Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-23 / 77. szám

1910 augusztus 20 DÊLMAGYARORSZAû 291 A minisztertanács által elhatározott intézkedések végrehajtására már megadták a szükséges utasításokat. Bécsből táviratozzák: Riedl földmivelésügyi miniszteri osztályfő tegnap közölte Bécs város polgármesterével a minisztertanácsnak a husdrágaság enyhítésére vonatkozó határozatait. Eszerint a kormány hajlandó a vasúti tarifákat Bécsbe irányuló állat- és husküldeményeknél leszállítani, ha Bécs városa a vásártéri illetékeket is egyelőre ugyancsak három hónapra leszállítja. Neumayer polgármester erre a városi tanácsot rendkívüli ülésre hívta össze, amelyen elhatározták, hogy a vásártéri illetékeket egyelőre három hónapra ötveu százalékkal leszállítják abban az esetben, ha a kormány a tarifákat erre az időre szintén ötven százalékkal mérsékli. A városi tanács azonban egyidejűen kimondotta, hogy csakis a húskivitel ideiglenes megtiltásával lehetne a husdrágaságnak véget vetni. Ehrüch, a betegek megváltója. — A „606" szenzációs sikere. — A Déhnagyarorsság frankfurti tudósítója táviratozza: Taege dr tanár, a freiburgi egyetem női klinikájának vezetője a lueselleni szérum uj, eddig elő nem fordult csodás hatásáról értesítette ma Ehrlich tanárt. A jelentés olyan esetről számol be, amely az összes eddigi kísérleteket összehasonlíthatatlanul fölülmúlja és amely azt bizonyítja, hogy egyszersmindenkorra meglehet akadályozni a vérbaj átöröklését. Taege tanár klinikáján terhességének utolsó stádiumában levő nő jelentkezett fölvételre. A szerencsétlen asszony egész testét szifilitikus fekélyek borították. Néhány nap múlva a nő megszülte gyermekét. Előzőleg az Ehrlich-szérummal nem oltották be és csak tiz nappal a szülés után kapta a szérummal az első injekciót. Az újszülött csecsemő súlya kétezernégyszáz gramm volt s bár teljesen fejlett a teste, fonnyadtnak, öregesnek tünt föl és apátikusan feküdt kis bölcsőjében. A harmadik napon aztán már jelentkeztek is a csecsemőn, különösen lábain éskarjain az átöröklött szifilisz különös jelei. A kis gyermek ennek ellenére sem részesült semmiféle kezelésben, hanem a„606"-tal kezelt édesanyjának emlőiből táplálkozott. Az első és második napon az anya beoltása után a csecsemőn a szifilisz jelei még fokozottabb módon mutatkoztak, a harmadik napon bizonyos stagnálás állott be, a negyedik napon a fekélyek erős visszafejlődését konstatálták, mig végre az ötödik napon a fekélyek teljesen eltűntek a kis gyermek testéről. Ezzel egyidejűleg rohamosan fejlődött a csecsemő, fakó szine helyett üde pirossá vált az arca és már élénken forgolódott párnái között. Tizennégy nappal az anya beoltása után a gyermek már háromezerkilencszáz grammot nyomott és teljesen szimptóma-mentes volt. A teljes gyógyulás tehát rendkívül rohamosan állott be és Taege és Ehrlich ezt annak tulajdonítják, hogy az anyába oltott anyag az emlő tejével átment a csecsemőbe. Az anya tejében azonban beható vizsgálat után sem tudtak az arzén nyomaira akadni és emiatt az a föltevés látszik beigazoltnak, hogy az anya testében a spirocháták tömeges elhalása révén először egy méreg és ezáltal azután egy ellenméreg, „Antitoxin" keletkezett, amely a tejjel a csecsemőbe vándorolt át. Ezt különben Ehrlich tanár az ő nevezetes „dajka-kisérle. tein" már más anyagokkal előbb is kimutatta. Ebből a legújabb megfigyelésből most különben mindakét tanár azt a fontos következtetést vonja le a gyakorlat részére, hogy a fertőzött anya minden körülmények között a vérbajjal világrajött gyermeket maga szoptathatja. A fontos csak az, hogy „Ehrlich 606"-tal oltsák b9 a szoptatás megkezdése előtt. Ahol pedig ez nem lehetséges, ott, bármily abszurdumnak is látszik : a szifilitikus gyermek részére sifilitikus szoptató-dajkát kell alkalmazni, de természetesen a dadát még szolgálatbalépése előtt kezelni kell a szérummal. Taege tanár kísérletének hire ma került nyilvánosságra és orvosi körökben hihetetlen szenzációt keltett. Ha ugyanis a további kísérletek végleg igazolják az eddig elért eredményeket, akkor bekövetkezik az emberiség történetének legnagyobb csodája — nyolcvan-száz év múlva a földről a szifiliszt sikerül teljesen kiirtani. Titkok Mihalovich körül. — A százados memoárjai. — (Saját- tudósítónktól.) Hirül adtuk, hogy Milialovich Géza volt honvédhuszárszázados kérvényt nyújtott be a királyhoz rangjának viszszaadása iránt, de a kérvényt legfelsőbb helyen elutasították. Az elutasítással kapcsolatban a legkülönbözőbb verziók kerültek forgalomba. Az érdekes hireket itt közöljük, anélkül természetesen, hogy szavatosságot vállalnánk hitelességükért. Mihalovich Géza elutasítása nem a király akaratán múlott. A király esetleg megkegyelmezett volna Mihalovichnak, ha idegen befolyások nem siettek volna érvényesíteni az erejüket és megakadályozni a kegyelmet. A király megkegyelmezett a hires Sternberg Adalbert grófnak is, az osztrák parlament fenegyerekének, aki a Reichsrath-ban rendkívül súlyos invektivákkal illette az uralkodó személyét és aki rendkívül súlyos esetei miatt lett kegy- és rangvesztett. Emlékezetes, hogy a közös hadügyminiszter titkos parancsot adott ki, — ezt még ma is őrzik a titkos katonai levéltárban — amelyben a hadsereg tisztikarának megtiltották, hogy Sternberggel párbajozzanak vagy szóba is álljanak. És a király mégis megbocsátott Sternberg grófnak. Visszaadta a rangját, teljes kegyelmet adott neki. Ezzel szemben Mihalovichot mégis tébolydába vet" hették, börtönbe zárhatták, rangjától meg" foszthatták, tönkretehették. Egészen érthetetlen és megfejthetetlen volna az eset, ha nem abban az udvarban történt volna, ahol nem a Mihalovich-ügy az egyetlen hasonló eset. Itt van az érdekes Takács-Tolvay-eset. TakácsTolvay József gróf elődje volt Mihalovichnak. Ő is, mint Mihalovich, rendkívül pontosan és megelégedésre teljesítette a kötelességeit. József főherceg nagyon megszerette Takács-Tolvay grófot. Annyira megszerette, hogy a főherceg a nyilvánosság előtt tegeződött a kapitánynyal. A per-tu kölcsönös volt. Ez a mi szemünkben természetesen jelentéktelen és értéktelen valami, de akik az udvari élet viszonyait ismerik, akik tudják, hogy erre még nem volt precedens, azok kétségbeeshetnek a meglepetéstől. Pedig igy van, kétségtelenül igy van, a főhercegi udvarhoz meghívott vendégek tömege igazolhatja, hogy a főherceg a legnagyobb nyilvánosság előtt tegezte Takács-Tolvayt és viszont. És mégis, Takács-Tolvay gróf hirtelen eltűnt az udvartól. (Londonba, utazott, most Przemyslben van.) Kegyvesztett lett. Eltávolították. Olyan sürgősen és olyan szigorúan, hogy még arra sem adtak időt neki, hogy elbúcsúzzék az udvartól. Mihalovich Géza a Takács-Tolvay-ügy föl nem fedett részleteiről ezt mondotta: — Memoárjaim, amelyekről már tettem említést önöknek, mondom, az emlékirataim megadják erre a kérdésre a választ. Nemcsak erre, több más kérdésre is válaszolni fognak a memoárjaim, amelyekben sok egyéb és végig a történeti hűséghez ragaszkodó részlet rajzolja meg az udvari élet képét. Ennél többet nem mondott Mihalovich. De egy szóval sem mondotta, hogy az ügy nem igaz, nem mondotta, hogy Takács-Tolvay hirtelen eltűnése nem az övéhez hasonló esemény. Nikita kírálylyá avatása. — A cetlinjei ünnep. — Bécs, augusztus Nikita montenegrói fejedelem tegnap kihallgatáson fogadta a Neue Freie Presse levelezőjét, aki előtt nagy örömét fejezte ki az osztrák ós a magyar sajtónak Montenegróval szemben való szimpátikus és barátságos magatartásáért. — Higyje el nekem, — mondotta a fejedelem, — hogy a montenegróiak megérdemlik a sajtónak ezt a barátságos érzületét, mert én nem képzelhetnék magamnak jobb népet. Csak hagyjanak nekünk időt és Montenegró népe teljesíteni fogja civilizátori, hivatását. De ebben a munkánkban mindig számítunk a sajtó támogatására. A fejedelem azután különös örömét fejezte ki Ferdinánd király és Boris trónörökös látogatásán, amely rá nézve igen értékes. Amikor a levelező szerencsét kivánt a fejedelemnek, kírálylyá való proklamálásához, Nikita fejedelem mosolyogva igy szólt: — Majd csak nyolc nap múlva. CetHnje, augusztus 22. A görög hajóraj e hónap 31-én fog Antiváriba érkezni. Az orosz hajóraj Miklós Nikolajevics nagyherceggel, mint Miklós cár képviselőjével csak szeptember elsején fog ideérkezni, miután a nagyherceg, aki a tengerészeti gyakorlatokat vezeti, előbb nem érkezhetik. Antivár, augusztus 22. A magyar-horvát hajóstársaság Salome hajója, melyet Cosulich Jenő lovag hajóparancsnok vezetett, vasárnap délelőtt futott be az antivári-i kikötőbe. A hajón Ferdinánd bolgár király, Boris trónörökös, Nikolajeff ós Paprika ff miniszterek, Mq,rko v tábornok .főhadsegéd és tizenhattagu kiséret utazott. A kikötő pompásan fel volt díszítve. Zöld lombokkal díszített árbócokon bolgár ésmontenegrói zászlók lobogtak és a mólón festői látványt nyújtott a nemzeti viseletbe öltözött montenegrói nép sokasága. A várakozók közt volt Daniló herceg is, hogy az érkező királyt üdvözölje. Amikor a Salome a kikötőbe befutott, huszonegy üdvlövés dördült el, a. zenekar pedig a bolgár himnuszra zeuditett reá. A hajó kikötése után Daniló herceg kíséretével a hajóra ment, hogy a királyt üdvözölje. Az üdvözlés rendkívül szíves volt. Ferdinánd király megölelte és megcsókolta Daniló herceget, úgyszintén Boris trónörökös is. Ezután bemutatták a hercegnek a kíséretet: Nikolajeff és Paprikoff minisztereket és Markov tábornok főhadsegédet. A bemutatás után a király, a két trónörökös és a kiséret partra szállt, hol a királyt a bolgár követ üdvözölte. A kikötőben összegyűlt nagyszámú közönség viharos ovációkban részesítette a fejedelmi személyeket. A király, a két trónörökös és a kiséret ezután automobilokon Antiváriba ment, ahol Ferdinánd királymisét hallgatott. Mise után a topolicai kastélyban dezsöné volt, majd Virpazáron keresztül automobilokon Cettinjébe utaztak. Cettinje, augusztus 22. Tegnap este a fejedelem palotájában a bolgár király tiszteletére díszebéd volt, amelyen Miklós fejedelem pohárköszöntőt mondott. A többi közt igy szólt: — A köztünk fönnálló viszony soha sem szűnt meg szíves és testvéri szerétet által Üthatottnak lenni és ez a viszony az ön megboldogult fenkölt édesanyjának a jelenlétében pecsételtetett meg, amidőn mi áldást véve, hűséget esküdtünk egymásnak és országainknak. E nap előtt és utána ön mint bölcs uralkodó és mint kiváló tulajdonokkal fölruházött népének kiváló államférfia működött. Én meghajlom e mii előtt és köszönetet mondok érte istennek és Oroszországnak, nagy pártfogónknak ép ugy, mint az ifjúi erélylyel kitüntetett bolgár nép hazafias szellemének. Adja isten, hogy felséged uralkodása hosszura nyúljon Simeon és Sámuel cárok dicső trónján. Viszonozza a szeretetet, melylyel mi szerbek legközelebbi testvérünk, felséged népe iránt viseltetünk, testvéri szeretettel. Ferdinánd bolgár király válaszában a többi közt ezt mondta: — Igen boldog vagyok, hogy a vitéz montenegróiak országát szeretett fiammal, atirnovóí herceggel együtt látogathatom meg. Itt közvetlen közelről láthatja majd meg, hogyan dobog a montenegróiak szive hazájukért és uralkodójukért. Itt igazi szláv érzéseket fog találni,