Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-26 / 80. szám

336 DELMAQYARORSZAO 1910 augusztus 28 gánlaboratóriumoknak a vizsgálatban való részvétele. Az is egyik fontos kérdése a revizió előkészítésének, hogy milyen módon lehet legcélravezetőbben megszervezni a termények, termékek és élelmicikkek forgalmának ellenőrzését s kik bízhatók meg ezzel a föladattal. Ezeken kívül részletes javaslatot kér a miniszter a tehenészeteknek és a tehén-istállóknak, fejőstehenek egészségi állapotának rendszeres ellenőrzéséről, valamint arról is, hogy miként lehet az abraktakarmá- I nyok, erőtakarmányok, főként korpa és műtrágya hamisítását hatékonyabban ellenőrizni ? A miniszter a lehetőséghez képest módot kiván adni a fogyasztónak, hogy a hamisítók üldözésében maga is közremüködhessék. A jóhiszemű eladónak is módjában lesz, hogy a köteles gondosság mellett föl nem ismerhető hamisításokért a felelősséget a hamisitóra átháríthassa, úgyszintén a termelőnek és a gyárosnak, hogy a továbbárusitást ellenőrizhesse. A földmivelésügyi miniszternek ez az akciója az ország közegészségügyére, jólétére, sőt jóhirnevére végtelenül fontos. A kezdés helyes és szerencsés megoldásához nagy anyagi és erkölcsi érdekek fűződnek. A miniszter ehez a munkához a társadalmat hivja segítségül. A közvélemény illetékes tényezőinek a föladata már most, hogy alapos és gondos megvitatással is részt vegyenek ebben a munkában és tegyék lehetővé, hogy az élelmiszerhamisitások a lehetőség szerint megszűnjenek és hogy senki se követhessen el többé bűnös önzésből vagy könnyelműségből és gondatlanságból merényletet embertársai egészsége ellen. A miniszter számit a fölszólított testületek és egyesületek hathatós közreműködésére. A Balkán és a hármasszövetség. (Saját tudósítónktól.) A nemzetközi politika formájának megváltozásáról jönnek hirek napok óta. Arról van szó, hogy Törökország és Románia a hármasszövetséghez húzódnak és nem lehetetlen, hogy csatlakozni is fognak az osztrák-magyar-németolasz ententehoz. Bizonyos körülmények mintha ezt a törekvést csakugyan igazolnák. Emlékezetes, hogy alig néhány nappal ezelőtt Hakky bég tárgyalt Aelirenthal gróf külügyminiszterrel. Most a török nagyvezér Berlinbe, majd Romániába is ellátogat. Ismeretes, hogy Románia hosszabb idő óta barátságos külpolitikai konstellációban van velünk, sőt állítólag titkos katonai szövetségben is. Most Törökország állásfoglalása annak a jele, hogy az ozmán birodalom szakítani akar végleg Angliával, ami természetes kontrakarirozása a megerősödött és Japán barátságával is támogatott angol-orosz szövetségnek. Még természetesen nem lehet tudni, hogy a török és román törekvések sikerre vezetnek-e, de az uj helyzet rendkívül érdekes. Erre vallanak a következő tudósítások: Berlinből jelentik: Elterjedt hirek szerint Hakky basa nagyvezért berlini látogatása alkalmával Vilmos császár kihallgatáson fogja fogadni. Konstantinápolyból táviratozzák : Hakky basa romániai látogatásának nemcsak az volt a célja, hogy Szófiában higgadtságra intse a kormányköröket, hanem az is, hogy, ha a bolgárok csakugyan előre nyomulnának Macedóniába, egyen" gesse a török-román megegyezés útját. Románia egy macedóniai konfliktus esetén a bolgár határra mozgósítaná haderejét azalatt az ürügy alatt, hogy neki meg az oláh macedónokat kell megvédenie; ellenszol. gáltatás gyanánt a török kormány hivatalosan elismerné a macedón oláhokat és oláh ekszarchátust állítana számukra, ahogy ez az oroszok kívánságára és Bulgária javára történt. A román mozgósítás lekötné a bolgár véderő jelentékeny részét. A török politikai körökben élénk megbeszélés tárgya az ötös-szövetség, amelyhez a hármas-szövetség: Törökország és Románia tartoznék. Törökországnak nagy érdeke van abban, hogy régi ellenségét, Oroszországot izolálja, ez végső célja katonai és flottakészülődéseinek is. Konstantinápolyból jelentik : Nyilván sugalután s mint valami dédelgetett, kedves portékát, elkezdte simogatni: — Milyen kedves, milyen szép üveg! Hogy ragyog benne a konyak! Jó lehet! — A viszontlátás örömére! Letette a poharát. — Arra nem iszom! Nem öröm ez se nekem, se neked. — Hát régi barátságunkra! — Arra már iszom! — És most halljuk a regényedet! Hátha lehet még rajtad segíteni. — Rajtam? Segíteni? Annak már lőttek! Az én sorsom be van fejezve. Harmadfokú végitélettel. Elmondom neked hamarosan az egész históriámat. Megírhatod tárcának. Legalább lesz valami hasznod belőle. ... Ott kezdődik az én tragédiám, mikor a vidékre mentem. Bár ki se mozdultam volna Pestről soha! itt mégse züllik el az ember ugy, mint vidéken ! Ne csóváld a fejed ! Ugy van, ahogy én mondom. Itt nem kell a nőkért hünt elkövetni. Itt sokan vannak, de lenn a vidéken sok a tisztességes, kevés a tisztességtelen s ha az ember csókra éhezik : lop és gyilkol. Itt mindenkinek jut nő, akár minden ujjára kettő, három ; de ott, odalenn, a legényembernek csak a repedtsarkuakból jut, megházasodni pedig nem lehet a kis fizetés miatt. Az úribb fajta után csak csurog az ember nyála ! Valamennyi nő, akivel lehet kezdeni, paraszt ; istállómeg tejszagu. Egy kis úrinő után bolondul az embei\ Éjszakáról-éjszakára mindig ilyenekről álmodtam. Fehérarcú, selyembluzos. illatos portékákról, akik álmaimban, kacagva, piros ajkukat csókra nyújtva lebbentek elém. S azután egyszer a kezembe került egy, a maga igazi valóságában. Egy édes, aranyos leány, aki odakínálta magát nekem s cserébe nem kért mást, csakhogy öljek meg valakit. — Egyet öljek meg 9 Százat is megöltem volna! Én is, te is, mindenki, aki éhezik a nőre. A fiatalság nagy átok. Keritő minden bűnre ! Milyen jó a véneknek, akiknek már nincs vérük! Mondtam már neked ugy-e, hogy mint albiró, vizsgálóbíró voltam. Harmincéves kölyök. Holott erre az állásra csak vén embert szabadna tenni ! Olyant, aki előtt férfi, nő, fiatal, vén, mind egyforma! Előttem nagyon is nem volt. Egy betöréses lopás dolgában folytattam a vizsgálatot. Egy gazdag birtokostól loptak el pár száz forintot. Minden jel egy asztaloslegény ellen irányult. A legény a szomszéd házban lakott, a két udvart deszkakerítés választotta el egymástól s a legény azon könnyen átmászhatott. A lopás utáni napon a legény szobájában a szekrény alatt megtaláltak két darab kétszázkoronást egy ujságpapirosba takargatva, amely újságpapír másik felét a birtokos szobájában találták meg. Ezenfelül álkulcsokat is találtak a legény szobájában, melyek egyike beleillett annak az Íróasztalnak a fiókjába, amelyikből a pénzt ellopták. A két udvart elválasztó falon pedig, egy helyen, ahol a legény átugorhatott, a vakolat lehullott. Erre mindjárt másnap, a vizsmazott forrásból a Tanin a Fekete-tenger semlegesítését ajánlja Oroszországnak. Küldje Oroszország Fekete-tengeri flottáját a Baltitengerre és akkor Törökország minden időkre visszavonja flottáját a Fekete-tengerről. Belgrádból táviratozzák: Ferdinánd király cettinjei látogatásának itt politikai szándékot tulajdonítanak. Itt azt hiszik, hogy Macedónia dolgában Bulgária és Montenegró megegyezett és az utóbbi csatlakozni fog a bolgár-görög megállapodáshoz. Az egyezmény értelmében a szerb érdekek képviselete Montenegrót illetné meg, de Szerbiának a kirekesztése elképzelhetetlen. Északi erkölcsök. * Az orosz-japán háború óta, ha nagy sikkasztásokról van szó, katonai lopásokról, állami pénzek elkezeléséröl, mindig Oroszországra gondolunk. Csodálatos, hogy mennyi bűn és félrelépés esik meg a véres cár birodalmában, amely pedig egyébként igen szép, gyönyörű ország, csak túlságosan elnyomott és szegény. Azon az óriási földterületen, amely Pétervártól Szibéria széléig húzódik, könnyebben tűnnek el a pénzek, gyorsabban semmisülnek meg a hivatalos akták és észrevétlenebbül halnak meg az emberek valamelyik szibériai ólombányában. Érdekes lenne kifürkészni, hogy tiz év óta hány nagy ember halt meg számkivetve a kancsuka országában, vagy hányan lettek öngyilkosok a büntetéstől való félelmükben. Eltűnik egy alkormányzó. Agyonlövi magát egy generális. Moszkvából Irkutzkba helyeznek át egy rendőrkapitányt. Ezek nagyon mindennapi dolgok. És mindegyik eset mögött ott bujkál a sikkasztás és a visszaélés. Tegnap ismét agyonlőtte magát egy orosz tábornok, mert rábizonyították, hogy a szibériai vasúti szállításoknál ötvenmillió rubelt sikkasztott. Mi elszörnyüködünk ilyen óriási összeg hallatára, de ott, Oroszországban már megszokták az ilyesmit. Az orosz-japán háború óta ez talán az ötszázadík eset. Vagy az ezredik. Mindegy. Már számolni sem kell. A háború idején nagyon könnyen történtek a sikkasztások. A zűrzavar tetőpontján senki sem törődött a pénzzel, senkinek sem tartoztak elszámolással, a háború utánra való időre pedig senki sem gondolt. A csúfos vereség után azonban megkezdődött a revizió. És akkor hajme. gálát megkezdésekor figyelmeztetett a földbirtokos házánál tartózkodó s a gyermeket tanitó nevelőnő. A legény persze mindent tagadott, de hiába, minden ellene bizonyított; az alibijét sem tudta igazolni, csak a mesterné állította, hogy a legény odahaza volt, mert nem szokott az éjjel sehová sem járni, de ezzel szemben a legény beismerte, hogy a korcsmából csak tizenegy óra felé jött haza. Szóval, az eset egészen világos volt, dacára annak, hogy a legény állhatatosan mindent tagadott. Egyszerre azonban a vizsgálat nyugodt menetét megzavarta az egyik kis asztalosinas vallomása, aki a pajtásai előtt azt pletykálta, hogy a lopás éjjelén egy nőt látott kimenni a legény szobájából, aki azután átmászott a kerítésen s bement a földbirtokos udvarára. Ez lehetett a tolvaj. A gyerek vallomása folytán kiterjesztettem a vizsgálatot a földbirtokos cselédségére is. Különösen a nőkre. De hasztalan. Mind igazolta, hogy akkortájban hol volt. Csak még a kis német nevelőnőt kellett kihallgatnom, aki ott aludt amellett a szoba mellett, ahol a lopás történt, arranézve, hogy hallott-e akkor éjjel valami zajt a szomszéd szobában. Gyönyörű kis leány volt. Mikor belépett, kedvem jött megtréfálni: — Hiába is akar tagadni! Maga a bűnös, szép kisasszony! S képzeld, mi történt? Halálra ijedt arccal elém bukott s ugy suttogta, hogy valóban ő a bűnös. Elmondott azután egy szép mesét. (Per-