Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-24 / 78. szám

1910. I, évfolyam, 78. szám. Szerda, augusztus 24 (lízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cn Korona-utca 15, szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., CZ3 V:rosház-utca 3. szám tzza ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre. R 24— félévre . . . R w negyedévre. R 6— egy hónapra R 2 Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREN: egész évrs . R 28-— félévre . . . R 14 — negyedévre . R 7"— egy hónapra R 2 40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 c=3 Riadóhivatal 831 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Hus-probléma. A modern világgazdasági életnek érdekes megnyilatkozása az ausztriai huskrizis, amely különben a Romániával és Szerbiával kötött uj kereskedelmi szerződések eredménye. Ismertettük tegnap az osztrák kormánynak a husdrágaság ellen hozott határozatait. Az osztrák kormány mindent megtesz, csak az állatkiviteli tilalomba nem akar belemenni, mivel erre jogi, gazdasági és politikai okai vannak. Ez a nyilatkozat ellenkezik huszonhat millió osztrák gyomor és zseb érdekeivel, világosan bizonyítva, hogy az osztrák agráriusok milyen erősek és hatalmasak. Az a kifogás, hogy a kiviteli tilalom ellen Németország tiltakozna, teljesen alaptalan. Hiszen például a mult évben Magyarországból mindössze négyszázötvenhárom darab szarvasmarhát vittek ki Németországba. Ismeretes különben, hogy a német kormány mindent fölhasznál, hogy az Ausztriából és Magyarországból irányuló állatimportot lehetetlenné tegye. A Németország felé irányuló állatkivitel tehát nem sok vizet zavar Ausztria és Magyarország közélelmezésében. Sokkal súlyosabb szempont alá esik az Olaszországba irányuló kivitel. Olaszországba a mult esztendőben csak Magyarországból hatezernyolcszázhuszonhét darab szarvasmarhát vittek ki Görzön át. Olaszország tehát Ausztriából és Magyarországból pótolja azt a husszükségletét, amelyet az olaszországi állattenyésztés nem tud fedezni. Épen azért nagyon különös, hogy az osztrák kormány ugy akar enyhíteni az ausztriai husdrágaságon, hogy meg akarja engedni Olaszországból az állatbeliozatalt. Hollandiából sem számíthat Ausztria jelentékenyebb állatimportra. Nem csak a nagy költségek, a tetemes szállitási dij tenné drágává a Hollandiából jövő hust, de a németalföldi szarvasmarha árát különben is megdrágítja a nagy kereslet. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a németalföldi állatállományon Hollandián kívül Anglia, Belgium és Németország osztozik. Azt mondja az osztrák kormány, hogy az argentínai hus behozatalának kérdését újólagos, sürgős egészségügyi és állategészségügyi szempontból való vizsgálatnak fogják alávetni. Ez is olyan igéret, amelytől az osztrákok nem fognak jóllakni. Az argentínai hus nem uj frázis Ausztria közélelmezési politikájában. Hat évvel ezelőtt, a nagy takarmányinség és husdrágaság idején Lueger argentínai fagyasztott hússal akarta olcsóbbá tenni Bécs közélelmezését. Próbaképen rendeltek is egy hajórakomány hust, de ezt a liusszállitmányt az osztrák földmiveléstigyi miniszter az osztrák és a magyar agráriusok fe'jajdulására lefoglaltatta. És ami hat esztendővel ezelőtt megtörtént, az most meg fog ismétlődni. Az agráriusok meg fogják akadályozni nemcsak az Argentínából való húsimportot, de" meg fogják akadályozni a Hollandiából és Franciaországból jövő állatbehozatalt is. Igy tehát utolsó segítségnek csak a romániai és szerbiai husbehozatal marad. Ez a husbeliozatal pedig a magyar és osztrák húsfogyasztásnak olyan elenyészően kicsiny hányada, hogy sem a romániai, sem a szerbiai husbehozatal tói nem várhatjuk, hogy olcsóbbá teszi a közélelmezést és lenyomja a húsárakat. Romániából az idén tizenkétezer darab leölt szarvasmarhát és hatvanezer darab sertés húsát szabad behozni az uj kereskedelmi egyezség szerint. Románia azonban nem lesz abban a helyzetben, hogy e jogával éljen, mert marhaállománya nem ekszportképes. De ha megfelelő marhaállomány fölött rendelkeznék, az ekszporttól az idén már akkor is lekésett, mert nincsenek meg a husekszporthoz szükséges vágóhidjai. Szerbia husbehozatali kontingensét az uj kereskedelmi szerződésben leszállították. Harmincötezer darab helyett csak tizenötezer darab marha húsát és hetvenezer darab leölt sertés helyett csak ötvenezer darab sertés húsát hozhatja be. De a szerbiai husbehozatal már akkor sem tangálta a húsárakat, amikor még harmincötezer leölt szarvasmarha és hetvenezer darab leölt sertés behozatalára volt joga. A vám, a vágási költségek, a szállitási dij és a fogyasztási adó anynyira megdrágították, hogy a budapesti piacon a szerb hus nem volt versenyképes. Egy sertést körülbelül harminc korona, egy szarvasmarhát nyolcvan korona terheli, mig Budapestre vagy Bécsbe ér, a fogyasztási adót, a bevitel helyének vágó-, vásár- és husvizsgálati diját nem is számítva. Ezt a A nagy estei utja. Irta Bejöd Alpdr. Egy ember — apró és öreg: a niebelungiak törpéihez hasonló — iilt a királyi palota rézveretes kapujában s mesélt a közönségének: hetyke lakájoknak, udvari frajjoknak; a szava halk, mint kavicsokon megtörő Traun hullámaié. Hogy a kapulámpa szines üvegjein imbolygó • fényfoltokat lökött a csoportra: a barettek, a tollak ezerszinben fénylettek, selymek és bársonyok csillámlottak elő, ah, szindus kvattrócsentó ... Az öreg, — hogy ki volt, merről: ki se tudta, valamint köpenye hajdani szinét se, — mindig, est-este után mesélt ilyeneket: — Egyszer egy királyi leányt hoztak ide, délről; a haja, az arca, a szeme —ha villant — csupa tiiz, amilyen csak déli nap nyomán kélhet, neve: Adélé. Nem szívesen jött, sírt is — titokban és hosszan — államérdek: hogy elhagyja virágjait, amik pirosan és csókosan éltek otthon; jött, hozták a fehérlő, józanillatu virágok közé s menyaszszony volt, egy hideg és álomnélküli királyfi nője hogy lenne. — ... Én még akkor benn .. . velük . . . mellettük ... — ejh, hagyjuk a multat! Az előestjén esküvőjüknek, a nagy estelen, (mert igy nevezték akkor még az ünnepek előtti éjeket), hogy Adélé ablakai előtt sétáltam a holdfénylésben — halkkal és titkosan búgva sirást hallottam. A sirást, könyek nélkül, ismeritek ? Kavicsot dobtam föl, ablak zörrent, nyilott, Adélé fehérlő kantusban, a haja — a hullámosan fénylő, fekete — kibontva, kinézett: Azt mondtam: — Ne sirj, királynőm édes ; a holnap fáj ? — Várj reám! — szólt szava halk zenével s már jött, titkosan, az ablakon át, válla födetlen, saru se volt a lábán. Kis kezét — puha, fehér, mint egy különös, ötágú virágkehely — kezembe fogtam s vezettem az éjbe, távoli fények felé. A szive vérzett — tudtam — s kerestük a vigasztalást szerte az éjszakában. Azt mondta: — Holnap királyné leszek, ma még csak Adélé, kis leány: aki fél. Itten minden idegen, nincs senkim, nincs senkim ! Egy kicsit elsirt, azután csönd ; fekete kalászok mellett vezettem el, fekete réteken : — Most egy jóbaráthoz megyünk : maga a .Jóság és maga az Igazság, őt keresd, rá hallgass mindig te. És nem leszel egyedül és nem leszel árva : ha őt feltalálod ; mindig ő tanácsát szentül megfogadjad . . . Most megyünk az Éjszakához. Hogy fekete mezőket jártunk, remegve kérdezte : — Hol járunk ? • — Ez a halálfejek földje, itten porlanak, kiket őseid — szent éjre so ía nem hall" gattak — csengő parancsok között megöltenek ! S hogy a patak fölött mentünk el — pirosló hullámok — újra kérdé: — Hol vagyunk? — Ez a titkos könyek patakja s az álmok hídja, miket álmodni sem szabad! A szélben mintha hárfák zokogtak volna, tépett dallamok. — Kik énekelnek? — Sirnak, kiknek csókolni nem lehet, sírnak: kiknek nevetni nem szabad, az éhesek, az álmosak sirnak! Hogy a fák alatt percre megállottunk dobbantás és hangok nélkül lovagok mentek el mellettünk s óh: jobb karok helyett mindnek törött hattyuszárnyak. — Ezek a letört gondolatok lovagjai, szárnyszegett remények, hulló vágyak kóborlói! — mondtam. Adélé sirt és ekkor vidám csapat jött, — hallali, hajhó! — álorcás emberek, lármásak, nagy kacagással. És de kedvesek: Adélenek mind-mind kezet is csókolának. — Akik kezemre hajoltak, mind mosolygók s mégis köny — égő, lázas — hullott alá a kezemre; miért? Azt mondtam: — Ezek, akik álcázottan jártak, mindig mosolyogva; de a szivük vérezett! S reszkető lépések a csöndben, tippenő