Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-18 / 74. szám

1910 augusztus 14 D£L MAGYARORSZÁG 11 Egy királyi gyermekszobábóí. * Ferenc József és testvérei. Zajos és vidám élet folyt a mult század negyvenes éveiben a bécsi Burg gyermekszobáiban. Négy eleven', pajkos gyermek játszotta ott játékait s élte élete legszebb napjait, amelyekre nagy, egész világot megrázó tragédiájuk következett. Ez a négy gyermek :. Ferenc királyi herceg, akiből Fei;enc József császár és király lett, Ferdinánd Miksa, a későbbi szerencsétlen Miksa császár, Károly Lajos és Károly Viktor herceg. A. két utóbbi élete simán folyt le, nagyobb megrázkódtatások nélkül, de ha végiggondoljuk Ferenc József és Miksa császár élete pályáját, meghatottan, elborult tekintettel látjuk őket a gyermekszoba perspektívájában. Erre a visszapillantásra néhány levél ad alkalmat, amelyet Ferenc József, Miksa császár és Károly Lajos herceg irt az 1843-tól. 1847-ig terjedő időközben Doré Hippolitnak, aki francia nyelvmesterük volt s utóbb a külügyminisztériumban nagy állásra emelkedett, A leveleket Doré unokája őrzi s most kiadta egy bécsi lapban, mivel azonban nagyon érdekes dokumentumok s a magyar közönség nem igen férhet hozzájuk, kiadjuk az érdekesebbeket egészen pontos és nagyon gondos fordításban. Az első tevéi, amelyet Ferenc József irt 1843-ban, valószínűleg július elsején, így szól: „Kedves Doré ur! Mivel megígértem önnek, hogy azalatt az idő alatt, amig távol leszünk egymástól, írni fogok, fölhasználom a francia óra alkalmas pillanatát az Írásra s közlöm önnel, hogy ennek a hónapnak huszadik napján találkozni fogunk; tizenkilencedikén délután négy vagy öt órakor hagyjuk el Schönbrunnt, egész éjszakán át utazunk és reméljük, hogy huszadikán este viszontlátjuk Ischlt. Néhány nap óta igen szép időnk van és pénteken usztunk először az idén. Pénteken reggel hét órakor meghalt Bombelles Lajos gróf, mivel a köszvény a fejét is megtámadta. Ferdinánd születésnapja csütörtökön volt és elég ünnepiesen ültük meg: Hainbachban reggeliztünk, este pedig, nagy uzsonna után, Boulingrinben játszadoztunk pajtásainkkal. A többi közt egy kakadut, két kis teknősbékát és porcellánfigurákat is kapott. Levelével, melyet nekem irt, nagy örömet szerzett; de milyen kár, hogy a gmundeni tavon való átkelést nem élvezhette. Nem akarom tovább untatni, tehát isten önnel, viszontlátásra Ischlben. Ha látja a kis Metternichéket, kérem, adja át nekik üdvözletemet. Nagyon hűséges tanítványa: Ferenc." A második levelet 1874-ben, a trónralépése előtt való esztendőben irta Ferenc József. Ez már hosszabb és tartalmasabb: a bécsi szenzációkat közli Dóréval, aki akkor már nem volt tanítója. Érdekes, hogy a tizenhétéves herceg milyen tájékozott völt a nap eseményeiben és hogy kevés szóval milyen kimerítően tudta elmondani a nagy híreket. „Kedves Doré ur! . . . Az a kedves levél, amelyet testvéremnek írni .. szíveskedett, nagy örömet szerzett nekünk. Öreg nagybátyjával való találkozásunk nagyon kellemes volt. Bizonyára rendkívüli módon örült, amikor az ő virgácsától megszabadult, mert ő alighanem sokáig Prágában marasztalta volna önt, ami bizonyára unalmas lett volna. Ami a bécsi híreket illeti, két bűneseten és szerencsétlenségen kivül alig van más. Az első bűneset a görög-egyesült templom papjának meggyilkolása. Ez a szegény pap, aki nagyon jámbor ember volt,, el akart küldeni egy énekest, mert nagyon romlott volt s ez annyira dühbe jött, hogy halálos boszut fogadott a pap ellen. A pap a gyilkosság napján a mise után, mint rendesen, ott maradt még a templomban imádkozni. Az énekes ekkor bejött a templomba és egyetlen fejszecsapással megölte. Kis idő multán egy teológus meg akarta látogatni a papot s mivel nem találta otthon, a templomban kereste. Az ajtót, zárva találta, ezért fölmászott egy állványra, ahonnan meglátta a papnak az oltár előtt fekvő holttestét. Rögtön értesítette a rendőrséget, amely föltörette az ajtót, A gyilkos megszökött s még most sem fogták meg. A másik bűneset Alsó-St.-Veitban történt, ahol Károlyi grófnét meglopta egy cselédje. A grófnénak van egy földszinti szobája, amelyben a, pénzét tartja. Egyik cseléd ott hált rendesen, hogy vigyázzon rá, de egy másik cseléd rábírta, hogy elmenjen vele a korcsmába, s ezalatt ennek a másiknak az apja besurrant a szobába és ellopott hétezer forintot. Mikor visszatért a korcsmából az az ember, akire a pénz bízva volt, rémülettel látta, hogy mi történt. A szemrehányásoktól való féltébén és a tolvaj fiának biztatására megszökött, aminek az lett a következménye, hogy őt vádolták a lopással. Néhány nappal ezután egyik szolga egy papirosdarabkát talált, amely annak a cselédnek az ágyából esett ki, aki a tolvaj fia volt. Észrevette, hogy a papiros zálogcédula egy karperecről s eszébe jutott, hogy a grófnénak nemrégen elveszett egy karperece. A zálogházban valóban meg is találták a grófné karperecét, amelyet a szolga lopott el. Mindjárt elfogták s megvallotta, hogy a hétezer forintot az apja lopta el az ő segítségével s elrejtette a kutyaól alá, a másik szolgát pedig azért biztatta szökésre, hogy öt gyanúsítsák. Az a szerencsétlenség, amelyről szólni akarok, tegnap történt. Egy asszony elégett az omnibuszban egy szivartól, melyet valaki a ruhájára ejtett. Most azonban bucsuznunk kell, mert kezdődik a vegytan-óra. Bocsássa meg Írásom hanyag voltát, de oly kevés idő volt arra, hogy Önnel elcsevegjek, hogy nagyon kellett sietnem. Isten Önnel, kedves Doré ur! Tisztelője Ferenc, osztrák főherceg. Schönbrunn, 1847 augusztus 2.) A következő levelet Miksa herceg irta 1846-ban, május huszonnyolcadikán, szép rámás levélpapirosra. A tizennégy esztendős fiu ezt irta: „Kedves Doré ur ! Rosszulléte nagy aggodalmat okoz nekem. Mama megengedte, hogy Ön eljárjon a Habsburg-vár romjának megvásárlása dolgában s hogy Ön a külügyminisztérium utján megtudakolja, mennyibe kerül a rom a hegy nélkül, mennyibe a hegygyei együtt és hogy ki a tulajdonosa. Legyen rajta, hogy sem Svájcban, sem máshol ne tudják meg, ki a vevő, nehogy kénytelen legyek kétszeres árt fizetni. Ha lesz szives ezt a megbízást elvállalni, mondja csak, hogy egy Schmidt nevü ur akarja a romot megvenni s hogy ő megbízta Önt, járjon el az ő nevében. Ha lesz szives ezt az ügyet elintézni helyettem, mindenkor hálás leszek érte. Ferdinánd." A herceg julius végén egy eleven kígyót vett két forintért s erről a vásárról a kigyó képével illusztrált levélben értesítette Dórét. Augusztus elsején megírja aztán, hogy milyen kalandja volt a kígyóval. „Kedves Doré ur! Képzelje csak, milyen kalandom volt tegnap este és ma reggel. Nagymamámnál voltunk és fölmentünk a szobába. Megmondtam, hogy a kígyót vegye magához a lakáj éjszakára, de Legrenzi azt mondta kis idő mülva, hogy nincs ott, pedig mi egy üvegbe tettük, amelyet lyukacsos vászonnal bekötöttünk. Tehát megszökött. Kerestük, de nem találtuk meg, aztán lefeküdtünk. Szerencsére a kigyó nem volt mérges fajta, de mégse kellemes és jóleső érzés, ha az embernél a házban egy kigyó van, amely hosszabb, mint egy ...?... (Nyilván nem talált hasonlatot a herceg, azért irta igy.) Reggel megint hozzáfogtunk a kereséshez s szerencsésen meg is találtuk a Franci szobájában a szekrény alatt. Ugy látszik, éjszakai és reggeli sétát tett. Nem állhat-e az ember haja az égnek az ilyen kalandtól? Isten Önnel! Gondoljon néha tanítványára, Ferdinándra." Tizenegy nappal később ujabb levelet irt a herceg Dórénak s Ferenc József közeledő születésnapjáról is megemlékezett. „Tegnap este a nádornénál voltunk (Mária Dorottyánál, József nádor özvegyénél), ahol nagyon jól mulattam. Ott volt a nádorné anyja, Lujza würtembei-gi hercegnő is, aki nagyon elmés és kellemes hölgy. Kilenc óráig voltunk ott. Franci nem volt velünk, mert katonai dolgokkal volt elfoglalva. Közeledik már Franci születésnapja, de nem lesz nagyon vidám, mert alig lesz akkor valaki Schönbrunnban. Szüleink nincsenek ott, a császár és a császárné sem lesz ott, nagyon csöndes lesz az ünnep." Károly Lajos herceg 1847-ben, augusztus hó kilencedikén levelet irt a tanítónak. A levélnek ma már csak a vége érdekes, amelyben ezt írja a herceg: „Ma nem tudok nagyon jól írni, mert a Franci mindig dobol és mert a Maxi ugy ugrál, hogy az egész szoba megrendül belé." Ez volt az utolsó idő, amikor Franci szerepelt és dobolt. A következő esztendőben már I. Ferenc József lett belőle, a trónra lépett, igazgatta két ország sorsát és fekete ítéleteket irt alá. EGYESÜLETI ÉLET A zsombolyai iparos-dalegyesület zászlószentelése. A zsombolyai iparos-dalegyesület e hó 16-án szentelte föl pompás uj zászlaját, amivel kapcsolatban nagyszabású sikerült dalünnepet rendezett, amelyben résztvett számos délmagyarországi dalegyesület. Az ünnepély Csekonics Endre gróf, valóságos belső titkos tanácsos védnöksége alatt folyt le, mig a zászlóanyai tisztséget Csekonics Endréné Cziráky Cónst'ance grófnő vállalta magára, akit dr Reinhardt Péterné helyettesitett. Az összes dalegyesületek elénekeltek egy-egy szép énekszámot, miközben a zsombolyai hölgyek megkoszorúzták a résztvevő daleg^esületek zászlóit. (A kis lányok.) Egy szegedi uj menyecske látogatóban volt egy idősebb asszony-barátnőjénél. Megcsókolta annak három édes leánykáját. — Istenem, milyen kedvesek ezek a kis lánykák — mondta. — És miért épen három van ? — Tudod barátnőm — mondta az asszony, — ez azért van, mert az esküvőm napján a társaság folyton énekelte a Mikádó-ból a „Három kicsi lány" cimü dalt. — Oh istenem — kiáltott erre a menyecske — mi lesz akkor velem? — Miért? Mi bajod? — Mert az én esküvőmön — nyögte az uj menyecske — a San Toy-ból énekelték a „Hét kicsi nö"-t. (A mi örömhírünk.) A kormány tudvalevően több darab ezerkoronás tanulmányi ösztöndíjat tűzött ki ujságirók részére. Nagyban fő most az illetékes emberek feje, hogy kinek adják az ösztöndijakat. Hát ha mindenáron olyannak akarják adni, aki valóban rászorul, akkor az illetékesek figyelmébe ajánljuk Szentes város egyik kis lapját. Az illető lap felelős szerkesztője nemrégen szabadságra ment s elutazott Heringsdorfba. Néhány hetet töltött ott s tegnap este érkezett vissza szeretett városába. Ebből az alkalomból a hazatért szerkesztő lapjában a következő megható hir jelent meg a napihirrovat élén: — A mi örömhírünk. Bánfalvi Lajos, felelős szerkesztőnk vonata a mult héten indult el Heringsdorfból, a kies tengerparti üdülőhelyről s tegnapelőtt alkonyatkor robogott át az ország határán, majd tegnap este végre beérkezett a szentesi állomásra is. — A szerkesztő hazatértót igaz örömmel üdvözli az egész műhely, lapunk minden barátja, de leginkább az az egy kis gazdátlanul hagyott árva íróasztal, mely velünk együtt szívből kivánja, hogy a furcsa nevü fürdő, ahol a gazdája gyógyulást, üdülést keresett, cefetül meghazudtolja légyen azt a híres igét, aki ugy tartja, hogy: ne hidj magyar a nimetnek, akármivel hitegetnek ... Ez esetben nyájas, sőt nyájtalan olvasóink is, lapunk legközelebbi számában már bizonyára kapnak nélkülözött Írójuktól egy-két kis jóféle madárlátta ízletes falatot. Az a fiatal újságíró, aki szerkesztője hazatérte feletti örömének ilyen gyönyörű napihirben tud kifejezést adni, valóban megérdemli az ösztöndijat. KÖZIGAZGATÁS x Szabadságon. Zámbó György dr szegedi árvaszéki ülnök ma kezdte meg hat hétre terjedő szabadságát. x Az egészségügyi közigazgatás köréből. Faragó Ödön dr szegedvárosi tiszti főorvos még a mult esztendőben előterjesztést tett a város tanácsának az egészségügyi közigazgatás fejlesztése tekintetében. Több állás szervezését sürgette a főorvos, de a közgyűlés csak két külterületi orvosi állást kreált. A főorvos ma beadványt intézett a tanácshoz és sürgeti, hogy vigye a szervező-bizottság elé az uj belterületi orvosi áilás, több külterületi egészségügyőri állás, uj bábaállások ós fertőtlenitő állások szervezését. A szervező-bizottság szeptemberben tárgyalja a főorvos előterjesztéseitx A külterületi orvoslakok. Mivel a belügyminiszter jóváhagyta a két külterületi orvosi állás szervezését, Faragó Ödön dr tiszti fő orvos előterjesztésben sürgeti a tanácsnál a két tanyai orvoslak felépítését. Kéri a főorvos a tanácsot, hogy az ő — a főorvos — közbejöttével bizottság küldessék ki a két orvosi lak helyének megállapítása végett.