Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-13 / 71. szám

1910 augusztus 12 DELMAGYARORSZAG 11 így jöttél összeütközésbe a törvénynyel s lettél üldözött vad.. De föl nem emelt, jó útra nem terelt senki. És mert érezted, hogy meg­vetett, üldözött bestia vagy úgyis az emberek között, hát egy szép napon beálltál a mena­zséríába az igazi bestiák közé. És mig ezekkel bebarangoltad az egész országot, több verést kapva mint ételt, irigyelted'a négylábú vadak­nak, a tigriseknek és hiénáknak vetett dög­hust és magad etted meg. Ezért elkergettek. És ez nem mese. Magad beszélted el nekem életed történetének egyes fázisait húszéves korodban. / Egy ideig „önálló" életet éltél, magad ke­zére dolgoztál. De gyenge szervezeted nem tudott megküzdeni a Pjontek Lajosok legna­gyobb ellenségével, az éhséggel és hideggel. Jobb útra tértél. Nem erkölcsi meggyőződésből, — hiszen a magadfajta embereknek nincs erkölcsi meggyőződésük — hanem kénytelen­ségből. Talán nem is eszed, de ösztönöd-dik­tálta okos számításból. Beálltál pékinasnak, hogy részese légy az általad annyiszor nélkü­lözött két élvezetnek : a melegnek és a jól­lakásnak. Sokszor láttalak a járdán, hátadon a nagy süteményes kosárral; arcod sápadt volt, szemeid fénytelenek és beesetted a sok virrasztástól. Innen is elkergettek. A liget lócáira leültél, hogy kissé pihenjen elcsigázott, vézna tested — és elaludtál. Ami hihető is, hiszen a meg­gyötört pékinas áKva is elalszik. És ekkor jöttek más Pjontek Lajosok, kosarad megdézs­málták s a gazdád nyereségét elvitték. Leg­alább te igy beszéltek. De nem lehetetlen, hogy megetted. Miért is ad az isten a Pjontek Lajosoknak jobb gyomrot, minta nagyuraknak! Szóval, kikergettek a paradicsomból. " Végre a sors kegyeltje lettél: szerzett érde­meidnél fogva bejutottál a javitó-intézetbe. Négy évet töltöttél ott. Nem volt ellened pa­nasz. Dolgoztál; sokat nevettél, mindig éhes voltál. Ezek voltak legfőbb jellemző tulajdon­ságaid. Megtanultad a szövőmesterséget és mint kész szövőiparós munkakönyvvel kerültél ki husz éves korodban. Ekkor kezdődik a mi tulajdon­képeni közelebbi ismeretségünk és szorosabb összeköttetésünk. Tudniillik az Országos Gyermekvédő Liga az én patronátusom alá helyezett: lennék tanács­adód, gyámolitód. És az akartam lenni szivem szerint, mert láttam hogy rettenetesen gyá­moltalan és kiskoruvagy husz éves kórod dacára: mindig nevetsz és mindig éhes vágy. Először is behelyeztelek egy jónevü szövőmühelybe. Kezdetben ugylátszott, elégedett voltál. Sürün ellátogattál hozzám: vonzott a kis ótelmara­dék, á" jó szó; jól esett a jótanács, meg az egy-két cigaretta. Mindig nevettél és mindig éhes voltál. És mert nem adtak — te szerin­ted — eleget enni, és mert a gazdád nem ren­dezte be műhelyét a te kedvedért villanyerőre, — ugy, mint a javitó-intézetben volt, — hát néhány hét múlva szépen faképnél hagytad a gazdádat. Illetőleg ő is szívesen eresztett szélnek. Akkor az jutott eszedbe, . hogy visszatérsz első szerelmedhez, a pékmesterséghez: lévén ott több ennivaló. Beprotezsáltalak régi mes­teredhez. De ott ismét csak néhány hétig ma­radtál, mert gerendás volt a lakás, kicsinyek voltak az ablakok és nem adtak hálópapucsot, mint a javitó-intézetben. Ezután bejuttattalak egy szepességi nagy szövőgyárba. Még útikölt­séget is koldultam részedre az iparkamarától. Jó kereseted volt. Két hónap múlva azt is ott­hagytad, mert „csúfoltak". Ismét csak a nya­kamra jöttél: nevetve és éhesen. Mikor jóltartottalak, igy szóltam hozzád: „No Lajos, látom, hogy én nem vagyok, képes neked tetsző helyet találni. Már most keress te magadnak, még pedig háromnap alatt, mert különben visszaviszlek a javitóintézetbe. És addig is, mig ilyet találsz, minden nap jelent­kezel nálam, hogy meggyőződjem, itt vagy-e a városban," És te hűségesen jelentkeztél min­dennap: nevetve , és éhesen. Harmadnapra ta­láltál „igen jó" helyet az „Európa-szálloda" konyhájában. Mint kitanult iparos, nem tudtál ellentállani a konyha szagának és beálltál mo­sogató-legénynek. Hát igy is jó, gondoltam magamban, hiszen minden, bármily becsületes munkával szerzett kenyér tisztességes. Most már biztosan megállapodsz, mert itt csak nem leszel éhes. Csalódtam. Ezt is otthagytad, mert igen nehezen ment a kávédaráló. Beálltál a hajóhintához matróznak. Epen akkor, amikor én azon törtem a fejem, hogy tengerre adlak igazi matróznak. Mert láttam, hogy szárazföldön nincsen számodra hely. Amig hájód a sik tengeren jár, addig legalább veszteg maradsz. Ahol azonban kiköttök, ha mindjárt Kamerunban is, te otthagyod a hajót is­Ám te nagyon megígérted, hogy: „soha töb­bet !" Hogy ez lesz az utolsó foglalkozásod s hogy élve vagy halva, de itt már kitartasz. És amikor karavántok fölszedve sátorfáját, nekiindult a Szepességnek, te szépen, illedel­mesen eljöttél búcsúzni. Onnan még kaptam tőled egy-két képes­levelezőlapot, tőled kitelhető nagy szarkaláb­betükkel. Aztán elhallgattál, ón is más vidékre költöztem s hónapokig nem hallottam hiredet. A napokban a Kassán megjelenő „Felső­magyarország" cimü újság került a kezembe, ahol megdöbbenve ezt olvastam : „Gölnicbánya városát szenzációs eset tartja izgalomban. A városban egy hajóhintás időzik. Előadás köz­ben a legények a hinta körül összevesztek s késekkel ugy összeszurkálták a hintánál alkal­mazott huss éves Pjontek Lajost, hogy ott a helyszínén meghalt." Nincs tovább. Szegény Lajos! A te életed tragédiájának függönye legördült. És ha elszálló lelkednek volt egy utolsó gondolata, ugy az bizonyára az volt: engem úgysem sirat meg senki. Pedig itt az Alföld közepén van egy csa­lád, mely megkönyezett. Még gyermekeim is, hallva e hirt, megriadva kérdezték: „a mi Lajosunk?" Es ők is megkönyeztek, amikor megtudták a valóságot: hogy a mi Lajosunk. Pjontek Lajos ! Zaklatott életed után legyen édes, legyen csendes pihenésed ott, ahol már nem nevetsz és nem éhezel. Leteszem a tollat és elgondolkodom. Hány ilyen Pjontek Lajos van, különösen a nagy vá­rosokban, akik mindenkitől elhagyatva, az apák bűneinek súlyát viselve, degenerálódva, egész életükön át kiskorúak maradnak ! Akik pedig hasznos tagjaivá válhatnának a társadalomnak, ha őket gondnokság alá helyezve, folytonos gyámság mellett dolgoztatnák az e célra föl­állítandó dologházakban. Ez nemcsak pénzébe nem kerülne az államnak, hanem még hasznot is hajtana, mert a különben munkaképes Pjon­tek Lajosok igénye nem terjed messze, csak a jóllakásig, vagy legfeljebb egynéhány „sport"­cigarettáig. Füzesi Márton, az Árpád-ottlion igazgatója. (A szobaleány.) Eddig ugy tudtuk, hogy a szobalányok a lakás tisztántartásának szem­pontjából nélkülözhetetlenek. A következő be­szélgetés egy egészen uj szempontból világítja meg a szobalányok nélkülözhetetlen voltát. Egy szegedi úriasszony egy olyan szoba­leányt fogadott föl, aki az előző két hónap alatt öt helyen szolgált. Mire a barátnője igy szólt az uriasszonyhoz: — De kérlek, hogyan fogadhatsz föl egy ilyen leányt? Hiszen biztos, hogy használhatat­lan. Két hónap alatt öt helyen szolgált. — Ugyan fiacskám — válaszolt az asszony — képzeld el, hogy mennyi pletykát tudhat ez a leány! * (A jóseivii apa.) A mult héten egy ismert hétgyerekes családapa tért be egyik látogatott vendéglő éttermébe. Mind a hét porontyot ma­gával vitte és körülültette őket az asztalnál, majd a pincérnél rendelt magának egy korsó sört. Nagy meleg volt, a gyerekek is szomja­sak voltak, érthető hát, hogy irigy szemmel n'ézték, mint csúszik le a takarékos papa tor­kán az egyetlen korsó sör. Az apa körülnézett, azután, hogy a gyerme­keknek is örömet szerezzen valamivel, igy szólt: — Gyerekek! Ha jól viselitek magatokat, akkor a papátok megiszik még egy korsó sört!.. • * (A békák nyelve.) A mult héten meglátogatta Hermán Ottó nagy természettudósunkat egy bécsi kollégája. A komoly eszmecsere után el­kezdtek humorizálni. — Hallom — jegyzé meg a német tudós — hogy Magyarország a békák országa. — Igen, mert igen sok állóvizünk van. — De azért a békák itt is németül beszél­nek — jegyezte meg gúnyosan a német tudós­— Hogy érti ezt ? — Be is bizonyítom. Hallgassa csak meg a nagytokáju, vöröshasu békát, mint hivja a párját: — „Kum ! Kum !" — Az, igaz ! — Nos és mit felel erre a hölgy ? — Ugy-e bár, ezt mondja: — „Wart'n ! Wart'n !" — Ez is igáz ! — Egyedül a zöld levelibéka beszél önöknél más nyelven, de az is tótul mondja: — „Cso-dso-je to-tó ? Cso-cso-je to-tó ?" — Mind igaz, — felelt mosolyogva a mi tu­dósunk, — de ön elfelejti, hogy legszebben a kecskebéka beszél. Az pedig ugyancsak ropogó­sán odamondogatja magyarul a nyelvelő német és tót bagázsnak: — ,Adta terrem-tette ! Adta terrem-tette !" SZÍNHÁZMŰVÉSZET * K. Hegyi Lili Baján. A szegedi szinház volt kiváló művésznője, K. Hegyi Lili, tegnap kezdte meg a bajai színkörben öt napra terjedő ven. dégjátékát. Az első estén a VarázskeringŐben lépett föl s megérdemelt, nagy sikert aratott. Egy bajai lap az előadásról a következőket irja : K. Hegyi Lili asszony, a szegedi szinház ün­nepelt primadonnája, tegnap este kezdte meg öt napra terjedő vendégszereplését a színkör­ben. A Varázskeringő került bemutatóra, Franci szerepében a vendégmüvésznővel. K. Hegyi Lili vérbeli művésznő ós a Franci szerepét disz­krét művészettel, elragadó bájjal játszta meg. Énekszámaival nagy hatást keltett. Pompásan is­kolázott szép hangjával általánostetszéstaratott. Az este sok volt a taps és kevés a publikum. K. Hegyi Lili asszony országos neve, kiváló nagy művészete megérdemli, hogy közönségünk nagyobb számban látogassa azokat az előadá­sokat, amelyekben a vendégmüvésznő föllép. * „A sasfiók" bemutatója Hódmezővásár­helyen. Nagy siker mellett mutatta be tegnap a hódmezővásárhelyi nyári színkörben Szendrey társulata Edmond Rostand világhírű drámáját, A sasfiók-Ot. Az ottani sajtó különös dicséret­tel emlékezik meg Kesstlerné-Kápolnay Juliska reichstadti hercegéről, továbbá Szendrey (Met­ternich), Kesztler (Flambeau), Nóvák Irén (Mária Lujza) és Vámay (Ferenc császár) játékáról. A rendezést, diszletezést azonban már nem igen dicsérik. Az egyik ottani lap erről ezt irja: „A rendezés egy kissé fogyatékos volt, legkivált az első fölvonásban, ahol egy rémségesen kopott Íróasztal disztelenkedett és rontotta a har­móniát." Szeged, Horváth Mihály-utca 8. Igazgató: Krémer Jenő. £3 Távbeszélő-szám: 759. jAugusztus 13*1 Szombaton IAugusztus l7| FÖLDES DEZSŐ jutalomjátéka. Újdonság! AZ AJTÓKILINCS. Francia bohózat. Az összes müvésztagok uj magánszámobkal. 3 MASCOTTES, Ada Alstrup, Míss O' NeiI, KASSÓK GYŐZŐ, The Cabanis. Vasárnap Auguszius u j vasarnap | Augusztus u j PÁLFFY MARISKA jutalomjátéka. 2 bohózat. Az összes müvésztagok és artisták föllépt©. Előadás kezdető este Ö órakor pontosan. Helyárak rendesek. — Esti pénztárnyitás 8 órakor. Biztos hatású szer a Franki- féle HAJSZESZ HAJHÜILÁTI ellen. A hajkorpát el­távolítja. Kis üveg 1 kor., nagy iiveg 2 kor. Kitűnő szeplő stb ellen a Franhl-féie SERflIL-CRÉflE ARCZSZEPITO .Ártalmatlan ' 1 tégely ára 1 K. Hozzávaló szap­pan 70 fill. Pouderlkor. Kapható egyedül: gyógyszer­tárában. Fslsöváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér.

Next

/
Thumbnails
Contents