Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-25 / 79. szám

1910 augusztus 24 DÉL MAGYARORSZÁG 331 valamely misztériumnak diszkrét és meghitt tanúja volna. Egy mellékajtó nyilt ki s szolga lépett a szobába. Tálcát tartott a kezében s azon sürgős levelet nyújtott át, melyet ép az imént hozott egy bizományos. Jacques remegve vette kezébe a papirost; egyszerre valami kimondhatatlan, bizonytalan ijedtség szállotta meg; a váratlan csapásoktól való rejtelmes félelem. Hosszasan nézte a borítékot; az irást nem ismerte. Nem merte felnyitni s szerette volna nem oivasni el, nem tudni semmiről semmit, hanem zsebre dugni a levelet s azt mondani: „Majd holnap. Holnap már messze leszek s akkor mindegy, akármi van benne." De a levél sarkán két aláhúzott szó volt: „nagyon sürgős"; ez a két szó viszszatartotta attól, hogy első gondolatát kövesse, e két szó elrémítette. Azt kérdezte: „Megengedi, kedvesem V . . ." Letépte a borítékot, s olvasni kezdte a levelet. Egy perc alatt átfutotta s rettentően elsápadt. Aztán lassan, mintha betűzgetni kezdte volna, újra elolvasta. Mikor fölnézett a levélről, az arcára nem lehetett ráismerni. Dadogva szólalt meg: „Kedves kicsinyem ... a legjobb barátommal nagy, igen nagy szerencsétlenség történt. Szüksége van reám, rögtön . . . rögtön . . . Élet-halálkérdés van szóban. Megengedi, hogy liusz percre eltávozzam ? Mindjárt visszajövök." Berta remegve, rémülten szólt: „Menjen, barátom." Nem volt még eléggé asszony, hogy kérdezni merte volna, hogy tudni kívánta volna: mi történt? És Jacques eltűnt. Berta egyedül maradt s hallgatta, hogy táncolnak a másik szobában. Jacques elővette az első kalapot, mely a kezeügyébe akadt, magára kapta a legközelebb talált felöltőt s leiramlott a lépcsőn. Mielőtt kilépett az utcára, az előcsarnokban megállapodott s még egyszer elolvasta a levelet. így hangzott: „Uram! Egy Rávet nevű kisasszony, önnek egykori szeretője, néhány órával ezelőtt gyermeket szült, aki állítólag az öné. Az anyja haldoklik s könyörögve kéri önt, hogy látogassa meg. Hogy ez óhajtást közvetítsem, bátorkodtam e sorokat írni s kérni önt, hogy ne tagadja meg az utolsó látogatást ettől a nőtől, aki, ugy látszik, nagyon szerencsétlen s érdemes a részvétre. Szolgája Bonnard dr." Mikor Jacques belépett a haldokló szobájába, az agónia már megkezdődött. Az orvostól és a két ápolónőtől, akik az ágy körül forgolódtak, Jacques nem látta meg mindjárt a szerencsétlen asszonyt. A padlón alig lehetett járni a jéggel teli edényektől ós a sok véres ruhától. A kiömlött viz elárasztotta a padlót; egy bútordarabon két szál gyertya égett; az ágy mögött, egy kis bölcsőben, a gyermek siránkozott; anyja, aki vonaglott a kintól s reszketett a jeges borogatások alatt, mozdulni próbált a gyermek mindenik kiáltására. Vérzett; vérzett, halálra sebesítve. Ez a szülés megölte. Egész élete elfolyt; hiába volt a jég, hiába az ápolás, a legyőzhetetlen vérzés egyre tartott s egyre közelebb hozta utolsó pillanatát. Megismerte Jacques-ot s fölakarta emelni a karjait: nem tudta, annyira gyönge volt. De szederjes arcát elborította a köny. Jacques letérdelt az ágy elé ; megragadta a lecsüngő kezet s lázasan csókolta meg ; aztán mind közelebb és közelebb hajolt a sovány archoz. Az ápolónők egyike gyertyájával megvilágította az ágyat; az orvos, aki visszahúzódott, a szoba másik sarkából nézte őket. A haldokló, aki már alig lélekzett, megszólalt, olyan hangon, mely mintha messziről jött volna: . . . „Meghalok, kedvesem — szólt. — ígérd meg, hogy itt maradsz, végig. Oh ne hagyj el most már, ne hagyj el az utolsó pillanatban !" Jacques megcsókolta a homlokát, a haját s zokogva szólt: „Itt maradok, itt maradok." A haldokló pár pillanatig nem tudott szólani, annyira el volt gyöngülve. Aztán igy folytatta: „A tied a kicsiny, esküszöm isten előtt, esküszöm lelkem üdvösségére, esküszöm halálom percében, sohase szerettem mást, mint téged. ígérd meg,, hogy nem hagyod el." Jacouos, akit lesújtott a bánat és a lelkifurdalás, dadogva felelte : „Esküszöm, föl fogom nevelni és szeretni fogom. Sohasem fogom elhagyni." A haldokló mozdulatot tett, mintha meg akarta volna ölelni Jacques-ot. De képtelen volt fölemelni kimerült fejét s csak fehér ajkát nyújtotta feléje. Jacques oda hajolt hozzá, hogy átvegye ezt a szomorú, könyörgő csókot. Aztán kissé lecsillapodva, igy suttogott a szegény teremtés: „Hozd ide. Hadd lássam, hogy szereted-e V" Elment a gyermekért. Gyöngéden letette az ágyra maguk közé s a kis lény abba hagyta a sírást. Jacques ott maradt, amint Ígérte, forró kezében tartva a haldokló kezét, mely reszketett az agóniától, mint egy órával ezelőtt tartotta azt a kezet, mely reszketett a szerelmi boldogságtól. Időről-időre, lopva az órára tekintett. Elmúlt éjfél, egy óra, két óra. Az orvos visszavonult; az ápolónők, miután egy darabig nesztelen léptekkel jártak-keltek a szobában, bóbiskolni kezdtek székeiken. A gyermek aludt s az anya lecsukott szemeivel, szintén nyugodni látszott. Egyszerre, mikor a reggeli szürkület a zárt redőnyök mögül belopózott a szobába, karját oly hirtelen és heves mozdulattal nyújtotta ki, h°gy a gyermek majd a földre esett. Egy hörgés s aztán mozdulatlan maradt. Az ápolónők, akik hozzászaladtak, kijelentették, hogy : „Vége." Jacques ránézett mégegyszer, utoljára erre az asszonyra, akit szeretett, aztán rápillantott az órára, mely négyet mutatott s ottfelejtve a felöltőjét, elrohant, estélyi öltözékben, karjai közt a gyermekkel. A felesége, mikor egyedül maradt, eleinte nyugodtan várta a kis japáni boudoirban. De aztán, mikor látta, hogy az idő múlik s férje nem jön vissza, visszament a szalonba, közömbös és nyugodt arccal, de valójában nyugtalankodva. Anyja, aki észrevette, hogy egyedül van, megkérdezte : „Hát a férjed?" Berta azt felelte: .„A szobájában van; mindjárt visszajön." Egy óra multán, mikor már mindenki faggatni kezdte, megvallotta a levelet, a Jacques rémült arcát s a fenyegető szerencsétlenséget, amelyről Jacques szólott. Még mindig vártak. A vendégek lassankint elszéledtek, csak a legközelebbi rokonok maradtak ott. Éjfélkor lefektették az asszonykát, aki zokogott és zokogott. Anyja és két nagynénje leültek az ágya mellé és hallgatták a sirását, némán, kétségbeesve ... Az apa a rendőrségre ment, tudakozódni. Öt órakor valami nesz hallatszott a folyosón; egy ajtó kinyílt s csöndesen becsukódott; aztán egy macskanyávogáshoz hasonló, különös kiáltás futott végig a csöndes házon. E hang hallatára ahány asszony volt a házban, mind fölugrott a helyéből, leghamarább Berta. Nem hallgatva anyjára, meg a nónjeire, kiugrott az ágyból s bebujt a pongyolájába. Jacques ott állott a szoba közepén, ólomszin arccal, lelkendezve s egy gyermeket tartva a karjai közt. A négy asszony rémülten nézett rá; de Berta, aki egyszerre nekibátorodott, az aggodalomtól gyötörtetve, odarohant hozzá : „Mi az? Szóljon, mi az?" Jacques olyan volt, mint az őrült. Csak töredezve tudott szólani: „Az... hogy gyermekem van... s hogy az anyja épen most hait meg..." S mutatta az üvöltő kis porontyot, akit szörnyű ügyetlenül tartott a kezében. Berta nem felelt, hanem elvette a gyermeket, megcsókolta s a szivéhez szorította; aztán könyben uszó szemekkel nézve a férjére, igy szólt: „Az anyja meghalt, mondja ön ? . . ." — „Igen, épen most, a karjaim közt" — válaszolt Jacques. — „Már a nyáron szakítottam vele ... és semmiről se tudtam ... az orvos hivatott..." Berta csak annyit mondott rá, hogy: — Föl fogjuk nevelni a kicsinyt. Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat részvénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hirlapés nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. Iskolai hegedűk kitűnő hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Hangverseny-hegedök 20 forinttól feljebbIskolai és liormnnilininll ttl! ''SBIe8 zenekari és mütemplomi tWniUHIL'IllUJY kedvelői lumgüzerek, hoUj szerkezetű cimbalmok legkiválóbb bangtarté szerkezettel, pedAl nélkül 3Q forinttól s'ü'for¡iiu6i"íoSfebb. Fonográf és Gramofon ^"f; leffjutányosabb árakon. Hengerek és lemezek a vlldgg lejjhireseíib művészeinek «elvételeivel. Dus raktár kiváló gyártinányn é-q átjátszott zonjjorjik és pianinókban. Régi zongorák és ejjyiSb hangszerek ujakra bccseréltetnek. Z«n||or« kölcsönző intézet. Teljes zenekarok lelHze«•elése kedvező leltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. és №. udvari liangsiergvór íőiiiletóbeii BUDAPEST, VII., lkácii-uí 33. Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) iagyea kfüdiuik, csak meg kell irni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék, lof QEEB n 0ti00 a Köteseynátll MiilÉíy ngol uri szabó mg ÉO \l ÜL, B-PÉÜ. Kizárólag legíiiiom hazai és angol kein Elsőrendű szab LegHlfooóstoionolib hidolo abb lék. i s!! Hós! női, íéríi és yer Óriási választék nap- és esőernyőkben Nyakkendők selyemből, férfi és női f e Ii é r n e m íí e k, valamint szövetek, harisnyák, gallér és kézelők mesés olcsó árakban ,,.JM ipa®, Károlyi-utca 4. szám alatt. BAÍÍGA-FELE jégbehütve kapható fűszer- és csemege-üzletében Ualéra-tér, Bokor-palota jutalékra alkalmazást nyerhetnek. Eredményes munka után FIX FIZETÉS. Cim a kiadóhivatalban