Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-19 / 75. szám

8 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 14 ajtJ kinyitásakor, egy vékony vasruddal való ha<! >n<".száMsal akadályozta meg a fogházőrt a Li'iiibnetL'lben, de senkit nem ütött meg azzal, bzúuutt ál andúan zavarta a foglyok nyugalmát, ü há. ¡rendet folytonosan megsértette s mivel e:-.ek«rL megbüntettem, rendezte a hétfői merényietet. Az eset után azonnal megjelentem az államfogházban s az ón jelen1 etemben zárták lc Sztanát, akit különben Gyuricza tői vényszéki orvossal megfigyeltettek, mert alapos a gyanúm, hogy a szerencsétlen ember elmebajos. Az sem igaz, hogy én táviratoztam ebben az ügyben az igazságügyminiszternek. Sztanát megbüntettem s remélhetőleg ezzel hosszú időre helyre lesz állitva a rend az államfogházban. — Legjobban bántó azonban a cikknek azon része, amely arról szól, hogy az államfoglyok kártyáznak, isznak. Ilyen szabályellenes dolgok sohasem történhetnek meg a szegedi államfogházban. Erről tanúskodhatnak mindazok az államfoglyok, akik az én igazgatásom alatt voltaK lakói az államfogháznak. Ezt az állítást nem mondhatom másnak, mint légből kapott koholmánynak. Junga — szanatóriumban. — Degradálták a merénylő századost. — (Saját tudósítónktól.) Hiriil adtuk, hogy Junga Sebőt, a pokolgépes századost, a honvédfőtörvényszék nyolchónapi fogházra és tiszti rangjának elvesztésére Ítélte. A degradálás hir szerint már meg is történt, de a sajnálatraméltó Junga ügyében ujabb fordulat állott be. Eszerint visszakapja a rangját és súlyos idegbetegsége miatt a Schwartzer-szanatóriumban helyezik el. Augusztus tizennegyedikén tanácskozott utoljára Junga ügyéről a honvédfőtörvényszék Hohenburger Antal tábornok elnöklete mellettA vizsgálat jegyzőkönyvét Gerő Gyula ezredes referálta. Déli tizenkét órakor írták alá az Ítéletet amelyet nyomban átküldték Klobucsár táborszernagynak, aki szintén aláirta. Az ítélet igy hangzik: A honvédfőtörvényszék, mint fölebbezési tanács, Junga Sebőt, a X. gyalogezred századosát nyolc hónapi foglár-fogházra és tiszti rangjának elvesztésére ítéli. A büntetés a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vétetik. Az ítélet végrehajtásával a székesfehérvári honvédkerületi parancsnokság bizatik meg, amely másodlatban értesíttetik. Az iratokat ezután felküldték a honvédelmi minisztérium tizenötödik ügyosztályába. Jungát, aki augusztus negyedikén érkezett haza Isolából ós azóta Budapesten lakott, sürgönyileg értesítették, hogy rögtön utazzék Székesfehérvárra és jelentkezzek Loskay Gábor altábornagy, kerületi parancsnoknál. A százados a feleségével érkezett Székesfehérvárra, ahol a Magyar Király-hotelben szálltak meg. Másnap már nem volt százados. Hétfőn délelőtt degradálták. Ez a sok meghurcoltatás Junga különben is beteges idegrendszerét teljesen megtörte. Betegsége miatt tért vissza augusztus negyedikén Isolából Budapestre. Másnap egyfogatú bérkocsi állott meg a Schwartzer-szanatórium előtt. Egy feketébe öltözött asszony egy halálsápadt, teljesen lesoványodott embert segített ki a kocsiból, aki alig tudott vánszorogni. A vállán nagykendő volt és mégis didergett. A portással beküldték a névjegyüket Konrád Jenő dr főorvoshoz. A névjegyen ez állott: JUNGA SEBŐ honvédszázados A főorvos fogadótermében Junga Sebőnó előadta, hogy nem bir az urával és a legroszszabbtól tart. Idegessége napról-napra súlyosabb, utóbb már üldözési mániában is szenved. Azért hozta haza Isolából, hogy a szanatóriumban helyezze el, ahol tudvalevőleg külön osztálya van a beteg közös- és honvédtiszteknek. Elmondta, hogy Bercsényi-utca 12. számú lakásukról elköltöztek, a bútorokat beraktározták, ha az urát sikerül elhelyeznie, ugy viszszamegy Isolába az anyjához. A szanatórium azonban ingyenes vagy kedvezményes helyre nem vehette föl Junga Sebőt, mert ezekkel a helyekkel a honvédelmi minisztérium rendelkezik. Konrád Jenő dr főorvost ma fölkereste egy hírlapíró a Schwartzer-szanatóriumban. Épen a király születésnapját ünnepelték a betegek ; miso volt az intézet kápolnájában. A főorvos Jungáék látogatásáról igy nyilatkozott: — Két hete már, hogy Jungáné elhozta az urát. A százados reám igen szomorú benyomást tett. Elpanaszolta az idegbaját, amit különben nem nehéz rajta konstatálni. Csak rá kell nézni. Útbaigazítottam őket, hogy forduljanak kérvényben a honvódelemügyi minisztériumhoz, mert az disponál a kedvezményes helyek fölött. Egyébről ^nem volt szó, nem is igen kérdezgettem magánügyei felöl. A honvédelmi minisztériumtól eddig semmi átirat nem érkezett hozzánk Junga Sebő internálása ügyében. Jungáék meg is fogadták a főorvos tanácsát. Augusztus hetedikén beadták a kérvényt a honvédelmi minisztériumhoz. A táppénz kiutalását kérő iratot 1910. VIII. 7. és 1827 AC. szám alatt iktatták. A honvódelemügyi minisztériumban a kérvényt nem intézték el érdemben, átküldték a hadbirósághoz és a Junga-ügy többi irataihoz csatolták. A táppénzt ugyanis a szabadságolt tisztek számára a fizetésükből, a nyugdijasokét a nyugdijukból vonják le. Szegény Junga Sebő e pillanatban egyik osztályba sem tartozik. Se fizetése, se nyugdija. Egészen bizonyos azonban, hogy Junga kegyelmi uton visszakapja a rangját ós igy századosi nyugdiját is kiutalványozzák. A kolozsvári árvaház. — Páduai Szent Antal és Pollákné. — (Saját tudósít ónktól.) Fekete Nagy Bélának, Kolozsvár város polgármesterének tegnapi határozatával vége szakadt a hires Kolozsvár legnagyobb botrányának : az alapszabályok nélkül létrejött és botrányosan működő árvaház és menház munkásságának. Hoszszabb ideig tartó vizsgálat előzte meg a polgármesternek ezt a határozatát, amely nagy botrányokkal szolgált. A menhelyen hihetetlenül botrányos állapotok uralkodtak a kezelés és az ápoltak ellátása körül. Gyűjtenek az árvaházra. A Páduai Szent Antal-intézet botránya egészen ujkeletü. Néhány héttel ezelőtt az egyik kolozsvári lap kezdett foglalkozni az intézet vezetése körül tapasztalható visszaélésekkel, adatokat, konkrét vádakat közölt, mire Fekete Nagy Béla helyettes polgármester meginditotta a vizsgálatot a menház ellen. Segítségére volt ebben Hadady Endre főkapitány, Tompa János dr tisztiorvos és Genersich Gusztáv, az állami gyermekmenhely igazgatója. Még mieiőtt a vizsgálat megindult volna, érdekes részlete akadt az ügynek: Hirschler József dr, a kolozsvári katolikus egyházközség apátplébánosa, akit szintén fölkértek a vizsgálatban való részvételre, átiratban kérte az árvaszéket, hogy a vizsgálatban való részvétel alól mentsék föl, mert a Szent Antal-árvaház intézményével az alapítás idején sem volt megelégedve, a gyűjtésben nem vett részt és az egész akciót nem helyeselte és nem is helyesli. A vizsgálat először a külső körülményekre nézve indult meg. Itt nem okozott nagy nehézséget annak megállapítása, hogy az intézet javára, anélkül, hogy erre bárki is engedélyt kapott volna, évek óta gyűjtöttek nyilvánosan, társadalmilag és magánúton. Perselyeket állítottak föl, stirü időközökben házaltak a városben, sőt télen át fölolvasó-estéketis rendeztek Páduai Szent Antal nevében a menház javára. Ilyen gyűjtött pénzből is állították föl — hatósági engedély ós beleegyezés nélkül — az intézetet, amelyben huszonöt árva gyermek és néhány magával tehetetlen agg talált elhelyezést. Az adakozók azt hitték, hogy pénzük jótékonycélt szolgál és csak most, közel egy évtized múlva jöttek rá, hogy a gyermekeknek és aggoknak nem jutott irgalom a menházban, csak kegyetlenség és kínszenvedés. Az összegyűjtött pénzből nem nevelték az árvákat ós nem gyógyították a betegeket. Program a rendről. A belső vizsgálat megállapította, hogy az árvaházban gondozott gyermekek piszkosak, fürdő nélkül, éhesen tengődnek, betegek és törvény ellenére nehéz munkákra alkalmazzák őket. Az egyiknek folyik a füle, a másiknak sebek borítják fejét. Jób Árpádnak az árvaházban egy sertés megrágta a kezét, most nyomorék. A huszonöt árva gyermek közül tizenegy leány és tizenkét fiu két szobában hálnak, kettő állandó cseléd Fóliák Lajosné gondnoknál. Reggel ciberét, délben levest, este déli maradékot esznek. Poloskás, rozoga, szennyes ágyakban hálnak. Az árvaházban fürdő nincs. Az aggmenhelyen kilenc beteg öreg asszony volt elhelyezve. Egyetlen szobában zsúfolták össze őket, az egyiknek pedig a disznóólban adtak helyet. Éheztették őket, orvos pedig sohase nézett feléjük. A gondnokné őnagysága. Az intézetnek Pollák Lajosné gondnok a vezetője, egy nyugalmazott vasúti felügyelő felesége, aki családjával együtt az árvaház Gyufagyár-utca 53. számú épületében lakott. Az asszony szervezte annakidején a gyűjtést és ő kapott megbízást az intézet felügyeletére. Ő szerződtette kosztadónőnek Binder Jelát, aki megállapodás szerint napi hat koronát kap a gyermekek és aggok ellátására. Julius hónap folyamán azonban a kosztadónő csak hatvanhat korona negyvennégy fillér táppénzt kapott a gondnoknétól. A fizetését pedig már fciív óta nem kapta meg, mert Pollákné mindig tudott valami kifogást, amivel elutasíthatta. A vizsgálat folyamán Pollák Lajosné minden kérdésre megtagadta a választ és kijelentette, hogy csak Majláth Gusztáv erdélyi püspöknek hajlandó fölvilágosítást adni. A vizsgálat azonban igy is megállapította, hogy az intézet felállítására és fenntartására sem az egyház, sem magánosok engedélyt nem kaptak. Föloszlatják az intézetet. Mikor a bizottság befejezte vizsgálatát, ennek eredményét a helyettes polgármester elé terjesztette, aki azonnal intézkedett is, amenynyiben tegnap az alábbi betiltó rendelet utján föloszlatta az intézetet: 3031—1910. eln. sz. T. Pollák Lajosné úrnőnek Helyben. Értesítem, hogy a vezetése alatt álló és Gyufagyár-utca 53. szám alatt levő Szent Antal-árvaházat és vele kapcsolatos aggmenházat, mint alapszabálylyal nem bíró és hatósági engedély nélkül fönnálló intézményt az e hó tizenharmadikán, a rendőrfőkapitány ur által, a városi tisztiorvosi hivatal és az állami gyermekmenhely ¡igazgatóságának közbejöttével megtartott vizsgálat alapjáu ezennel föloszlatom. A vizsgálat során beigazolást nyert, hogy az árvaház és aggmenház alapszabályok és hatósági engedély nélkül áll fönn, hatósági engedély nélkül gyűjt könyöradományokat, az árvaházban levő tizenkét éven alóli leánygyermekek törvény ellenére nehéz cselédmunkára használtattak föl, úgyszintén tizenkét-tizenháromévcs fiuk cselédszolgálatra alkalmaztattak, anélkül, hogy cseléclkönyvük lett volna, illetve, hogy cselédek gyanánt az iparhatóságnál be lettek volna jelentve. Ennélfogva az ott elhelyezett huszonöt kiskorú gyermeket egyidejűleg kelt intézkedésemmel a helyi állami gyermekmenhelybe beutaltam. Fölhívom tehát t. Cimet, hogy őket a menhelyben leendő elhelyezés végett a menhely kiküldöttjének átadni szíveskedjék. Amennyiben az átadást megtagadná, intézkedtem, hogy rendőri karhatalom mellett foganatosítsák e rendeletemet. Kolozsvár, 1910 augusztus 17. Fekete Nagy Béla, polgármester helyettes. A betiltó rendelettel egyidejűleg a polgármester fölszólította a főkapitányt, hogy Pollák Lajosné ellen indítson eljárást a törvényellenes eljárásokért, az árvaszóket rendeletben kereste meg, hogy a kiskorú gyermekek gyámságáról intézkedjék. A gyermekeket átszállították a gyermekmenhelybe, az elaggott szegényeket egyelőre a minorita-rend gondozza, mig a rendőrség elhelyezésükről gondoskodik.