járásra — egy be nem jegyzett értékesítő szövetkezete, ahol a rabolt aranyat értékesíthetik. És ez a szövetkezet egyre gyarapodik, már Boica és Brád felé is terjeszkedik. A bányatulajdonosok most memorandumot dolgoznak ki, amelyben rémregénybe illő adatokat sorolnak föl. Az orvoslást csak statáriális intézkedésekben látják, mert uj rendelkezések nem segítenek a bajon. Elfünt bolgár kertész. — Gyilkos munkások. — (Saját tudósítónktól.) Ügy bolgár munkásokból álló elszánt haramiabanda garázdálkodása ügyében folytat vizsgálatot a budapesti rendőrség. A nemzetközi repülőversenyeket megelőző hónapokban titokzatos gyilkosság történt a Külsőkerepesi- és Kereszturi-ut sarkán elterülő óriási mezőségen. A földeket bérlő bolgár kertészek meggyilkolták munkaadó gazdájukat, Oimö Pétert, majd holttestét elásták s több ezer korona készpénzt elrabolva, maguk között fölosztották. A sötét bün abból az alkalomból derült ki, hogy a főváros határában kertészkedő bolgár munkások között a rendőrség az utóbbi időben sürün tart razziát Manevics Tamás gyöngyösi bolgár kertész gyilkosainak a kézrekeritése, vagy nyomravezetése dolgában s ez alkalommal egy bolgár kertész a titokzatos gyilkosságot leleplezte Dömjén István rendőrőrmesternek. A rendőrség a vizsgálatot érthető diszkrécióval kezeli, mert tartanak attól, hogy, ha a bolgár munkások megtudják, hogy ki árulta el súlyos következményekkel járó cselekedetüket, ez esetben egy pillanatig sem haboznának egy ujabb gyilkosságot elkövetni. Tudósítónk a rejtélyes ügyről a következőket jelenti: • A rákost lovassági gyakorló-tér előtti földeket évek óta bolgár kertészek birják évi bérletben. Egy nagyobb területet, mely a Külsőkerepesi-ut és a Kereszturi-ut mellett húzódik, Todorovich Simon bérelte holdanként száz korona bérért. Todorovich, hogy a bérletet jobban kamatoztassa, bolgár kertészekkel lépett szerződésre és Gimő Péternek egy évi időtartamra, munkafelügyelői címen, albérletbe adta az általa is bérben tartott földet. Amikor a megegyezés megtörtént, Gimő munkásai földolgozták, majd bevetették a hatalmas területet s hogy minél gyorsabb eredményt érjenek el, a terület mellett lévő Rákos-patakból szüntelenül öntözték a sovány, kiszáradt földet. A szorgalmas munka rövid pár hónappal ezelőtt meghozta a várt hasznot. Földalatti üregekben ugyanis nagyértékü konyhacikkeket raktároztak el, melyből azonban Gimőnek már nem jutott haszon. A munkafelügyelő ugyanis egy szép napon eltűnt. Ha Todorovich s a környékbeliek holléte után kérdezősködtek, a rejtélyes bolgárok vagy válasz nélkül hagyták a kérdést, vagy pedig bolgár nyelven az mondották, hogy Péter „hazautazott." A közeli XXV. rendőrőrszobán is föltűnt végre Gimő Péter eltűnése, s a rendőrök egy napon vallatóra fogták a bolgárokat. Dömjén őrmester ez alkalommal megállapította, hogy a kertészek merész és zavaros hazudozásaikkal palástolni akarják Gimő hollétét és sorsát. Mivel kézzel, fogható bizonyíték nem volt a rendőrség kezében, a kertészmunkások ellen nem lehetett eljárni. A minap a titokzatos ügyben aztán váratlan fordulat történt. A XXV. rendőrőrszoba örsparancsnokánál, Dömjén őrmesternél megjelent egy fiatal bolgár munkás s elmondotta, hogy élete nincsen biztonságban. — Társaim — panaszolta — meg akarnak gyilkolni s azért kérem, oltalmaztasson meg a bolgár munkásoktól. Hála fejében — folytatta — elmondom őrmester urnák, hogy szegény Gimő Péter nem utazott el, mint ahogy ők mondották, hanem még az év elején eltelték láb alól s a termőföldben elásták. A rendőrség jegyzőkönyvbe vette a besúgó vallomását s a kijelölt helyen ásatást végeztetett. Bár jó mélyen lehatoltak a föld gyomrába, az elásott holttestet .nem lehetett megtalálni, mert a bolgárok — mint később megállapították — megneszelték, hogy közöttük áruló van s a Gimő-tetemet más helyen rejtették el. A titokzatos ügyben Dömjén őrmester kímeritő jelentést tett fölöttes hatóságának az ügy mai állásáról s nem lehetetlen, hogy a bűnügyi hatóság rövid időn belül ismerni fogja Gimő hollétét s az okot, mely miatt a tagadásban levő bolgár kertészek a szerencsétlen embert meggyilkolták. A Kossuth-szobornál. Ébred az élet mostanában már ugy hajnali három óra tájt. Ilyenkor pirkad s a különböző tereken, a szegedi piacok hevenyészett sátrai közt már félig nyitott szemmel gubbasztanak a kofaasszonyok meg vásáros emberek, vevőre várva. És élénkül a kikövezett, kopár tér is a Kossuth-szobor körül. Lombos fák és virágágyak között s madárcsicsergés himnuszába vonva a többi szegedi szobor. Ezek, ha csoda történhetne és megelevenedhetnének, csak szépet és kellemeset tapasztalhatnának s elteilenének finom s enyhe illatokkal. De az érc, a Kossuth Lajos alakjának ércszobra valószínűen haragosan távoznék a helyéről s kisétálna valahova a Széchenyi-térre, vagy a Stefániakorzóra, hogy ott töltse el a következő évszázadokat. Mert hajnali három órakor már az üzlet zsivaja zavarja meg álmait a szabadságról. Szeged népe, nemzetem büszkesége ott szidja egymást nem egyszer a talapzatánál, nekitámaszkodva a történelem piedesztálját szimbolizáló köveknek, amelyik alatt| a gyalogjárón rothadó gyümölcshéj terjeszt csúf illatot. Az élet bizony nem a legkedvesebben zajlik a Kossuth-szobornál. Pirkadástól késő délelőttig tart körülötte az alku és hallatszik a bevásárló nők panasza, hogy milyen drága a szilva és az őszibarack és a kofák válasza, ami leginkább reprodukálhatatlan. Már most: járjuk a várost valakivel, aki idegen. Először van most Szegeden, örülünk is, hogy dicsér mindent nyakrafőre. Ám a Kossuth, szobornál összecsapja a kezét és istenigazában megbotránkozik. — Hogy lehet ezt tűrni ? — kérdezi. — Hiszen ez a piaci hangulat itt, hogy ugy mondjam : letépi a nimbuszt erről a szoborról. Micsoda tiszteletlenség Kossuth Lajos emléke iránt. Áhítattal, levett kalappal nem lehet megállni előtte, részint mert esztétikusabbá ünnepélyesen néma környezet kell az áhítathoz, részint pedig, mert az ember elcsúszik a barackmagokon. Érezzük, hogy Szeged látogatójának jórészt igaza van. Dehát a város iránt való kötelességünk, meg aztán az önmagunk megnyugtatására szolgál, hogy mosolyogva, de komolyan megcáfoljuk. És pedig ilyenképen : — Szó sincs róla, némileg igaza van, hogy a szobrot körül kellett volna keríteni. Csakhogy nem nagyobb, modernebb és minden tekintetben reálisabb dolog-e, hogy még csak oszlopos vaslánc sem zárja el az élettől ? Hadd történjék a küzdelem, az életösztön megnyilvánulása a közvetlen közelében. A gyümölcsös kosarak, amiket odatámasztanak a talapzatához, mintha babérkoszorúi volnának a magyar életnek, amiért Kossuth Lajos harcolt. Virágágyak ha-