Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-17 / 73. szám

212 DELMAGYARORSZAO 1910 augusztus 18 azonban hivatkozva beteg férjére és zárkózott életmódjukra, nem fogadhatta munkatársunkat. De kijelentette, hogy amint férje egészségi állapota helyre áll, szívesen áll rendelkezésünkre e élete legutóbbi időszakából elmond egyetmást a Délmagyarország olvasói számára. A szép Róza Szegeden egyáltalában nem viselkedik olyan érdekesen, mint néhány nappal ezelőtt Herkulesfürdön. Ott valósággal szórták a pénzt. Ha a kurszalon terraszán, vagy a sétányon megjelentek, minden szem feléjük fordult. Különösen a nő volt az, aki az érdeklődést fölkeltette. Elegáns párisi toalettjei, malomkeréknagyságú, struetollakkal dúsan megrakott kalapjai és főleg mesés diadémjai élénk feltűnést, keltettek. Toalettek dolgában senki a verseny* föl nem vehette vele. Pedig Herkulesfürdő híres arról az elegánciáról, amelyet itt főleg a nők kifejtenek. A román arisztokrácia kedvenc fürdőhelyén valósággal tobzódnak a legdivatosabb toalettek, a legújabb kalapformák. De az idegen nő mindenkit levert. Naponta ötször-hatszor öltözködött és pár nap alatt tizennyolc kalapot számoltak meg rajta. Természetesen napokig másról se beszéltek a fürdőben, csak a rejtélyes párról. Ezek azonban nem törődtek az érdeklődéssel. Egyedül jártak-keltek, senkivel nem ismerkedtek és nyugodtan végezték kurájukat. • Később azonban eloszlott a nő körül a titokzatosság köde. Herkulesfürdőn időzik többek között egy szegedi ítélőtáblai biró. A táblabíró beteg volt, midőn Hohenauék a fürdőbe érkeztek és igy csak a napokban látta meg őket. Két barátjával sétált, mikor szembejött vele az érdekes pár. Mikor elhaladtak, a táblai biró meglepetve kiáltott fel: — Ezt a nőt ismerem. Hiszen ez Wallenstein Róza ! Az unszolgatásokra azután elmondta, hogy a tévedés kizárt dolog. Huszonöt év óta ismeri a nőt, aki Szabadkán kezdte meg pályafutását, mint kávéházi felirónő, azután Szegedre került, ahol szintén évekig tartózkodott. — Nem téved ? — kérdezte a táblabirótól az egyik fiatalember. — Ki van zárva, — felelte a táblabíró. — Hiszen én vettem védelmembe, amikor a volt szegedi rendőrkapitány el akarta toloncoltatni Szegedről. Akkor nagyon hálás is volt irántam így azután megszűnt Hohenau grófné inkognitója. Pár óra múlva tudta az egész fürdő és mikor este a kurszalonban megjelentek^ mindenfelől hangzott a suttogás : — Schönberger báróné. A „szép Róza", Wallenstein Róza ... A grófi pár is hamar észrevette, hogy fölismerték őket. Ugylátszik, ez kellemetlen volt nekik, mert kétnapra rá, anélkül, hogy kurájukat befejezték volna, bucsut mondottak a fürdőnek. Innen kerültek Szegedré. És ki tud;a, még hova kerül a nagy Róza, a mi hires kalaudornőnk, elmúlt politikai életünk okos, nagyratörő Rózája. Talán Hohenau gróf ur jóvoltából nemsokára felséges rokona, Vilmos császár udvari bálján fogja szürcsölni a teát és némi megvetéssel gondol vissza a hálátlan magyar politikusokra, koalíciós barátaira, akik kitilttatták Budapestről, de nagyon csalódtak, mert a koalíció száműzött rózsája halad a maga kalandos utján a koalíció nélkül is. A miniszterelnök Budapesten. Héderváry Károly gróf miniszterelnök holnap reggel visszaérkezik birtokáról a fővárosba. A miniszterelnök augusztus 18-án, a király születése napján, díszebédet ad a miniszterelnöki palotában. Tanácskozás a héinnkX. Zágrábból jelentik: Tegnap délután Tomasich bánnál konferencia volt, amelyen Pinterovich, Neumann (Eszékről) és Bauer Antal vett részt. A konferencia két óra hosszat tartott. A brüsszeli világkiállítás. * A nemrég megkoronázott Albertnak első, vi. lágraszóló tette a brüsszeli világkiállítás megvalósítása volt, amelyet Erzsébet királynéval együtt személyesen nyitott meg április harmincadikán. Belgium a kiállítások rendezésében eddig úgyszólván az első helyen áll. Ezt a készségét leginkább a kiállításokat rendező emberek ügyességének, meg az ország viszonyainak köszönheti. A kis ország lakosai a legtevékenyebb emberek egész Európában, amit gazdagságuknak és életrevalóságuknak köszönhetnek. Belgium vasúthálózata páratlanul áll. Már az is nagyban hozzájárul ahoz, hogy a kiállítások országa legyen, mert a szállításokat olcsón, könnyen és gyorsan lebolonyithatja, ami pedig kiállítások rendezésénél főfontosságu. A mostani kiállítás abban különbözik a többitől, hogy ez az első igazi és minden ízében nemzetközi világkiállítása Belgiumnak. Az előbbiek jogtalanul viselték a világkiállítás nevet. Az 1905. évi világkiállítás, ámbár nagyszerűen rendezett volt, messze mögötte áll a mostaninak, amely minden tekintetben művésziesen rendezett és épen ezért igen látogatott volt. Hogy tiszta képet nyerhessünk a kiállítás nagyságáról, fölsoroljuk a közelmúlt kiállítások területeinek a nagyságát. Belgium hetvenötezer, Németország negyvenezer, Franciaország harmincezer, Anglia húszezer, Hollandia tizenötezer, Olaszország nyolcezer négyzetméter területen rendezte a kiállításait. A nagyobb európai államok közül csupán Ausztria-Magyarország ós Oroszország világkiállításai foglaltak ezer négyzetméternél kisebb területet el. Ezekkel szemben a mostani brüsszeli világkiállítás több mint egymillió négyzetméter területet foglalt el, azonban nemcsak ezzel, hanem látogatottságával is az összes világkiállítások legnagyobbikja volt. Egy világkiállítás sem dicsekedhetett még olyan szépséggel, mint ez a mostani. Már maga a hely, ahol rendezték, Belgium legnagyszerűbb látványosságai közé tartozik. A hires Bois de la Cambre-n terült el, a belga főváros romantikus és páratlan szépségű diszén. Körülbelül egy mértföldnyire van a főváros szivétől ez a mesés erdő, amelyet II. József adományozott egykor Brüsszel városának. Természeti szépségekben felülmúlja a párisi Bois de Boulogne-t is. Az erdőt gyönyörű villák és középületek övezik, amelyek oly mesés keretet alkotnak, hogy szebbet nem is kívánhatni. A kiállítás pavillonjainak csillogó kupolái és apró. fehér tornyocskái kiemelkedtek a sötétzöld lombok közül. Este kigyuladtak a villamoslámpák és valóságos nappali fényt terjesztettek. Aki ilyenkor látta a világkiállítást, sohasem felejti el ezt a nagyszerű képet. Maga a kiállítás tartalom és változatosság tekintetében az első helyen állt. Az országok valósággal versenyeztek, hogy melyikük tud szebbet és nagyszerűbbet kiállítani. A remeknél-remekebb dolgok folytonosan ébrentartotr ták az érdeklődést. Különösen Franciaország, Németország és Belgium tettek ki magukért. A kiállítás nevezetességei közé tartozott a gyarmatosok kiállítása. Különösen a Kongó-kiállitás vonta magára a figyelmet, mert ez nagyszerűségén kivül az újdonságával is hatott. A francia gyarmatosok közül algíri, tuniszi, indóchinai és nyugatamerikai, gyarmatosok állítottak ki. . Németország egy páratlan gyémántgyüjteménnyel vonta magára a figyelmet. Nagy érdeklődést tanúsítottak a különböző kézimunkák iránt is, amely téren Francia-, Német-, Angol- ós Spanyolország meg Belgium mutattak be művészi remekeket. Végül meg kell emlékeznünk a nemzetközi léghajózásról, amely bizonyára sokakat vonzott Brüsszelbe. Erre a célra a brüsszeli nagy gyakorlóteret használták fel, amely közvetlenül a kiállítás területe mellett fekszik. Ehrlich-olíások Szegeden. — Az állami gyermekmenhelyen. — (Saját tudósítónktól.) Több magyar város után úgyszólván minden vonalon megkezdik Szegeden a lueses betegeknek az Ehrlichszérummal való gyógykezelését. Az állami gyermekmenhelyen már vasárnap be is oltottak három csecsemőt, akik Turcsányi Imre dr-nak, a gyermekmenhely igazgatójának a véleménye szerint teljesen jól vannak, rajtuk eddig is a javulás sok jele észlelhető. Turcsányi Imre dr a nyáron járt Frankfurtban és meglátogatta Ehrlich dr-t, akinek szérumából husz adagot kapott. Ez a mennyiség nyolcvan-kilencven csecsemő beoltására elég, igy az Ehrlich-szérummal való beoitások tulajdonképen csak ezután lesznek a gyermekmenhelyen. Vasárnap két fiút és egy leányt oltottak be, akik közül az egyik háromhónapos, a második hat-, a harmadik pedig héthetes. Mindháromnak persze veleszületett betegsége a lues. A szérumot hátul, a lapocka alatt fecskendezték be, a csecsemőkön föltűnő külső elváltozás eddig nem igen volt észlelhető. A városi közkórházban ós a honvédcsapatkórházban legközelebb megkezdik az Ehrlichszérummal való kezelést. Boross József dr, a közkórház igazgató-főorvosa és Berger Mór dr főorvos szombaton mennek Németországba, hogy az Ehrlich-szérummal való kezelést tanulmányozzák. Forbáth Leó dr már járt Berlinben és Frankfurtban, ahol hosszabb ideig tanulmányozta az uj gyógyítási módot és szert kapott Ehrlich tanártól. Forbáth dr hétfőn érkezett haza és kísérleteit még ezen a héten megkezdi a honvédcsapatkórházban. A köszönés áldozata. — A »Deutsche Gruss« és a hesseni_ pénzügyminiszter. — (Saját tudósítónktól.) A legkülönösebb és táján legáltalánosabb európai szokás, a kalapleemeléssel való köszönés ellen indított irtó háborút Németországban egy egyesület, a „Deutsche Gruss." A speciálisan német és forradalmi célt szolgáló egyesületnek egyedüli célja az, hogy az Európában ma divatos köszöntés helyett ujat hozzon be, olyat, amely gazdasági és higiénikus szempontból egyaránt jobb a réginél. Ez a köszöntésí mód a tisztelgés. A „Deutsche Gruss"-nak sok tagja vau egész Németországban. A tagok egy korona, tagsági dijat fizetnek egész évre és amikor az egyesületbe lépnek, becsületszóra megfogadják, hogy az utcán a tagoknak előirt katonás módon köszöntik ismerőseiket. Aki fogadalmát megszegi és az utcán kalapleemeléssel köszön, tiz márka büntetést fizet. A „Deutsche Gruss" tagjai külső jelül a kalapjukon kis fehér keresztalakú tűt viselnek. A hesseni Darmstadtból most érdekes tudósítást kapott a Délmagyarország arról, hogy az újítást szolgáló egyesület egyik tagja, Walter erdőmérnök a köszönés, illetőleg nem köszönés miatt milyen kellemetlen konfliktusokba keveredett Braun Erneszt dr pénzügyminiszterrel. Walter mérnök ugyanis az uj köszönési módnak egyik leglelkesebb agitátora, a terjesztésére alakult egyesületnek pedig vezérembere Ezzel szemben Braun pénzügyminiszter nem valami lelkes barátja seta az egyre jobban terjedő egyesületnek, sem annak a társadalmi ujitásnak, amelyet az szolgál. Megkövetelte bát hivatalnokaitól, köztük persze Walter mérnöktől is, hogy őt a régi, szerinte talán több tiszteletet és udvariasságot kifejező módon üdvözöljék. Csakhogy Walter fogadalmat tett arra, hogy kalapleemeléssel az utcán többé nem köszönti ismerőseit. Különben is tiz korona bírságot kellett volna fizetnie minden egyes esetben, amikor a fogadalmat megszegi. Minthogy pedig Walter lelkes hive volt az