Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-18 / 74. szám

1910 augusztus 14 D£L MAGYARORSZÁG 11 Egy királyi gyermekszobábóí. * Ferenc József és testvérei. Zajos és vidám élet folyt a mult század negy­venes éveiben a bécsi Burg gyermekszobáiban. Négy eleven', pajkos gyermek játszotta ott játé­kait s élte élete legszebb napjait, amelyekre nagy, egész világot megrázó tragédiájuk követ­kezett. Ez a négy gyermek :. Ferenc királyi her­ceg, akiből Fei;enc József császár és király lett, Ferdinánd Miksa, a későbbi szerencsétlen Miksa császár, Károly Lajos és Károly Viktor herceg. A. két utóbbi élete simán folyt le, nagyobb megrázkódtatások nélkül, de ha végiggondoljuk Ferenc József és Miksa császár élete pályáját, meghatottan, elborult tekintettel látjuk őket a gyermekszoba perspektívájában. Erre a visszapillantásra néhány levél ad al­kalmat, amelyet Ferenc József, Miksa császár és Károly Lajos herceg irt az 1843-tól. 1847-ig terjedő időközben Doré Hippolitnak, aki francia nyelvmesterük volt s utóbb a külügyminiszté­riumban nagy állásra emelkedett, A leveleket Doré unokája őrzi s most kiadta egy bécsi lap­ban, mivel azonban nagyon érdekes dokumen­tumok s a magyar közönség nem igen férhet hozzájuk, kiadjuk az érdekesebbeket egészen pontos és nagyon gondos fordításban. Az első tevéi, amelyet Ferenc József irt 1843-ban, való­színűleg július elsején, így szól: „Kedves Doré ur! Mivel megígértem önnek, hogy azalatt az idő alatt, amig távol leszünk egymástól, írni fogok, fölhasználom a francia óra alkalmas pillanatát az Írásra s közlöm ön­nel, hogy ennek a hónapnak huszadik napján találkozni fogunk; tizenkilencedikén délután négy vagy öt órakor hagyjuk el Schönbrunnt, egész éjszakán át utazunk és reméljük, hogy huszadikán este viszontlátjuk Ischlt. Néhány nap óta igen szép időnk van és pénteken usz­tunk először az idén. Pénteken reggel hét óra­kor meghalt Bombelles Lajos gróf, mivel a köszvény a fejét is megtámadta. Ferdinánd születésnapja csütörtökön volt és elég ünne­piesen ültük meg: Hainbachban reggeliztünk, este pedig, nagy uzsonna után, Boulingrinben játszadoztunk pajtásainkkal. A többi közt egy kakadut, két kis teknősbékát és porcellán­figurákat is kapott. Levelével, melyet nekem irt, nagy örömet szerzett; de milyen kár, hogy a gmundeni tavon való átkelést nem élvez­hette. Nem akarom tovább untatni, tehát isten ön­nel, viszontlátásra Ischlben. Ha látja a kis Metternichéket, kérem, adja át nekik üdvözle­temet. Nagyon hűséges tanítványa: Ferenc." A második levelet 1874-ben, a trónralépése előtt való esztendőben irta Ferenc József. Ez már hosszabb és tartalmasabb: a bécsi szen­zációkat közli Dóréval, aki akkor már nem volt tanítója. Érdekes, hogy a tizenhétéves herceg milyen tájékozott völt a nap esemé­nyeiben és hogy kevés szóval milyen kimerí­tően tudta elmondani a nagy híreket. „Kedves Doré ur! . . . Az a kedves levél, amelyet testvéremnek írni .. szíveskedett, nagy örömet szerzett nekünk. Öreg nagybátyjával való találkozásunk nagyon kellemes volt. Bi­zonyára rendkívüli módon örült, amikor az ő virgácsától megszabadult, mert ő alighanem sokáig Prágában marasztalta volna önt, ami bizonyára unalmas lett volna. Ami a bécsi híreket illeti, két bűneseten és szerencsétlenségen kivül alig van más. Az első bűneset a görög-egyesült templom papjának meggyilkolása. Ez a szegény pap, aki nagyon jámbor ember volt,, el akart küldeni egy éne­kest, mert nagyon romlott volt s ez annyira dühbe jött, hogy halálos boszut fogadott a pap ellen. A pap a gyilkosság napján a mise után, mint rendesen, ott maradt még a templomban imádkozni. Az énekes ekkor bejött a tem­plomba és egyetlen fejszecsapással megölte. Kis idő multán egy teológus meg akarta látogatni a papot s mivel nem találta otthon, a tem­plomban kereste. Az ajtót, zárva találta, ezért fölmászott egy állványra, ahonnan meglátta a papnak az oltár előtt fekvő holttestét. Rögtön értesítette a rendőrséget, amely föltörette az ajtót, A gyilkos megszökött s még most sem fogták meg. A másik bűneset Alsó-St.-Veitban történt, ahol Károlyi grófnét meglopta egy cselédje. A grófnénak van egy földszinti szobája, amelyben a, pénzét tartja. Egyik cseléd ott hált rendesen, hogy vigyázzon rá, de egy másik cseléd rábírta, hogy elmenjen vele a korcsmába, s ezalatt ennek a másiknak az apja besurrant a szobába és el­lopott hétezer forintot. Mikor visszatért a korcsmából az az ember, akire a pénz bízva volt, rémülettel látta, hogy mi történt. A szemrehányásoktól való féltébén és a tolvaj fiának biztatására megszökött, aminek az lett a következménye, hogy őt vádolták a lopással. Néhány nappal ezután egyik szolga egy papiros­darabkát talált, amely annak a cselédnek az ágyából esett ki, aki a tolvaj fia volt. Észre­vette, hogy a papiros zálogcédula egy karperec­ről s eszébe jutott, hogy a grófnénak nemrégen elveszett egy karperece. A zálogházban való­ban meg is találták a grófné karperecét, ame­lyet a szolga lopott el. Mindjárt elfogták s megvallotta, hogy a hétezer forintot az apja lopta el az ő segítségével s elrejtette a kutyaól alá, a másik szolgát pedig azért biztatta szökésre, hogy öt gyanúsítsák. Az a szerencsétlenség, amelyről szólni aka­rok, tegnap történt. Egy asszony elégett az omnibuszban egy szivartól, melyet valaki a ruhájára ejtett. Most azonban bucsuznunk kell, mert kezdődik a vegytan-óra. Bocsássa meg Írásom hanyag voltát, de oly kevés idő volt arra, hogy Önnel elcsevegjek, hogy nagyon kellett sietnem. Isten Önnel, ked­ves Doré ur! Tisztelője Ferenc, osztrák főher­ceg. Schönbrunn, 1847 augusztus 2.) A következő levelet Miksa herceg irta 1846-ban, május huszonnyolcadikán, szép rámás levélpapirosra. A tizennégy esztendős fiu ezt irta: „Kedves Doré ur ! Rosszulléte nagy aggodal­mat okoz nekem. Mama megengedte, hogy Ön eljárjon a Habsburg-vár romjának megvásár­lása dolgában s hogy Ön a külügyminisztérium utján megtudakolja, mennyibe kerül a rom a hegy nélkül, mennyibe a hegygyei együtt és hogy ki a tulajdonosa. Legyen rajta, hogy sem Svájcban, sem máshol ne tudják meg, ki a vevő, nehogy kénytelen legyek kétszeres árt fizetni. Ha lesz szives ezt a megbízást elvál­lalni, mondja csak, hogy egy Schmidt nevü ur akarja a romot megvenni s hogy ő megbízta Önt, járjon el az ő nevében. Ha lesz szives ezt az ügyet elintézni helyet­tem, mindenkor hálás leszek érte. Ferdinánd." A herceg julius végén egy eleven kígyót vett két forintért s erről a vásárról a kigyó képé­vel illusztrált levélben értesítette Dórét. Augusz­tus elsején megírja aztán, hogy milyen kalandja volt a kígyóval. „Kedves Doré ur! Képzelje csak, milyen ka­landom volt tegnap este és ma reggel. Nagy­mamámnál voltunk és fölmentünk a szobába. Megmondtam, hogy a kígyót vegye magához a lakáj éjszakára, de Legrenzi azt mondta kis idő mülva, hogy nincs ott, pedig mi egy üvegbe tettük, amelyet lyukacsos vászonnal bekötöt­tünk. Tehát megszökött. Kerestük, de nem találtuk meg, aztán lefeküdtünk. Szerencsére a kigyó nem volt mérges fajta, de mégse kellemes és jóleső érzés, ha az ember­nél a házban egy kigyó van, amely hosszabb, mint egy ...?... (Nyilván nem talált hason­latot a herceg, azért irta igy.) Reggel megint hozzáfogtunk a kereséshez s szerencsésen meg is találtuk a Franci szobájában a szekrény alatt. Ugy látszik, éjszakai és reggeli sétát tett. Nem állhat-e az ember haja az égnek az ilyen kalandtól? Isten Önnel! Gondoljon néha tanít­ványára, Ferdinándra." Tizenegy nappal később ujabb levelet irt a herceg Dórénak s Ferenc József közeledő szü­letésnapjáról is megemlékezett. „Tegnap este a nádornénál voltunk (Mária Dorottyánál, József nádor özvegyénél), ahol nagyon jól mulattam. Ott volt a nádorné anyja, Lujza würtembei-gi hercegnő is, aki nagyon el­més és kellemes hölgy. Kilenc óráig voltunk ott. Franci nem volt velünk, mert katonai dol­gokkal volt elfoglalva. Közeledik már Franci születésnapja, de nem lesz nagyon vidám, mert alig lesz akkor valaki Schönbrunnban. Szüleink nincsenek ott, a császár és a császárné sem lesz ott, nagyon csöndes lesz az ünnep." Károly Lajos herceg 1847-ben, augusztus hó kilencedikén levelet irt a tanítónak. A levél­nek ma már csak a vége érdekes, amelyben ezt írja a herceg: „Ma nem tudok nagyon jól írni, mert a Franci mindig dobol és mert a Maxi ugy ugrál, hogy az egész szoba megren­dül belé." Ez volt az utolsó idő, amikor Franci szerepelt és dobolt. A következő esztendőben már I. Fe­renc József lett belőle, a trónra lépett, igaz­gatta két ország sorsát és fekete ítéleteket irt alá. EGYESÜLETI ÉLET A zsombolyai iparos-dalegyesület zászló­szentelése. A zsombolyai iparos-dalegyesület e hó 16-án szentelte föl pompás uj zászlaját, amivel kapcsolatban nagyszabású sikerült dalünnepet rendezett, amelyben résztvett számos délmagyar­országi dalegyesület. Az ünnepély Csekonics Endre gróf, valóságos belső titkos tanácsos véd­nöksége alatt folyt le, mig a zászlóanyai tiszt­séget Csekonics Endréné Cziráky Cónst'ance grófnő vállalta magára, akit dr Reinhardt Pé­terné helyettesitett. Az összes dalegyesületek elénekeltek egy-egy szép énekszámot, miközben a zsombolyai hölgyek megkoszorúzták a részt­vevő daleg^esületek zászlóit. (A kis lányok.) Egy szegedi uj menyecske látogatóban volt egy idősebb asszony-barátnő­jénél. Megcsókolta annak három édes leánykáját. — Istenem, milyen kedvesek ezek a kis lánykák — mondta. — És miért épen három van ? — Tudod barátnőm — mondta az asszony, — ez azért van, mert az esküvőm napján a tár­saság folyton énekelte a Mikádó-ból a „Három kicsi lány" cimü dalt. — Oh istenem — kiáltott erre a menyecske — mi lesz akkor velem? — Miért? Mi bajod? — Mert az én esküvőmön — nyögte az uj menyecske — a San Toy-ból énekelték a „Hét kicsi nö"-t. (A mi örömhírünk.) A kormány tudvalevően több darab ezerkoronás tanulmányi ösztöndíjat tűzött ki ujságirók részére. Nagyban fő most az illetékes emberek feje, hogy kinek adják az ösztöndijakat. Hát ha mindenáron olyannak akarják adni, aki valóban rászorul, akkor az illetékesek figyelmébe ajánljuk Szentes város egyik kis lapját. Az illető lap felelős szerkesztője nemrégen szabadságra ment s elutazott Herings­dorfba. Néhány hetet töltött ott s tegnap este érkezett vissza szeretett városába. Ebből az alkalomból a hazatért szerkesztő lapjában a következő megható hir jelent meg a napihir­rovat élén: — A mi örömhírünk. Bánfalvi Lajos, felelős szerkesztőnk vonata a mult héten indult el Heringsdorfból, a kies tengerparti üdülő­helyről s tegnapelőtt alkonyatkor robogott át az ország határán, majd tegnap este végre beérkezett a szentesi állomásra is. — A szer­kesztő hazatértót igaz örömmel üdvözli az egész műhely, lapunk minden barátja, de leg­inkább az az egy kis gazdátlanul hagyott árva íróasztal, mely velünk együtt szívből kivánja, hogy a furcsa nevü fürdő, ahol a gazdája gyógyulást, üdülést keresett, cefetül meghazudtolja légyen azt a híres igét, aki ugy tartja, hogy: ne hidj magyar a nimetnek, akármivel hitegetnek ... Ez esetben nyájas, sőt nyájtalan olvasóink is, lapunk legköze­lebbi számában már bizonyára kapnak nélkü­lözött Írójuktól egy-két kis jóféle madárlátta ízletes falatot. Az a fiatal újságíró, aki szerkesztője haza­térte feletti örömének ilyen gyönyörű napihir­ben tud kifejezést adni, valóban megérdemli az ösztöndijat. KÖZIGAZGATÁS x Szabadságon. Zámbó György dr szegedi árvaszéki ülnök ma kezdte meg hat hétre ter­jedő szabadságát. x Az egészségügyi közigazgatás köréből. Faragó Ödön dr szegedvárosi tiszti főorvos még a mult esztendőben előterjesztést tett a város tanácsának az egészségügyi közigazgatás fejlesztése tekintetében. Több állás szervezé­sét sürgette a főorvos, de a közgyűlés csak két külterületi orvosi állást kreált. A főorvos ma beadványt intézett a tanácshoz és sürgeti, hogy vigye a szervező-bizottság elé az uj bel­területi orvosi áilás, több külterületi egész­ségügyőri állás, uj bábaállások ós fertőtlenitő állások szervezését. A szervező-bizottság szep­temberben tárgyalja a főorvos előterjesztéseit­x A külterületi orvoslakok. Mivel a belügy­miniszter jóváhagyta a két külterületi orvosi állás szervezését, Faragó Ödön dr tiszti fő orvos előterjesztésben sürgeti a tanácsnál a két tanyai orvoslak felépítését. Kéri a főorvos a tanácsot, hogy az ő — a főorvos — közbe­jöttével bizottság küldessék ki a két orvosi lak helyének megállapítása végett.

Next

/
Thumbnails
Contents