Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-14 / 72. szám

Ö DÉLM AGYARORSZ AQ 1910 augusztus 12 Egyéb körülményeket, mint a szolgálat nehézségét, a lakbért s természetbeni jövedelmeket tekintve — a börtönőrök anyagi helyzete összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint a rendőröké. Ez a körülmény terelte a szegedi rendőrség nagyrészének figyelmét arra, hogy a rendöregyenruhát a börtönőrök egyenruhájával cseréljék föl. Hogy némi összehasonlítást tegyünk a kettő között, a helyzet a következőképen áll: A börtönőrök kezdőfizetése évi hatszáz koronánál és háromszázhatvan korona lakbérnél kezdődik. A lakbér az ötévenkénti emelkedések mellett ¡s ugyanannyi marad. Azonkívül minden börtönőr természetbeni jövedelem fejében naponként nyolcvannégy dekagramm kenyeret kap. A szolgálat a rendőrökéhez képest pedig nemcsak hogy egyáltalán nem terhes, hanem kényelmesnek is mondható. Az egyszerű börtönőrök szolgálata mindössze két óra hosszáig tart egyfolytában, a rendőrlegényeké pedig úgyszólván pihenés nélkül. Igaz, hogy Somogyi Szilveszter dr főkapitány terve a rendőrök létszámának emelésére vonatkozólag valószínűen rövid idő alatt megvalósul, de ezáltal csak a szolgálat terhe fog megoszlani a megszaporodott legénységen, az anyagi teher azonban marad a régi. Megmarad a régi fizetés és a régi lakbérjövedelem : száz korona minden rendőrlegény rangfokozatában. A rendőrökre tehát börtönőri állás csak előrehaladást jelent minden tekintetben. Anyagi helyzetük is kedvezőbb és a szolgálat is sokkal könnyebb. Épenséggel nem csoda hát, hogy a rendőrök mostanában tömegesen jelentkeznek a Csillagbörtön igazgatóságánál, fölvétel végett. Közülök sokat már előjegyzésbe is vettek. Amúgy is sok panasz merül föl ellenük és ha a panaszok jogosultak is, mint a legtöbb esetben, ez is részben arra az elkeseredésre vezethető vissza, amit minden tekintetben nehéz helyzetük szül és az a felelősség, amelylyel sokszor a kenyerüket kockáztatják. Szabadufó rabok * A. király nyolcvanadik születésnapja alkalmával sok bűnös előtt nyílik meg újra a börtön nehéz vasajtaja. A szabadulásra szánt rabokat a királyi ügyészség szokta fölterjeszteni és természetesen azokat részesitik előnyben, akik az eddig eltelt idő alatt jómagaviseletüek voltak. A börtön tudvalevően nem javít és a beteglelkületű emberek gondolkozásmódját sem változtatja meg. Ilyen esetek ma már tisztán csak a szentimentális regényekben vagy színdarabokban fordulnak elő. Ezer ós ezer példa van arra, hogy egy rab, aki véletlenségből került a fegyházba, — itt van a francia Liabeuf esete, — később, amikor kiszabadul, hivatásos tolvaj, rabló, gyilkos lesz. A jó útra semmiféle prédikáció nem tereli. Ennek maga a börtönintézmény az oka. Büntetni akarnak és ezt ugy vélik elérhetőnek, ha az embert, a szerencsétlen, szánalmas alakot kiteszik a közmegvetésnek. Kikergetik a társadalom kebeléből, hát hogy képzelik akkor ezeknek a nyomorultaknak a megélhetését? Ha koldulnak, becsukják. Ha munkát akarnak vállalni, nem kapnak. A kétségbeesés ott ül minden kiszabadult rab arcán, tanácstalanul állanak idegen emberek között. Elvesztették lábuk alól a biztos talajt és többé egyenes Irányban haladni nem tudnak. A nyomor aztán összehozza őket magukfajta meghasonlott emberekkel. És a vég — újra csak a börtön. — Ez a mi világunk — mondotta az egyik, amikor újra találkoztunk vele a főtárgyaláson. És ott a börtönben, abban az idegen világban, ahol egyenlően rab mindegyik, még ott is van stréberség. A jómagaviseletüeket előnyben részesítik, holott bizonyos, hogy ott nagy különbséget tenni az egyesek magaviselete íözt nem lehet. A börtön levegőjében van valami, ami a boszut és az elkeseredést táplálja. De ez csak akkor lesz veszedelmes, ha összefolyik a szabad, a tiszta levegővel. Addig, amig odalent vannak a sötét cellákban, csendes» akaratnélkülí bábok a rabok. És mégis az ötös számú kegyelmet kap, a többi pedig sínylődik tovább. A királyi kegyelem kegyes akar lenni, de sokkal többnek hoz fájdalmat, mint boldogságot. (sz. j.) A román király nem megy Ischlbe. — Tüntetés a magyarok ellen. — (Saját tudósítónktól.) Megirtuk néhány nappal ezelőtt, hogy Károly román királynak Ferenc József uralkodónk nyolcvanadik születésnapja alkalmából ischlbe tervezett utazása ellen a romániai vezetőpoiitikusok állást foglaltak. Több ezer aláírással ellátott kérvényt akartak átnyújtani a királynak, amelyben alázattal kérték volna, hogy mondjon le ischl-i útjáról, mert a magyarok a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával „embertelenül" bántak a román választókkal. A bukaresti „Seara" most mint befejezett tényt irja meg, hogy Károly román király nem megy Ischlbe. Az okot nem kutatja a román lap, amely az elmaradt királylátogatás alkalmából érdekes visszaemlékezéseket közöl a Magyarország és Románia közötti érintkezésekről. Az egyes kitételeiben éles cikket főbb kivonataiban itt közöljük: „Befejezett tény, hogy őfelsége Károly király elállott attól a szándékától, hogy még a nyáron elmenjen Ischlbe, hogy Ferenc József császárt, az ő öreg barátját nyolcvanéves születésnapja alkalmából személyesen üdvözölje. A hivatalos lapok ezt a váratlan hirt körülbelül ugyanabban a? időben tették közzé, amikor nyilvánosságra jatott, hogy az összes politikai pártokból előkelő vezetőpolitikusok egy több ezer aláírással ellátott kórvényt akartak az államfőhöz benyújtani. Ebben kérni akarták Károly királyt, hogy ne menjen Ischlbe épen most, amikor a magyar kormány ünnepli a román nemzetiségi párt letörését ós amikor magyar politikusok gyalázó szavakat mernek hozzánk intézni. Nem akarjuk kutatni az okot, hogy őfelsége okos elhatározása és a népáramlat könnyen magyarázható intenciói között van-e összefüggés. Elég konstatálnunk, hogy ez egy karakterisztikus véletlen és megelégedésünknek adunk kifejezést, hogy államfőnk az országban marad. Ugyanez a nemzeti megelégedés fogta el magyarországi testvéreinket is, akiknek politikus fórfiai még ma is fájdalommal és sajnálattal gondolnak vissza őfelsége Károly király 1896. évi budapesti látogatásának végzetes eredményére, amidőn nemzetünk ellenségeinek, Bánffy Dezső bárónak és Jeszenszky Sándornak érdemjeleket osztogatott. Azóts tizennégy év mult el, de a nagyarok és románok közötti viszony nemhogy megjavult volna, ahogy a mi diplomatáink várták, hanem ellenkezőleg, még jobban kiélesedett a helyzet. Kormányainknak ós magának az államfőnek összes jó intenciói, hogy békét teremtsenek Románia és a szomszédos monarchia között, hiábavalók voltak. Őfelsége a király szinajai kastélyában keservesen gondolhat most a magyarországi államférfiak makacsságára, akik nem értették és nem akarták őt megérteni. Itt az alkalmas pillanat emlékeznünk az 1868-ik évi december hó harmadikán Ausztria-Magyarország diplomáciai képviselője előtt mondott történeti szavakra, a magyarországi románok helyzetére és a Magyarországgal való megértésre vonatkozólag. A többi közt az akkor még csak királyi herceg azt a kívánságát fejezte ki, hogy ő joggal elvárja a magyar kormánytól, hogy az erdélyi és bánsági két-három millió román követeiésót kielégítse. Ne tekintsék ezen óhajomat politikai beavatkozásnak — védekezett ekkor az esetleges támadások ellen Károly herceg. Már ebben az időben is a magyarok ajánlották a békét. Vájjon meghallgatták és megértették a magyarok Károly király akkori szavait?Ezekre feleljenek az azóta megtörtént tények. Kilenc év után, amidőn mi őfelsége Károly herceg vezetése alatt harcoltunk a törökökkel országunk függetlenségeért, a magyarok különös szimpátiával viseltettek a törökökkel szemben. A mi ellenségeinknek önkénteseket, lőszereket ós pénzt küldtek s a magyarországi románoknak megtiltották, hogy a harc mezejére menjenek, testvéreik érdekében. És szégyenkezés nélkül dicsekedtek, hogy „egy század honvédség" az egész román hadsereget a Dunába tudná kergetni. Ezernyolcszáznyolcvanegyben ismét a magyarok ós osztrák barátaik voltak azok a szomszédok, akik tele gyűlölettel, megakarták akadályozni a román királyságot. És ma, negyvenkét év után, Magyarország egyik államférfia azt a kijelentést teszi, hogy a magyarok megvédelmezték volna és megvédelmeznék a jövőben is országunk függetlenségét, az ő „európai" politikájukkal. Ma ismétlődik a román-magyar béke története, őfelsége a király pedig meg tudja fontolni a történéti tanulságokat, ő maga is egy nevezetes tanuja az elmúlt eseményeknek s mint a nép szava, zata által megválasztott király, számot tarthat országa közvéleményének pártfogására. Ezért változtatta meg őfelsége Károly király szándékát és ezért nem akar Ischlbe menni." Az oroszországi kolera. — Fenyeget a pestis. — (Saját tudósítónktól.) Ijesztő mértékben terjed Oroszországban a kolera. Rémes híreket hoz a távíró Déloroszországból, ahol a kolerán kiviil még a pestisveszedelem is fölütötte a fejét. Déloroszország összes kormányzóságait megtámadta már a veszedelem, mely ezreket és ezreket dob áldozatul a pusztító betegségnek. A legutóbbi három napon belül mindenütt megkétszereződött a betegek száma. A lakosság között valóságos pánik uralkodik, a falvakban pedig a parasztság ellenszegül a hatósági intézkedéseknek, nem tűri a barakkok fölállítását, sőt az orvosokat is megtámadja. Hozzájárul mindehez a pestisveszedelem, mely az utóbbi napokban szintén pusztítani kezd. Az oroszországi borzalmakról érkezett távirataink a következők: Pétervár, augusztus 13. Az itteni lapok rettenetes híreket közölnek a kolera pusztításáról. A Novoje Vremja szerint Dóloroszországban ezren és ezren betegednek meg naponta és százan és százan halnak megA virágzó ipari délvidék rettenetes pusztulás előtt áll. A bányavidékekről ezrével szöknek a munkások. Az ideán kolerabetegek fekszenek a a hatóság nem tud érvényt szerezni az óvintézkedéseknek. A jekaterinoszlávi kormányzóságban a parasztok megtámadták a hatósági személyiségeket és az orvosok csak futva tudtak menekülni a felclühödt tömeg elől. A demjáni kerületben a lakosság megakadályozza a barakkok fölállítását. A jekaterini vasút a legnagyobb szénhiányban szenved, miután a szállítók a bányákból nem kapnak szenet a bányászok szö" kése miatt. Pétervár, augusztus 13, Az ujabb kolera-esetekről a következő jelentések érkeztek: Szebasztopolban egy heti szünetelés után a kolera újból erősen dühöng. Az utóbbi két napon belül kilenc ujabb betegedés és két haláleset történt. Alexandrovszkban és kerületében százötvenhét ujabb megbetegedés és hót haláleset történt* Bjazan kormányzóságban 141 megbetegedés és hetvenegy haláleset volt. Kosztromában az utóbbi két napon belül tizennyolc megbetegedés, tizennégy haláleset, Asztrahánban huszonhárom megbetegedés, tízenhárom haláleset, Bakuban huszonkilenc megbetegedés, tizenhárom haláleset, Szinferopótban harminchét megbetegedés és kilenc ha*