Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)
1910-08-13 / 71. szám
1910 augusztus 10 DÉL MAGYARORSZÁG 7 ember. Az arcán kiállanak a-esentjai. Beteges külsejű, nem is szép férfi. Mégis ujjongtam, mert éreztem: ime, elérkezett, ami után imádkoztam, ci nagy szenvedély, amely mindent elfelejtet, narkózis, gyönyörűség, lelki vakság. Összeköltöztünk, együtt éltünk és iszonyatosan szerettük egymást. Voltak hajnalok, ami, kor azt hittük, reggelre holtan találnak bennünket. Március harmadikán reggel háromnegyed kilenckor mentem hazulról az irodába. Az utcán hozzám lépett egy férfi: — Detektív vagyok. A törvény nevében letartóztatom önt.' — Újból elcsuktak, abba a piszkos cellába, ahol már öt rettenetes napot töltöttem. Másnap a rendőrkapitány elé vezettek, ahol a következő Ítéletet hirdette ki előttem : „Milicsevicsné Marianovics Annát, huszonkétéves, Eszéken született, tíz évre kitiltom Eszék város területéről, mert erkölcstelen életmódot folytat és venerikus betegségben szenved. Egyben az eltoloncolása iránt is történt intézkedés." — Az iszonyattól szólni nem bírtam. Meg nem vizsgáltatták, orvost nem is láttam és most közveszélyesnek bélyegeznek. A rendőrkapitány; ugylátszik, megindult a kétségbeesésemen, vagy belátta, milyen gyilkosságot hajt végre, mert ezeket tette hozzá az Ítélethez: — Ha becsületszavára megígéri, hogy örökre távozik Eszékről, soha vissza nem tér, ugy az ítéletet visszavonom és egyenesen Zágrábba küldöm. — Nem, — mondtam — ilyet nem igérek. Vitessen, ahová akar. .— Két titkosrendőr vitt ki a pályaudvarra. Harmadosztályú jegyet akartak váltani. Nem engedtem. Mindig elsőosztályon utaztam. Adtam pénzt, megváltották a jegyet és elindultam Zágráb felé; fogalmam se volt, mi vár ott rám. — Az ügyészségen a vizsgálóbíró elé vezettek, aki elmondta, hogy adatai vannak rá, hogy társa voltam Hofrichter főhadnagynak, a vezérkar elleni merényletében. Boszuból tettem, mert egy vezérkari tiszt, akinek a szeretője voltam, elhagyott. Kikacagtam: — Először is az illetőt én hagytam el, nem ñ engem. Másodszor, ha ciankálit gyilkosságra akarom felhasználni, ugy én, az abszolvált orvosnövendék, játszva készítem, titokban, de nem vásárolom nyíltan, patikában. — Egy hétig vallattak éjjel-nappal. Mikor látták, hogy szamárságot követtek el, fölhivatott a vizsgálóbíró és tudtomra adta, hogy a Gar~ nisonsgerichl elrendelte szabadonbocsátásomatElmondtam az eszéki botrányt és kertem, vizsgáltassanak meg orvossal, beteg vagyok-e, fertőző beteg, mert elvégre engem is érdekel, mit kaptam cserébe a nagy szenvedélyért. Egy katona- és egy civilorvos vizsgált meg: teljesen egészségesnek találtak. Visszautaztam Eszékre. Éreztem, hogy tönkre vagyok téve, lefekhetem örökre, ezekután senki sem állithat többé talpra. Még éjszaka fölkerestem AntinovicS rendőrkapitányt. A szemébe vágtam az orvosi bizonyítványt. Antinovics behivatta a detektívet, akivel behozatott. Lepiszkolta a sárga földig. Ez volt az elégtételem. Valaki haldoklik és megmanikürözik a kezét. Köszönöm szépen— Utazni mentem. Boszniába. Derventben szálltam meg egy szállodában. A sok izgalom megviselt, lesoványodtam, lázas beteg voltam. Elhivattam magamhoz az orvost. Alig volt két percig nálam, amikor betört a szobámba Mayerberg kerületi főnök : — Sic, prostituirte, Sie! Hercms! Mor gen fahren Sie! Heraus! — Hiába volt az orvos igazolása, hiába mutattam a passzusom. Parancsa volt rá, hogy minden uton-módon kössön belém és utasítson ki. Bécsen keresztül jöttem Budapestre. Ebbe a zaklatott éietbe megtörik a legerősebb férfi is. Én itt állok, halálos fáradtan; a tüdőm meg van támadva, a legjobb lenne, ha egy revolverlövéssel véget vetnék az egész nyomoságnak . . . * •" Eddig- tartott Milicsevics Márianóvics Anna vallomása. A szenzációs kalandornő, akinek fényképét romantikus bakahadnagyok virágcserepek közt, vagy a párnájuk alatt tartják, ime, egy szerencsétlen, megtört asszony. Aki már búcsúzni készül oda, ahol nincs rendőrfőkapitány, vezérkar, vizsgálóbíró, toloncház, se nagy szenvedély, se tüdőbaj, se kellemetlen meghurcoltatások, se egyebek . . . A szerb kereskedelmi szerződés. Belgrádból jelentik, hogy az Ausztria-Magyarország és Szerbia között kötött kereskedelmi szerződés 1911. évi február elsején lép életbe. A krakói gyilkosság. — Részletek a meggyilkolt kém életéből. — (Saját tudósítónktól.) Az orosz terroristák nemcsak a minden oroszok cárjának birodalmában üldözik a kémeket, hanem boszuálló kezük utóiéri őket bárhol az idegenben is. Példa erre a krakói gyilkosság, amelynek áldozatát, Rybak Szaniszlót még el sem temették. A rendőri vizsgálat kétségtelenül kiderítette, hogy ez a kalandos multu, tág lelkiismeretű ember ügynöke volt az orosz titkosrendőrségnek, akit azzal biztak meg, hogy figyelje meg az Ausztriában, különösen Galíciában működő orosz forradalmi bizottságot. Az úgynevezett Okrana fizetett kéme volt. Ez áx~Ókrána Varsóban székel s az orosz hatóság támogatásával azért alakult, hogy a lengyel forradalmi mozgalmakat elnyomja s a forradalmárokat a törvény kezére juttassa. Valósággal Azev szerepére vállalkozott Rybak. Gyilkosa, a fiatal Trubnovski, azért teritette le egy revolvergolyóval, mert a varsói lengyel nemzeti párt, amely a régi Lengyelország helyreállításán dolgozik s e célja elérésében nem válogatja az eszközöket, halálra Ítélte a sok lengyel hazafi árulóját, Rybakot, és Trubnovskit bízta meg az ítélet végrehajtásával. A krakói Azev hivatására nézve néptanító volt. Körülbelül két évvel ezelőtt érkezett Krakóba, ahol megválasztották a lengyel iskolaegyesület hivatalnokává. Az iskolaegyesület az utóbbi időben leveleket kapott Varsóból, amelyekben figyelmeztették, hogy tisztviselői között van egy, aki az orosz titkosrendőrség szolgálatában áll. Ez á" figyelmeztetés egyre ismétlődött s végre a gyanú rátér élődött Bybákra. Sokat forgolódott a nemzeti demokrata-körökben, amelyek Orosz-Lengyelországban nagy tevékenységet fejtettek ki, továbbá befurakodott a krakói nemzeti munkásszövetségbe is. Kiderült, hogy Rybak be van avatva mind a két szervezet titkaiba. Varsóban már régóta gyanították, hogy az ottani titkosrendőrségen a nemzeti demokratákra vonatkozó följelentések Rybaktól erednek. A denunciálás következtében számos letartóztatás történt a mult évben Orosz-Lengyelországban. 1909 decemberében végre bizonyosságot szereztek Varsóban a nemzeti demokraták, hogy Rybak az áruló. Az ő besugásainak következménye volt az orosz-lengyelországi kőszénbányákban és Lodzban történt tömeges letartóztatás. A mult évben forradalmi gyűléseket rendezett Orosz-Lengyelországban, csak azért, hogy a nemzeti demokraták vezetőit oda csalja és forradalmi nyilatkozatokra provokálja őket. A rendőrség mind a két titkos gyűlést meglepte és a vezetőket letartóztatta. Valóságos pánik tört ki a nemzeti demokratapárt körében, mert megtudták, hogy Rybak minden titkuk tudója. A forradalmárok emiatt mérsékelték tevékenységüket, pártlapjukat megszüntették és a brosúrák szétküldésében is hosszú szünetet tartottak. A varsói nemzeti demokrata-párt Rybakot halálra ítélte üzelmei miatt s erről a határozatáról Trubnowskit a következő írásban értesítette : „Meggyőződtünk róla, hogy Rybak Szaniszló agent provokateur, a varsói Okrana kéme, azonkívül katonai titkokat is elárult Oroszországnak. Ennek következtében utasítjuk önt, hogy ezt az agent provokateurt és kémet megölje. Szivére kötjük, hogy ítéletünk végrehajtása a haza és a katolikus egyház iránt való szent kötelessége." Ennek a parancsnak engedelmeskedett Trubnowski, amidőn a minap nyílt utcán agyonlőtte Rybakot. NAPI HÍREK Hódolat a királynak. A király nyolcvanadik születésnapja alkalmából az ország minden részéről hódolatekat nyil* vánitják az alattvalók. Szeged város polgármestere a következő kiáltványt intézi á, város polgáraihoz : Polgártársaim! őfelsége apostoli királyunk folyó évi augusztus hó 18-án tölti be áldásos és Szeged városára nézve korszakot alkptólag értékes életének nyolcvanadik évét. Alkotmányos uralkodásának minden mozzanatát a ne" héz, gyakran válságos viszonyok között is megnyilatkozott fejedelmi bölcseség, az alkotmányos intézmények iránti tisztelet és a fenkölt gondolkodás nemes irányai jellemeztékÖrökkön tartó emlékbe vésendő lesz azon királyi jóindulat, melyet nehéz időkbeu Szeged város ujjáteremtése azóta annak fejlődése iránt tanúsított. A mindenható végtelen kegyelme amidőn megünnepelnünk engedi őfelsége születésének nyolcvanadik évfordulóját, kivételesen kedves alkalmat nyújtott Szeged város lakosságának arra, hogy hosszú és boldog életéért az egek urához buzgó imában fohászkodjék és a legalkotmányosabb uralkodó iránti hűségének és hódolatának s a város ujjáteremtője iránt érzett soha el nem muló hálájának külső kifeje" zóst adni törekedjék. Szeged város törvényes képviselete, a törvényhatóság, átérezte ez évforduló nagy jelentőségét akkor, midőn gondoskodott afelől, hogy Szeged e nagy jótevő" jének emléke városunk legszebb terén ércben megörökítve maradjon utódainkra; ti, polgártársaim, az évfordulón lobogózzátok föl házaitokat s benső hálával eltelve sziveitekben, zarándokoljatok el templomaitokba, imádkozni azon nagy király hosszú és boldog életéért, kinek a város isten után legtöbbet köszön. * Abauj-Torna vármegye törvényhatósági bizottsága julius hő tizennegyedikén tartott közgyűléséből elhatározta, hogy őfelségét nyolcvanadik születésnapja alkalmából fölirattal köszönti. A vármegyének hódoló fölirata s annak disztokja már el is készült. A fölirat maga Zsigmond király korabeli stílusban pergamentre féstétt írott mii, Aba János kassai dilettáns munkája. A fölirat, melyet a vármegye főjegyzője, Ferdinándy Gyula szerkesztett, a következőket tartalmazza: Felséged testi és lelki épségének teljében ezévi augusztus hó tizennyolcadikán üli meg áldásos életének nyolcvanadik esztendejét. Ezen az ünnepen azzal a forró fohászszal fordulunkaz egek urához, tartsa meg a maga szent oltalmában felségedet, koronás királyunkat és az uralkodói erények példányképei. Felségednek dicsőséges uralkodása, alkotmányos országlása békét, üdvöt és áldást árasztott szerteszét e haza földjén, melyet a koronás királyért ós a nemzeti eszményekért kiontott honfivér tett drága kincsévé a magyarnak. A nemzet szivvilágának megnyilatkozásához hódolatteljes tisztelettel sorakozik Abauj-Torna vármegye királyi hűségben és alkotmányos érzésben egybeforrt közönségének mély üdvözlete,' hódoló öröme, benső szerencsekivánata: terjessze ki a mindenható felséged életének drága napjait az emberi kor legvégső határáig. Árassza és halmozza el legmagasztosabb áldásaival, hogy felséged dicsőséges uralkodásának még igen soká örvendhessen a magyar. Fejedelmi nagy nevének s alkotmányos uralkodásának áldott emlékezete az utókor hálájában és tiszteletében mindörökké élni fog. — A német császári pár Brüsszelben. Berlinből jelentik : Most állapították meg hivatalosan a német császári pár brüsszeli látogatásának programját. Vilmos császár és felesége október tizenhetedikén, hétfőn érkeznek Brüsszelbe a Nordbahnhofon, ahol ünnepies fogadtatás lesz, melyen a belga királyi pár is megjelenik. Este ünnepi ebéd lesz, kedden pedig a német követség ad dinert. Másnap este a német császári pár résztvesz a királyi Opera díszelőadásán