Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-26 / 80. szám

340 •Á I:orvát válság. A bécsi Fremdenblatt mavezércikkében foglalkozik a horvát válsággal s többek között azt mondja, hogy a bán a magyar és a horvát viszonyok analógiájából oly következtetéseket vont le, amelyek logikája elvitázhatatlan és amelyek ellen csak egy dolog hozható föl, az tudniillik, hogy Magyarországban nem kellett egy uj rezsimnek a koalíciót szétugrasztani, hanem az már szétzüllot£, amikor Héderváry gróf jött. A bán alig engedi sejtetni, mire határozná el magát, tekintettel a változott viszonyokra. De valószínű, hogy arra a kísérletre gondol, hogy Horvátországban is ugyanazon példa szerint járna el, amelyet Héderváry gróf Magyarországban adott. Attól függ ez, hogy a horvát nép már megérett-e arra, hogy a koalíciós politika terméketlenségétől a munka politikája felé forduljon. A bán bízik magában és politikájának eredményeiben; a bizalom mindenesetre nem kicsinylendő biztosítéka a sikernek. A román béke. Néhány nappal ezelőtt közöltük Babes Emilnek, a mérsékelt román nemzetiségi párt vezérférfiának a készülő magyar-román békéről irt cikkét. Babes Emil ma a TelegrafulBomana-b&nnyütlevelet tesz közzé ós ebben megcáfolja a magyar-román békéről fölmerült különböző kombinációkat. Megkorrigálja az£ a hirt is, mintha a kormány paktumot akarna kötni a románokkal. Egyébként bisik a barátság létrejöttében, bár a Khuen-Héderváry-kormánytól sem a rendszerváltozást, sem a törvények megváltoztatását nem reméli. Kossuth Lajos napja — Ünnepség a szegedi népkörökben. — Amióta Kossuth Lajos meghalt, azóta nincs Lajos napja Szeged városában. Azóta Szegeden Kossuth Lajosé ez a nap, azé a legnagyobb magyaré, aki örökkön él ennek a tiszamenti ősmagyar népnek a lelkében, kegyeletes érzésében. Ezt a napot nem profanízálja Szegeden senki, ez a nap Kossuth Lajosé. Névnapot nem ül senki, ellenben ünnepe ez a nap Szeged egész társadalmának, amely politikai pártkülönbség nélkül hódol ilyenkor Kossuth Lajos emlékének. A szegedi népkörök ma vendéglátó, Kossuth Lajos emlékének hódoló testületek voltak. Az elhangzott beszédek egytől-egyig a haza meg. boldogult nagy fia emlékének szóltak. Kerülte minden szónok a politikát és csak Kossuth Lajosról beszélt. Az ünnepségek központja a szegedi központi társadalmi kör volt. Itt volt a föünnep, de valamennyi népkörben volt Kossuth Lajos nevenapja alkalmából ünnepség, mindenütt a legnagyobb lelkesedés közepette. A szegedi központi társadalmi kör csütörtök este félkilenc órakor kezdte meg az ünnepet. Az asztalfőn pompás virágcsokor diszlett, amelyet Lázár György dr polgármester küldött az ünnepségre. A virág körül foglaltak helyet: Kelemen Béla dr országos képviselő, volt szegedi főispán, Kóseó István dr függetlenségi pártelnök, Szalay József dr főkapitány-helyettes, Szabó Ferenc körelnök, Kövessy József, Papp Mihály, Lábdy Antal, Fáy Zoltán, a sajtó képviselői, nagyszámú hölgyközönség és az ünneplök nagy serege. Becsey Károly dr volt országos képviselő j Zomborból táviratilag mentette ki elmaradását. A második fogásnál Szabó Ferenc körelnök megnyitó-beszéddel üdvözölte a vendégsereget és talpraesett beszédben mondta el, hogy miért ünnepel a kör. A társadalmi kör Kossuth-seriegévei kezében Kószó István dr mondott ezután tartalmas ünnepi beszédet. Beszéde végén éltette a Kossuth-kultuszt és annak ápolására kérte föl a jelenvoltakat. (Éljenzés.) Közkívánatra Kelemen Béla dr országos képviselő emelt szót. Mély hazafias érzéstől áthatott beszéde végén éltette a központi társadalmi kör tagjait, valamint Szeged város hazafias lakosságát, mely példát DÉL MAGYARORSZÁG mutatva tartja ébren Kossuth Lajos emlékét. (Éljenzés.) Tiz óra tájban asztalbontás következett, a fiatalság pedig táncra perdült és járta reggeligHasonló szép volt az ünnep a többi szegedi népkörben is. 5ZÉZÖNL Apró rikkancsok. Még néhány nap, azután beköszönt a szeptember, megnyílnak az iskolák s az Alföld metropolisába visszatér a diáksereg. Már most folynak a lázas előkészületek a jövő iskolai évre, az iskolák, továbbá a szülők és diákok részéről egyaránt. Magát a várost legjobban érdeklik a. visszatérő diákok, akik már kezdik ellepni a belváros utcáit. Apró egyenruhások tűnnek föl, most még a szülők kíséretében, csupa egészséges arcú diákemberke, a jövő nemzedék, amelyhez annyi reményt fűznek a szülök és az egész mostani átalakulásban lévő magyar társadalom. Eddig rendben is volna minden, várjuk a remények teljesedését. Csakhogy épen az apró diáksereg látványa mellé odatolakodik még egy másik is, amelyre egyszerre szomorú tűnődés fogja el a lelkünket. Öt óra felé jár az idő. Az utcák, a kávéházak és cukrászdák terraszai ilyenkor élénkek, színesek, mert azok, akik a nyári meleg elől eddig a hűvös szobákba húzódtak, ilyenkor, estefelé, előkerülnek, hogy a szabadban uzsonnázzanak és elolvassák az újságokat. Mindez nagyon szép, nagyon szines, nagyon nyárias kép, hangulatot is adnak hozzá a pompás nyári toalettekben pompázó gyönyörű asszonyok és lányok. Csakhogy ezt a hangulatot is lerontja a terraszok asztalai körül fölbukkanó szomorú társadalmi tünet, amelynek láttán eltűnik a kacaj az asszonyok piros ajkáról ós mindenki sajnálkozva rázza a fejét : — Szegény kis fiu, alig látszik még ki a földből és már újságot árul! Tehát erről van szó. Ot óra után mezítlábas, sovány, sápadtarcu gyermekek, fiuk és leányok, négy, öt, hat, hót évesek szaladozzák körül előbb a kávéházi terraszok asztalait, azután, mintha ostorral hajtanák őket (pedig csak az éhség kergeti), a szép, aszfaltos, büszke palotasoroktól díszes utcára iramodnak. Az apró, öklömnyi rikkancsok, cafatos koldusrongyokban, a sok nélkülözéstől beesett szemmel szinte erőszakosan, némelyik szivet megindító könyörgéssel nyújtja vézna, csontos kezeivel az egy- vagy kétkrajcáros újságot a vele egykorú, vagy alig idősebb diáknak : — Vegye meg úrfi, csak két krajcár ! Ebben az alázatos kínálásban, ebben a könyörgő erőszakosságban nagy szomorúság nyilatkozik meg. De csakis azért, mert olyan apró, rongyos ruháju, fáradt arcú gyermekek szájából halljuk, akik alig nőttek még ki a csecsemőkorból, akiknek még vagy az aranyló homokban kelleue várat épiteniők, vagy épen ugy, olyan lázas örömmel kellene előkészülniük a jövő iskolai évre, mint azok a hasonlóan apró, öklömnyi diákok, akiknek olyan kö. nyörgő alázattal kínálják a krajcáros újságjaikat. A visszatetsző ebben a szomorú látványban az, hogy az utcai újságok veszik föl a csöppsóg-rikkancsokat. Ha általánosságban szólunk, még vigasztaló, hogy ez a szomorú látvány csak Szegeden tárul a szemünk elé öt óra után. Mert a fővárosban természetesen nem öklömnyi apró gyermekek visitozzák az utcákon a lapok cimét, ha" nem felnőtt, nagykorú rikkancsok. De hát Szegednek specialitásai vannak. Szeged erről a specialitásáról is nevezetes, csak ez a nevezetesség nem valami örvendetes jelenség. A szegedi rikkancs-állapotokon nagyon sokan megbotránkoztak és a dolog néhány humánus gon1910 augusztus 21 dolkodásu embert arra késztetett, hogy a rendörségnek a figyelmét fölhívja azokra az ujsá. gokra, amelyek alig néhány esztendős gyermekekel és leányokat használnak rikkancsokul. A közönség köréből annyi panasz érkezett emiatt a rendőrséghez, hogy az végül most a következő rendeletet teszi közzé : Belügyminiszteri rendelet van, hogy lapok utcai árusításával tizenkét éven alóli gyermekek nem foglalkozhatnak. Noha ezt a tilalmat a rendőrság már több ízben közhírré tette, annak ellenére tapasztalja s a számos panaszból is megállapítja, hogy hat-nyolc-tíz éves gyermekek sokszor éjnek idején csatangolnak az utcán, néhány lappéldányt szorongatva kezükben s az italmérési helyiségekben iparkodnak azokon túladni. A rendőrkapitányság különösen most, a tanév kezdetén újólag, főkép -ezen visszaélés ellen, a lapokat a gyermekektől elszedi, a kiadóhivatalnak viszszaadja s egyszersmind a gyermek megbízója ellen az eljárást megindítja s esetleg a kolportázs-jog megvonása iránt a polgármesterhez előterjesztést tesz. A csöppség-ríkkancsokat tehát már a rendőrség vette a pártfogásába. Helyes dolog ez, hiszen kenyeret ezek a szerencsétlen, kiskorú gyermekek úgysem tudnak keresni az újságárulással. Azokat a lapokat, amelyek ilyen fiatal rikkancsok gyönge lábain akarnak terjeszkedni, nem nagyon méltányolhatja a közönség, amely ad ugyan egy-két fillért a sipitozó gyermeknek, de a nála levő újságra alig lehet kíváncsi. Sztrájkolok zavargása. — A maiinak és munkásaik. -Mint budapesti tudósítónk jelenti, számottevő fordulata még nincs a malomtulajdonosok és munkások harcának, de ma már mégis történt valami, amit lépésnek lehet tekinteni a közeledésre. A sztrájkoló munkások részéről ugyanis Gyuriás József szakegyesületi titkár aláírásával tegnap délután érkezett egy levélamelyben kijelentik, hogy a kizárásnál egyoldalúan jártak el a munkaadók s azért a régi szerződés érvénytelen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy-nem akarnak uj szerződést kötni, vagy a régit revideálni, ha a munkaadók a munkások érdekeit méltányolják és intézményes biztosítékokat nyújtanak. Ez esetben a szakegyesület a legmesszebbmenő garanciát vállalja a föltótelek betartására. A Magyar Fővárosi Malomegyesület ma délben tartott ülésén foglalkozott a munkások levelével és a válaszszal. Ebben kijelentik a malom tulajdonosok, hogy a régi szerződést ők is fölbontottnak tekintik, mert azt a munkások megszegték. Egyes malmokban már március eleje óta folyt a rongálás és az amerikázás s ezeket a sérelmeket a szakegyesület orvosolni nem tudta, vagy nem akarta. Ilyen féllel szem" ben tehát nem hajlandók sem uj szerződóst kötni, sem a régit revideálni, egyes malmok azonban munkásaikkal szemben méltányosan fognak eljárni és a visszafogadott munkásokat az eddig érvényben volt bérek és munkaföltételek mellett hajlandók egyenkint alkalmazni. A választ még ma tudatják a munkásokkal. A sztrájknak már vannak olyan epizódjai, amelyek a rendőrséget is foglalkoztatják. Ma délelőtt magánosok elleni erőszak cimén letar-. tóztattak két sztrájkoló malommunkást, az egyik Ónodi János, a másik Kovács Ferenc. Augusztus tizenkilencedikén éjszaka ugyanis, amikor a Gizella-malomban megtörtént a kizárás és kiütött a sztrájk, a molnárok éjjeli háromnegyed egy órakor fölszólították VigSzendrei József gépkezelőt, hogy társaival együtt ő is hagyja abba a munkát. A gépkezelő kijelentette, hogy ők esküt tett emberek s így felülvizsgálás és váltás előtt nem hagyhatják el a gépeket. Reggel aztán telefonozott a vasés fémmunkások szakszervezetéhez s fölvilágosítást kért, hogy mitévők legyenek. Nyomban kiment a szakszervezet részérői Drahovszky bizalmiferfiu s kijelentette, hogy a vas- és fémmunkások teljesen külön járnak.